Álmodtam magamnak egy új világot

Már számtalanszor megfogalmaztam magamnak a történetemet, hiszen ezer és ezer ok van, amiért naponta hálás vagyok, ennek fenntartásához pedig újra és újra emlékeztetnem kell magam. Ennek ellenére most először alakul egy összefüggő történetté a múltamból épült jövőm.

Vidéki vagyok. Mondták. Sokszor. Tizenkilóméterre a fővárostól, de vidéki. Nem zavart ez sosem. A mamám nagyon szerette volna, ha elindulok az álmaim felé, csak az volt a gond vele, hogy 14 évesen nem voltak álmaim. Pontosabban biztosan voltak, de igazából semmit sem tudtam a világról. Talán így alakult, hogy a mamám választott nekem egy fővárosi középiskolát, mert akkoriban többek között a számítástechnikára szavaztak a jövőkutatók. Nem ment könnyen a bejutás, mamám erején felül mozgatott meg mindenkit, hogy majdnem kitűnő, de vidéki bizonyítványommal bekerülhessek a csoportba. Végül sikerült, nem voltam büszke arra, hogy segítséggel ment. Az első találkozásom az iskolával egy életre „sínre” tett. Ezer félelemmel a szívemben mentünk, de indulás előtt a bibliakalauz aznapi igéjét olvasva, biztossá vált bennem, hogy menni fog: „felruháztál erővel a harcra”. Azóta sem felejtem el azt a kattanást a szívemben.

Ha meg kellene keresnem az érzéseimet, amelyeket a középiskolai évek alatt éreztem, kicsit gondban lennék. Nincsenek túl jó hangulatok, emlékeim is kevés. A mamám mindenben próbált támogatni, de 10 éves korom óta, mióta elváltak, mindent egyedül igyekezett megteremteni nekem, így a ruhatáram enyhén szólva is egyszerű volt. Mindig rajtam volt az átlagosságot biztosító műanyag kék köpeny, ami lehetőséget adott szegényes ruháim elrejtésére. A budai elit közepette, nekem a pattanásos vidéki kiscsajnak csak szorongás és komplexus gyűjteményem gazdagodott az évek múlásával.

A felnőtt létem első tíz éve hasonlóan telt. Úgy gondoltam, hogy akkor gyűjthetek magam köré szerető világot, ha önként vállalom a bohóc szerepét, enyhén cinikus öniróniával még magamon is nevettem, csak azért, hogy jól érezzék magukat mások a társaságomban. Aztán persze jöttek a próbatételek, meghalt a nagymamám, majd 3 hónappal később az édesapám is. Aztán a másik nagymamám is elment, kicsi családom széthullott, nem volt már senki, aki összetartotta volna. A társam, amivel családról, házról, utazásokról álmodtunk egy másik lánnyal akarta továbbálmodni az életét, így a harmincas éveim elejére szó szerint lenullázódtam. Na nem anyagilag, sokkal inkább érzelmileg. Fura fintora az életnek, így, hogy szinte minden szerettem elment, érzelmileg megzuhanva lett az örökségből lakásom, sőt még autóm is, egyenesbe jöttek a gazdasági alapok az életemben, tudtam tervezni, előre tekinteni. De leginkább céltalanul vergődtem tovább és nem találtam igazi iránymutatást semerre.

Persze, ahogy annyi más életében, nekem is egy súlyos betegség nyitott új ablakot a világra. 2004 elején egy gyógyíthatatlan betegség birtokosa lettem, amely gyökeresen megreformált mindent magam körül. A változás azonnali volt és nagyon mély. Ahogy felnyílt a szemem, mindent be akartam fogadni, mindenre nyitott lettem, mindenről akartam, hogy legyen véleményem, tanulni kezdtem. Jöttek sorban az élmények, tudati technológia, tarot, reiki, agykontroll, agykontroll ultra, pránanadi, Hellinger, transzformációs kineziológia, mentálhigiéné, coaching és társai. A változás leginkább bennem generált nagy fordulatot, egyrészt tünetmentessé váltam, megtanultam kezelni lelkem üzeneteit, másrészt alapjaiban új értékrend szerint kezdtem élni. Elcsendesedett körülöttem a világ, a barátaim igazi barátokká váltak és sokkal kevesebben lettek. Több zenét fedeztem fel, több könyv került a polcomra kiolvasva. Mindig tudatosan felismertem elakadásaimat és nem szégyelltem segítőkhöz fordulni. Rendszeresen jártam gyógymasszőrhöz, évekig talpreflexológiára, családállításra, MET-terápiára vagy épp kineziológushoz. Megtapasztaltam, hogy mekkora lökést adnak az ilyen együttműködések és rájöttem, hogy hiába hiszem, hogy majd én egyedül megoldom, igenis vannak helyzetek, amelyeket csak elbonyolít a lélek, ha egyedül akar felgöngyölni.

