újrakezdés

Egy történet, amely rólam szól, egy történet mely rombolt és épített egyben. Az életem feladta nekem a leckét, elásott a legfájdalmasabb érzéseim mellé, de egyben fel is támasztott, hogy mennem kell tovább az utamon, átváltoztatott s tanított is egyben.
Egyik gyermekkori vágyam vált valóra azzal, hogy irodában dolgozhattam, és azt csináltam, amit szerettem, megteremtettem magamnak, csak akkor még nem tudtam a titok létezéséről. Aztán ott volt a boldog párkapcsolatom, és megvettük az első közös otthonunk, az igaz, hogy hitel volt rajta, de a miénk volt. Már akkor megszerettem, mikor még minden sivár volt és kopár, de az érzés, hogy az enyém feledtette velem az akkori állapotát, s csak azt láttam magam előtt, hogy majd milyen is lesz. Egy igazi kihívásnak tekintettem, ahol alkothatok, ahol valami maradandót hagyhatok a hátam mögött, amire azt mondhatom, igen, ezt én csináltam. A szerencse mellénk állt a felújítás alatt és minden pontosan úgy alakult, ahogy elterveztük, és egy békés harmóniával teli csodálatos otthont varázsoltunk magunknak, ahová oly szívesen tértem haza, ahol órákig csak bámultam a természet szépségét a saját kertemben.
A teljes boldogságunkra már csak a közös gyermekünk tehette fel a pontot, de úgy gondoltuk, hogy másfél évet még várni szeretnénk és kijöttünk külföldre dolgozni, hogy anyagilag kicsit könnyítsünk a helyzetünkön.
Nem volt egyszerű döntés ott hagyni mindent, a családod, az otthont, a barátokat, a munkámat, de egy kis áldozatot vállaltunk, ami majd a későbbiekben kárpótol ezekért az időkért.
A kinti munka hatalmas erőt és kitartást kíván egy embertől, alkalmazkodni, megfelelni, és a maradék kis időnkben a kapcsolatunkat ápolgatni. Köztünk aztán lassan megromlott valami, és a meghitt pillanatinknak nyoma veszett. Eltűnt a másik szeméből a tűz, amely értem lobogott, tekintete oly üressé vált a számomra. Valami megváltozott, valami ott volt, ami fájt, ami markolta szívem. Hazajöttünk, aztán jött a hideg zuhany, ő már nem akarta ezt a kapcsolatot, sőt semmit sem, amiért együtt dolgoztunk.
Ott voltam egyedül a 11 éves kapcsolatom nélkül, a házam és a munkám nélkül, akkor ott úgy éreztem ezt nem élem túl, és csak álmodom. Vártam a reggelt, hogy felébredjek, és megpillantsam a régi életem, de hiába, rá kellett döbbenem ez bizony a valóság.
Akkor véletlenül két könnyáradat között a kezembe akadt egy könyv, ami már talán évek óta a polcomon állt, még úgy kaptam ajándékba, de eddig nem foglalkoztam vele, a hitről és a szeretetről szólt. Nagyon tetszett, ezért a neten rákerestem a második kötetre is, és szép sorban olvastam ki egyik könyvet a másik után. Összeszedtem magam, mély levegőt vettem, ledobtam a vállaimról a negatív érzések hatalmas bugyrát s ott hagyva a sárban megtettem az első lépést, hogy felépítsek egy romba dőlt világot, amely az enyém.
Egyre mélyebben ástam bele magam a dolgokba, és próbáltam újraalkotni az életem a hitem és az optimizmusom segítségével, kapaszkodni azokba a dolgokba, amelyek megmaradtak nekem, kapaszkodni egy halvány reménysugárba, hogy biztosan lesz jobb is.
Akkor találtam rá erre az oldalra is, amiért hálás vagyok, mert nagyon sok erőt merítettem belőle, megnéztem az Iránytű és a Titok című filmet, amelyek nagy hatással voltak rám.
Megértettem, hogy ezt is én vonzottam be magamnak, csak az okait nem láttam még, nem tudtam mire vélni, hogy miért akartam magamnak ekkora fájdalmat okozni. Nem tudtam, hogy most mit érdemlek meg és mit nem.
Valahol azt tudom, hogy az sem véletlen, hogy a házunk 1 hónap alatt kelt el, és a vevők kézpénzzel azonnal fizetni tudtak, ráadásul pont arról álmodoztak, hogy milyen jó lenne abban az utcában lakniuk, ahol aztán sikerült is ránk találniuk. Ahogy a házunk elkelt, éreztem, hogy nekem valahol máshol kell élnem az életem, és nem itt a közös emlékekkel teli környezetben. Sok mindent megértettem az elmúlt időszakkal kapcsolatban, csak a tisztánlátásomat hagytam valahol mélyen és nem láttam meg azokat a dolgokat, amelyek előttem voltak. Kényelmesebb volt tudomást sem venni róluk, mintha nem is léteznének.
Minden nap szántam időt magamra és meditáltam, olvastam, álmodoztam, próbáltam csak pozitív dolgokkal felülírni az elmémet és azon voltam, hogy minél jobban megismerjem önmagam és a bennem megbúvó érzéseimet. Elképzeltem az új otthonom, a meghitt kapcsolatom, a karrierem. Megfogalmazódtak bennem a kérdések, hogy én mit tudnék adni magamból a másik embernek, és én mit várnék tőle, amire szükségem van, lassan kirajzolódtak bennem a jellemvonásai, és maga az érzés, hogy mit is szeretnék érezni. Megterveztem az új otthonom minden részletét, hogy majd milyen is lesz.
Esténként megkérdeztem magamtól, hogy mit kell tudnom, és hogy helyes úton tartok-e.
Aztán az álmaim üzente az volt, hogy külföldön dolgozom, ahová az emlékek miatt és egyedül nem is akartam visszajönni.
De akkor azokon a reggelen tudtam és éreztem, hogy valamiért igenis vissza kell jönnöm ide dolgozni. Azt nem tudtam, hogy miért, csak azt éreztem erősen, hogy most itt a helyem. Egy másik hotelban kaptam is állást, mert abba a hotelba ahol dolgoztunk az emlékek miatt nem akartam visszamenni.
Vettem egy autót magamnak, mivel 4 éve nem vezettem, ezért elhatároztam, hogy a volt oktatómnál veszek néhány órát, a szerencsémnek, vagy az akaratomnak köszönhetően sikerült rátalálnom, és simán visszarázódtam a vezetésbe. Ezután az volt az első célom, hogy épségben kiérjek vele, olyan biztos voltam magamban, hogy semmi baj nem érhet az úton, hogy minden simán ment, pedig az útviszonyok nem voltak a legjobbak.
Kiérve hálát adtam, hogy sikerült és megtettem a következő kicsi lépést az új álmaim felé.
Most itt vagyok egy ideje és dolgozom, a szerelem észrevétlenül jött, szinte észre sem vettem. Nem egy konkrét személyt vonzottam be magamnak, hanem magát az érzést, amit tőle kapok meg. Annyi közös dologra lettem figyelmes velünk kapcsolatban, sokszor úgy éreztem, minta olvasna a gondolataimban, mintha megérintené a lelkem, pedig akkor még nem is ismert igazán.
Most tervezgetjük az otthonunk, amely a miénk, amelyet már elképzeltem számtalanszor magam előtt. Ma már tudom, hogy azért kellett visszajönnöm, hogy elkezdjem az életem egy új fejezetét.
Szabadidőmben az írással foglalkozom és próbálom tökéletesíteni. Ezzel kapcsolatban is vannak céljaim, és tudom, hogy sikerül, mert bízom magamban.

