Szerelem

Sziasztok!

Nemrég szakított velem a barátom.Az indok az volt,h nem szerelmes belém.Azt mondta,hogyha velem van,repül az idő,és jó lenne ha szerelmes lenne belém,de nem sikerült.És nem akarja,h áltassuk magunkat.Az utóbbi pár hétben jött érezhetően egyre jobban felszínre a dolog,változott meg a viselkedése.Addig nem rágódott ezen,és eközben tudom,hogy én végig azon rágódtam,hogy nehogy elveszítsem.
A kapcsolatot még most is tartjuk,beszélünk interneten.Érdeklődik,hogy mi van velem.
Van esély arra,hogy újra összejövünk?Be tudom vonzani,hogy szerelmes legyen belém?
Hogy?

A válaszokat köszönöm szépen!:)



Kedves Kerka! Sajnos én is

Kedves Kerka!
Sajnos én is úgy gondolom, hogy konkrét személyt nem tudsz bevonzani, de ha a Sorsodban meg van írva, úgyis egymáséi lesztek. Erre a legjobb példa saját életem. Jelenlegi férjemmel 12 évvel ezelőtt találkoztunk először. Akkor egy év se-veled-se-nélküled kapcsolat után elváltak útjaink, és közel 3 évig, még csak nem is beszéltünk. Három év után találkoztunk egy lehetetlen helyen, időben, alkalommal, apropó útján. :) Az Élet nagy rendező! :) Azóta együtt vagyunk.
Tavaly volt egy törés a kapcsolatunkban, akkor mind a ketten úgy éreztük, hogy ennyi volt, de távolság a nagy tüzeket fellobbantja, és 2 hónap szünet után ismét egymásra találtunk. Amikor úgy éreztem, hogy tovább kell egyszer majd lépnem, megfogalmaztam, hogy milyen embert szeretnék majd magam mellé. Nem konkretizáltam, "arcnélküli" volt, tulajdonságai határozták meg. Annyit kértem, hogy ha majd eljön az idő, olyan valakit találjak, a kislányomat elfogadja, és legalább annyira szeretni fogja, mint az apukája.
Miután férjemmel az újrakezdés mellett döntöttünk, újra kezdtem felfedezni a jó tulajdonságait, és rájöttem, hogy az "arcnélküli" ábrándom Ő. :)
Szóval, viccesen azt szoktuk egymásnak mondani, hogy Tőlem nem szabadulsz.
Én csak annyit mondtam Neki, hogy: SORSOD A SORSOMBAN MEG VAN ÍRVA! :)))
Kitartás, hidd el, - tudom, hogy közhely- de el fog jönni az, akit az Ég is Neked teremtett!



Hátha ti mondtok valami okosat...

Sziasztok!
Gondoltam én is kiírom magamból a gondjaimat, hátha jobb lesz.
Az elején minden jó volt. Ő szedett fel, egy utcában lakunk és egy postára járunk. Ott találkoztunk. Rám írt én meg válaszoltam gondoltam bármi lehet belőle. Összejöttünk kb 2 hétre rá minden isteni volt, úgy nézett ki ebből komoly dolog is lehet. Mivel én mindig őszinte vagyok közöltem azt is vele, hogy ugyan van valaki aki tetszik nekem, de adok esélyt ennek a dolognak, lesz ami lesz. Ő is őszinte volt, hogy van egy barátja de már végét járja és szakítani fognak. Mondtam meglátjuk. Ő szakított én kezdtem komolyabban érezni iránta. Mindketten beleadtunk mindent szerettük egymást és sztem ki is mutattuk a másiknak. Mivel az alapvető gondja az volt a sráccal hogy nem foglalkozott vele, gondoltam kapóra jön és egy kicsit a "tenyeremen hordozom". Egy ideig jó is volt aztán 2 hónap után egyszer csak azt mondta telefonban hogy mégsem szeret és vége! Ekkor teljesen leakadtam hogy akkor mi van, átjött visszacseréltük a cuccainkat nem tudtunk egymásnak mit mondani, mindenki hazament. Nem bírtam csak ezen agyaltam és felhívtam hogy jöjjön át és legalább beszéljük meg aztán vagy külön vagy együtt megyünk tovább. Átjött és annyit mondott hogy nem tud semmit sem csak hogy így látja a dolgokat. Én mint valami psziho doki elkezdtem faggatni hogy mit érez stb... mert azt tudtam hogy ő ilyen magába fordulós típus. A vége az lett hogy felsorolt pár problémát ami mind2őnk hibája volt és hogy ő úgy gondolta hogy inkább menekül mint hogy megoldjuk, ezek után a nyakamba borult és sírva bizonygatta hogy SZERET és hogy senkit sem szeretett ennyire és hogy ilyet sem tett senki még hogy a büszkesége ellenére utána ment és kiszedte belőle hogy mi a baj. Ezek után mondtam neki és azt hittem meg is értette hogyha bármi felmerül beszéljünk róla, szóljon.
Talán itt követtem el az első hibát hogy kicsit megnyugodtam és azt hittem innen minden jó lesz, tisztáztunk mindent. Hozzátartozik a dologhoz hogy időnként összefutott a volt barátjával, de én bíztam benne és mivel magától mondta mikor találkoznak nem is gondoltam semmi rosszra. (talán ez volt a második hibám) 2 hónapig megint minden jó volt, aztán éreztem valami nem stimmel, rákérdeztem miért ilyen feszült stb, a válasz az volt hogy közeleg egy verseny ami neki fontos és emiatt ilyen. Gondoltam magamban jó vége a versenyének majd kiderül minden. Erre az esemény előtt 2 nappal telefonon közli hogy vége és hogy ez nem olyan mint ami először volt úgy érzi a volt barátját szereti még mindig. Na innen estem nagyot mert eszembe se jutott ilyesmi.
Itt az első kérdés, hogy naiv voltam és nem kellett volna bíznom benne?????????????
Az egészben a legrosszabb hogy az 5ik hónapra úgy beleszerettem mint még soha senkibe és most teljesen kivagyok. 2 órát beszélgettünk mikor szakítottunk és mondta hogy nem én vagyok a hibás csakis ő és hogy szeretett de a másik érzés erősebb és hogy ő föntről kezdte és lefelé csúszott én meg ugye fordítva.
Ami zavart hogy hogy jön megy így a szerelem vagy van ilyen egyáltalán????????
Mert voltak olyan szituációk ahol tényleg azt éreztem hogy megveszünk egymásért és úgy gondolom hogy azokat a pillantásokat, érintéseket nem lehet eljátszani vagy mégis???????????
Nem tom becsapva érzem magam eszem azt mondja hagyni kéne az egészet de nála van egy jókora darab a szívemből!
Bocs hogy ilyen hosszú lett, de kb itt tartok most.



