"Ember" maradtam

Mikor még kislány voltam, és csak rohangáltam a mezőn, mikor még csak a tiszta égboltot láttam és nem láttam a vihart.....
Ez a legszabadabb érzés, amit egy ember átélhet..a szabadság....
Mert nem felel még semmiért....
Aztán ahogy az évek telnek, megfordul a kör.
Felelősséget kell vállalnunk tetteinkért, munkánkért az egész életünkért.
Már nem csak sajnát magunknak tartozunk hanem másiknak is.
Gyerekkorom nem volt felhőtlen, sem tökéletes.
A szüleim nem nagyon foglalkoztak velem, hagytak csak magamra...
Igen voltak szüleim...vagyis olyan emberek akik velem éltek....
Gondoskodtak rólam? nem
Szerettek? nem
Egyedül voltam mindenhol és mindenben, a kérdéseimre soha nem kaptam választ, azt magamnak kellett megfejtenem.
Sok év telt el így, de attól még mosolyogtam és hittem a tündérmnesében és felismertem az élet szépségeit.
Aztán úgy döntöttem én leszek a legjobb az egész világon, csak hogy szeressenek, csak kapjak egy ölelést, vagy épp egy mosolyt, egy puszit....
Hmmm...milyen apró dolgok ezek...s hatalmas annak aki ezt sosem kapta.
Igen tehát mindenkinek meg akartam felelni, én akartam a legjobb lenni, de érdekes módon csak azoknak az embereknek akartam önmagam személyét megmutatni, akik soha rám sem néztek...
Amikor pedig megtették csak belémrúgtak, vagy csak átmentek rajtam.
Így éltem sokáig.
Ha belémrúgtak felkeltem, nem adtam fel, újra és újra neki álltam a feladatnak,. újra és újra, és mindeközben tudtam mosolyogni, s felismertem mindenben a szépet.
Aztán utánna csodálkoztam az embereken, mért nem képesek ők is úgyanazt látni amit én?
Mért nem képesek mindarra amire én?
Mért gyűlölködnek mért hazudnak, egyszerűen honnan az a mérhetetlen harag?
A megfelelések közepette jutottam odáig, hogy nincs életem,
arra áldoztam éveimet, hogy olyan emberekkel akartam elfogadtatni magam, akik egy pillantásomat sem érdemlik.
Ma már feladtam, de keresem az utam, nem akarok megfelelni senkinek, csak saját magamnak.
Olyan normák szerint akarok élni, ami nekem a legjobb és nem másoknak, hisz mi értelme olyan dolgoknak, amiknek nincs eredménye?
Minek alázkodjak meg újra és újra ha sosem leszek elég jó, annak a személynek?
Valószínű ez nem siker kategória, hisz nincs kézzel fogható eredmény....
De talán annyit elértem a sok keserű évek alatt, hogy tudom ki vagyok és mit akarok ma már, s mindennek ellenére nem felejtettem el ember maradni, s mosolyogni, s felismerni a szépet...mindenben.



Gyöngyök

Köszönöm.......:)