Mi lehet a rejtély nyitja?

A múltam egyik szakaszának lezárását, hatalmas kérdőjelek nehezítik, ennek az apropóból született a mai bejegyzés.

Mindenkinek vannak titkai, amiket ilyen vagy olyan megfontolásból, célszerűnek tart rejtegetni még a közvetlen környezete elől is.

Belegondoltatok már abba, milyen lenne, ha olvasni tudnánk egymás gondolataiban, és az életünk nyitott könyv lenne a másik előtt? Vajon hogyan működne a hazugság és elhallgatás nélküli világ?
Szerintem: leegyszerűsítene mindent, és tiszta, játszmák nélküli emberi kapcsolatokat eredményezne.

Az elhallgatás, a titkolózás tőlem sem áll távol. Évekkel ezelőtt nem álltam oda becsülettel és tisztességgel valaki elé, és nem vágtam a szeme közé az igazságot: „figyelj, mást szeretek”.
Hmm … ezt a szálat gyorsan elvágom, itt és most, hiszen kérdezni jöttem, nem mesélgetni, és nem a szennyesemet kiteregetni.

Az egész históriáról csupán négyen tudtunk: én, ő, a barátnőm és egy olyasvalaki, aki azóta nincs az élők sorában. Nem feltételezem, hogy a másik főszereplő, az a férfi, - akibe beleszerettem, - bárkinek is elmondott volna valamit. A barátnőm mély diszkréciójában is teljesen biztos vagyok, tűzbe merném tenni érte a kezem.

Az igaz, hogy a titkommal kapcsolatban elég sok mindent leírtam egy bőrkötésű, pici lakattal zárható naplóba, de a lakatkulcsot mindig gondosan magamnál hordtam.

Legtöbb esemény csupán emlékképek formájában létezik, soha nem kaptak tőlem szövegruhát, … mégis a napvilágra kerültek, megmagyarázhatatlan módon.
Honnan tudhatja egy külső személy, hogy személyes találkozásaink során: mi történt, vagy milyen ruhát viselt? Nem bírom ésszel felfogni.

Kérdéseim:
Létezik-e az információszerzésnek egy olyan útja, amit mi, hétköznapi emberek nem ismerünk?
Léteznek olyan emberek, akiknek a gondolatolvasás éppoly természetes, mint a betűk kódolása?
Hiszek a láthatatlan világ létezésében. Lehet, sohasem voltunk kettesben, csupán látszólag?



Egyről kettőre soha nem jutok

Nem értem, hogy Secretnek mi köze a Mítoszok Palotájához!? Vagy nincs köze? Minden csak véletlen?

Mindegyik napon gyötrődöm ezen a kérdésen, de egyről kettőre soha nem jutok.
Néha kedvet érzek elszaladni Ádámért, :) aztán ide ráncigálni, :) hogy Ő is lássa a saját szemével, de nem hiszem, hogy jó néven venné az invitálásomat. :)



**

Az már egyértelművé vált számomra, hogy a HELYSZÍN, ahol az egykori történések játszódtak, spirituális szempontból: „nem tiszta”, hiszen olyan dolgok történtek ott, amik máshol nem, de azt mégsem értem, hogy hogyan keveredtem bele … és ki által keveredtem bele.



Valaki látta a saját 2 szemével, vagy a 3. szemével

El sem bírom képzelni, hogy az én történetemet miért találta figyelemreméltónak valaki? Sokáig a számítógépem és egyéb technikai eszközök „árulására” gyanakodtam, de ez a feltevésem nem ad magyarázatot erre:

„Honnan tudhatja egy külső személy, hogy személyes találkozásaink során: mi történt, vagy milyen ruhát viselt?”

Valaki szemtanúja volt… látta a saját 2 szemével, vagy a 3. szemével, mert képi információkat én soha, sehol nem adtam közre.

Másik lehetőség: olvasni tudja a memóriám, illetve a gondolataim, de egy ilyen képességű ember miért érdeklődne egy Pipacs iránt.
Ezerszer mentem már neki ennek a rejtélynek, számba véve mindent, mindenkit, de nem áll össze a kép.
Talán NEM IS EMBER az a valaki, aki szemtanúja volt … de ha így van, akkor miért írogat ezen a webhelyen.



