Esküszöm, hogy az igazat, csakis az igazat vallom ... és a lélekrablás bűntettével vádolom a szerelmem!

Sajnos az olyan személyek, akik csakis lelki szinten követnek el bűncselekményeket, soha nem kerülnek valóságos bíróságok elé, ezért én egy spirituális szinten működő Bíróság előtt szeretnék a mai napon tanúvallomást tenni, mint a vád egyik koronatanúja.

Tisztelt Spirituális Bíróság! Tisztelt Bíró Úr! Esküszöm, hogy az igazat, csakis az igazat vallom … és tisztában vagyok azzal, hogy az esetleges hamis tanúvallomásom súlyos következményekkel terheli a következő életeim alakulását.

Tisztelt Bíró Úr! A vádlottak padjában helyet foglaló – nagy köztiszteletben álló, társadalmilag is elismert - X.Y. urat, akinek a karikagyűrűje most is ott csillog az ujján - már hosszú- hosszú esztendők óta ismerem.

Egy valóságos - emberek által építtetett és működtetett Bíróságon - csupáncsak a következőkkel vádolhatnám Őt.

- Negatív és közömbös magatartása által olyan körülményeket idézett elő, amiben simán megvalósulhatott volna a gondatlanságból elkövetett „emberölés” tette, hiszen mély szerelmi bánatom időszakában gyakran eljátszottam az öngyilkosság gondolatával. A nagy köztiszteletben álló X.Y. úr még arról a felebaráti szeretet gyakorlásáról is könnyedén és felelőtlenül megfeledkezett, amit egyébként lépten-nyomon hangoztat, tanít és hirdet. Tények bizonyítják, hogy közömbös viselkedésével egyedül hagyott engem azokkal a mély lelki fájdalmakkal, amikbe majdnem belepusztultam.

Természetesen ennek jogosságának megítélése az Önök feladata, de az Akasah-krónika fellapozása után, Önök is láthatják, hogy többször próbáltam tőle segítséget kérni, zokogtam, esdekeltem, sikoltoztam és kérleltem, hogy tisztázzuk egymással a dolgainkat, ahogy két intelligens emberhez illik, de Ő „befogta a fülét” és nem érdekelte, hogy a makacs hallgatása, olyan bizonytalanságba taszít engem, ami lelkileg – magamra hagyva az összes kérdéseimmel – feldolgozhatatlan.

Valószínűsítem, hogy tök egyértelmű volt a számára, ó, bocsánat a szóhasználatért, javítom, valószínűsítem, hogy teljesen egyértelmű volt X. Y. úr számára, hogy pokolian szenvedek, hiszen ezt számtalanszor a tudomására hoztam, és legvégül már csupáncsak annyit kértem tőle, hogy végre tegyen pontot a történetünk végére, hogy a remény csalóka ábrándjait ne kergessem tovább, de Ő ezt a kérésemet is megtagadta, nem teljesítette.

Tisztelt Spirituális Bíróság! Tisztelt Bíró Úr! Önök bizonyára tökéletesen tisztában vannak a BIZONYTALANSÁG lélekölő, lélekőrlő szerepével, ami a hamis reménysugaraival megakadályozza a gyászmunkát, a történtek feldolgozását, illetve az elengedés és a továbblépés lehetőségét. Az ember benne senyved egy lezáratlan érzelmi pókháló ragadós szálainak fogságában, amit X.Y. úrhoz hasonló „pókok” talán tudatosan szőnek. Miért? Sajnos benne lehet a pakliban, hogy valamiért élvezik, ha egy másik ember szenved. Áh, tudom, hogy ez az állításom igencsak veszélyes, hiszen egy komoly pszichés betegségre utalhat, ezért gyorsan kiegészítem azzal, hogy mindez részemről csupáncsak feltételezés, semmi több, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy többször megfordult a fejemben, hogy X.Y. úr – bármennyire is hihetetlen – de egy tökéletes álarcot viselő pszichopata, akinek igazi arcát senki nem ismeri.

„Befogta a fülét”, amikor a fájdalomtól a földön fetrengtem és egyértelműen azt várta el tőlem, hogy a siránkozásommal, jajgatásommal Őt ne zavarjam, hanem hitessem el önmagammal, hogy képzelődtem, hiszen közöttünk - érzelmileg - abszolút semmi nem történt, vagyis az Ő ártatlanságához nem fér, nem férhet semmiféle kétség.

