Ex visszahódítása - Igen, lehetséges, de csak okos stratégiával!

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtáig maradék-erőd.

Ez a versrészlet hűen tükrözi azok lelkiállapotát is, akiket elhagytak, kidobtak, szépen vagy csúnyán lekoptattak, megtagadtak, kiradíroztak.
A szerelmi csalódást tragédiaként megélő fejében általában már a vizesre sírt párnák között megszületik az elhatározás:

Visszaszerzem. Visszahódítom.

Az elhatározás azután hatalmas belső erőket mozgósít.

Van olyan, aki még az álmot is gyorsan száműzi a szeméből, s már a szakítás éjszakáján kieszel egy „haditervet”: miképpen, hogyan, kiknek a segítségével fogja visszahódítani a szerelmét.

Ismerősek neked ezek az érzések? Ha nem, akkor te egy mázlista vagy!

Viszont érdemes továbbolvasnod, hogy alkalomadtán, egy hasonló szituációban, a tökön, paszulyon ész nélkül átvágó barátnőidet figyelmeztetni tudd, amikor éppen a saját vesztükben rohannak, eljátszva a maradék esélyüket is az áhított pasi visszaszerzésére.
Ez a bejegyzés ugyanis azoknak a leggyakoribb hibáknak, bakiknak a tárháza, melyekbe beleszaladva a visszavonzási kísérlet simán meghiúsulhat, a helyzet pedig elmérgesedhet.

Az tutira biztos, hogy egy csalódott barátnak semmiképpen sem ilyen limonádé SMS –kel lehet hatékonyan segíteni:

"Te akarod Őt, Ő játszik veled,
Folyton rá gondolsz, Ő elfeledi neved.
Vele lennél minden percben,
Míg Ő kerüli tekinteted.
Te szereted Őt s bármit megadnál érte,
Ő semmibe vesz, elfelejti léted..."

…. hanem kőkemény fejbe veréssel: „ne csináld, térj az eszedre”!

Próbálkoznia persze szabad, meg kell is, mert különben a „ha megpróbáltam volna” érzése kínozhatja, de van néhány dolog, amiket tényleg érdemes messzire elkerülnie, mert többet árthat vele a „szent ügyének”, mint amennyit használ.

Első szabály, amit jó, ha még a legelején tudatosítasz vele: „Sose alázkodj meg egy pasi előtt, mert könnyen elveszítheted a maradék varázsodat, vonzerődet is! A konok, makacs „akarom” ragaszkodás pedig olyan, mint egy ökölbe szoruló tenyér, melyben az esélypillangó gyönge szárnyacskái összetörhetnek”.

Ha sír, vigasztald, s hallgasd meg a pasiját felmentő kifogásait, miszerint: "Ő is szeret, csak...", … " picikét összezavarodott...", … most egy nehéz időszakot él át …”. de közben - amennyire csak lehet, - őrizd meg a higgadtságodat, és igazából ne mondj rá neki: se jót, se rosszat!

A visszavonzás bizonyos értelemben olyan, mint a KRESZ, szigorú szabályai vannak. Aki ész nélkül közlekedik a visszahódítás kiszámíthatatlan, szeszélyes útján, az nem biztos, hogy célba ér.
Mutasd meg a barátnődnek ezeket tiltótáblákat, a hozzájuk tartozó magyarázószövegekkel együtt!

Szerezd vissza az exed, de ne zaklasd! - szituáció tiltótáblái:

1. TILOS VÁRATLANUL BETOPPANNI HOZZÁ EGY SZEXI RUHÁBAN!
Ugyanis ez annyira átlátszó, mint egy frissen mosott kristálypohár! Meg aztán az a veszélye is megvan, hogy valakit éppen találsz nála, aki egy még szexisebb ruhában feszít mellette, vagy istenbocsá’ az ölében.

2. TILOS MEGLÁTOGATNI A MUNKAHELYÉN!
A férfiak szeretik elkülöníteni a magánéletüket a munkától, különösen akkor, ha egy váratlan látogatás a nagyjelenet veszélyét is magában rejti.. Nincs annál kínosabb, mint a kollégák gúnyos, kíváncsi tekintetének kereszttüzében megpróbálni tisztázni egy kényes helyzetet.

3. TILOS A BARÁTAINAK A VÁLLÁN SÍRNI!
Csúnya pletykák kerekedhetnek belőle, s igazából úgysem áll melléd egyik sem! Abszolút nem használ az ügynek, ha a barátai utána elszaladnak hozzá, s a felnagyított tényekkel teleduruzsolják a fejét.

