Az ördög a XXI. században is közöttünk jár? (Egy laikus elmélkedései)

Figyeljetek ide, az ördög létezik! A XXI. században is! – jelentette ki Ferenc pápa, az Úr 2014. esztendejében, vagyis egy szűk esztendővel ezelőtt – éppen ezért nem lehetünk naivak, meg kell tanulnunk az evangéliumból, hogy hogyan küzdjünk ellene!

Az egész világon nő a démoni befolyás. Ez a Vatikán hivatalos álláspontja.

Medina Estévez bíboros a Vatikáni Rádióban ugyanerről a témáról nyilatkozva elmondta: A sátáni jelenlét kétféle.

1. Az egyik az ördögi (démoni) megszállottság
2. A másik pedig a mindennapjainkban jelenlévő: hazugság, korrupció, erőszak és bűn, ami szintén a Sátán műve.

Egyértelmű, hogy a katolikusok tábora számára az Ördög nemcsak fogalomként - a rossz szinonimájaként létezik - hanem „személyként” is. A Biblia is hasonlóképpen vélekedik, mégis úgy tűnik nekem, mintha más felekezetek vallási főméltóságai és hívei nyugodtan ülnek a babérjaikon.

Ott vannak például a reformátusok…

Ők vajon miért hiszik azt, hogy nincsen szükségük különleges módszerekkel felvértezett és kiképezett ördögűzőkre?
Több lelkészük írását elolvastam, de egyik sem említi az ördögöt személyként, egy olyan láthatatlan Erőként, amely akár az emberi testet, tudatot is a hatalmába kerítheti.

A „belebújt az ördög” szólásunkat persze ők is jól ismerik, de mintha csak átvitt értelemben értelmeznék az ördöggel kapcsolatosan, ... az ember hajlamát a rosszra.

Az egyik protestáns pedig egyenesen hókuszpókusznak minősítette az ördögűzést, ami azért meglepő, mert Jézus az ördögűzés tudományát a tanítványainak is átadta.

Számomra hatalmas a zűrzavar - még vallási berkekben is - ezért az egyszerű, laikus emberek vélekedésein már egyáltalán nem csodálkozom.

- Az ördög nem létezik, mese!
- A bukott angyalok azonosak a földönkívüliekkel
- Az ördög az ember árnyoldala, a személyiségének negatív aspektusa
- Démoni megszállás nem létezik. A megszállottság pszichiátriai betegség.

Ajjaj, mindegyik olyan igaznak, olyan logikusnak tűnik. Kiknek higgyek? Mit higgyek?Létezik egyáltalán az Ördög?
Lehet, hogy hazudnak az evangéliumok? Kérdőjelezzem meg Jézus és Szent Pál szavait, akik óva intettek bennünket a gonosz erőktől? S ha mégis létezik, hogyan nyilvánul meg? Áh, én már magam sem tudom, hogy mit higgyek felőle…

No, lám, lám, ismét bizonyságot nyert, hogy az ördög egyik legnagyobb ravaszsága éppen abban rejlik, hogy elhiteti az emberekkel, hogy nem létezik.

Tudtommal a reformátusok is hisznek abban, hogy a Szentlélek önmagával kívánja betölteni a híveket. Akik elfogadják, hogy a Szent Szellem ily módon teljesíti küldetését, miért nem feltételezik, hogy a negatív Erők képviselői, a démonok is képesek hasonlóra?

Talán a reformátusok is eltöprengtek már azon, hogy hátha mégiscsak igazuk van a katolikusoknak, mert a Református Világszövetség elnökhelyettesét, Gottfried Lochert választották az einsiedelni kolostor első református ördögűző mesterévé. (http://www.evelet.hu/archivum/2006/12/045 )

VAJON TÉNYLEG SZÜKSÉG VAN ÖRDÖGŰZŐKRE?

Egy biztos: nem minden látható, ami létezik.

A régi korok emberei az ördögűzés szükségességét nem vonták kétségbe. Íme, néhány világhírű alkotás, amelyet az ördögűzés ihletett meg.

Francisco Goya festményén Borgia Szent Ferenc exorcizmust végez:
http://www.aheartforgod.org/wp-content/uploads/2013/11/Saintfrancisborgi...

Szent Ferenc démonokat űz Arezzóban. Giotto freskójának egyik részletén: http://www.poderesantapia.com/images/art/giotto/expulsionofthedemons700.jpg

Közben eltelt pár évszázad, de az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének felszentelt, hivatalosan kiképzett ördögűző papjai, még most is, a 21. századunkban is, égetik a démonokat, Jézus szent nevében - maguk elé tartva a keresztet, mint egy pajzsot - miközben imákat mormolnak.

Addig szörföztem a világhálón - a pokolian meleg szobámban, a legnagyobb kánikulában - amíg egy református lelkésztől végre megtudtam, hogy szerintük miért nincs szükség ördögűzőkre.

„Engem nem arra hatalmazott fel Isten, hogy „ördögöt űzzek”, hiszen Jézus az ördögűző. Én imádkozom az illetővel együtt, ő kimondja, hogy az ördöggel minden kapcsolatot megtagad, és behívja Jézust az életébe. És amikor az erősebb, vagyis Jézus átveszi a hatalmat, kiűzi a gyengébbet, vagyis az ördögöt”. (http://mindennapi.hu/cikk/eletmod/az-okkultizmus-lelkileg-megkotoz-de-va... )

Aha, tehát az imádság erejét és az ördög egyértelmű megtagadását elegendőnek érzi!
Vajon mit szólna a tiszteletes úr, ha egy ilyen erővel találná magát szembe?
videó: https://www.youtube.com/watch?v=98XswZs_7qs

A „lári - fári, ilyesmi csak a filmekben létezik” kételkedők meggyőzése nem célom. Legyen mindenkinek a maga hite szerint!

A Római Ördögűző Rituálé egyébként szépen felsorolja azokat a jeleket, amelyek démoni megszállottságra utalhatnak:

- a megszállott személy általa nem ismert idegen vagy ősi nyelveket beszél,
- természetfölötti képességekkel vagy erővel bír,
- olyan elrejtett vagy távoli tárgyakról tud, amelyekről nem lehet tudomása,
- bármiféle szent dologgal kapcsolatban averziót, idegenkedést táplál, vagyis irtózik a szent tárgyaktól, ceremóniáktól,
- heves istenkáromló és/vagy szentségtörő viselkedést tanúsít. :)

Az első különösen érdekes, mert ismerjük Szentírás eme részletét:

„Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak... Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: “Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: “Édes bortól részegedtek meg” (ApCsel 2,1-4)

No, ennél a pontnál feladtam, mert ördögi sugallatra olyasmiket kezdtem gondolni, amik egyértelműen nem tartoznak az Istennek tetsző cselekedetek (és gondolatok) közé.