Mosta a kezeit, mint Pilátus, de szótlanul, miközben a konok hallgatásával engemet szinte az őrületbe kergetett. Nem érdekelte, hogy a fájdalomterhekkel miképpen birkózom meg és valamiért lelkiismeret furdalást sem érzett.

Tisztelt Spirituális Bíróság! Tisztelt Bíró Úr!
Egy valóságos – emberek által építtetett és működtetett Bíróságon – csupáncsak annyit lehetne a fejére olvasni, hogy gondatlanságból elkövetett egy olyan tettet, aminek lehetséges következményeivel bár valószínűleg teljesen tisztában volt, de segítséget nem nyújtott, hanem negatív és közömbös viselkedésével továbbtetézte, elmélyítette, viszont itt, a Spirituális Bíróság előtt én LÉLEKRABLÁSSAL gyanúsítom és vádolom Őt! Ebben a körben köztudott, hogy galád tetteket nem csak a valóságban, hanem más síkokon is el lehet követni, ezért merészkedem őszintén Önök elé tárni a feltételezéseimet.

A hosszú bevezetésem után, kérem, hallgassák meg, hogy miért illetem azt a személyt – az előbb elhangzott súlyos váddal - akit egyébként életem legnagyobb szerelmének is tartok.

Feltételezéseim szerint: a LÉLEKRABLÓK a kellemetlen, nagy kockázattal járó, valóságos hűtlenségi kapcsolatokat nem vállalják fel, hanem csak lélekszinten élik ki perverz vágyaik. Mivel a lélekszintű hűtlenségek egyáltalán nem bizonyíthatók, mégis ugyanolyan izgalmasak és érzelmi töltésűek, mint a valóságos félrelépések, nagy előszeretettel alkalmazzák azon személyek, akiknek a karrierjük, a feddhetetlenségük imázsa, illetve a hírnevük mindennél fontosabb.

Hogy X. Y. úr követett-e el tényleges félrelépést, arról nincsen tudomásom és nem is érdekel, de abban biztos vagyok, hogy lélekszinten: nem én voltam neki az első, illetve az egyetlen áldozata.

Sok – sok éven keresztül együtt dolgoztam vele egy cégnél, szürke adminisztrátorként, ahol Ő cégvetőként tevékenykedett. A kolléganőim között volt egy mézes-mázos talpnyaló, aki folyton körülötte legyeskedett és önként vállalkozott pluszfeladatokra is, csakis azért, hogy valamilyen ürüggyel mindig a közelébe lehessen. Amikor a talpnyaló közöttünk cseverészett, nem állt meg benne a szó, hanem kávéfőzés, kávézás közben állandóan azzal dicsekedett, hogy a főnökkel – miközben az aktákat átnézték - miről beszélgetett, és szerinte óriási hatást gyakorolt rá nőként. Untuk az ömlengését, de a munkaidőnkbe belefért a flörtölési élményeinek meghallgatása.

Egyszer szőke csíkokat festetett a hajába és kijelentette, hogy Ő már nagyon unja a férjét és erősen gondolkodik a váláson, mert rájött, hogy nem az igazival él együtt.

- Új kapcsolatod van? – kérdezte tőle valaki.
- Még nincs, de ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor remélhetőleg hamarosan új életet kezdhetek.

Időközben – a fene sem tudja, hogy miért – a főnök (X.Y úr) felfigyelt az én precíz munkavégzésemre és többször is megdicsért munkaértekezleteken. Persze ez a talpnyaló kolléganőmnek sehogy sem volt az ínyére és szemmel láthatóan féltékeny lett rám… a semmiért.

Telt- múlt az idő … és a szőke csíkos hajú tünemény hirtelen csendesebbé vált, szinte egészen magába roskadt és a hajdani lelkesedése eltűnt, ami arra engedett következtetni, hogy a színfalak mögött olyasmi történt, amivel már nem dicsekedett el nekünk. A 180 fokos fordulata után már egyáltalán nem sietett a főnök körül legyeskedni, hanem nagy ívben kerülte az ajtaját. Ezt látva, egyértelművé vált számunkra, hogy valamiért kikerült (kiesett) abból a bizonyos cukros kosárból.