4. TILOS A CÉL ÉRDEKÉBEN KIKEZDENI A LEGJOBB BARÁTJÁVAL
Ez az egyik legócskább trükk! Még a nagymamik is ismerik az olajpadlós, füstös mozikból. Az olcsó románc pedig olyan kellemetlen következményekkel járhat, hogy utána neked kell kikosaraznod egy olyasvalakit, akit előre megfontolt szándékkal, aljas módon kevertél bele egy érzelmi játékba.

5. TILOS LÉPTEN - NYOMON MINDEN KÖZÖS ISMERŐSÖTÖKET RÓLA FAGGATNI!
Gondolj bele, elég kínos egész nap azt hallgatnia a pasidnak, hogy „találkoztam a volt barátnőddel, és kíváncsi volt rá: „mi van veled mostanában?".

6. TILOS E – MAILBEN, SMS - BEN ÚJRAKEZDÉSÉRT KÖNYÖRÖGNI!
A dolog azért veszélyes, mert írásban jóval messzebb mer elmenni az ember, mint személyesen, így aztán könnyen megbánhatja, amit egy gyenge pillanatodban papírra vetett. :) A pasik amúgy is utálják a romantikus kliséket, a „te vagy az életem értelme" és a „nem tudok nélküled élni” típusú érzelemkitörésekkel teletűzdelt, könnycseppes irományokat. A túl gyakori kapcsolatfelvétel- kísérletek szakállas hibák! Ahhoz, hogy a volt kedvesedet visszakapd, lehetőséget kell adnod neki arra, hogy hiányoljon, és idővel rájöjjön, hogy milyen rossz nélküled!

*
Mivel a 21. században élünk, a facebookon vagy egyéb közösségi portálokon lehet még leginkább elbaltázni a visszavonzást, ezért ennek a veszélyeire is figyelmeztesd!

A LEGNAGYOBB FACEBOOK – BAKIK SZAKÍTÁS UTÁN:

A link alatti cikk szerzője fantasztikusan összefoglalja, hogyan csinál magából egy nő hülyét a közösségi portálon:

http://velvet.hu/blogok/randi/2012/05/22/a_nok_10_tunete_szakitas_utan_a...

Aranyat ér minden szava! Érdemes többször átolvasnia a barátnődnek, mielőtt akcióba lendül a világhálón!
Ha naponta 20- 30 képet rak fel magáról jóképű pasik díszkoszorújában, úgyis mindenki levágja, hogy igazából milyen célzattal és kinek szánta őket. A „minden happy" képek is átlátszó trükkök közé tartoznak.

Ha vetted a fáradságot és végigolvastad, joggal vetődhet fel benned a kérdés: egyáltalán mit lehet tenni?
Hiszen minden használhatónak tűnő ötlet át lett húzva. Az erre szakosodott tanácsadók cikkeitől hemzseg a világháló, szinte egy kisebb „iparág” épült ki a probléma megoldására, akik lépten-nyomon hirdetik a kiadványaikat. Körül lehet náluk nézni, volt már akiknek bejött!

Egy női csevegő műsorban hallottam, hogy valaki a szakítása után külsőleg formába hozta magát, majd új dolgokkal kezdett el foglalkozni, miközben szigorúan megtartotta a kelő távolságot és a szünetet a volt pasijával, pedig piszkosul megszenvedett minden napot, órát és percet, amit nélküle töltött el.
S láss csodát, néhány hónap múlva a pasi önként, mindent megbánva visszakullogott hozzá.
Happy end, mindenféle külső trükk nélkül, hiszen a csaj csak önmagában és az életében rakott rendet.

A fenti történet tanulsága, melyet naponta többször is elismételhetsz a kesergő barátnődnek:
Akit az Isten neked szánt, azt még az Ördög is utánad tolja talicskán..., ;) ezért ne vele, hanem önmagaddal foglalkozz!

------------------------

Forrás: Néhány gondolatot Balázs Bogi írásából is kölcsönvettem

Mivel a visszavonzás mikéntje csak kérdéseket vet fel, amikre a sikerességét garantáló válaszok abszolút nem adhatók, a mai bejegyzésem a thesecret.hu Titokszobájának faliújságára tűztem fel.