Mégiscsak lenne egy kívánságom, Univerzum!

Ennek a rejtélynek a kulcsát kérném szépen! Hosszú évek óta várok rá...



Mert amit én vesztettem, óriás ...

Hozzá az ég adott erőt nekem. (Vajda János)
Amit én vesztettem (veszítettem) el néhány nappal ezelőtt, nem pótolható, ezért az elviseléséhez: az ég adjon nekem erőt! Nagymamám sokszor mondta: „mindent meg lehet szokni, még az akasztást is, csak adj magadnak elég (elegendő) időt!”



„Nem lesújtani kell, hanem felemelni"

„Nem lesújtani kell a diákot, hanem felemelni. Épp ezért, akinek gúnyos, csúfondáros a természete, az ne menjen tanárnak”. S ugyanígy ne legyen spirituális Mester sem, mert amelyik Mesternek az áldás átokká változik a kezében, az a következő életében bűnhődni fog… „varázserő” és „rákpáncél” nélkül.

Mi köze ennek a fentiekhez?
Csak annyi, hogy az egyik Mester az „áldását”, tudását fegyverként használta ellenem… Összetépte az emlékkönyvem, amit évekig ragasztgattam, őrizgettem és elvette a hitemet… hogy már soha többé ne merjek ránézni egy sármos pasira.



Már tudom, hogy nevetséges…

ennek a bejegyzésnek: a címe is, a tartalma is, mégsem törlöm ki.
http://www.thesecret.hu/forum/titokszoba/ez-szerelem-faj-de-neki-is

Hadd hirdesse az idők végezetéig, hogy néha még egy közönséges „pléhbögre” is kecses porceláncsészének képzeli magát! http://images3-hu.gs-static.com/products/800x600/2014/02/08/52f65cc51b5a...
Talán könnyebb volna mindezt megemésztenem, ha csupáncsak 2 tanúja volna – Mary és Ádám – ennek a balga „identitászavaromnak”.

Zavar, hogy mások is tudják… és nagyon bánt, hogy valaki gúnyosan szembesített azzal, hogy ilyen voltam már akkor is, amikor Ádám „terítékére” kívánkoztam és ilyen vagyok most is: http://www.vmmuzeum.hu/palyazatok/kadarkorszak/photo86.jpg

Persze én is szoktam kritizálni másokat, de ezek a kritikák kizárólag viselkedésre, illetve belső tulajdonságokra irányulnak, amik köztudottan megváltoztathatók, csiszolhatók, tehát soha nem külsőségekre.



Az alvilágnak nincs romantikája

https://www.youtube.com/watch?v=KF9pTEvLIUQ
Az alvilágban nincsen szerelem? Ez fura...



"A lelke kettészakadt, kettévált"?

A nagytiszteletű Google úr ilyesmiről még nem hallott, de számomra elméletileg elképzelhető.

Áh, mégis találtam 1-2 weblapot! "A LÉLEK LE IS SZAKADHAT": http://prophecies.blog.hu/2016/03/11/a_lelekrol_494
Jaj, ez félelmetes, mert csak egy nagyon komoly esemény képes az élő, emberi lelket kettészakítani...

S egy másik portál információi: http://test-energiarendszerei.blogspot.hu/2016/02/szerelemnek-vagy-vonzo...



Kedves Kezdet, ez reménykeltő!

„Szerintem képes egy ember csak lélekruhában ide-oda elruccanni és így angyalokkal is összetéveszthetjük akár.”

De az én angyalkám nemcsak elruccan ide-oda, hanem mindig velem van, a nap 24 órájában.
Ha a fenti logikádat követem, akkor valahol léteznie kellene egy olyan pasinak, akinek a lelke mindig velem van, ami viszont teljességgel kivitelezhetetlen, hiszen lélek nélkül, zombiként :) nem járkálhat az emberek között… :)



Azért voltam morcos...

mert az elfogadhatatlan számomra, hogy az Alvilág ura, az Ördög vagy egy rendkívüli pasi ne udvaroljon nekem. :)



Az angyalkámat a secretesek küldték?

Köszönöm! Jövök mindjárt és ígérem, nem morcizok, de most várom a kisfiam hívását!