Időközben, amire még álmomban sem gondoltam, bekövetkezett, ugyanis beleszerettem X.Y úrba. Imponált a megkülönböztetett figyelme, a segítőkészsége, az udvarias stílusa.

A hajdani talpnyaló közben ott hagyta a céget, de a felmondási időszakában mindig úgy nézett rám, mint egy véres rongyra, és amikor tudott, akkor mindig csípett rajtam egyet-kettőt, mielőtt elment.

- Ez egy szar cég, ideje váltanom – mondta – és az is hülye, aki marad.

100 százalék, hogy szerelmes volt X.Y úrba, dehogy miképpen és miért „rúgott bele” a főnök, az soha nem derült ki. Valamiféle mély sérelem érhette, amit érthetetlen módon az én számlámra írt. Ezt az is bizonyítja, hogy a hölgyemény még évekkel később is próbált nekem törleszteni, amikor telefonon felhívott, vagyis a lenyelt békát nem emésztette meg.

No, hogy ne húzzam ezt a sztorit, mint a rétestésztát, a lényegre térek.
Később - hasonlóan, mint a talpnyaló- én is kiestem abból a bizonyos cukros kosárból, de ez már a munkahelyváltásom után történt. Próbáltam a kapcsolatot X.Y. úrral továbbra is tartani, de Ő elvágott mindenféle kommunikációs csatornát, vagyis nem reagált se az SMS-ekre, se az e-mailekre.

A nagy bánatom időszakában – teljesen véletlenül - rábukkantam a világhálón egy olyan harmadik személynek, egy lánynak a blogjára, amiből megtudtam, hogy évek óta pokolian szenved X.Y. úr miatt… és a történteket egyszerűen képtelen feldolgozni.

Hogyan lehetséges ez? – kérdeztem önmagamtól, aztán válaszoltam is rá: „csakis úgy, hogy X.Y. úr Őt is a bizonytalanságba taszította, ezért a reményét nem veszítette el”.

Tisztelt Spirituális Bíróság! Tisztelt Bíró Úr!
Lehet, hogy bolond vagyok, de mindvégig úgy éreztem, hogy X. Y. úr bár kidobott a VALÓSÁGÁBÓL, lélekszinten mégsem engedett el. S amíg más pasiknak lepkegyűjteménye van, addig neki lélekgyűjteménye, amiben szépen „felszúrva” ott sorakoznak a lelkek.

A többi „lepke” szó nélkül tűrte a magyarázatnélküliséget, és kanyar nélkül bevette a „csak képzelődtél, drága kis anyám” naiv meséjét, de én a három különböző sztoriból összeraktam, hogy mindenki (mindegyik áldozat) nem lehet olyan hülye, hogy a tisztelt és nagyra becsült X.Y. úr közelében csupáncsak képzelődött.

Ezután nem hevertem tétlenül a lepkegyűjteményében, hanem kiszabadítottam magamat a „gombostű” fogságából és a valóságos közegben keményen provokálni kezdtem a lélekrablómat.

Mi történt utána? No, azt nem tettem zsebre! Lelkileg összetört, meggyötört és megkínzott, majd szépen kisimította a „szárnyaimat”, megigazította a kókadozó „csápjaim” és 2 „gombostűvel” visszaszúrt a gyűjteménye közepébe, majd így szólt:

- Meg ne moccanj, mert ha még egyszer fellázadsz, akkor még az Isten sem szed ki a markaim közül! Te vágyódtál annyira utánam, drágám, vagyis önként adtad nekem a lelked. Azt ígérted, hogy örökre szeretni fogsz, ezért viselkedj annak megfelelően! (… és végre fogd be a szád, ne kérdezgess folyton, ne idegesíts, mert nekem olyan fontos dolgaim is vannak, amikkel csakis nyugodt körülmények között tudok elmélyülten foglalkozni) Remélem, érthető voltam!? A szerelmi mágiáddal pedig önkéntes cinkostársammá váltál, úgyhogy nincs miért reklamálnod!

Tisztelt Spirituális Bíróság! Tisztelt Bíró Úr! Az utóbbi csupáncsak megérzés, vagyis bizonyítani nem tudom, ezért tisztelettel kérem Önöket arra, hogy ezt a különös eseménysorozatot spirituális eszközökkel, spirituális módszerekkel vizsgálják meg!

