átlagon felül

Hálás vagyok mindenért, ami ebben az életemben történik. Legalábbis próbálok mindig pozitív oldalról közeledni az élet eseményeihez és a szomorú dolgokban is próbálom a jót megtalálni. Hálás vagyok minden ismerősömnek, mert nekik köszönhetem, hogy jobbá tudom tenni a magam és mások életét. Hálás vagyok a gyermekeimnek, hogy folyamatosan nevelnek, hogy jobbá teszik az életemet. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy a legnagyobb terheim cipelését megkönnyíti számomra és elmondhatatlan mennyiségű pluszt ad az életembe. Hálás vagyok a szüleimnek és nagyszüleimnek, hogy izzadságos munkával felneveltek, hálás vagyok a testvéremnek és a barátaimnak, hogy elviselik lobbanékony viselkedésemet és segítenek, ha szükségem van rá. Hálás vagyok a kollégáimnak, ismerőseimnek, hogy együtt tudok velük haladni a közös úton. Hálás vagyok a szerelőimnek, akik megjavítják az autómat, amikor kell. Hálás vagyok a takarítóknak, akik rendbe teszik az irodánkat, akik kiürítik a szemetesünket és hálás vagyok mindenkinek, aki áldozatos munkájával hozzájárult, hogy luxus körülmények közé tudjunk hazatérni minden nap, mert van meleg víz, elektromos áram, fűtés, kényelem.
Nem mindig sikerül ezeket szem előtt tartani, de igyekszem. Ennek a szemléletnek folyamatos felismerése lassan következett be. Gyerekkoromban elég aggályosnak éreztem, mikor nagymamám pl. arra figyelmeztetett, hogy miért kell értékelnünk, hogy étel van az asztalunkon és melegben tudunk aludni, mikor odakint mínuszok vannak. A szocializálódás közben könnyen felismertem, hogy nagyon más vagyok az osztálytársaimhoz képest. Nem értettem egyesek viselkedését és részlegesen fel is vettem az ellenségeskedők, irigykedők és rivalizálók viselkedési formáit. De később ebből ki tudtam válni, ahogy függetlenedtem. Sokak viselkedését a mai napig nehezményezem, de próbálom figyelmen kívül hagyni, vagy jó irányba terelni az irigykedő, gonoszkodó formákat!
Nincsenek nagy dolgok, amikre büszke lehetnék, és mégis rengeteg minden van, amire büszke vagyok. Leginkább arra, hogy a körülöttem lévők lehetőségei és eredményei közötti arány jelentősen elmarad az enyémhez képest. Amit elértem a rendelkezésemre álló forrásokból azt nagyrészt a család segítségének köszönömhetem, de talán még inkább céltudatosságomnak és kitartásomnak.
Konkrétan a sikereimről? Nézzük csak. Sikernek érzem, hogy egy sportoló közösségben tudtam felnőni, ahol kiemelkedő eredményeket értem/érek el. Sikernek érzem, hogy munkámban kiemelt pozícióban és státuszban érezhetem magam több mint tíz éve. Sikernek érzem, hogy egy deviáns viselkedést gyakorló huszonévesből egy családközpontú emberré lettem. Sikernek érzem, hogy szinte a nullából egy csodálatos otthonit teremtettünk és egy csodálatos házasságban élhetünk gyermekeinkkel. Azt, hogy honnan hová jutottam, nem tudom jól szemléltetni. Ezt legjobban az tudatosítja bennem, ahogy a körülöttem lévők viszonyultak egyes céljaimhoz és rajtuk látszik, hogy milyen tisztelettel és csodálattal gondolnak azokra a dolgokra, melyeket elértem. Harmincegy éves vagyok.



Nagyon köszönöm!

Szia!
Nagyon köszönöm a kedves és biztató szavakat!
Csaba



Szia! :)

Gratulálok az Életedhez! Csatlakozom a többiekhez: csak így tovább! :) Kívánom a legjobbakat és, hogy maradj meg Hitedben! :)



köszönöm

Kedves Anikó!

Köszönöm kedves szavaid! Nagyon jó érzés volt olvasni!

Csaba



köszönöm

Kedves Anikó!

Köszönöm kedves szavaid! Nagyon jó érzés volt olvasni!

Csaba



Csak gratulálni tudok magam is!

Kedves Jigshaw! Egy szép életutat írtál le. 31 évesen ilyen kimagasló eredményeid vannak, ez csodálatos :) Örömmel tölt fel engem is sikered, és csak annyit tudok mondani, Csak így tovább!

Büszke sose légy sikereidre, ám elégedett mindig! Anikó



átlagon felül

Gratulálok!
Tárgyilagos,őszinte önértékelés,egy magabiztos,céltudatos embertől!