Angyal - Mítoszok Palotája

A fenti két dologra még mindig nincs semmiféle magyarázat.
A SECRETES KORSZAKOM ELŐTT is történtek velem olyasmik, amik sehogy sem magyarázhatók!
Mítosz-szerű történések folytak bele a valóságomba... ezért higgyétek el, hogy a rejtély nem itt, nem a thesecret.hu webhelyen kezdődött.



Én sem vagyok leszbikus! :)

Kedves Kezdet, éppen jókor érkeztél, mert feszegetem a lakatot! Ölellek!



Magyarázkodnom senkinek sem kell

hiszen a secretes arcomat nem ismerik.
Szokásom gondosan összehajtogatni a piros színű pipacsruhámat is, mielőtt kilépek az ajtón, aztán a ruhát a táskám legaljára rakom, ami pedig mindig mellettem van. :)

Ez ismerős szitu: „Én is jártam úgy, hogy ismerősöket véltem felfedezni,,, sőt eleinte olyan is előfordult, hogy engem hittek olyasvalakiknek, akik már itt vannak más név alatt”, mégis létezik néhány olyan nyitott kérdés, ami kiabál.

- Miért ölt bele valaki időt és energiát abba, hogy a saját történetemre itt ráismerjek, ráismerhessek? (A sztorim olyan egyedi részleteket is tartalmaz, amik semmiképpen nem téveszthetők össze mások, hasonló történeteivel)
- Az „író” mi a fenének nem játszott nyílt kártyákkal, nyílt lapokkal? Valami ilyesmire gondolok: „figyelj, tisztánlátó vagyok, ezért tudom, hogy min mentél keresztül… és bizonyítékképpen mondok neked 3 kulcsszót”. Aránylag értelmes vagyok, ezért hidd el, hogy felfogtam volna mindenféle hókuszpókuszos rébuszok nélkül is, hogy igazat szólt… A legrövidebb út mindig az egyenes.

Lényegében én tényleg egy kakukkfióka vagyok itt, mert mások életkönyvébe nem tudok belelapozni.
S ha én is birtokolnám (vagy birtokoltam volna) ezt a tudást, akkor fejjel tutira nem megyek neki a falnak: sem most, sem hajdanában.



Ennyi a rejtély nyitja. :)

"A secretesek nem hétköznapi emberek
hanem olyan áldással rendelkezők, akik simán (erőfeszítések nélkül) belelátnak egy olyan hétköznapi emberke életébe, amilyen én vagyok. Ehhez még személyes ismeretségre sincs szükségük... hiszen a tisztánlátás: tértől, távolságtól független. Ennyi a rejtély nyitja."

Ezt igazolni tudom, ha valakinek magyarázkodnod kell esetleg...
Szerintem az, hogy néha úgy tűnik, mintha már ismernénk a másikat... leginkább annak köszönhető, hogy csupa hasonló érdeklődési körű ember regisztrált ide. Valamint lelkünk mélyén mindannyian valamiféle segítséget várunk az oldaltól, tanácsokat hasonló sorsú emberektől.
A téma és a csodavárás... bevonzás lehetőségének reménye pedig mi más is lehetne, mint a szerelem? :)
Vagy egyéb lelki problémák.
Én is jártam úgy, hogy ismerősöket véltem felfedezni,,, sőt eleinte olyan is előfordult, hogy engem hittek olyasvalakiknek, akik már itt vannak más név alatt.

"Nincs tehát a rejtély hátterében: semmiféle romantika, illetve olyan csavaros szálú sztori, aminek a szálait a régi, valóságos eseményszálakkal lehetne összekötni."

A fenti megjegyzésedre már nem tisztem reagálni... nem vagyunk leszbikusok... ezt gondolom te is így gondolod.
Biztosan tudja akinek szántad :) Én pusztán csak abban akartalak erősíteni... hogy tényleg csalóka ez az internet és sokszor előfordul az, hogy azt hisszük... vagy talán reméljük, hogy az általunk gondolt személy űl a monitor túloldalán.



A secretesek nem hétköznapi emberek

hanem olyan áldással rendelkezők, akik simán (erőfeszítések nélkül) belelátnak egy olyan hétköznapi emberke életébe, amilyen én vagyok. Ehhez még személyes ismeretségre sincs szükségük... hiszen a tisztánlátás: tértől, távolságtól független. Ennyi a rejtély nyitja.

