Önismeret

Sziasztok!

Éreztetek már olyat, hogy minden összedőlt bennetek, és azt sem tudjátok, hogy kik vagytok valójában? Azt, hogy mit akartok az életben, mik a célok, mik a vágyak, de legfőképpen kik vagytok??
Ez nagyon ijesztő és félelmetes...
Ebben az esetben mit lehet tenni? Hogyan találhatnám meg azt, hogy ki vagyok és mit szeretnék igazán?
Az életem hamarosan gyökeresen megváltozik, és hátrahagyom az eddigi életemet, munkámat, barátokat, országot, és minden más lesz ( a családot direkt nem írtam bele, mert a szívemben Ők mindig ott lesznek, és igyekszem sűrűn hazajönni). Ez olyan érzéseket hozott ki belőlem, amire sosem gondoltam volna. Valójában egy dologban vagyok biztos, hogy mennem kell, itt már nem tudok maradni.
Hogyan találhatnám meg újra a lelki megnyugvásomat és az utamat? Most minden olyan sötét és zavaros...

Köszönöm a válaszaitokat!

Csillagvirag22



Kedves Tortabevonó!

Nem arra gondolok, hogy a fékeket szeretném megszüntetni, mert azok nyilván kellenek, hogy mederben tartsák az ember életét.
Itt kifejezetten olyan főként tárgyakról beszélek, amik helyet foglalnak az életembe, és már nincs rá szükségem, mert már nem hozzám tartozik, egyfajta visszahúzó ereje van. Vannak olyan dolgok, amikhez negatív emlékek kötnek, amiket szeretnék a helyükre tenni, és elengedni.
Néha kell selejtezni, különben ki sem látsz a felhalmozott dolgoktól.
Itt pl. gondoltok ruhákra, amik már nem hozzám tartoznak, azokat leadom, mert másnak pont az az egyik vágya.
A negatív dolgok, mint a fék nézőpont kérdése. Lehet a motornak negatív, de nekem nem, mert akár az életemet is megmentheti.
Attól függ melyik nézőpontból nézed.



Kedves Rózsafa!

Köszönöm a leveledet, egyet értek Veled.
Ahogy haladok előre, úgy egyre inkább tisztán látok. Amit tegnap még óriási félelemként éltem meg, (még nem múlt el teljesen), de kezdem más meglátásba helyezni, és így nem is olyan vészes. Persze ez egy lassú folyamat, de szerintem jó felé indultam el. Valahogy megkönnyebbültem, de még nagyon hosszú az út. Olykor előtörnek a félelmek, olyankor igyekszem megküzdeni velük.
Sokkal jobban érzem magamat, mint egy héttel ezelőtt. :)

Köszönöm a biztató szavakat! :)

Szép napot!

Önmegvalósítás



a negatív dolgokat meg kell

a negatív dolgokat meg kell tartani!

hogy értem ezt?

ha vesszük az autót
annak a legfontosabb alkatrésze a fék
ami negatív a motorhoz képest

vagy ha például egy sejtben
nincs meg a növekedést gátló mechanizmus
a fék
annak az a neve:
rák

a felnőtté válás feltétele a fék
a gyerekkor a féktelen növekedés
a felnőtt kor
eddig és ne tovább
és a megfelelő időben történő cselekvés
nem előbb
nem később



Kedves Önmegvalósítás!

Már a nevedben is benne van, hogy változásban vagy! :)

A sorrend nagyon jó amit kitaláltál. A ruhák, lakás, táska, stb. Tapasztalatból mondom neked, hogy pár nap, hét múlva, már érzékelhető lesz a változás. De tényleg. (feng shui) Vagy (fheng sui)

Aztán az emberek akik közvetlenül körbe vesznek. Az egy kicsit nehezebb, de megéri leépíteni azokat, akik hátráltatnak. Ezt is tapasztalatból mondom neked.

Amikor már ezeken túl leszel, hidd el a félelmek legyőzése nem is lesz annyira nehéz. Mert jó sorrendet állítottál fel. Ha fordítva akarnád tenni, akkor lenne igazán démon harc.