2004 óta nagyon sok minden átrendeződött. Leginkább a coaching hozta meg a várt áttörést, mert eszközöket, modelleket kaptam, hogy azon keresztül mindazt a tudást, amit felhalmoztam végre másoknak is át tudjak adni. Egymás után jártam coach képzésekre, mert minél több nézőpontból szerettem volna vizsgálni a világot és benne a változásra vágyó embert.

A gyógyulásom után a vizualizációt már játékos formában kezdtem alkalmazni és a lehető legtöbb dolgot „megnyertem”, hiszen bizonyossá vált bennem, hogy ahogy én gyártottam le a betegségem, ugyanúgy én tüntettem el. Tudatosan teremtettem magamnak mosógépet, mikrót, vízforralót, törölközőt, bögre hegyeket, hajókirándulást, két külföldi utazást. Amit meg lehetett nyerni, azt meg is nyertem. Valahogy ennek az időszaknak a végén a „Titok” szó szerint meteorként csapódott be az életembe. Emlékszem, egy tavaszi napon baráti társaság beszélgetésén mesélt valaki a filmről, amit nem tudtam, hogy mi, de nagyon erősen éreztem, hogy dolgom van vele. 2 nap telt el, megmozgattam minden láncszemet, amely elvezetett oda, hogy hétfő este már a DVD-t bámulva egymás után kétszer néztem meg a filmet. Felforgatott, ledöbbentett, elvarázsolt. Akkor már ösztönösen teremtettem magamnak, de végre keretek közé került, valahogy összeállt bennem sok minden.
2007 óta nem csak egyéni ügyfelekkel coachingolok, hanem kiscsoportos programokat is szervezek. Nem tréningek ezek, tanfolyamok, sokkal inkább együtt-gondolkodások. Azt tűztem ki magamnak, hogy minden szunnyadó értéket jó trénerként segítsek a felszínre hozni, hogy azután már mindenki önállóan birtokolni tudja és működtesse. Nem kis cél ez!

Közben 3 éve dolgozom egy internetes női portálon szakértőként, ahol karitatív módon, önmagam vállalásaként igyekszem a legjobb tudásom szerint teljesíteni. Sokáig azt hittem, hogy az ingyenes segítség is sikeresen hoz áttörést egy-egy elakadásban, de ennyi év tapasztalatából arra jöttem rá, hogy érdemi változás csak akkor történik, ha van számonkérés, utókövetés, visszacsatolás. Ha ezek elmaradnak, akkor csak terápiás céllal kiírja valaki önmaga fájdalmát. Viszont ez a hosszú ingyenes munka még sem vette el a kedvem, rengeteget tanultam az esetekből, számtalan anyag állt össze, bővítettem programjaimat, forgattam be gyakorlatokba a tapasztalásokat.

A programok számomra is sok hozadékkal jártak. Eszközökhöz jutottam, amelyekkel hatékonyan tudtam támogatni a tudatos teremtésemet, mindent kipróbáltam, alkalmaztam, amit elsajátítottam és igyekeztem továbbadni. Úgy döntöttem, hogy csak arról lesz véleményem, amit kipróbáltam, amiről már van saját élményem. Gondolat-kereket ragasztgattam, élet-tortát rajzoltam, mantrákat írtam, példakép fotókból montázst készítettem, élet-tervet gyártottam vagy épp célfüzetet. Kitűztem megbeszéléseket önmagammal, beforgattam a relaxációs időt arra, hogy utána megszállottként, őrült energiákkal alkossak. Az évek alatt számtalan nagyszerű szakembert vonzottam be, akikkel azóta is szupervíziós formában együtt dolgozunk, támogatjuk egymást, hogy a legjobb tudásunk szerint járuljunk hozzá ahhoz, hogy a világ, amelyben élünk szebb legyen, és minél több boldog ember és állat létezzen benne.

Azért, hogy a világ anyagias részét is működtessem, extra terheket vállaltam, korábbi képzéseimre alapozva marketing kommunikációval is foglalkozom. A sok vállalás, néha ember feletti teljesítmény megteremtette azt az alapot, hogy többedszerre utazhattam Ázsiába, hogy magamba szívjam az ottani világ életszeretetét, világlátását, energiáit, amelyet megfelelően adaptálhattam európai normáink közé.

Nem mondom, hogy könnyen ment. Azt sem, hogy 5 perc, sőt azt sem, hogy hátradőlhetnék, mert mindent megoldottam, felgöngyöltem. Inkább azt mondom, hogy az utamon vagyok, jól haladok. Tartósan magas az energiaszintem, mosolyog a szívem, tudatossági szintem növekedett. Már tudom, hogy az emberi kapcsolatok nem működnek önmaguktól, azért tudatosan tenni kell. Újra összehoztam kicsi családomat, az ünnepek megint hangosak és vidámak. A tréningjeimen használt ideális társ megteremtése program is jól sikerült a saját életemben. Az Univerzum pontosan őt küldte, akit kértem, az esetleges reklamációnak nincs helye, ha valami nem stimmel, hát én fogalmaztam rosszul, hiszen kedvesemmel már lassan 3 éve igyekszünk egymás életét többé, szebbé tenni. Ez a folyamat a születésnapom óta újabb lendületet vett, hiszen egy csodaszép gyűrű „égeti” az ujjamat, mert úgy érezzük, hogy az egyéni álmaink mellett jó pár közös álom is van, amely elég alapot adhat, hogy együtt folytassuk utunkat.