----------------

A megszállottság jelei: https://hu.wikipedia.org/wiki/Exorcizmus



.

De ha Ádám tényleg egy KOCKA volt, akkor jaj, és jaj, hiszen előbb látta azt, amit csak később küldtem át neki! Ó, remélem, hogy mégsem volt kocka! Voltak különös észleléseim már akkoriban is a gépemmel kapcsolatosan, de remélem, hogy csak az angyalkám huncutkodott!



KOCKÁNAK képzeltem :)

Már összekeveredtek a fejemben a dolgok, illetve igencsak megkoptak az emlékképeim, de nekem úgy rémlik, mintha egyszer valamiféle bizonyítékot találtam volna arra vonatkozólag, hogy Ádám igencsak magas szintű informatikai ismeretekkel rendelkezik… programozás… vagy ilyesvalami. Egy szakmai fórumon bukkantam a nyomára, ahol angolul beszélgetett. Már a részletekre nem emlékszem, de akkoriban KOCKÁNAK képzeltem.

Ha ez igaz, s tényleg Ő volt azon a fórumon, akkor felesleges aggódnom érte, hiszen észrevenné, ha egy esetleges online kémkedés áldozata lenne.

Nekem mániám az Ő megmentése, :) pedig nem egy gyönge virágszál!



Ma szereztem egy piros pontot :)

A Jóistennél bizonyára szereztem ma egy piros pontot, :) mert látta az Atya, hogy én még az ellenségemet is megmenteni igyekszem. Viszont ez nem tekinthető igazi próbatételnek, drága Atyám, hiszen Ádám, az Ádám, akit én soha nem taszítottam a közömbösségem szakadékába.



**

Azon töprengtem, hogyha Ádám tényleg egy olyan ördöngös fickó, amilyennek lefestettem, az esze pedig tutira a helyén van, akkor az én segítségemre bizonyára nem szorul, hiszen ravaszabb a rókánál. Egy másik lapon közreadtam, hogy agyafúrt tervet kovácsoltam a figyelmeztetése érdekében, de most elbizonytalanodtam, hiszen tőle fifikásabb pasit a valóságomban nem ismerek. Már nem tartom valószínűnek, hogy annyira bamba, :) hogy nem veszi észre, ha valaki esetleg figyeli.



A templomosok

Igaz-e, hogy a templomos rend lovagjai a démont imádták a titokzatos Baphomet-bálvány képében?
A nagy hírű rendet 1118-ban alapította kilenc lovag azzal a fogadalommal, hogy egész életüket a keresztény hit védelmének és a Szent Sír visszafoglalásáért folyó harcoknak szentelik.

A rend akkor még szegény volt, olyan szegény, hogy az alapító lovagok közül kettőnek csak egy lova volt. Erre utal a rend pecsétjén látható kép is: a csataménen két lovag ül egy nyeregben.
Múltak az évek és múlt a szegénység. Donatiók, privilégiumok, örökségek és egyéb kegyes javadalmazások révén a rend Európa leggazdagabb hűbérurává lett, olyannyira, hogy a XII. század végén – amikor már 30 000 tagja volt –, jövedelmeit 112 millió frankra, abban az időben elképesztően nagy összegre becsülték.

Volt a rendnek Párizsban egy székháza, a Temple. Ebben a várkastélyban adtak a rendtagok menedéket Szép Fülöp francia királynak, amikor adókkal agyonsanyargatott népe fellázadt ellene. Amíg ott lappangott, módja volt megismerni a rend mérhetetlen gazdagságát. Azóta érlelte magában a tervet, miként lehetne az ezeregy éj szakai vagyont megkaparintania. Ugyanis a folytonos háborúskodás miatt pénztára kongott az ürességtől. A kizsarolt népet már nem lehetett több adóval megnyomorítani, s a zsidóság zsebében sem akadt már több kiszivattyúzható pénz.
A terv nagyszabású volt és ravasz. Főbenjáró vádat kell a rend ellen emelni, hogy azután annak alapján fel lehessen oszlatni és vagyonát elkobozni –, viszont ő maga a keresztény hit és az államrend védőjének dicsfényében sütkérezhessek. A tervhez meg kellett nyerni a pápát is. Könnyen ment. Francia pápa ült a trónon, Avignonban székelt s a francia király keze nehezült a vállára. A világi fejedelmek csalétke az volt, hogy a rend önálló birodalmat akar alapítani s onnan kiindulva a világuralomra törekszik. Különben is valamennyi sárgult az irigységtől és zöldült a féltékenységtől a rend gazdagsága és hatalma miatt.

Első lépés: Molay Jakab nagymestert Ciprusból Párizsba kellett csalni. Sikerült valami ürügyet találni, s a nagymester be is vonult Párizsba 60 lovag, 150000 aranyforint és 12 lótehernyi ezüstpénz kíséretében. Fülöp király nagy dísszel és tisztességgel fogadta őket. A nagymestert egy különleges kitüntetéssel kábította el. Akkoriban halt meg Fülöp sógornője s megengedte, hogy a temetési menetben Molay nagymester hordhassa a halotti lepel egyik sarkát. Képzelje el a mai olvasó, mit jelentett ez akkor: egy valódi hercegnő szemfedőjének valódi csücskét szorongatni! A kevély lovagok melle még jobban dagadozott a büszkeségtől.

És ekkor már Fülöp király heroldjai beszáguldták Franciaországot azzal a titkos paranccsal, hogy 1307. október 13-án az ország területén minden templomos lovagot elkeli fogni és az inkvizíciós bíróság elé állítani.
Molay Jakab nagymestert és lovagjait abból a Temple-ból hurcolták el, ahol a hálás király annak idején vendégszerető menhelyet talált.

A rendlovagok szétszórtan éltek Európa-szerte, semmit sem tehettek a történelem egyik leggaládabb erőszaka ellen. Sőt nemsokára rájuk is sor került.

Mi volt a vád?