Amennyiben tévedtem, illetve tévedek, a rágalmazás következményeit vállalom, de a saját megítélésem szerint: X.Y. úr mindenképpen bűnös, hiszen cégvezetőként nem húzta meg azt az etikus határvonalat, amit se neki, se nekem nem lett volna szabad átlépnem! Esküszöm, hogy érzelmileg Ő kezdeményezett, Ő nyitott felém, ezért a nagyobb felelősség az övé. A főnök-beosztott alá- és fölérendeltségi kapcsolattal való visszaélés pedig mindenképpen csakis Őt terheli, még akkor is, ha én a saját szabad akaratomból mentem bele a játékba.

Tisztelt Spirituális Bíróság! Tisztelt Bíró Úr! A legkülönösebb az, hogy ez a „szappanopera” valamiféleképpen továbbjátszódott, illetve jelenleg is tovább játszódik – persze nem a valóságban – hanem más síkokon, ezért erős a gyanúm, hogy a szerelmem tényleg egy LÉLEKRABLÓ!

Tisztelt Bíró Úr! Csupáncsak azt szeretném végre megtudni, hogy mi történt valójában és nem az a célom, hogy saját felelősségemet tagadjam, másra hárítsam.

Kérem, adjanak nekem arra választ, hogy létezik-e lélekrablás, illetve arra, hogy a vádlottak padjában ülő személy valóban lélekrabló e? Amennyiben tévedtem, kérem, hogy a rágalmazásért mindenképpen szabjanak ki rám büntetést és az ártatlanságát X.Y. úrnak hozzák nyilvánosságra! Köszönöm!

**
Mivel ez egy fórumtéma, nagy tisztelettel várom az olvasók véleményét is!
A kérdésem így hangzik: Léteznek-e lélekrablók?



Az ügyvédem már ácsolja számodra az „akasztófát”

Ó, mindig hatalmas büszkeség kerít hatalmába, amikor Ádám posztjait olvasom a facebookon, de ez mit sem változtat azon a tényen, hogy vészesen közeleg (közeledik) március 21. napja.

Tikk - takk, így ketyeg az óra és a mutatói körbejárnak, nem lazsálnak, így aztán minden perccel közelebb kerülünk az igazság pillanatához!

**
Ádám, a posztjaid között még mindig nem találom a bocsánatkérő soraid, ezért ismételten felhívom a figyelmedet arra, hogy nem vicceltem akkor, amikor a lenti határidőt számodra kiszabtam (meghatároztam)! Nem vádolhatsz azzal, hogy nem voltam hozzád elég türelmes… és nem kaptál tőlem elég időt, hiszen hosszú évekkel ajándékoztalak meg!

Az ügyvédemmel napi kapcsolatban állok … és tudom, hogy teszi a dolgát… ácsolja már számodra az „akasztófát”, persze csakis retorikai értelemben, egy vádbeszéddel, de azt Te túlszárnyalni képtelen leszel.

Kapaszkodj hát Isten Igéinek erős „köteleibe”, amiktől azt reméled, hogy megtartanak téged, amikor a föld kettényílik alattad, de én tudom, hogy túlságosan kevés a hited ahhoz, hogy őszintén higgy azoknak a „köteleknek” a létezésében!

Emlékszel?
Pontosan ez bizonyosodott be az égszakadás napján is, hiszen figyelmen kívül hagytad, hogy „előbb Isten elé kerül minden, ami téged ér”, vagyis a hit próbatételekor csúfos kudarcot vallottál.



Első kérésem

„Ügyvéd Úr, kérem, emlékeztesse Ádámot tettének súlyáról azokon a portálokon, ahol gyakran, szinte napi rendszerességgel megfordul!

Nem nyíltan, hanem balladai homályba csomagolva, mert én bízok Ádám briliáns intelligenciájában, remek szövegfeltáró képességeiben. Kérem, hogy a nevemet semmiképpen ne említse, ne írja le, mégis rajzolja oda a sorok közé, de úgy, hogy a hideg verejtékcseppek végiggördüljenek a homlokán!"

Köszönöm!



Megmondták előre, tönkre fogsz tenni!