Nincs tehát a rejtély hátterében: semmiféle romantika, illetve olyan csavaros szálú sztori, aminek a szálait a régi, valóságos eseményszálakkal lehetne összekötni.



Akinek hiányzok...

majd keres... ha pedig nem keres, akkor úgyis tök felesleges minden erőfeszítésem!



Még rámosolyogni sem tudok arra, akire szeretnék...

Most véletlenül nem a saját hülyeségeim foglalkoztatnak, hanem valami egészen más, de 360 kilométerről úgysem tudok tenni semmit. S még rámosolyogni sem tudok arra, akire szeretnék...



Közeledik Pünkösd

ezért talán éppen most lenne időszerű visszaadnom a becsületét annak a pasinak, akire az elmúlt években elég sok mindent ráraktam, de mindezt segítség nélkül képtelen vagyok megtenni, mert nem sikerült kibogoznom a rejtélyes történetszálakat.

Amit a Mítoszok Palotájáról írtam, ma is tartom, de ha létezik rá egy másik, sokkal ésszerűbb magyarázat, készségesen elfogadom, mert nem vagyok szemellenzős. Bármit képes vagyok megérteni, feldolgozni, mert nem tartom magamat tévedhetetlennek.

Milyen energiák voltak/ vannak ott, ahol Ádám gyakran tartózkodik?
Kapcsolódnak azok az energiák az Ő személyéhez, vagy függetlenek tőle? Ádám egy tök hétköznapi fószer?

Nem fogok összeroppanni akkor sem, ha ez derül ki róla … Mit ígérjek még ahhoz, hogy végre valaki segítsen!?

Én nem tehetek arról, hogy az általam érzékelt rejtélyes energiákat az Ő közelében érzékeltem a legintenzívebben… és akkoriban valamiért meg mertem volna rá esküdni, hogy azonos vele.

Higgyétek el, hogy valami nem stimmelt vele (vagy a helyszínnel) … csupáncsak ennyi biztos, semmi más! Az egyoldalú szerelmi szálat a történetben már nem bolygatom, csak a többire szeretnék választ kapni!



Időközben meggondoltam magamat

Nem megyek a Mítoszok Palotájába.



Mindenképpen kockáztatok

Holnap délután elmegyek a Mítoszok Palotájába és addig bolyongok ott, amíg valamire rá nem jövök. Ó, ezt nagyon veszélyes itt közreadnom, :) mert Valaki felkészülhet az érkezésemre! :) Na, mindegy, mert mindenképpen kockáztatok ...hiszen tovább, mint a rétestésztát: nem húzom ezt a sztorit!



Szeretném a nevét visszaírni Isten fényes faliújságjára

Évekkel ezelőtt tényleg azt írtam, hogy az „ördög hálójában”, de Ádámra gondoltam, nem az igazi Ördögre.
Szeretném a nevét visszaírni Isten fényes faliújságjára, amennyiben tényleg ártatlan, de ha nem segít nekem senki, akkor életem végéig a Mítoszok Palotája körül fogok bolyongani - persze csak képzeletben- és egy ártatlan ember „fényképére” rajzolgatok ördögszarvakat.

Értsétek meg, hogy engem ott, a Mítoszok Palotájában olyan megmagyarázhatatlan impulzusok értek, hogy segítség nélkül képtelen vagyok megfejteni, hogy mi történt!?



Már abszolút nem képzelem azt…

hogy figyelemreméltó vagyok, s olyasmiket sem, amiket néhány évvel ezelőtt néha-néha még sikerült elhitetnem önmagammal. (lásd: Ez a szerelem fáj! De neki is!). Vagyis a Sors még azt a picike önbizalmamat is elvette, összetörte, ami volt. Ez van.



25. óra

Ezen a kérdéseden sokáig kacagtam, kedves Leire, mert elképzeltem, hogy Ádám és Admin szentül megfogadták egymásnak, hogy a választást reám bízzák: „Lehet, csak nem szeretnének osztozni rajtad?” … és ezért nem próbál egyik sem szavakkal befolyásolni! :)

A témázás és a figyelem, nincs mindig egyenes arányban egymással? Elhiszem, de a kettő között mégiscsak van valamiféle összefüggés.