most mit csináljak?

Sziasztok!

A segítségetekre lenne szükségem.
Az elején kezdem: megírtam azt a bizonyos listát amit sokan mondanak, hogy elhozza számodra ideális társat.
Sok pontot felsoroltam legalább 30-40 tulajdonságot: külső, belső, viselkedés, viszonyulás hozzám, számomra fontos értékek...
Egy ideig nem néztem rá erre a listára, Ugyebár nem járok egyáltalán semmiféle szórakozóhelyre, de ezek a helyek engem sohasem vonzottak, és sokak szerint ott csak alkalmi kapcsolatok születnek, amire nekem soha nem volt szükségem, én a bensőséges, emberi értékekre épülő szereteten megbecsülésen alapuló párkapcsolatot tartottam és tartartom fontosnak és elérendő célnak.
Ugyebár végső elkeseredésemben felregisztráltam egy társkereső oldalra. írtam rengeteg levelet, kitárulkoztam a kiszemeltek előtt, de egy ideig semmilyen eredmény nem mutatkozott, mindennap néztem az oldalt és írtam a kedves szívhezszóló bemutatkozó leveleket, mellékelve az email címemet is de válasz sohasem érkezett. ez a helyzet kb 2 hétig tartott, amikor egy pénteki nap megtört a jég.
Mindig alaposan böngésztem az oldalt de Őt sohasem láttam, pedig a regisztrációjának dátuma kb tavaly márciusra- áprilisra körül történt. Megnéztem az adatlapját egyből valami különleges kisugárzást érzztem, azt hogy írnom kell Neki.
Hát "tollat" billentyűzetet ragadtam és írtam Neki egy szívhezszóló levelet, amelyben bemutatkoztam, és a végére megadtam az elérhetőségeimet a két email címet, és erre nem volt példa a telefonszámomat is rögtön nem habozva ez kb 11 órakor volt mikor elküldtem. Ezután még megnéztem pár perc múlva az emailt és új üzenet érkezett Hát Ő volt az megjelölt mint kedvencet.
Pontosan egyszerre történt a levelemmel.
Innen éreztem ez nem lehet véletlen. Ezután leveleztünk és érdekes módon kitárulkoztunk egymásnak.
2 hét múlva találkoztunk először mert Ő tőlem kb 100 km-re lakik.
Személyesen is olyan volt amilyennek elképzeltem a róla feltett fénykép segítségével.
Ahogy beszélgettünk egyre szimpatikusabb lett számomra, még olyan dolgokat is elmondtunk a másiknak amit esetleg egy olyannak sem mondunk el akit már évek óta ismerünk.
Csodálatos nap volt jól érzetük magunkat. És megbeszéltük a jövő hétre is a találkozót.
Másnap felhívtam telefonon és elmondtam neki, hogy egy csodálatos érzés alakult ki bennem iránta, amit még senki iránt nem éreztem. Ő erre azt mondta, hogy benne még ez nem alakult ki.
Ezután mindennap hívtam őt, kedves volt velem sokat beszélgettünk telefonon emailen, de még mindig azt mondta, hogy nem érez úgy irántam mint én Ő iránta.
Eljött a második találkozó és akkor is ezt mondta, hogy nem érti miért nem alakul részéről ez a vonzalom pedig szeretné.
Sokat beszélünk továbbra is mindennap vagy email vagy telefon most hétvégén egy újabb találkozó.
Bízom benne hogy jó lesz. De néha magam alá esek amiatt, hogy nem változik szemernyit sem a helyzet, és hogy ez csak szélmalomharc.
Pedig olyanok a tulajdonságai amit a listámban megálmodtam a belső és külső tulajdonságok is :-)
Nagyon komolyan gondolom a dolgot ezt Neki is elmondtam, hogy én erre az életre tervezek, magyarul életreszóló boldog párkapcsolatot szeretnék, ez az igény Neki is 100%-os ebben a témában.