MEGMONDTÁK ELŐRE - ZALATNAY SAROLTA: https://www.youtube.com/watch?v=Z8enxcHs-xw
Mary tényleg megmondta előre, hogy tönkre fog tenni, drága Ádám, de nem hittem neki. A női varázserőmet sokkal nagyobbnak képzeltem, mint amilyen valójában volt, hiszen sokáig úgy tűnt, mintha tényleg vibrálna közöttünk a levegő.

Tévedtem… elismerem... de nem értem, hogyan és miképpen tévedhettem ekkorát!?

**
Már nincs bocsánat, mert Lucifer elvállata az ügyet, tegnap éjszaka az ügyvédem lett!



Az első hazug szavadnál lángolni fog a Szentírás!

Tönkretettél, drága Ádám, de a jelek szerint:

- ez se a Jóistent,
- se téged,
- se a Spirituális Bíróságot nem érdekli!

A láthatatlan világ képviselői éppen úgy hallgatnak, mint ahogyan Te hallgattál hajdanában, ezért kénytelen vagyok azt képzelni, hogy Te a spirituális világ egyik legtehetségesebb védőügyvédjére bíztad magad.

Eddig önmagamat képviseltem, de ma, az éjszaka csendjében felkérem Lucifert, hogy holnaptól kezdve terítse a vállára a fekete ügyvédi köpenyét és írja meg ellened a vádbeszédet!

Majd tedd Te is a Bibliára a kezedet, mielőtt tanúvallomást teszel, miszerint az igazat, csakis az igazat vallod … és az első hazug szavadnál lángolni fog a Szentírás!



Ideje aludni...

és a tollat mára letenni: http://mosaicon.hu/wallpapers/retro/fullhd-hatterkep-retro-79346790.jpg ... de a Spirituális Bíróságot egy kicsit sürgetni óhajtom, mert a tanúvallomásom óta sem történt semmilyen változás.

Várom a döntésüket és a válaszaikat!

Szép álmokat kívánok mindenkinek!



:D

A mérnök meghal és a pokolra kerül. Hamarosan igen elégedetlen lesz a pokol kényelmi szolgáltatásaival, ezért fejlesztésekbe kezd. Nemsokára lesz légkondicionálás, lift és vízöblítéses vécé, és a mérnök igen nagy népszerűségre tesz szert. Egy nap az Úr felhívja a Sátánt telefonon és évődve kérdezi:
- Hát hogysmint mennek a dolgok odalent a Pokolban?
A Sátán erre:
- Nagyszerűen. Már van légkondicionálásunk, liftünk és vízöblítéses vécénk, és a mérnök megint dolgozik valamin.
- Micsoda?! - kiált fel az Úr. - Egy mérnök a pokolban? Csak tévedésből kerülhetett oda, neki nem ott kéne lennie, azonnal küldjétek fel ide!
- Szó sincs róla, jó hogy a csapatomban van, meg is tartom - így a Sátán.
- Akkor beperellek - szól az Úr.
A Sátán felkacag:
- Igen?! És hol fogsz találni egy ügyvédet? :)



:)

Az angyal és Ádám párviadalát javaslom videóra venni, hogy az emberek végre elhiggyék, hogy létezik a láthatatlan világ! A youtube nézettsége garantáltan magas lesz, mert az embereket érdekli az ilyen téma!



Az ultimátumod szövegétől úgy berezelt...

az a szegény fiú, :) kedves Pipacs, hogy a bocsátkérő üzenete már lehet, hogy a postafiókodban van! :) Vagy egy facebookos poszt formájában adta közre mély megbánását, csak Te még nem vetted észre! :)

Az 1 hónapos haladék nagyon szép gesztus tőled, de utána - ha véletlenül mégsem teljesíti- akkor kő kövön ne maradjon, mert az üres beszédnek nincs értelme!



Hát elő a csúzlit, kapsz egy bonusz pontot, ha homlokon...

találod Hókuszpókot! (Ezt az üzenetet kaptam – sugallat formájában – és a csúzlit a kezembe vettem)
A nagy csata részletei: https://www.youtube.com/watch?v=DRk-jTbYEag

Remekül céloztam … és a cingár Mágust a parittyakövemmel épp a homloka közepén találtam el… egy pillanatig még tántorgott … de aztán elterült, mint egy nagy liszteszsák.