Megtagadták Krisztust, Máriát és a szenteket.
Lábbal tapodták és leköpdösték a keresztet.
Titkos összejöveteleiken a Baphomet-bálványt imádták mint istenséget, s a bálványt roston megsütött gyermekek zsírjával kenegették.
Az ördögöt macska képében imádták.
Az elhalt lovagok testét elégették, hamvait étellel-itallal keverték össze és beadták az újonnan avatott lovagoknak.
Fekete mágiát űztek.

A lovagok többsége ugyan bátran állta a tortúrát és kitartott ártatlansága mellett, az ítélet már előre készen állt: a vádak igazak, máglyahalál a bűnösökre!
Egyetlen napon ötvenkilenc lovagot kötöztek a máglyákból kimeredő cölöpökhöz Párizsnak egy szabad térségén. Hogy haláluk minél kínosabb legyen, lassú tűzön, elevenen égették őket porrá.

Molay Jakab pőre sokáig húzódott, s csak 1313. március 18-án gyújtották meg a máglyát az egykori hatalmas nagyúr alatt. Ő sem tört meg a kínpadon; mindvégig büszkén tagadott. Ugyanabból a Temple-ból vitték a halálba, ahonnan majd a legutolsó francia király fog indulni a guillotine felé…
V. Kelemen pápa bullája feloszlatta a rendet és Fülöp király minden franciaországi templomos vagyont elkobzott. A zsákmányban osztozott az angol király és még néhány hithű jámbor fejedelem.
Bizonyos, hogy a vádak legnagyobb része szemenszedett valótlanság volt, megcsúfolása a józan észnek és az igazságszolgáltatásba vetett hitnek. De valami fölött mégsem tud a szemünk könnyűszerrel átsiklani: ez a Baphomet-bálvány és az ördögimádás.

A bálvány külső alakjáról keveset tudunk, csak annyi bizonyos, hogy valósággal létezett.
Állítólag androgyn teste volt, az egyesített két nemre utaló jegyekkel és gnosztikus eredetre valló szimbólumokkal, aminő a kígyó és a csonka kereszt. Annál több vita zajlott a bálványkép neve körül. Az orientalista Hammer arab szót sejt mögötte; ez borjút jelentene, s eredetét meg lehetne találni a bibliai aranyborjú imádatában vagy az egyiptomi Apis bika tiszteletében. Más vélemény: a rejtélyes szó nem egyéb, mint a Mahomet név némi változata.
Csakugyan, ha náthásan ejtjük ki, eljutunk az iszlám alapítójához s a bálványkultusz legvalószínűbb magyarázatához. A keresztes háborúk idején a rend lovagjai Keleten éltek s ott megismerkedtek a Keletnek és az ott gyökeret eresztett gnózisnak a misztériumaival. Ezek talán nem lettek volna rájuk különösebb hatással, de a keresztes háborúk csődje és Jeruzsálem elvesztése mélységes kiábrándulást idézett elő. Hogyan? Hát a kereszténység istene engedte, hogy a Szent Sír pogányok birtokában maradjon? Hiszen akkor Mohamed-Mahomet erősebb a sírjából kikelt Krisztusnál! Baphometben azután összekeveredett a gnózis iszlám- és démontisztelettel.

Persze, a föld alatti liturgia hagymázos őrületével nem lehet az egész rendet meggyanúsítani –, csak itt-ott, kisebb székhelyeken eshettek eltévelyedett lovagjai a démoni misztika csapdájába. (Ráth-Végh István írása)



„Én inkább olyan ördögöt keresnék, aki papot űz"

Természetesen ezt nem én írtam :) és Ádámra sem gondoltam, :) hanem ebből a beszélgetésből emeltem ki.
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__4535380-refor...



Kálvin János tanítása

a Sátánról és az ördögökről:

A Sátán személy, csak úgy, mint a démonok (érvek ezt bizonyítandó)

Hihetetlen éleslátásról (egyszersmind előrelátásról) tesz tanúbizonyságot Kálvin, amikor arról ír – jóval későbbi, liberális és neorthodox teológiai koncepciókat cáfolva –, hogy téves az az elképzelés, amely szerint az angyalok nem egyebek, mint „jó gondolatok, és indulatok, melyeket az ember elméjében Isten ébreszt.” Ugyanúgy cáfolja azokat, akik szerint az ördögök (démonok) sem mások, mint „szenvedélyek és háborgások, melyeket a mi testünk gerjeszt bennünk.” Kálvin ezen a ponton egyértelműen azokkal vitázik, akik szerint a Sátán vagy a démonok pusztán megszemélyesítései az emberi vágyaknak, attitűdöknek. Érvei a következők: http://www.ujkalvinizmus.com/2014/07/03/kalvin-janos-tanitasa-a-satanrol...

Ezek után végképp nem értem, hogy a reformátusok miért nem végeznek ördögűzést, mint a katolikusok!



Ferenc pápa állítólagos ördögűzése

A felvételen (a 2. perctől) biztosan nem ünnepélyes, úgynevezett nagy ördögűzést láttunk. A kánonjog szerint ilyet csak felszentelt pap végezhet püspöki engedéllyel, mert ez olyan spirituális beavatkozás, amely különösen nagy veszélyt hordoz. Nyilvánvaló, hogy az ördögűzések száma a felvilágosodás óta drasztikusan csökkent és ma is legfeljebb a mozikban találkozunk vele.

videó: https://www.youtube.com/watch?v=ruFiDq8yLtg

A TV2000 (az olasz katolikus püspöki kar televíziója) közvetítése szerint Ferenc pápa ördögűző imát mondott egy kerekesszékben ülő hívőnek, de a Vatikán szóvivője tagadta, hogy exorcizmusról lett volna szó, szerinte csak egy hagyományos imát mondott a főpap.



Pokol mint szervezett birodalom :)

Meglepetéssel értesülünk, hogy a pokol voltaképpen nem más, mint szervezett birodalom, államfővel, közigazgatással és hadsereggel, sőt fejedelmi udvartartással és arisztokráciával.

Az érdekes államszerkezet adattárának forrásául Jan Weyer, latinosan Wierus híres hollandus tudósnak, Nettesheimi Agrippa tanítványának, a cleve-i uralkodó herceg udvari orvosának egy rendkívül különös tanulmányát szokták megjelölni.* E szerint a pokol fejedelme Belzebub. Ő egyben a Légy-Rend nagymestere. Rendjelek alapítása kétségtelenül a legszebb és legfontosabb uralkodói kötelességek sorába tartozik, de a Légy-Rend mivoltáról és szabályairól a puszta elnevezésen felül egyebet nem tudunk. Bel-Zebub – eredetileg Baal-Zebub – annyit jelent, mint a "legyek ura". Sémi istenség volt, a napot tisztelték benne, amely a legyeket teremti, majd elpusztítja. Persze, nem szelíd házi legyekről lehetett szó, hanem a pokoli rajokról, a háziállatok kínzó vérszipolyairól, így hát a furcsa lovagrend az uralkodó nevének a tiszteletét szolgálta volna.

