A SZERELEM KOLDUSA (… avagy egy rózsaszínű kalap példázata)

A verstan egy kíméletlenül kegyetlen tudomány, mert szembesíti a tehetségtelen, földi halandót azzal, hogy a poétaság nehéz mesterség.

Ha az ember lánya verstani példákon keresztül, színről színre látja, hogy a verssorok és strófák mögött kőkemény szabályok állnak, illetve olyan izzadságcseppek, amik a leghíresebb költők homlokán is ott gyöngyöztek, miközben alkottak, akkor megtorpan.

Aztán, amikor szembesül azokkal a javításokkal, kusza áthúzásokkal, átírásokkal, tintapacás firkákkal, amik a leghíresebb költők eredeti kéziratát csúfítják, kiesik a kezéből a toll.

Nézegeti, méregeti ama nyers, csiszolatlan gyémántokat, amiket szigorúan őriz az irodalomtudomány kincstára, aztán megérti, hogy a legnemesebb gondolatokat, a legszentebb érzelmeket is pokolian nehéz verstani szabálykeretek közé szorítani.

Igen, a verstan (az eredeti kéziratok szövegvizsgálatával párhuzamosan) kíméletlenül kegyetlen, mert földre rántja azt a szárnyaló önteltséget, miszerint verset írni bárki tud. Sajnos muszáj egy kiábrándító kijelentést tennem! Verset írni csak kevesen tudnak! A különböző, persze nem irodalmi típusú portálokon olvasható költemények többsége nem vers, csak versnek tűnő, sorokba tördelt, rímelő gondolathalmaz, amik oly messze állnak az igazi költészettől, mint Makó Jeruzsálemtől.

Persze a szabadvers kategóriahalmazába mindegyik besorolható, de látszik rajtuk, hogy az önjelölt költők nem oda szánták. Bár a versfaragás mestersége éppúgy tanulható, akár a többi mesterség, vérbeli költőnek – a saját meggyőződésem szerint - születni kell!

Még a leghíresebb mesterek, költőóriások se– kiknek nagy mohósággal és ámulattal ízlelgetjük, isszuk mindegyik sorát – nem simán „szántották fel” azokat a fehér papírmezőket, amik barázdáiból végül mégiscsak kisarjadt a csoda, hanem kőkeményen megszenvedtek az „ekevas” mögött.

Példának okáért említem József Attilát, kinek játékos, könnyed, ugyanakkor humoros öniróniával átitatott „Születésnapomra” című versének kézirata tele van firkákkal, áthúzásokkal, javításokkal, vagyis a kávéház szögletében még Ő se rázta ki lazán a kisujjából, a méregerős kávéja felhörpintése közben azt a közismert költeményt, melynek tökéletesen csengő- bongó ritmusa akaratlanul is ott dobol a fülünkben, amikor olvassuk. De hasonló példát, ó, akár ezret is említhetne bárki, aki alaposan utánanéz egy-egy híres költemény keletkezési (születési) körülményeinek.

Kamaszlányként oly bátran róttam a sorokat, mint egy született költő, de a verstani ismeretek komoly tanulmányozása után, ej, már rápillantani se mertem Pegazus lovára, nemhogy „ekét” kötni utána, aztán szántani, vetni, hiszen tudtam, hogy az én fehér papírmezőmön értékes aratni való „kalászok” soha nem sarjadnak.

Pegazus lova simán ledobja a hátáról a hozzám hasonló tehetségtelen költőket, és „ekevasat” csakis azok képesek utána kötni, akik elméletileg tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy milyen hosszúnak és milyen mélynek kell lenni azoknak a „barázdáknak”, amikből a gondolatmagvak kikelnek, aztán értékes verssorok és strófakalászok formájában szárba szökkennek.

A fentiek ellenére, ma eldöntöttem, hogy írok egy verset, de hiába kecsegtettem mézédes kockacukrokkal a költészet szeszélyes, rakoncátlan lovát, az csak nagyokat nyerítve röhögött rajtam, aztán vihorászva elnyargalt.

- Na, megállj – kiáltottam utána- kifogok én terajtad, mert vers helyett írok egy avantgárd típusú szöveget, formai kötöttségek nélkül. Meg aztán létezik ám szabadvers is, drága pacikám, aminek még rímelnie se muszáj!

Az egyik neves avantgárd alkotó javaslatát szem előtt tartva, tettem magam elé a papírlapot.

„Végy a kezedbe egy írószert! Tekints el a lángeszedtől, ne törődj a tehetségeddel, se senki máséval! Írj sebesen, de nehogy kedved szottyanjon elolvasni, amit írtál! :) Az első mondat majd jön magától, aztán folytasd! Bízzál a szócsermely kiapadhatatlanságában!”