Olyan helyen élek, amit pontosan vizualizáltam, olyan események részese vagyok, amelyek örömmel töltenek el és egyre többször engedem meg magamnak azt, amire épp vágyom. Vannak bennem konfrontációk, nem megy minden könnyen, mert a régi beidegződések jól rejtőzködnek, ismeretlen területekre tévedve még próbálnak legyűrni, de a mélyrepülések már ritkultak és koránt sem olyan mélyek.

Vágytam egy műhelyre, ahol alkothatok, ahol találkozhatok másokkal, amely alkalmas arra, hogy együtt legyünk. Tavaly ezt is megteremtettem, sőt az oktató terem olyan szép lett, hogy már bátran merem kiadni másoknak is, akik hasonló helyen szeretnének tevékenykedni. Kitaláltam magamnak a sajtót, médiát, amely láncszemekként kapcsolódtak egymáshoz és pontosan az elképzeléseim szerint adták a lehetőséget arra, hogy megmutassam magam és tanuljak tapasztalásaimból, hibáimból. Folyamatosan képzem magam, de nem kényszerből, egészen egyszerűen azért, mert jól esik. Évezem, hogy a lassan tíz éve megkezdett folyamat beérik, szálak összefutnak, személyek megtalálnak, hozzák a hiányzó láncszemet, adnak és adhatok már én is nekik. Szeretem a világot, amit teremtettem magamnak. Lassan az apró mozaikok olyan képpé állnak össze, amelyek egy színes és szép világ képét alkotják meg.

Szeretem azt a Nőt, akivé váltam az elmúlt évek év során. Megtapasztaltam, hogy több van bennem, mint azt sokáig gondoltam. Menet közben azt tűztem ki célomnak, hogy mindezt másoknak is megmutassam és jó trénereként azon legyek, hogy ezt a csodát bárki a felszínre hozza és tartósan ott is tartsa. Már tudom, hogy jó cél. Látom, érzem a változást magam körül. Megérte. Úgy érzem, hogy abban a világban járok, amelyet álmodtam magamnak anno… :)

Hegedüs Erika
www.venuszok.hu



...

Erikát itt választottam ki az oldalon, és nekem is rengeteget segít, ötleteivel, motivációival, és a példamutató életével is!
Köszönöm!
És a secret oldalt, és közösséget is köszönöm, különben nem találkoztam volna vele... :)))
Lolli



Köszönöm hogy olvashattam :)

Köszönöm hogy olvashattam :) Igazi siker story !



Csodálatos!

Gyönyörű világ! Én is ilyet álmodok épp!:) Sok boldogságot és sikeres teremtést kívánok neked és minden ere járónak!:) Gratulálok! Ügyes vagy!:)



köszönöm :)

a visszacsatolást Simokovics :) hidd el, nem maradsz le semmiről. Nem baj, ha most kezded befogadni a világot, dolgokat nem lehet siettetni, döntéseket sem meghozni... azok megszületnek, ha itt az ideje. Kívánom Neked, hogy a Világ ezer csodája köszöntsön Rád!
szeretettel
Ryka



Csodálatos

Amit leírtál csodálatos. Egy kicsit a történet elejében saját magamat véltem felfedezni. Én is így indultam, mint te. De jó úton haladok a fejlődés felé, bár nekem még csak most nyílik fel a szemem. Én is köszönöm, hogy olvashattam. Nagyon Boldog életet kívánok neked, és, hogy a jövőben is minden úgy sikerüljön ahogy megálmodtad.



Köszi Descriptif :)

Ugye?!? Elképesztően gyönyörű a Világ és az, ahogy működik. Engem is mindig ámulatba ejt ez a varázslatos csoda! :) Köszönöm a visszacsatolást, jól esett! Örülök, hogy Neked is jönnek a sikereid. Ha mélyen a szívünk mélyén kételyek nélkül élünk, akkor mindent megteremthetünk, amire igazán vágyunk.
Legyen szép a napod! :)
Ryka



:)

Amikor kicsit elvesztem a hitem, és megbillenek a világomban, nem azt teszem amit nagyon sokan, hogy szidom a környezetemet, és mondogatom, hogy "nekem semmi sem sikerül" ; "nem tudom megteremteni, a vonzás törvénye nem is létezik!" helyette belelapozok a Titokba, vagy olvasgatok sikertörténeteket. A te történeted, egy olyan összefoglalója az összes sikertörténetnek amit olvastam, ami példaértékű. Gratulálok, és további sikereket kívánok! Egyébként én is nagyon sokat foglalkozok a témával, és számos sikerem is volt:) Hihetetlen milyen erő vesz körül minket, és milyen erő lakozik bennünk...

egy 18 éves srác



Köszi Tiszavirág

a visszacsatolást! :))))



:D

Köszönöm, hogy olvashattam:)))