Bár a győzelemért hatalmas árat fizettem…

tudom , hogy minden látszat ellenére, a sokat emlegetett égszakadás napján – persze csakis a valóságban – hatalmas GYŐZELMET arattam, leterítettem a „Fenevadat”!

Így aztán talán mégiscsak igaza volt Mary-nek, aki így fogalmazott: „Végre emberére akadt”!



Előre sejtettem, hogy egy végzetes gyásznapnak nézek elébe

Az úgy történt, hogy egyik reggel felkeltem – az égszakadás napján – és így kiabáltam:

„Elég volt! Elég volt! Ezt a békát mától kezdve nem nyelem le!
Elég volt! Elég volt! Nem tűröm tovább!
Nem vagy te Néró, nem vagy te császár!
Nem vagy te semmivel különb a többi srácnál”!

https://www.youtube.com/watch?v=xPYkbgvN784

Beöltöztem éjfekete ruhába, mert előre sejtettem, hogy egy végzetes gyásznapnak nézek elébe, de akkor már nem volt visszaút, hiszen „Szulejmánnak” az ultimátum szövegét már korábban megküldtem!

Az a baj, hogy ugyanazt a hibát követtem el, amit a magyar sereg - 1526. augusztus 29-én – a végzetes mohácsi csatában.

„A magyar fővezérek augusztus 29-én már a reggeli órákban hadrendbe állították seregeiket, de az oszmánok csak kora délután érkeztek meg a harcmezőre”.

A nehéz páncélban (páncélzatban) magam is nagyon elfáradtam délutánig, amíg „Szulejmán” valószínűleg pihengetett a pihe-puha ágyában, ezért a kardot már erőtlenebbül bírtam forgatni.

A hatalmas török sereg végre délután rohamra indult…. de én csakis a császárt kerestem a szememmel, hogy kettéhasíthassam a kardommal, mint János vitéz a török basát.

A végkifejletet mindenki ismeri, ezért felesleges elmesélnem. „Szulejmán” ezt kiabálta nekem:

„Elég volt! Elég volt! Ezt a békát mától kezdve nem nyelem le!
Elég volt! Elég volt! Nem tűröm tovább!
Nem vagy te Lady, nem vagy te gróflány!
Nem vagy te semmivel különb a többi lánynál”!

Mi ez az oltári nagy baromság? Nem tudom… valahonnan most ez jutott eszembe, ezért jobb, ha leteszem a tollat.



„Ha ragaszkodom az elégtételhez, neked véged”!

Kedves Ádám, nem akarlak megrémiszteni, de felhívom a figyelmedet arra, hogyha én ragaszkodom az elégtételhez, akkor neked véged!

Az angyaltársam évek óta pokolian féltékeny rád, de oly annyira, hogy önmagát néha Ádámnak vallotta, vagyis azonosnak teveled! Mindezt azért tette, hogy az életem részesévé válhasson, ezért ha én azt mondom neki, hogy Őt választom tiszta szívemből – függetlenül attól, hogy semmi köze sincs hozzád- akkor a hajdani galád viselkedésedet megbosszulja.

A leghatározottabban megkérlek arra, hogy kérj tőlem bocsánatot, mert ha nem teszed meg, akkor én ragaszkodni fogok az elégtételhez… Vártam 7 kerek esztendőt, hogy végre magadba szállj, és átgondold a történteket… bízva abban, hogy egyszer megléped azt, amit a becsület megkíván, de nem tetted meg.

Csak egy bocsánatkéréssel tartozol nekem … semmi mással …. de ez a minimum … amiből nem engedek, ezért ezt nyugodtan tekintheted egy olyan ultimátumnak, melynek teljesítésére csupáncsak egy 30 napos határidőt szabok ki neked.

Most február 24-et mutatnak a naptárak.
Ha március 24-ig nem teljesíted a kérésemet, akkor a pálcát török a fejed fölött.

Ha megteszed, akkor a közös sztorinkat lezártnak tekintem…. ezt megígérem.

Várom.



:)

Az Ádámnak szóló leveleidet, kedves Pipacs énem, :) szerintem a Pokol Főkönyvtárában őrzik, mint bizonyítékokat arra vonatkozólag, hogy halálod után miért nem lehetsz a mennyországban! :)

Ezt már régebben is megfogalmaztam, de még mindig időtálló!