A birodalom zászlósurai így sorakoztak fel:
Eurynome, a halál fejedelme, a Légy-Rend nagykeresztese.
Moloch, a kísértetek fejedelme, a rend nagykeresztese.
Pluto, a tűz fejedelme és az alvilági büntetések főfelügyelője.
Leonard, a boszorkányszombatok nagymestere, a Rend lovagja.
Baalberith, a pokollal kötött szövetségek intézője s a paktumokat őrző alvilági levéltár igazgatója.
Proserpina, ark-ördög, a rossz szellemek parancsolója.

A kormány tagjai:
Adramelek, nagykancellár, a Rend nagykeresztese.
Astaroth, pénzügyminiszter.
Nergal, a titkos rendőrség feje.
Baal, az alvilági hadsereg vezérkari főnöke, a Rend nagykeresztese.
Leviathan admirális, tengerészeti miniszter, a Rend lovagja.

Arról is értesülünk, hogy Belzebub nagyköveteket küldött fel a földre, íme a diplomáciai kar:
Franciaország: Belfegor.
Anglia: Mammon.
Törökország: Belial.
Oroszország: Rimmon.
Itália: Hulgin.
Svájc: Martines.
Spanyolország: Thamuz.
A kormánynak még egy fontos tagja Lucifer igazságügy-miniszter. Legfőbb tisztviselője Alastor, a főhóhér.

**
Ó, ezek szerint Magyarországon nem tartózkodik nagykövet! :)

(Ráth-Végh István könyve)



Könyvajánló :)

https://www.libri.hu/konyv/rath-vegh_istvan.a-satan-es-cimborai-1.html

Ördögidézés, varázslás, fekete mágia, boszorkányhit fontos kiegészítő részei a kultúrtörténetnek. És már csak azért is számot kell róluk adnom, mert egyben az emberi hiszékenységnek is szemléltető példatárai. Mondanom sem kell, hogy miután csakis kultúrtörténeti szempontból idézem tetemre a Sátánt és cimboraságát, egyáltalán nem érintem az egyházak tanításait a Gonoszról. Más a dogma, és más a babona. Nincs az a tan, amelyet ki ne forgathatna a tudatlanság, és amellyel vissza ne lehetne élni tudatosan. Tisztelem a spiritizmus erkölcsi tanításait, ám ha az új tan új utakon halad is, itt-ott régi babonák bogáncsa tapad a sarujához. - (Ráth-Végh István)

Azért ajánlom, mert nekem tetszik!



A Vonzás Törvénye működik

mert Ráth-Végh István a könyvében, amit mostanában sűrűn lapozgatok, a magyar Faust (az ördöngös debreceni professzor) sztorija is megtalálható.

A fekete könyv megszerzése – ezt a címet adtam a mai részletnek

„Nagypéntek éjszakája volt, egy irtózatos fekete éjszaka, amelyben megvolt, ami csak egy borzasztó éjszakához megkívántatik. A vak sötétség oly sűrű volt, hogy kézzel lehetett fogni. A szél fújt; mennydörgések szaladgáltak végig az égen, s egymást érték a mennyei boltozatot kétféle hasító villámlások. Egyszóval kiholtnak látszott az egész természet. A mi tudákosunk a Cegléd utcai temetőnek keresztútján egy fekete köpenyegbe burkolózva mormolta bűbájos imádságát. Hétszer dobbantotta meg a földet: és ugyanannyiszor rendült az meg. Végre megnyílt a föld; egy nagy kígyó csupa lángból emelkedik fel, szájában tartván egy fekete könyvet.
– Ah, csakugyan itt vagy valahára! – így kiáltott gonosz nevetéssel a mi tudósunk; és sebesen kikapja bal kezével a kígyó szájából a régen keresett könyvet s kemény lépésekkel sietett haza szobájába.

Jól tudta az öreg Sárának gyermekkorából hallott meséiből, hogy ilyen esetben a lelkektől három lehetetlenséget kell egymás után kívánni. De mit kívánjon hát? Éppen azon törte az eszét. Hosszas töprenkedése után feltalálta magát, s ennek jeléül olyan bravót kiáltott, hogy Karainé ifjúasszony, aki éppen az ablaka alatt ment el, ájulva rogyott le.
A nyárfalevél suttogásához lehetett hasonlítani a rablelkek odamenetelét, a kis fekete könyv kinyitásakor.

– Mit parancsolsz? – kérdé borzasztó hangon a lélek.
– Azt, hogy hozzátok nekem idei bagolynak tavalyi tojását.
Sikoltással borultak a rablelkek lábaihoz.
– Mit parancsolsz?
– Azt, hogy hozzatok nekem olyan néma gyermeket, aki szólni tud, vagy pedig az egész világon levő szőrszálat hasogassátok négyfelé, és minden részeit szurkálgassátok ki pipaszárnak.
– Azt parancsolom – mondta tovább –, hogy hozzátok elé nekem Cicero azon munkáit, amelyeket halála után írt.
A rablelkek siralmasan sikoltottak: Rabjaid vagyunk! – s eltűntek.
– Csak látom én, hasznos a dajkák meséit meghallgatni és a szolgálók tanácsát követni – szólt a mi tudákosunk, s betette a fekete könyvet”.



Az aranyszájú pap

Urbain Grandier – az aranyszájú pap - a bordeaux-i jezsuitáknál végezte az iskoláit. Olyan kitűnően, hogy tanárai ezentúl is pártját fogták s kineveztették a louduni Saint-Pierre-templom plébánosává. Majd még egy kegyosztásban lett része: megkapta az ottani Sainte-Croix-káptalan kanonoki javadalmait.

Ennek persze a helybeli papság nem nagyon örvendezett. Hogyisne, egy idegen, akinek a városban nincsen semmiféle kapcsolata, egyszerre ide kellemetlenkedik és kettős jövedelmet csíp el a helybeliek elől. Az irigység és harag első jelei tünedeztek fel a szerencsés pap ellen.