"Szeretem, és ő is szeret...csak nem engem"

Ezt a facebookon találtam.
Lányok, ha a fenti állítást bármikor is igaznak érzitek a saját szituációtokban, akkor ne is próbáljátok visszaszerezni, hiszen, aki MÁST szeret, az úgysem "lát" titeket, csak azt a másikat! Ha pedig a figyelme, érzelmei egy másiké, akkor mit tud adni nektek?



A szerelem nem győz le mindent

"A tündérmesék, a szerelmes regények és a szappanoperák mind hazudnak. A szerelem nem győz le mindent." Például nem tudja legyőzni a másik szabad akaratát, ezért kell csínján bánni az erőlködéssel, a mindenáron való visszaszerzéssel.

Szórj édes magokat a "madárka" elé, de közben ne szorongasd a madárfogóhálót, mert ha akar, akkor önszántából is visszaröppen hozzád, hiszen tudja, hogy édesebb "magokat" sehol máshol nem talál!



Szeretnélek újra megtalálni

Ez volt a másik dal, amivel a visszavonzási és erőlködési korszakomban :) szórakoztattam önmagam.

Jimmy, vagyis Imre énekelte: https://www.youtube.com/watch?v=GZ9G2C6s8u4

No, ez is csak annyit ért, mint halottnak a csók! :)



"Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!"

Milliószor hallgattam meg hajdanában Jimmy nótáját, de nem segített, :) hanem elsüllyedt - mint a Titanic - minden visszavonzási reményem! https://www.youtube.com/watch?v=0JajD6qvZf0

Később rájöttem, hogy talán baklövés volt a dalválasztásom, mert egy halott kedvest siratnak benne.



Kedves cicomokus!

Nagyon remélem, hogy a lenti hozzászólásommal nem bántottalak meg! Végül is egy olyan szituációt próbáltam megmagyarázni, amely mögött élő tapasztalatok – az én részemről - nem húzódnak meg.

A fene sem tudja, hogy mikor, mit gondolnak, illetve mit, miért csinálnak a pasik…



Konzervált szituáció

A „nem akarlak elveszíteni, de tartsunk szünetet” lényegében egy olyan „befőtt”, egy olyan konzerv, amit talán olyan célból készít el valaki, hogy majd ínségesebb időkben előveszi.

Tudja, hogy a „befőtt” ott van a polcon, és szépen vár a sorsára, ahogy illik, hiszen nemcsak tartósítószert, hanem cukrot is rakott az üvegbe, hogy a gyümölcse édes és kívánatos maradjon.

No, ezzel nem is volna semmi gond, csak az a helyzet, hogy némelyik befőtt hiába vár türelmesen, nem bontják fel az őszi szélben, … sem a karácsonyi hóesésben, mert a gazdája nem bírja eldönteni, hogy kéri-e, vagy sem…

A konzervált szituációk mesterséges szünetei bizonytalanságban tartják a "befőtteket", miközben az érzelmi szálak meggyengülhetnek, a kommunikációs csatornák pedig beszáradhatnak.

Persze ez egyáltalán nem biztos, csak valószínű!



*

A ,nem akarlak elveszíteni" mondatattal engem még senki sem ajándékozott meg, úgyhogy a kérdéseden gondolkodnom kell, kedves cicomokus, de megpróbálom mozgósítani a fantáziámat!



,,Nem akarlak elveszíteni,,

,,Nem akarlak elveszíteni,,- tulajdonképpen ha egy férfi mondja egy nőnek mit ért alatta?

A párommal távkapcsolatban vagyok a nyári hónapokra. Az elmúlt pár hétben elég közömbös lett velem. Azt mondta nekem, hogy érzi, hogy szenvedek- attól, hogy nincs mellettem,és nem tud velem foglalkozni.

Egy üzenetet kaptam tőle: ,,Nem akarlak elveszíteni, de most a legkisebb dolgom is nagyobb annál mint valakivel tudjak foglalkozni mint párral. Ha úgy van és mindketten úgy gondoljuk akkor visszatérünk a dologra októberben,addig meg lazíts. Maradj abban a városban ahol most vagy. Ki tudja, lehet a közelbe sodor engem is az élet. Puszillak Kedves,,

Lezárta a kapcsolatot?

,Nem akarlak elveszíteni,,- tulajdonképpen ha egy férfi mondja egy nőnek mit ért alatta?



A távolság csak fizikai paraméter

Két szerető lélek közt nem létezik távolság. Mindig együtt vannak, szeretik és segítik egymást, még akkor is, ha fizikai megtestesülésük nem tud formát ölteni... Az igazi barátságot és szeretetet semmi a világon nem tudja kioltani, a távolság pedig az utolsó, aminek erre 1% esélye is lenne.