Én az írásos bizonyítékok vizsgálatát is kérem...

a Tisztelt Spirituális Bíróságtól, mert könnyen előfordulhat, hogy a szövegértelmezéssel is komoly gondjaim, komoly problémáim voltak akkoriban, amikor a rózsaszín köd a szemeim előtt lebegett.

Ha a Tisztelt Bíró Úr is kimondja, megállapítja, hogy csupáncsak képzelődtem, akkor én hajlandó vagyok közzétenni egy olyan hozzászólást, amiben ország-világ előtt vállalom, beismerem, hogy egy ártatlan ember nevére - gyalázatosmódon és sok- sok esztendőn keresztül - hamis árnyékot vetettem.

Engem úgy neveltek, hogy amit a becsület megkíván, azt akkor is muszáj megtenni, ha közben önmagamra húzom rá a vizes lepedőt.

Ennek ígéretével zárom a mai napomat!



„A saját történeted szerzője TE magad vagy”

állítják sokan, sok helyen, ezért ha nem tudod, mi történt veled, akkor valószínűleg beletenyereltél egy olyan karmikus trutymóba, melynek szituációjában - „szerzőtársként” – egy másik személy mégiscsak belekontárkodhatott a történetedbe.



Hány éjjel vártam, hogy hozzám visszatérj…

de nem jöttél. https://www.youtube.com/watch?v=ZFpVc5JO364

Majd a Spirituális Bíróságon a mi ügyünket is megvizsgálják, drága Ádám, :) aztán mégy ám a "börtönbe". :) Majd olyan pakkot küldök neked, amilyet Nyilas Misi kapott. :)



Már az egész Univerzumban ismerik! :)

Valaki áttáncolt az életemen …. és összetaposott közben mindent.
https://www.youtube.com/watch?v=THMomjxGEhk

Valaki áttáncolt az életemen.
Mi az, mit elmondhatnék róla? :)

Szerintem már mindent elmondtam… az összes illetékes helyen, :) úgyhogy már az egész Univerzumban ismerik! :)



Megtisztelő a kérésed...

sőt, feküdhetsz közvetlenül mellettem is, hogy tisztán halljuk egymást, :) kedves Kezdet!



.

"Mi lesz akkor, ha a föld alatt is a tudatomnál leszek? Csak agyalok ott az idők végezetéig? :)"
Jót nevettem ezen!
Egy biztos, nem fogsz unatkozni! Ha a föld alatt a tudatomnál leszek, kérelmezni fogom a legfelsőbb spirituális bíróságnál, hogy legalább hallótávolságra helyezzenek el tőled. Megengeded, kedves Kleopátra? :)



Még a síromban is, még a föld alatt is…

csak Ő jár az eszembe. Ó, ezt régebben elég gyakran énekeltem, amit utólag igencsak veszélyesnek minősítek, hiszen az Univerzum talán feljegyezte ígéretként! Mi lesz akkor, ha a föld alatt is a tudatomnál leszek? Csak agyalok ott az idők végezetéig? :)

Holdviola " Látod édesanyám ": https://www.youtube.com/watch?v=Shsp3hp2TdQ



:)

Ha X.Y. úr ezt a bejegyzést elolvassa, nem fog repkedni a boldogságtól :) és Kleopátrának lenyom 1-2 pofont.



Félig sem szerelem

https://www.youtube.com/watch?v=Ug-UfOuD68o

Félig sem szerelem,
Amit játszottál te velem.
De ha elhittem, akkor elhittem!
Mire jó, ha szégyellem?

Nem volt nagy szerepem,
De hogy volt, azt nem feledem!
Mert a boldogság - jobb, ha megtudják -
Nem ilyen!

Gyűlöljem tán a nap fényét,
Mert mást is ér sugár?
Öljem meg tán az emlékét,
Mert mást kísér ma már?

Félig sem szerelem,
Téged nem bántlak sohasem :)
Hiszen bármint volt
Kicsit jó is volt nekem.



Fekete pillangó

Omega-Fekete pillangó: https://www.youtube.com/watch?v=HLztm3PD-KQ

"Kitárt karom útvesztő..." - sugallta többször is, de én belerepültem a csapdájába.