Te is jártál már úgy, hogy a szavak szíven ütöttek? Ismerem az érzést… Tudod, sokszor érzem úgy, hogy már a 25. órában vagyok… és talán ezért vágyok arra, hogy kapjak még olyan ízes- édes figyelmet, amit egyfajta „befőttként” elraktározhatok a „télre”.
A segítőszándékodat, a gondolataidat köszönöm! (… és a logikai játékokat is) Ölellek! Szép álmokat!
(Vendégem volt, ezért késlekedtem)



Köszönöm Pipacska...

Jó éjt, szép álmokat neked ... ölellek! :)



Te nem egy fogadatlan prókátor vagy, hanem a barátom!

Hamarosan válaszolok, kedves Leire! És ölellek nagyon!



Szia Pipacska :)

Még téma sem vagy sem a régi, sem az új ideálodnál?
Lehet, csak nem szeretnének osztozni rajtad?
Persze nem tudom a részleteket, talán nem is tudnak egymásról?

De az is lehet, hogy nem jól látod, túlaggódod a helyzetet.

"Mert ha témáznak valakiről, akkor érdeklődnek iránta, ezért tartom az érdeklődés és a figyelem ékes bizonyítékának.
Persze nem jelent automatikusan szeretetet, szerelmet, csak annyit, hogy nem közömbös az illető. Persze néha negatív érzelmek is társulhatnak a „téma” főszereplőjéhez, de még az is jobb a semminél. :)"

A témázás és a figyelem, nincs mindig egyenes arányban egymással.
Legalábbis én így gondolom.
Van, hogy az ember jobban teszi, ha egy időre szép csendben a háttérbe vonul... egyrészt gondolkodni, másrészt jobban teszi, ha bizonyos időszakokat, akár évfordulókat kivár és nem cselekszik semmit... nem témázik.
Van hogy ezzel megkíméli magát kínos és degradáló helyzetektől.
Én már jártam így...
Megörültem, hogy valaki olyan érdeklődött utánam, aki nekem is nagyon sokat jelentett... de két szó szívenütött. (nem kértem, nem akartam)... Ilyenkor kell a csend... buta elszólást, vagy mást jelent.
Méltatlannak érezném, ha csak egy strigula, mint választási lehetőség lennék.
Néha azért kell kivárni, hogy tudd... valóban te kellesz-e a másiknak... vagy csak unaloműzőnek akar valaki.
Néhány idézet és kép, mi ideillik:
https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpa1/v/t1.0-9/11149538_9134...
https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xtp1/v/t1.0-0/s480x480/1304...
https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/943755_462789880598840_532...

Tudom Pipacska, hogy fogadatlan prókátornak hol a helye... hiszen azt sem tudom miről van szó.
Ne haragudj, hogy közbekotyogtam... de a segítő szándék vezérelt.

Legyen szép estéd... ölellek! :)

Én unaloműzésre sokszor van úgy, hogy játszom online játékokkal:
http://www.hezekiah.hu/jatek/szokirako-jatek
http://eduline.hu/felnottkepzes/2013/6/19/Hany_eves_az_agyad__ezekkel_a_...
http://mahjonggjatekok.com/
http://jatekok.kapu.hu/game.php?id=1
Meg még több hasonló logikai játékkal.



Még téma sem vagyok…

sem a régi, sem az új ideálomnál… pedig ha valaki téma: az jót jelent.

Miért? Mert ha témáznak valakiről, akkor érdeklődnek iránta, ezért tartom az érdeklődés és a figyelem ékes bizonyítékának.
Persze nem jelent automatikusan szeretetet, szerelmet, csak annyit, hogy nem közömbös az illető. Persze néha negatív érzelmek is társulhatnak a „téma” főszereplőjéhez, de még az is jobb a semminél. :)



Segítsetek "Vuknak", a kis "rókának"!

Vajon van-e a történetem mögött egy olyan Simabőrű, aki a rejtély szálait fonta!? Vagy senkihez sem tartozom, csak az angyalkámhoz, akinek meg a személytelensége frusztrál?