Pedig eleinte úgy látszott, hogy rászolgál a kitüntetésre. A templomban ragyogó szónoklatai kápráztatták el a hallgatókat, künn az életben pedig fölényes műveltségével, elragadóan kedves modorával szerzett magának barátokat. Tudni kell azt is, hogy igen szép ember volt; délceg termetű, kellemes arcú s amint feljegyezték róla: elbűvölő tekintetű. Viszont akik nem tetszettek neki, azok számára volt egy másik modora. Lenézően bánt velük, éles nyelvét köszörülte rajtuk, s ha ellenféllel akadt össze, még jobban maga ellen ingerelte. Márpedig az ellenfelek egyre szaporodtak.

Urbain Grandier írt egy értekezést a papi nőtlenség ellen. Elméleti kifogásait a gyakorlatban is érvényesítette, vagyis más szóval: sorra csábította el Loudun város asszonyait és leányait. Egyik krónikása azt írta, hogy csak a csúnyák és öregek erényei maradtak épségben.

Nagy lehetett Grandier személyes varázsa, hogy a botrány után is maradtak barátai és nem tiltották ki a lányos házakból. Sőt az történt, hogy De Brou királyi tanácsos felesége halálos ágyán rábízta Madeleine lányát a baráti papra: legyen annak az apa mellett gyámola és erkölcsi irányítója. Grandier remekül visszaélt a bizalommal. Megint nem bírt ellenállni asszonybolond természetének, s a szép és okos leány erkölcseit másfelé irányította, mint azt az anyának megfogadta. Csúnya dolog volt, nem is mentegetem, csak az igazság kedvéért jegyzem meg, hogy ezúttal nem futó kaland miatt szegte meg papi fogadalmát, hanem Madeleine de Brou lett egyetlen és igazi szerelme.

Természetesen a kisváros szemfüles vénasszonyai figyelmessé lettek, hogy a Brou kisasszony túlságosan sűrűn jár a plébániára. A suttogás terjedt, s most már nemcsak a fogatlan szájak kezdték ki a lány becsületét. A legbuzgóbb hírhordó egy Adam nevű gyógyszerész volt, Trinquant ügyész unokafivére.
A De Brou család úgy határozott, hogy Madeleine állítsa bíróság elé a patikust. Megtörtént. A boldogtalan nem tudott semmit sem bizonyítani, minélfogva rágalmazásért keményen elítélték. Nyilvánosan, a városi tanács és a Brou család jelenlétében, térden állva kellett Madeline-től bocsánatot kérnie és beismernie, hogy rútul rágalmazott, mert a sértettet kifogástalan erkölcsű úrhölgynek ismeri. Tetejébe még 640 livre kártérítést is kellett fizetnie.
Az ítélet nemcsak Madeleine javára ütötte le a rágalom fejét, hanem győzelmet jelentett Grandier számára is.

Lassan a fél város gyűlölete tajtékozta körül Grandier-t s Loudun legbefolyásosabb családjai valóságos ligába álltak össze ellene.

Loudun városában eddigelé nemigen garázdálkodhattak szerencsés szoknyavadászok, mert a megbántott férjek és apák képtelenek voltak Grandier sikereit megérteni és varázslatot emlegettek. :)

Utóbb bűnperében több elszédített asszonyt hallgattak ki. Egyikük azt vallotta, hogy Grandier kezet nyújtott neki, s a kézfogás után heves szerelem támadt benne iránta. Egy másiknál a szerelmet Grandier-nek egyetlen pillantása lobbantotta lángra, amely áldozás közben érte. A bűvös erejű pillantás egy harmadik nőt is bűnbe sodort, ennek tekintete egy körmenet alkalmával találkozott a papéval. Mind a hárman jegyzőkönyvbe mondták, hogy ennek előtte kifogástalan, erényes életmódot folytattak, amiben ennél fogva nem is lehetett kételkedni.
Két századnak kellett még eltelnie, amíg Stendhal a szerelemről írt könyvében fel nem világosította a szerelmeseket, hogy mi a coup de foudre, a villámcsapás, amely az első találkozáskor vagy már első látásra ellenállhatatlan szenvedélyt képes fellobbantani.
Ilyen villámcsapáshoz hasonló szédület magyarázná meg azokat a sajátságos tanúvallomásokat, amelyeket a bíróság jegyzőkönyvbe vett és felhasznált a varázslat vádjának a bizonyítására.

Tizennégy apácát, köztük hat laikust hallgattak ki arra, hogy Grandier ördögi varázslat segítségével bűnös vágyakat keltett bennük, noha állítólag meg sem fordult a zárdában. Egy részük víziókról panaszkodott: négy hónapon át éjjel-nappal látták Grandier-t, amint megjelent előttük és követelte szerelmüket. Bizonyos értelemben meg is kapta. A nővérek bevallották, hogy a látomás izgalmai után olyan nyomokat tapasztaltak magukon, aminőket eddigelé nem ismertek…

Később kiderült, hogy a pap az ördöggel cimborált! :)

(Ráth-Végh István könyvéből)



Diszharmónia

De akármilyen rettentő alakban rémlik is fel, mármint az ördög, nem kell tőle megijedni. Bizonyos jelektől inkább ő ijed meg és elmenekül, csupán kénköves illattól fertőzött levegő marad utána.

Az ószövetségi időkben zenével lehetett elűzni, amint ez Sámuel I. könyvének 16. részében meg van írva.
Sault állandóan gyötörte a gonosz lélek, s mindaddig nem búrt tőle szabadulni, amíg el nem hívatta Dávidot, akinek a zenevilágban jó híre volt. Ő azután "lantját veszi vala, kezével veri vala, ez Saulnak könnyebbségére vala, és a gonosz lélek tőle eltávozik vala." Ami érthető is, mert a sátán lényege a diszharmónia, következésképp irtózik a harmóniától. Formalisztikus zenének akkor még nem volt híre. (Ráth-Végh István könyvéből)



„Elmélet” (ostoba hiedelem)

Ismét Ráth-Végh István könyvéből hoztam egy részletet. Az „Elmélet” cím azért visel idézőjel puszlikot, mert meggyőződésem, hogy nemcsak elmélet, hiszen láthatatlan szeretők léteznek.

„Egy kölni zárdában valóságos incubus-raj tolakodott be. A lányokat erőszakkal a földre teperték, ezek azonban védekezés nélkül, behunyt szemmel tűrték a támadást. Kis idő múlva magukhoz tértek, kinyitották a szemüket és nagyon szégyenkeztek.
A baj egy 14 éves leánytól indult ki. Arra lettek figyelmessé, hogy éjjelenként ágyában fel-felnyihogott, miért is egy idős apácát adtak melléje. Ennek meg az lett a következménye, hogy gonosz rohamok lepték meg, görcsökben fetrengett, és összevissza beszélt, mint egy őrült.