(idézet)



Manapság már nem létezik távolság

hiszen a 21. század olyan csodás technikai eszközökkel ajándékozott meg bennünket (webkamera, Skype, okostelefon… stb.), amik lehetővé teszik, hogy együtt vacsorázzatok, ha kedvetek úgy tartja, sőt, bizonyos értelemben még ágyba is bújhattok együtt, mert a kép- és hangátvitelnek nincsenek akadályai.

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy a távolság az oka a távolságtartásának. A pasik kiismerhetetlenek, mert másképpen van huzalozva az agyuk, ezért hogy mit, miért tesznek, szinte megfejthetetlen rejtélyek!



Távolság miatt?

A több mint 2000 km távolság miatt hozhatta e döntést?
Úgy érezheti most, hogy nem tud eleget tenni a kapcsolatnak és jobbnak látta, ha szünetelteti a dolgot... ?!



Kedves cicomokus, van esélyed arra, hogy folytatódik!

Csak adj neki elég időt, ahogy azt már egy másik lapon is tanácsoltam!
Okos türelemmel az a szituáció - amitől most szenvedsz - még visszafordítható...



Szeret?

A párommal 8 hónapja vagyunk együtt. A nyári hónapokra októberig távkapcsolatba kényszerítettek a körülmények. Elég nehezen bírom, de most el kell fogadnom.
Majdnem miden nap beszélgettünk, aztán egyszer csak jöttek a rinyák/hisztik részemről. A párom kicsit besokalhatott.
Én tele voltam negatív érzésekkel, állandóan féltem hogy eltávolodunk egymástól. Megváltoztam rossz irányba elég hülyén viselkedtem.
A párom megkért, hogy pár napig ne keressük egymást.
Írt egy üzenetet hogy ,, nem akarlak elveszíteni értsd meg, de most nem tudunk együtt lenni. Majd az idő megoldja, addig meg próbáld lekötni magad. Nekem sem könnyű,hidd el. Csók,,

Az üzenete után ismét kommunikációs szünet volt.
Majd ismét írt:
,, Nem akarlak elveszíteni, de most a legkisebb dolgom is nagyobb annál, hogy valakivel tudjak foglalkozni mint párral. Ha úgy van és mindketten úgy gondoljuk akkor visszatérünk a dologra októberben, addig lazíts és maradj abban a városban ahol vagy. Kitudja lehet a közelbe sodor engem is az élet. Puszillak kedves,,

Van esély a kapcsolatunknak, hogy folytatódik?



"Vissza fogom kapni a volt pasimat"!

Két videó a sok közül:

1. https://www.youtube.com/watch?v=kg46WrW08GM
2. https://www.youtube.com/watch?v=hMOaYJr-ACo

Mindegyik módszer, mindegyik cselekvési terv: ÁLTALÁNOS tartalmú, ezért felfoghatatlan számomra, hogy valakik miért hiszik el, hogy létezik egy olyan "leírás", pontokba szedett "utasítás", aminek a segítségével a volt kedves visszahódítható!

Figyelj, ketten rontottátok el, ezért csakis ketten hozhatjátok helyre, a többi meg rizsa!
Kiknek írtam ezt? Azoknak, akik egy külső segítség szentségében hisznek!



Kedves Kittina8888!

Adam Joyrider könyvének ugyanaz a lényege, mint a fenti bejegyzésnek! Olvastam? Nem, de az a 10 oldal - amit letöltés nélkül, ingyenesen meg lehetett tekinteni a világhálón - meggyőzött engem erről.

Sejtem, hogy mindez piszkosul nagyképűnek hangzik, hiszen Adam Joyrider-hez képest: én egy ezredik senki vagyok, de a könyvének "taktikái" nem segítenek többet, mint az enyémek.



Fityiszt annak, aki élte a világát!