Javaslat, a félelmeket ne legyőzd, hanem nézz vele szembe és szelíden engedd el őket. Ha megvizsgálod önmagadban, miért félsz ettől vagy attól, könnyebb lesz megérteni, hogy a kreálmányod belőled fakad, de mivel gondolat és szemléletváltásod lesz, ezért már nem is lesz olyan félelmetes, hiszen azon nyomban meg is szűnnek.

Kitartást kívánok hozzá.



Tegnap ültem egy téren, és

Tegnap ültem egy téren, és néztem az embereket. Voltak, akik szomorúan leszegett fejjel sétáltak, és voltak, akik ragyogtak. Rá kellett jönnöm, hogy én a az előbbi csoportba tartoztam. Egy szürke kisegér, aki elveszik a tömegben. Nem szeretnék az lenni, ebből elég volt. Mindig úgy öltöztem, hogy másoknak tetszem, hogy szépnek lássanak, és elégedettek legyenek, még ha ezt így nem is tudatosítottam magamban, azokat a ruhákat néztem meg, amik mások szerint rajtam jól állnak. Sokszor éreztem azt a tükör előtt, hogy egyszerűen nem tetszem magamnak, és nem csak a ruha miatt. Valahogy hiányzott belőlem a ragyogás, amit még nem találtam meg teljesen, de azt hiszem kezdem érezni. Ez valahogy felszabadult érzést kelt bennem.
Szeretném jól érezni magamat a bőrömben, de ehhez az is kell, hogy rendet tegyek az életemben és a környezetemben is. Az elkövetkezendő napokban szépen kialakítom a rendet, először az asztalomon, a táskámban, majd a szekrényemben, lakásban. Kidobok mindent, ami valahogy negatív érzéssel tölt el, és felesleges helyet foglal az életemben. Rá kellett arra is jönnöm, hogy rengeteg felszínes kapcsolatom van, ami teljesen lehúz. Ezeket vagy elmélyítem, vagy megszüntetem. Szeretnék újra nyitni az emberek felé, és önzetlenül segíteni. Ez mindig is bennem volt, de valami gátolt.
Egy nagy feladatom van még magammal szemben. Legyőzni a félelmeimet. Talán ez a legnehezebb. Megküzdeni a démonokkal. Erre még nem találtam ki a stratégiát, de keresem! :)



Nem rossz ötlet. :) Úgy

Nem rossz ötlet. :)
Úgy érzem, elindultam egy úton, és nagyon sok dolgot kell magamban helyretenni, megtalálni, és újból felépíteni magamat.
Rá kellett jönnöm, hogy eddig mindenkinek csak meg akartam felelni, csak épp önmagamnak nem. Most, hogy erre rájöttem, minden eddigi dolgot magam mögött hagyva keresem, hogy ki is vagyok én, mi jó nekem.
Arra gondoltam, hogy időnként leírom, éppen hol tartok önmagam keresésében, remélve, hogy ezzel esetleg valakinek tudok segíteni, vagy elgondolkodtatom.
A nevemet megváltoztatom, mert utólag láttam, hogy az egyik alapítónak szinte ugyan ez a neve, ezért átvettem az Önmegvalósítás nevet, és innentől kezdve így fogok írni. :)



van egy drasztikusnak tűnő

van egy drasztikusnak tűnő módszer
kb két hétig nem kell túlzásba vinni a mosakodást
és dezodort sem szabad használni
ha el tudod fogadni a saját természetes illatodat
akkor már sínen vagy

de miután az ember javarészt másoknak akar megfelelni
ez nem is olyan egyszerű



A baj az, hogy még magamat

A baj az, hogy még magamat sem értem meg, és nem tudom, hogy ezt hogyan tudnám elérni, vagy mi kell hozzá.



elég ha te megérted a saját

elég ha te megérted a saját lekivilágodat
más sosem fogja



Néha már azon gondolkodom,

Néha már azon gondolkodom, hogy pszichológushoz kellene mennem. Senki sem érti meg a lelkivilágomat, ami valószínűleg azért van, mert még én sem értem magamat, és nem jöttem rá, mi is a legjobb nekem...