A járvány nem akart szűnni, mire a főnöknő elhívatta Jan Weyert, a clevei herceg udvari orvosát. Weyer 1565. május 25-én ment a zárdába két orvostársával és egy városi tanácsnokkal. Azokon a tüneteken felül, amelyekről szóltam, még egy furcsa felfedezést tettek. Találtak néhány izzó szerelmes levelet, ezeket a kislány írta a démon-szeretőjéhez nyilván erotomanias rohamainak tartama alatt. Weyerék azzal rögtön tisztában voltak, hogy hisztériás tömegjárvány zajlik le előttük, de a fertőzés csírájára csak alapos nyomozás után tudtak ráakadni. Kiderült, hogy a zárda tőszomszédságában egy játszótér volt, s az ott labdázó fiatalemberek összeismerkedtek a falon átkandikáló csinosabb apácákkal. Az ismerkedésnek az lett a vége, hogy a falat egy rejtett helyen kibontották s a résen át az ifjú incubusok belopóztak a zárda kertjébe. Ilyesmi nem maradhatott titokban. A főnöknő erre befalaztatta a rést, és őröket állított a kertbe. Azt nem tudhatta, hogy az alkoholista belebetegszik, ha hirtelen megvonják tőle a mámort adó italt. A fiatalemberek kinn rekedtek ugyan, de odabenn a megízlelt örömök emléke tovább kísértett és erotomanias lázálmokba sodorta a neuraszténiára hajlamos lányokat.

Weyer doktor bölcs ember volt. Nem receptet írt, hanem mindössze azt javallottá: vigyék el innen az idegrohamos lányokat, és szállásolják el másutt, egymástól elkülönítve. Megtörtént, a lányokat elszigetelték és lám, nemsokára valamennyi szép simán, magától szakított az álomlovagjával.

A nekibuzdult demonológusok még halomszámra hordták össze az incubus- és succubus-történeteket, de elég belőlük ennyi. Rájuk magukra legjobban talál a francia Venette doktornak a mondása:*
"Azért találnak ki efféle, a természet törvényeivel ellenkező elméleteket, mert ahhoz vannak szokva, hogy mindig olyasmit higgyenek, amit nem látnak."



Az ördög vigye ...

de muszáj dolgoznom, túlóráznom, ezért csak később leszek!



Ez nem kérdés, hiszen benne van a pakliban

"Mi van, ha maga az Isten az ördög és tulajdonképpen rajtunk egy gonosz erő uralkodik?"

Szia-mia! S örülök, hogy jobb kedved lett!



Mindenlehetséges

Szeretem amikor valaki a gondolatait és hitvilágát rendezve, előáll egy ördögűzési történettel. :)

Mi van, ha maga a biblia a kísértés, az ördög? Mi van, ha maga az Isten az ördög és tulajdonképpen rajtunk egy gonosz erő uralkodik? Örökös kárhozatra vagyunk kárhozva, hiszen minden bűn már manapság. :D

Jaj, csak rossz kedvem volt, de máris jobbra fordult.
Köszönöm Istenem!

:)



"Állj ellen az ördögnek és elfut előled!" (Igaz történet)

Lassan két éve annak, hogy megtértem, befogadtam az Urat. Valahol olvastam: ha valaki elkötelezi magát Isten mellett, fokozottan érdekessé válik a gonosz számára is. Egy ilyen „támadás” vagy kísértés igaz történetét írom le a saját életemben - tanulságul.

Az, hogy megtértem, nem járt automatikusan azzal, hogy férjem is felismerte volna ennek jelentőségét. Ő nem hisz az Úrban, sok vitánk van erről, amelyeket nem én Kezdeményezek, vagyis jobban zavarja az én hitem, mint engem az ő hitetlensége. Leginkább imádkozom érte. Persze nehéz így, amikor az ember felemás igában van. Sok dolgot nem tehetek meg, például nem járhatok gyülekezetbe sem. Szomorú vagyok, hogy nem egy irányba tart a családunk, hiszen ez gyerekeink számára is fontos lenne.

Ez a sok szenvedés hozott magával egy érdekes dolgot. Megismerkedtem egy keresztény fiatalemberrel. Házas, gyermekei vannak, s az egész család Istent szolgálja. Régóta ismerem őt, bár nem mondhatnám, hogy néhány mondatnál többet váltottunk valaha is. Viszont tudom, mit tesz az Úrért, milyen "jó és hű szolga". Magam sem tudom, hogy történt, de egyre többet kezdem rá gondolni. Azt vettem észre, hogy már ő tölti ki az egész agyamat. "Mennyivel jobb férj lenne ő a számodra, biztos megbecsülne. Értékelné a hited, még az is lehet, hogy közelebb kerülnél általa Istenhez. Itt a nagyszerű alkalom, hogy levesd a felemás igát! Nála jobb társat nem is találnál!" Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben! Úgy éreztem, megőrülök, ha nem lépek ebben az ügyben!

Már úgy két napja tarthatott a dolog. Hiába próbáltam elterelni a gondolataimat munkával, nem ment, csak rosszabb lett. Fojtogatott az egész. Nem bírtam aludni, imádkoztam éjjel, nem ment el tőlem mégsem. Nappal, ha nem látták, felváltva imádkoztam és sírtam. Elolvastam a Bibliában Dávid és Betsabé történetét, de csak rosszabb lett!

Emlékszem a percre, amikor megtörtént: az Úr mondta, rávezetett, hogy ez a gonosz ármánykodása. Nem egyszerű! Első lépésben úgy tűnt, hogy ez egy jó dolog lenne, közelebb kerülnék Istenhez, szolgálhatnám Őt. Az, hogy gyerekeim vannak? És neki is? Ó, hát majd az Úr elintéz mindent! A gonosz a jó köntösébe bújva jött hozzám, és minden szava
hazugság volt! Aztán adott nekem az Úr valamit. Éppen a neten nézelődtem, amikor rátaláltam egy videóra, amelyben egy pásztor arról beszélt, milyen hatalommal vagyunk felruházva. Igehelyekkel alátámasztotta: nevezzük néven a gonoszt és parancsoljuk meg neki, hogy távozzon! [A fügefa kiszáradása - Jézus így válaszolt nekik: "Higgyetek Istenben! Bizony mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe!- és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az
megtörténik-, annak meg is adatik az. (Márk11:22,23)] Fel vagyunk mi is hatalommal ruházva, hogy a gonoszt kiűzzük, gyógyítsunk: hittel, Isten erejével, Jézus nevében!