Az egyik lány ezeket a sorokat adta közre a ex pasijáról:

„Volt egy szakításom 1, 5 éve és ezalatt az idő alatt semmi érintkezés nem volt köztünk. "Hála" a közösségi oldalaknak láthattam, hogy hány másik nő volt utánam és hány csalódás, hány kaland.
Most fülembe jutott, hogy felbukkanna Ő. Minden nap ezzel keltem feküdtem, sírtam, imádkoztam, piros gyertyát gyújtottam és senkivel nem voltam csak Rá vágytam. Hogy megtudtam a hírt újból fel akarja venni velem a kapcsolatot nagyon szomorú, rossz érzésem támadt. Eddig se ünnep, se szülinap, se névnap...... helyettem millió más nő. Utóbbival 4 hónapja szakított arról is tudok, hogy az megviselte. Most hozzám jönne vigasztalódni?” ( nlcafe.hu )

Az olyan exet - aki a jelek szerint – jól el volt a másik nélkül, élte a világát, habzsolta az élvezeteket, cserélgette a nőket, semmiképpen nem szabad visszafogadni, mert csak a KIBILLENT érzelmi egyensúlyát, a megtépázott férfiúi önbecsülését akarja a régi, biztos „pont” (a régi társ, barátnő…) mellett helyrehozni.

Miután pedig újra erőre kap, a kicsapongásait elölről kezdi.

Az ex visszatérését, illetve az ex visszafogadását csak azok érdemelik meg igazán – ami persze ellentmond a Titok tanításának - akik egymás nélkül nem találták a helyüket a világban.

Vagyis azoknak, akik remekül érezték magukat a másik nélkül is, egy nagy fityiszt kell mutatni!



Kedves József!

Bár általános érvényű, sablonos tanácsok szép számmal léteznek, mégsem alkalmasak egy -egy konkrét kapcsolat "gyógyítására", hiszen a kapcsolatok sokfélék.

A visszavonzási esélyek (esélyeid) viszont jól körülhatárolhatók, "kiszámolhatók", ha bizonyos szituációkat reálisan elemzel.

- Milyen most a kommunikáció köztetek?
- Tartja-e még veled a kapcsolatot?
- Mit tükröznek az online felületei? (facebook ... stb)
- Hogyan viszonyul a másik pasihoz? Mit tükröz az arca, a szeme?

Ha úgy tapasztalod, hogy "kivirágzott", sugárzik, szinte ragyog, akkor egy időre vonulj félre, jegeld a dolgot, mert a felhők közül úgysem tudod visszahúzni, aztán 1-2 hónap múlva újra végezd el az elemzést!

*
Évekkel ezelőtt én figyelmen kívül hagytam, hogy az a pasi - akit mindenáron vissza akartam kapni, szerezni - még beszélni sem óhajt velem, pedig a hallgatása egyértelmű PONT volt a történetünk végén.
( … és további elemzésre nem is lett volna szükség)



segítség

Üdvözletem Én 8 évig voltam a párommal együtt de 1 hónapja szakított velem egy másik férfi miatt akibe állítólag szerelmes mert azt mondja olyan mint én régen Mi barátok maradtunk nem tudom hogy mi lehet de Vissza akarom őt kapni bármi is az ára kiváncsi vagyok mit tanácsolna nekem Tisztelettel József



"Tedd féltékennyé" szabály alkalmazása :)

Holnap Ádám városába megyek, úgyhogy lehet kezdeni a féltékenykedést! :)) Kinek? Ó, azt nem tudom, de hátha lesz egy olyan önként jelentkező, :) aki emiatt már aludni sem fog tudni az éjszaka. :)

Ilyen hülyeségekkel szórakoztatom magam, mert senki sem kapkod utánam, :) .... bár ez így tartalmilag nem helyes, mert csakis egy illetőtől venném jó néven, ha zöldes árnyalatúra változna a szeme!



Amióta leszámoltam az illúziókkal

egyfolytában tör a hideg. Most éppen annyi réteg ruha van rajtam, hogy még télen sem volt több. Bebújtam az előbb 2 takaró alá, mégsem tudtam átmelegedni.

A visszavonzásom kudarcokba fulladt néhány évvel ezelőtt, ... újratervezéskor pedig megbolondult a GPS navigációs rendszerem és egy olyan útra terelt, ami nem is létezik.



Köszönöm a beszélgetést!

Nekem apukám ment el hamar, bár akkor már felnőtt voltam, nem gyerek. Néha úgy gondolom, hogy az összes jellemvonásom az övé.

Úgy tartotta, hogy alkalmazkodni kell, mindig, mindenkihez, de amikor úgy érzem, hogy igazam van, akkor abból nem szabad engednem, ezért történt meg egyszer, hogy csendes, szelíd kislányként megrugdostam valakit, ... egy másik kislányt :) Apám szavai csengtek akkor a fülemben, azért tettem meg azt, ami egyébként sohasem volt jellemző rám! :)

Jó éjt!