Ő annyira bizonytalan, hogy még nem törölte magát a társkeresőről, amit én már a találkozó sőt a levélváltások idején megtettem.
Rákérdeztem, hogy miért azt mondta, még nem alakult ki közöttünk párkapcsolat, meg mióta levelezünk és találkoztunk egyáltalán nem írnak neki, vagy ha írnak ő olvasatlanul törli a "vetélytársak" által küldött leveleket.

Most mit tegyek ebben az esetben?
Szerintetek baj ha az első két találkozó és telefonbeszélgetések után sem alakul ki az a bizonyos vonzalom és a mély érzések irántam?
Szerintetek ezek kialakulhatnak még felém részéről?

Ti ebben a helyzetben mit csinálnátok?

Egy kicsit el vagyok veszve segítsetek?

Laci



Szia Kerka!

Deryl-lel egyetértek, szerintem sem tudod azt bevonzani, hogy szerelemmel szeressen (újra) Téged. És ezzel most nem elkeseríteni akartalak. Tapasztalat. Elengedni nagyon nehéz, Deryl 2 évet írt, nekem egy kapcsolatom érzelmi "felszámolása" 3 évet vett igénybe. Nagyon egyén- és kapcsolatfüggő (volt olyan partnerem, akin túltettem magam pár hét alatt). Nyilván nagyon mély kapcsolatnál az elengedés is sokkal nehezebb. Ha Te még nagyon szerelmes vagy az illetőbe, akkor nem javaslom az internetes kapcsolattartást sem, mert csak hiú reményeket táplálsz így magadban, és nagymértékben megnehezíti azt, hogy egy új élet felé indulj.
Sok erőt kívánok a továbbiakhoz és egy igazi, boldogító, új kapcsolatot!
Szeretettel:
ébredés



Drága Kerka! Régóta nem

Drága Kerka!
Régóta nem jártam ezen az oldalon, de most felvidultam, mert kicsit visszajött a régi dizájn, s rögtön be is léptem... de ez most nem tartozik szorosan ide.
Írásodból ítélve elég fiatal lehetsz, de ha nem így lenne, akkor se keseredj el. Nem áltatlak: nem, NEM tudod bevonzani, hogy szerelmes legyen beléd. Szituációkat, bizonyos cselekvéseket a részéről sikerülhet bevonzanod - magam is átéltem -, de érzelmeket az ő lelkében nem tudsz teremteni...
Tudom, számodra most talán lehetetlennek látszik, hogy elengedd, de mégis erre biztatlak. Fogadd el ezt a helyzetet, és próbálj meg lassan, de biztosan leválni róla, vagyis másfelé fordítani a figyelmedet. Fájni fog, sírni is fogsz, de ezeken túl kell esned, talán többször is egymás után. Utána jöhet egy sokkal jobb! Hidd el, hogy mindig jön egy új esély.
Minden kapcsolatunk az adott élethelyzetünkkel korrelál - mindig az a kapcsolat vár rád, amely akkor és ott számodra a lehető legjobb, és leginkább hozzájárul a fejlődésedhez.
Én is átmentem ezen... nekem 2 évembe telt, míg úgy éreztem, nem szeretem őt már szerelemmel. Először szörnyű, majd egyre nyugalmasabb, békésebb és boldogabb időszak volt ez. Hálás voltam mindenért, amit átéltem vele, és csak várta...Kivártam, türelmes voltam magammal és semmit nem erőltettem magamra, sem őrá. Ez horrorisztikusan hosszú időnek tűnhet - még nekem is az, ha belegondolok - de mindenki a maga tempójában lábal ki bizonyos helyzetekből. (Nemcsak nekem volt ez nehéz...) Neked lehet, hogy csak 1-2 hónap. Vagy hét...
Aztán már csak egy vágyam volt, hogy újra tudjak szeretni egy férfit, és ő is engem. És abban a pillanatban, hogy kimondtam: már nem vagyok szerelmes, kész vagyok befogadni az újat - ott volt az új!! Úgy, ahogy elképzeltem, olyan, amilyennek elképzeltem, és pont azt éljük át,amit elképzeltem - ez nem biztos, hogy mindig élvezetes, de mindenből tanulunk..:) És ez így van jól...:)))
Kicsit hosszúra nyúlt a válaszom, de csak azért írtam le a saját példámat, hogy erőt meríthess belőle:))
Remélem, sikerül.
Ne keseredj el, ha mégis, sírj egy nagyot, aztán fel a fejjel, mert csupa jó (ennél jobb) dolog vár még rád!
Üdv:
Deryl