Megtettem hát, nevén neveztem, és megparancsoltam Jézus nevében, hogy távozzon. Nem kellett várnom, azonnal megtörtént a változás. Gonosz gondolat nem fér hozzám azóta. Nem tettem rosszat, nem adtam oda magam a gonosznak, nem tudott rávenni, hogy bűnt tegyek. Itt volt, de elment. Azóta gazdagabb lettem néhány dologgal: tudom, hogy nem várhatom Istentől, hogy helyettem cselekedjen. Nekem kell tenni (szólni a hegynek). Az ima fontos, de tett - hitből fakadó tett - nélkül mit sem ér. Tudom, hogy Isten számára fontos vagyok. Rávezet dolgokra, szelíden terel.

"Azokat pedig akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak nem árt nekik, betegekre teszik rá akezüket, és azok meggyógyulnak." (Márk16:16-18)

Számomra ez a történet két dolgot mutat be:
Isten Igéjét ismerni LÉTFONTOSSÁGÚ, hiszen CSAK így tudunk különbséget tenni jó és gonosz között. Amikor helyzetbe kerülünk – és kerülünk! -, mint a testvérünk is, többnyire pontosan tudhatjuk, Isten Igéje alapján mit kell tennünk. S HA azt tesszük, vagyis Isten Igéjén maradunk annak ellenére, hogy az eszünk mást mond, vagy mások másként látják, megmenekülünk.

Legalább ennyire fontos: van hatalmunk a gonosz és minden munkája felett! Ellene állhatunk az ördögnek, és annak EL KELL FUTNIA tőlünk. Nincs más választása. A kísértés elhagy, és mi elkerülhetjük a gonosz helyzetet, csapdát.
Ám ha mégsem voltunk elég éberek és mégis csapdába esünk, jó hír – van szabadító! Az Úr szeret, és ha felismerjük, hogy csapdába ejtett a madarász, és kiáltunk Hozzá, Ő onnan kiszabadít.
(Zsolt 91:2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
Zsolt 91:3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.)

forrás: http://www.mindenlehetseges.shp.hu

Meggyőződésem, hogy a fenti történet főszereplője Ádámba szeretett bele, :) ezért adtam közre a sztorit!



Milyen fortélyt használ a démon, ha gyereket akar?

Ezt a sztorit is a lenti könyvből hoztam, csakis az érdekesség kedvéért…

Mielőtt mint incubus felkeresné a kiszemelt leendő anyát, női alakot vesz fel, és elcsábít egy férfit, immár mint succubus. Tudniillik ő maga nem lévén képes az emberi nemet fenntartó anyagot termelni, ezt succubus mivoltában szerzi meg a földi férfitól és incubus minőségben továbbítja a földi asszonyhoz. Ebből a transito-műveletből valódi gyermek születik, de természetesen az előzményekből folyólag nem a démon az apja, hanem a succubust ölelő férfi.
Egy kis bökkenője mégis van a nemi csereberének. Az illető anyag csak addig hatékony, amíg megtartja a benne lévő lélek melegét. Ha kihűl, hiábavaló az egész mesterkedés. A Boszorkánypöröly erre is megfelel. Éspedig: 1. A démon előtt nincs távolság, pillanatok alatt érhet el egyik helytől a másikra s így a szállítmányt azon melegiben juttathatja a megfelelő helyre. 2. A démonoknak bizonyosan vannak tartályaik, s ezekben tetszés szerinti ideig tárolhatják az anyagot úgy, hogy mindig friss maradjon.

Utolsó kérdés: Miféle rigolya az ördög részéről, hogy egyáltalán pályázik ilyen pseudo-apaságra?

Felelet: Az így világra hozott gyermekek hajlamosak lesznek a fekete mágiára, márpedig az ördögnek érdeke, hogy minél több bűnös ember népesítse be a világot.

(Ráth-Végh István könyve)



Régi hiedelmek - a szerelmes ördög

Maga a sátán, aki földi nő szerelmét keresi és akár csábítással, akár erőszakkal, akár lopva és alattomban hatalmába keríti a megkívánt asszonyi testet.

Hogyan? Akár úgy, hogy férfi alakját ölti magára, akár testetlenül, mint láthatatlan ködalak.
A középkor csodakrónikásai temérdek incubustörténettel kedveskednek a hívő olvasóknak. Természetesen mindannyiát felöltöztették a meg nem támadható valódiság köntösébe, miután megbízható és szavahihető tanúk tettek róluk bizonyságot.

Egy Arnoldus nevű pap rendkívül szép leányát nagyon féltette a fiatalemberektől, különösen pedig a bonni kanonokoktól, (így a szöveg!) Valahányszor elment hazulról, bezárta a padlásra. Egy napon azonban a leány előtt megjelent az ördög emberi alakban és felgyújtotta benne a szenvedély tüzet. A szerencsétlen lány hallgatott a csábító szavakra és átengedte magát. Azonban nem bírta sokáig megtartani a titkát, s nagy sírások és zokogások között bevallotta az apjának, hogy ő bizony elvesztette a fejét, a démon szeretője lett. Az elkeseredett apa a megtévedt teremtést a Rajna túlsó partján helyezte el, hogy elvonja a démon elől, amíg lecsillapodik. Megjelent azonban a pap előtt az ördög és rárivallt: "Gonosz pap, hová tetted a feleségemet? Ezért megfizetsz!" Azzal úgy vágta mellbe, hogy nyomban vért hányt és három napra rá meg is halt. .” (Ráth-Végh István: A Sátán és cimborái című könyvéből)

Ebből aztán logikusan következik, :) hogy Pipacs híres szerelmének testruháját tényleg magára ölthette hajdanában az ördög. :)



Az ördög megjelenési formája sokféle

„Az ördög megjelenési formája a sztorik szerint sokféle. Céljaihoz képest lehet szépasszony, deli lovag, egyszerű paraszti ember, jámbor zarándok stb. Wittenbergában egyszer mint diák jelentkezett egyik professzornál és magvas teológiai vitába elegyedett vele. Nyilván valami eretnekségbe akarta beugratni, de a professzor észrevette a köpenye alól kifittyenő hollószárnyat, mire a kísértő gyorsan elkotródott.