Kedves Pipacsvirág! :)

Meglátod igazam lesz... :)
Minden a helyére kerül... akkor, amikor a sors úgy látja eljött az ideje.
Anyukámtól nagyon sok bölcs dolgot, türelmet tanultam... bár nagyon korán itt hagyott. Pedig de sokszor szükségem lett volna még rá és a tanácsaira, megértésére. Fiatalon szült, ő volt a legjobb barátnőm is...
Azt viszont soha nem fogom a sorsnak megbocsájtani, hogy elvette tőlem .

Szép álmokat, nyugodalmas jóéjszakát Pipacsvirág Neked és mindenkinek! :)



Kedves Leire!

Áh, a kislányod kedvenc törzshelyének példáján keresztül megértettem, hogy mire céloztál korábban!

„A félreértés mindig veszélyesebb, mint a meg nem értés. Amit nem értünk, lassacskán fölvilágolhat - de amit félreértettünk (vagy kényelemből félremagyaráztunk), azonnal rögzül, s keserves munka később ezt a hamis tudást a lélekből kivakarni.” Úgy érzem, hogy Jókai Anna fején találta a szöget, mert a félreértések rengeteg gubancot okozhatnak a életünkben.

A magaméban hirtelen most nem találtam rá példát, de filmekben jellegzetes eseményalakító, ami köré felépül a sztori.

„Ezért nem szeretnék addig semmi konkrét következtetést levonni, amíg valami az "elképzeléseim" közt szerepel.” –írtad.

Megmondom neked őszintén, hogy nekem még elképzelésem sincs arról, hogy mibe keveredtem bele, pedig elég eszes vagyok, kenem-vágom elméletalkotásokat.

A puzzle darabok előbb-utóbb úgyis a helyükre kerülnek? Bár van úgyis, csak évek múltán? Áh, én a fonalat nem mostanában veszítettem el, úgyhogy éppen ideje lenne megvilágosodnom, de egyelőre csak a zsákutcákat járom sorra!

Várjunk hát türelemmel, ahogyan írtad, aztán majdcsak történik valami olyasmi, ami segít FENTRŐL rálátni arra, ami alulról tök értelmetlennek, zavarosnak, össze nem függőnek látszik!



Igen, törjön... ha törnie kell...

Kedves Pipacsvirág! :)

Nem jó példát hoztam... félreérthető volt...

Szó nincs arról, hogy illúziókat táplálnék, vagy homokba dugnám a fejem.
Sőt, az igazságot, mint egyetlen lehetőséget tudom csak elfogadni az életben és merem állítani, mindig is ez szerint éltem és fogok is élni. Persze ez elsősorban rám vonatkozik.
Ugyan vannak helyzetek az életünk során amikor el kell hallgatnunk dolgokat, netán szükség van kegyes hazugságokra is, de az nem ezzel a témával kapcsolatos, így ne is menjünk bele.

Az iskolai példám nem igazán volt érthető ebben a formában, nyilván bővebben kellett volna a mi kis őszinte barátságunk, szerelmünk(?) történetét elmesélni a kis buta gyermekkortól a kamaszkorig, hogy érthető legyen.
Inkább azt szerettem volna demonstrálni vele... hozunk gyermekkorunkból is olyan hatásokat, sérelmeket, tanulságokat, melyek végigkísérnek minket akár egész életünkön át is.

Hidd el nem véletlenül írtam, bizonytalan vagyok a hiányzó puzzle darabokkal kapcsolatban.
Mert valóban félek... elvehet valami olyasmit tőlem, mely borzasztó nagy űrt hagyna maga után...
Volt már példa arra, olyasmit tudtam, vagy láttam meg véletlenül, vagy nem is véletlenül , amit végképp nem szerettem volna.
Ráadásul valóban "elvett" vagy tönkretett a szituáció olyan nagyon fontos dolgokat, amik a gyermekeimmel kapcsolatosak, sőt hagyományok voltak.
Ilyen például többek között a kicsi lányommal a kedvenc törzshelyünk. Szinte születése óta rendszerese kijárunk oda. Fontos nekünk, felhőtlenül jól éreztük magunkat mindig... ahova azóta nem tudok úgy elmenni, hogy ne egy bizonyos képet lássak magam előtt... bármennyire is szeretném elhessegetni.

De olyan is lehet, megtudunk, meglátunk valamit ami félreérthető. Közben váltig állítja a másik, nem úgy van ahogyan látszik, nem hisszük el... pedig igazat mond. Jártam már így is.