A jelenben élek, értékelem minden egyes percét, mi annyi csodát rejt magában, amit csak akkor érthetek meg, ha teljesen jelen vagyok.
Hálát adok, hogy átérezhetem az élet minden egyes pillanatát: látok, hallok, mozgok, vannak céljaim, álmaim. Hálás vagyok, azért amin keresztülmentem, és hálás vagyok a saját felismeréseimért, amelyek tanítottak, sok erőt és önbizalmat adtak nekem, szinte újraformálták az életem, a felfogásom a gondolataim. Hálás vagyok azokért a belső értékeimért, amelyeket felszínre hoztam a mélyből, amitől igazán különleges leszek, amitől én én leszek, amitől egy valaki leszek a világnak, amiből nincs több, csak egy.
Most is vannak új álmaim és céljaim, és élvezem az utazást, hogy miként változom át az út során, nem siettetek semmit, mert tudom, minden akkor jön el, amikor annak itt az ideje.
Sosem szabad feladni, mindig ott egy kapu, csak merni kell átlépni rajta.



szia.. ez tényleg Te vagy!

szia.. ez tényleg Te vagy!



szia

nagyon szépen köszönöm:)



Szia:)

Nagyon szépeket tudsz irni:)))))))állandó olvasód leszek én is.. :))))))



:)

Szia Ragyogás!

Nagyon szépen köszönöm, nagyon jó az idézet amit írtál:)



Édes Istenem! És Moncsi22 :)

Reggeli napindításnak nem semmi téged olvasni! Nehézségek cincálnak mindannyinak életünkben, mert döntéseket ugyebár hoznunk kell :) És mindig hozunk egyet- nem tudjuk mi sül ki belőle. Ám a végén kiderül, és ha észrevesszük a benne rejlő tanítást, kegyelemben részesülhetünk. Magasabb szintre lépve:)
Csak egy beidézés, de a ma reggeli napindításod mellé befér: "Az életben nemcsak szerelem, de barátság is születhet első látásra :=)

Ha egyedül vagy, árnyékod leszek
ha sírni vágysz, vállad leszek
Ha boldogság kell, mosolyod leszek,
Ha barátra van szükséged, én, és a valódi Énem ott leszek. "