Szeretnék újra boldog lenni vele.

Sziasztok

Szeretnék tanácsot kérni tőletek, hogy újra boldog lehessek vele.

Sajnos elrontottam buta és önfejű voltam mikor együtt voltunk egészen tavaly decemberig úgy éreztem minden rendben, de akkor valami előjött. Nem tudtam mitévő legyek, de láttam, hogy valami nincs rendben a kapcsolatomban. A volt kedvesemmel nagyon csodálatos módon ismerkedtem meg egy netes játékban. Szinte maga volt a csoda. Hosszú ideig nem is hittem el, hogy ez lehetséges, de eljött az idő mikor találkoztunk és mind a ketten tudtuk, hogy mi összeillünk. Sajnos sokszor foglalkoztam inkább mással, minthogy vele lettem volna. Sosem mondta, hogy ha nem fejezem be vagy ha nem kapom össze magam elveszítem. Nem is éreztette vagy csak mivel pasi vagyok nem fogtam fel. Itt éltünk majdnem 4 évig Angliában. Tavaly eljegyeztem, nagyon örült neki hónapokig bújta a katalógust, hogy neki milyen menyasszonyi ruha legyen. Nagyon boldog voltam de mindig is rettegtem attól, hogy elveszítem. És be is igazolódott. Folyamatosan attól féltem hogy jaj mit teszek ha vége lesz, nekem csak ő kell. (Talán a vonzás törvénye tréfált meg?)

Januárban hazament, hogy a vizsgáit befejezze a diploma előtt. Valami megmagyarázhatatlan érzés uralkodott el akkor rajtam. Egész életembe nem voltam nagyon lelkis csak ha nagy probléma volt akkor pityeregtem. Amikor kikísértem a vonathoz olyan érzés fogott el hogy ne engedjem felszállni mert talán utoljára érezhetem a közelségét. Utoljára még annyit mondott, hogy ne sírjak mert ő is elkezdi, majd becsukódott a vonat ajtaja és elindult a reptérre. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, amikor hazaért egyből hívott, hogy leszállt minden rendben és hogy nagyon szeret. Pár napra rá csak úgy felhívott és azt mondta azért mert nagyon hiányzott a hangom. 2 hétig semmi baj sem volt. Utána viszont mintha elvágták volna. Elhidegülve és közömbösen írt. Napokig nem is keresett. Majd sikerült kiszednem belőle, hogy már nem szeret és véget akar vetni a dolognak. Nagyon összetörtem, nem is értettem, hogy miért nem beszéljük meg a dolgokat. Majd februárban visszajött de csak a cuccaiért, azokat is akkor vitte el mikor én dolgoztam. És egy közös barátnál aludt amíg a felmondási ideje le nem telt az itteni munkahelyén. Hát mit ne mondjak nagyon megtaposva éreztem magam. Főleg azért mert felettem 1 fal választott el tőle és nem tehettem semmit.
Megpróbáltam, de nem ment. Mintha nem is ő lett volna. A barátok is azt mondták, hogy velük sem akar rólam beszélni. Majd 2 hétre rá, hogy visszajött volt egy nap amikor találkoztunk lejött és beszélgettünk. De az sem olyan volt mint amilyenre számítottam. Szinte percenként akart felállni és elmenni. Zokogott és sosem nézett a szemembe. Mikor megkérdeztem tőle szeret-e még. Lenézett a földre és azt mondta hogy már nem. Nem vesztünk össze csak sírtunk mind a ketten. Majd adtam egy puszit a homlokára egy virágot és elbúcsúztam tőle. Ő zokogva kirohant. Azóta hibe hóba beszéltünk csak de kb semmit kettőnkről. Nem akartam erőltetni ezért nem is hoztam fel bár nagyon fájt.
Már eltelt lassan 6 hónap azóta, hogy hazaköltözött és még mindig érzem ,hogy bármenyire is azt mutatja hogy nem szeret és közömbös velem szemben (már amikor beszélünk) , mi összetartozunk. Még emlékszem a mosolyára, a szavaira és az érintéseire. Mennyországban éreztem magam mikor vele voltam. nagyon szeretném ha visszatalálna hozzám és újrakezdhetnénk a kapcsolatot. Én is és biztosan ő is sokkal okosabban fog viselkedni. Most szeptember 10én lesz a születésnapja, rendeltem neki egy szép virágot, mert úgy érzem akármi is lesz ez a minimum amit megérdemel. Szeretném ha újra együtt lennénk de sajnos eddig még nem keresett. Sokan azt mondják, hogy egy kis szünet lehet újra visszahozza, de az is lehet hogy elveszítem végleg. Én valahol még mindig érzem belül,hogy a mi történetünk nem érhet így véget és tudom, hogy boldoggá tudnám tenni. Tudom, hogy képes vagyok rá, csak esély híján nehéz lesz.

Kérlek írjátok le a véleményeteket.