Ezért nem szeretnék addig semmi konkrét következtetést levonni, amíg valami az "elképzeléseim" közt szerepel.
Pontosan azért, mert én is a valós igazsággal szeretek szembenézni! Mert sokkal inkább belepusztulunk szép lassan a bizonytalanságba, vagy a vélt igazságunkba...
Persze ehhez szükség lenne a partnerre, akivel mindezt megbeszélhetnénk, tisztázhatnánk.

Most is azt mondom, mint már máskor is. A puzzle darabok előbb-utóbb úgyis a helyükre kerülnek, bár van úgyis, csak évek múltán. Mint anyukám mondta, minden okkal történik az életünkben, csak a "miért" legtöbbször utólag derül ki.
A türelem nagyon fontos tényező, nem szabad elhamarkodottan sem ítélni, sem cselekedni... Minimum egyet aludni kell rá, hogy az első mérgünk elszálljon és lecsillapodjunk, gondolkozzunk.
Mindenkinek adni kell egy esélyt jóvátenni a hibáját nem csak miattunk... a másik ember miatt is.
Ha nem kíván élni a lehetőséggel... akkor...



"Törjön százegyszer százszor-tört varázs", ha törnie kell!

„Még azt is el kell döntenem, szeretném-e egyáltalán, hogy azok a hiányzó puzzle darabok a helyükre kerüljenek? Nem lesz-e sokkal rosszabb a lelkemnek utána...?” – gondolataidon hosszasan elméláztam és az alatta lévő történetet is kétszer olvastam el.

Én úgy vagyok vele, hogy inkább „törjön százegyszer százszor-tört varázs”, ha törésre ítéltetett, minthogy sohasem szembesüljek az igazsággal!

Miért? Talán azért, hogy a lelkembe véssem, s a lélek DNS-eimmel átörökítsem annak a valakinek, aki a következő életemben leszek. Apám engem arra tanított, hogy az igazsággal mindig nézzek farkasszemet, még akkor is, ha közben szinte belepusztulok!

Az illúziók elvesztése nagyon fájdalmas, de az önáltatás meg csak egy olyan cukormáz, amely alatt úgyis keserű, ami keserű. Mindezért az egyik legnagyobb kívánságom az, hogy a saját történetem puzzle darabkái kerüljenek a helyükre, … és hadd pillantsak rá végre, hogy mit rajzolnak ki!



Olvastalak

de az ebédidőm véges, most sietnem kell vissza dolgozni, de 16 óra után válaszolok!

Köszönöm, hogy írtál!



Hiányzó puzzle darabkák...

Kedves Pipacsvirág!
Mint írtam... van elképzelésem...
Ezt viszont, amíg ebben a stádiumban van nem szeretném jobban kifejteni, mert így még nem látom értelmét.
Még azt is el kell döntenem, szeretném-e egyáltalán, hogy azok a hiányzó puzzle darabok a helyükre kerüljenek?
Nem lesz-e sokkal rosszabb a lelkemnek utána...?

Tudod, nem szeretnék úgy járni, mint az általános iskolai emlékeimmel.
Rég volt, de az a nyolc osztály sok, az életem későbbi időszakára komolyan-keményen meghatározó, nem mindig szép emléket hagyott maga után.
Természetesen a főszereplő egy kisfiú volt. A kapcsolatunk szinte az első iskolanaptól a ballagásig tartott.
Ballagáskor mérlegre tettem az elmúlt éveket... mit adott és mit veszítettem.
Volt egy emlékkönyvünk... abba írogattunk időnként egymásnak. Eleinte többször, majd ritkábban.
Visszaolvasgattam az első időszakokra...
Ahogy telt az idő, már csak szomorúságot ébresztett bennem... sokszor restelltem magam a butaságom miatt.
Még az sem adott felmentést, hogy még kicsi és tanulatlan voltam..
Minden esetre, ballagás és évzáró után úgy döntöttem, az emlékkönyvet úgy ahogy volt elégettem, mert már rá sem tudtam úgy nézni, ne szaladt volna tele könnyel a szemem...
Rázártam az ajtót a lelkem legmélyén, rátettem egy nagy lakatot... a kulcsot eldobtam.
Azóta soha többé nem jártam az iskola környékén sem, próbálok mindent elfelejteni, ami azzal az időszakkal kapcsolatos.