Az ördög tudományos képzettségében még a XVIII. század elején sem kételkedtek. A rostocki egyetemen 1715-ben De theologia daemonum címmel nyilvános disputatiót tartottak ama kérdés fölött, vajon képes lenne-e az ördög valamely egyetemen teológiát tanítani? A tudományos vajúdásból az a döntés született meg, hogy az ördög ezt valóban megcselekedheti. Úgy látszik azonban, az ördögnek több esze volt, mint a kollégiumnak, mert a professzúrát nem vállalta.

Ellenben másnemű arcátlanságáról adott hírt ugyanez idő tájt dr. Mylius wittenbergai szuperintendens. A szószékről lelkendezte el a híveknek, ami egy vidéki paptársával megesett. Ennél istentisztelet előtt egy ismeretlen paptársa jelentkezett és buzgón segédkezett a szertartások körül. Ugyanígy volt segítségére másszor is, azonban a lelkész bizonyos jelekből gyanút fogott, hogy a dolog nincs egészen rendjén. Mitévő legyen? fordult a szuperintendenshez. Mylius doktor azt ajánlotta, ami a vidéki tiszteletesnek magától is eszébe juthatott volna, hogy szólítsa fel az ismeretlen kollégát: mutatná meg az egyházi hatóság megbízó levelét. A tiszteletes így is cselekedett, erre azonban az ördög mert persze az volt – azonnal eltűnt, csupán rettentő bűzfelhő gomolygott nyomában.” (Ráth-Végh István: A Sátán és cimborái című könyvéből)



Folytatás :)

Amikor az Ördög levetette Ádám testruháját, akkor az igazi Ádám rácsodálkozott "önmagára" és így elmélkedett: "mi a francnak írogattam én ennek a csajnak, amikor nem is tetszik nekem ... na mindegy, volt, ami volt, de a továbbiakban egyetlenegy betűt sem írok neki, hiszen én Isten legkedvesebb fia vagyok, nem egy istentelen Casanova"!

Azóta sem tudja szegény Ádám, hogy akkoriban mi történt vele, de igyekszik megfeledkezni róla...



Talán még az is megnyugtatna

ha valami olyasmi derülne ki, hogy hajdanában csak látszólag szerettem bele Ádámba, de igazából az a „Valaki” nem Ádám volt.

Hogyan képzelem? A testetlen Ördög magára öltötte Ádám testruháját, majd kiiktatta a lelkét. Ha ilyesmi lehetséges, akkor lényegében az én lelkem nem Ádám lelkével „kommunikált”, hiszen az „hibernálva” volt, hanem az Ördögével. :)
De ha ez így igaz, akkor mondja meg nekem: „én voltam az, nem más, csókoljuk meg egymást!” :)
Megérteném, hogy Ádám testruháját nem hozhatta magával, amikor utánam jött.

Csak bolondoztam…



Fogalmam sincs, hogy ki alakítja a főszerepet...

az én misztikus „filmemben” … és már találgatni sem merek (merészelek), hiszen néha egyáltalán nem bánik velem kesztyűs kézzel. (… most dolgom van, de 20 óra után eltöprengek a lovagom kilétén)



Szerelemért büntetni

Remélem, hogy Ádám, csupáncsak azért, mert lángolni merészeltem érte, és őrülten „kiabáltam” a fülébe, hogy „szeretlek”, nem kötötte a lelkemet a lova után, s nem húzta árkon-bokron keresztül, mint egy utolsó rongyot, hat kerek esztendőn át, csakis azért, hogy utána leugorva a lováról: összerugdosson!

Remélem, hogy egy tök hétköznapi pasiként szendereg most valahol … és csak a képzeletem játszott velem, hiszen még a legvadabb filmekben sem szokás: szerelemért kegyetlenül megbüntetni valakit …



Valami nem stimmel a sztorival

és már a Mítoszok Palotájában sem stimmelt.

Tudtam.
Éreztem.
És már milliószor megfogalmaztam.

A Naptár akkoriban még csak 2010-et mutatott, de Valaki folyamatosan a nyomomban járt. Ő akart engem, de erőnek erejével, tehát nem én szaladgáltam utána... mint ahogy Ádám után.



Vajon ilyesmi megtörténhetett?

Ádámból mindent kinézek, de azt mégsem képzelhetem róla, hogy hosszú évekig csupáncsak azért etetett száraz kenyérrel, vagyis azért tartott életben, mert hajdanában édeskevésnek találta a büntetésem. Vajon ilyesmi megtörténhetett?

- Még nem végeztünk egymással, kis anyám, ezért felesleges azt gondolnod, hogy ilyen könnyen, illetve ennyivel megúszod, hiszen ismersz, nálam nincs kegyelem! Lélegezzél nagyokat, kicsi szívem, gyűjts erőt, érezd egy picikét jól magad, mert nem sietek, van időm, hiszen nem hajt: sem a török, sem a tatár! Ábrándozz nyugodtan, képzeld azt, hogy egy másik pasi majd kihúz a gödörből, vagy én visszatérek, mint ahogy a tündérmesékben szokás, mert így az a pofon, amit még tartogatok számodra: kegyetlenebb lesz, mint a halál. Persze közben dolgozom, de afelől egészen nyugodt lehetsz, hogy egyetlenegy pillanatra sem veszítelek szem elől… én „édes”, „drága” kis Pipacsom!

Remélem, hogy ilyen ördögi tervet azért mégsem kovácsolt!



:)

Kérem szépen a dolgokat illik komolyan, a megfelelő súllyal kezelni, ezért ha Ádám is Ördög, akkor nekem erről kötelességem értesíteni: a plébános urat, a püspököt és a Pápát! :) Megtenném? Soha. (... és még a Jóistent is szembeköpném, ha véletlenül erről faggatna, mert az én emlékkönyvemben neki fehér színű szárnyai vannak, s azok is maradnak, amíg világ a világ)



Angyal szerint áldás, ördög szerint nem...

az ember nyelvén ez szerelem.--Michael Kunze
Szerintem a szerelmet az Ördög találta ki, nem a Jóisten!



Az ördöggel játszani

nem szokás, de létezik olyan anyuka, aki nem babonás. Egyébként cuki ez a horgolt ördögbaba!
http://www.meska.hu/img/product/normal/s/z/szandy087_product_94874_15101...

Szép hétvégét kívánok mindenkinek!