Tulajdonképpen ezért vagyok még bizonytalan a hiányzó puzzle darabokkal.
Félek elvenne valami olyasmit tőlem, mely borzasztó nagy űrt hagyna maga után...
Nem tudom, fel vagyok-e már erre készülve és nem tudom volna-e erőm-időm most a következményekből kilábalni,,,

Igaz a mondás, miszerint "boldogok a lelkiszegények".
Irígylem is őket elég sokszor...



Várj, maradj, ne siess!

Mert erre a mondatodra úgy csaptam le, mint egy héja: "A történeteink is hasonlóak... erről is van elképzelésem..."

Mi az elképzelésed?
Ha elmentél, holnap visszavárlak, kedves Leire, mert ideje lenne már - szépen, közösen - helyére pakolgatnunk a puzzle darabkákat!

Köszönöm a beszélgetést, köszönöm, hogy hiszel nekem! Aludj jól!



Nagyon is értem és elfogadom....

Nem őrültség amit írsz.
Én magam nagyon kevés oldalt látogatok már... előfordul, hogy félelemből, mit találok...
Írni még kevesebb helyre írok.
De talán túlságosan gyakran is fordul elő, gondolok valamire és szinte ugyanakkor, vagy rövid időn belül majdnem az én szavaimmal leírja valaki a gondolataimat... ezt halál komolyan mondom...
Ez azért túlmutat azon, ami ugyan nyilvánvaló. Hasonló témájú helyeket hasonló érdeklődésű emberek keresik fel és kommunikálnak... persze a kíváncsi trollkodókkal fűszerezve.
A történeteink is hasonlóak... erről is van elképzelésem...
Bár az internet által kitárult világhoz kapcsolódik egy újfajta életforma és viselkedésminta is, így sok a hasonló történet .
Ezért igyekszem, ne szippantson be ez a világ teljesen, próbálok minél kevesebb időt gép előtt tölteni, persze a hivatalos ügyintézések és a munkámon kívül.

Úgyhogy Kedves Pipacsvirág, engem nem kell meggyőznöd... minden szavad elhiszem, megértem és átérzem...

Csodaszép álmokat, jó éjszakát kívánok mindenkinek! :)



Matematikai lehetetlenség

Kedves Leire, néhány sorod olvasása közben úgy éreztem, mintha én írtam volna azokat. Olyan érdekes ez, mert magad által szinte beleláttál a lelkembe. Kristálytisztán fogalmaztad meg azt, ami a régi történetem kapcsán a legjobban fáj nekem, … nem az, hogy nem viszonozta az érzéseimet, hanem az, hogy kutyaként dobott ki az élete autójából, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül, aztán hagyta, hogy évekig ott várjam az út szélén.

Tudta, hogy várom, … tudta, hogy még mindig ott állok, … de még a fejét is elfordította, amikor arra járt. Persze ez csak képes beszéd, de jól visszaadja a valóságos eseményeket. Egy-két szóval megkímélhetett volna oly sok fájdalomtól, de a szavak mestere - mert ő tényleg az volt - megtagadta a szavakat.

Viszont amiről délelőtt írtam, amiből te is idéztél, az egy teljesen friss történés. Valaki ismeri a gyenge, sebezhető pontjaimat, illetve a titkaimat és néha azokkal visszaél. Szövegekbe rejti, majd ügyesen tálalva, körítve mindenfélével (vagyis szinte sohasem nyíltan) elém rakja.

Persze tudom, hogy mindenki azt olvas ki egy szövegből, amit akar, … és azt lát meg benne, ami önmagában is megvan, ezért könnyen rá lehet fogni, hogy csak képzelgés, kivetítés, semmi több, de nem, … hidd el, hogy nem, mert ennyi véletlen egyszerűen már nem létezik, nem létezhet, matematikai lehetetlenség!

Kinek áll (állhat) ilyesmi az érdekében? Mi motiválja a tettét? Ó, én azt nem tudom, … csak azt, hogy az a valaki ismeri a félelmeimet, ismeri a léleksebeimet, és amikor kedve tartja, akkor letépi róla a heget. Lehet, hogy segítőszándékból teszi, mert vannak sebek, amik csak így gyógyulnak, de benne van a pakliban az is, hogy nem, s egészen más oka van...

Áh, ez olyan őrültségnek hangzik, mintha egy zárt osztályról írnék, kényszerzubbonyban, pedig tutira biztos, hogy épelméjű vagyok, tök logikus gondolkodással.

Nem muszáj nekem hinned, ó, azt egyáltalán nem várom, nem is várhatom el tőled, de kérlek, próbáld 1 percig, csakis 60 másodpercig elfogadni, hogy igazat írtam!