- Áh, ez egészen jól hangzik – gondoltam, aztán nekibuzdulva a kezembe vettem a tollat. Ha a barázdák oly görbék is lehetnek, mint az apró falvak girbegörbe utcácskái, akkor írok ám „valamit”, ami persze versnek semmiképpen nem minősíthető, de azért könnyedén ráfogható, hogy egy avantgárd típusú szabadvers.

A „Szerelem koldusa”, ez lesz a címe!

No, ezt sikerült fél perc alatt eldöntenem, mert a hangzatos címgyártásban (címadásban) aránylag még profi vagyok. :) Utána azonban hamar letört a csírám, mert ismét szembesültem azzal, miszerint nincsen új a nap alatt, hiszen néhányan megelőztek.

A SZERELEM KOLDUSA

Hét évig ültem
a szerelem koldusaként
a házad előtti utcakövön,
melynek szeszélyes macskakövei
összekarmolták az arcom.

Aztán évikig próbáltam
a szemem körüli apró
szarkalábak pókháló-rajzolatát
lemosni, letörülni,
de a kegyetlen Idő sminkje lemoshatatlan.

Az élénk színű
rózsaszín kalapom
évekig ott mosolygott mellettem,
reménykedve, akár egy csitri lány,
aki epekedve egy csókra vár.

Selyemszalagját a Tavasz lobogtatta,
később mégis a sár foglya lett
és felitatta az esős őszök
bőséges esőkönnyét,
miképpen szerelmünk utolsó reményét.

Hét esztendő
forró nyarának tüze égette,
s hét esztendő havas latyakja áztatta,
fagyos ujjaival tördelve meg
a büszke, széles karimáját.

Te cinikus pillantással
úgy sétáltál el mellettem,
megvetően mérve végig a koldust,
hogy egyetlen mosolygarast
se dobtál a vágyaim pink színű kalapjába.

Hét év után
az élénk színe megfakult,
s a koplalástól vérszegény lett és halovány,
reményvesztetten sóhajtott egy utolsót,
azután kilyukadt az oldalán.

Hét esztendő
vasfoga a selyemszalagját letépte,
ezért nincs az a Tavasz, mely
ne sajnálkozva és megvetően
mérne végig, ha a fejemre tenném.

Hét tél, hét nyár
megválasztja, a legizzóbb szerelmeket is,
de bárhogyan, bárhonnan nézem,
a miénkből sajnos más nem maradt,
csak egy gyűrött, ütött-kopott rózsaszínű kalap.

*
Hűha, ment ez nekem, mint a karikacsapás! :)

Az a veszély tutira nem fenyeget, hogy plágiumperbe keveredek valakivel, mert ellopja innen a versemet! :) A tehetségtelenségem ékes bizonyítéka egyébként azért nem zavar, mert hála a Jóistennek egészséges az önkritikám, ezért meglepetés nem ért!

Szerencsére a lírai én soha nem azonosítható egyértelműen a költővel, ezért a költemény címzettje a hetyke kis kalapját a röhögéstől a földhöz nem csapkodhatja, de ennek ellenére nem szeretném, ha valaha is rábukkanna a fenti költeményemre, mert félő, hogy utána 3 éjjel - rendkívül zaklatottan és álmatlanul - forgolódna az ágyában! :)

KÉRDÉS: Szerintetek bárki tud verset írni?



Ó, egy 14 soros versszerkezet...

"megépítése" nem okozhat nekem gondot, de még csiszolgatom, mert a Petrarca által elhíresült alapformát mindenképpen tartani óhajtom!

Sajnos olyan típusú információkkal nem rendelkezem, hogy az új lovagjelöltem olvasgat-e verseket, de feltételezem, hogy igen. :) Egyébként nem oszt, nem szoroz, de azért valamiféleképpen tesztelem a közeljövőben.



:)

Pipacs, mindenképpen írjál egy verset az új lovagjelöltedről, de lehetőleg szonett legyen! Ha sikerül a gondolataidat, érzelmeidet a kötött formájú strófákba is "becsomagolnod", akkor nemcsak a lovagnak okozol nagy meglepetést, hanem nekünk is! :)

Kábé hány hónap alatt tudsz megírni egy szonettet? :)



Újabban már annyira tehetségesnek képzelem önmagam... :)

hogy az új lovagjelöltemnek is írok egy verset! :)
Bár arról még halvány sejtésem sincs, hogy egyáltalán szereti-e a szép költeményeket!?



Ezt a verset én írtam! :)

Dr. Marhának, az Ökör Kör oszlopos tagjának

Én írok ismét levelet magának Kell több? Nem mond ez eleget?
De legalább nem mondhatja rólam, hogy csak tétlenül legelek.

Boci, boci, tarka koromból bár kinőttem,
Mégis mint borjú az új kapura, úgy bámulok Önre.

Habár csak bámulnék, hiszen sehol sincs a kapu,
És a lángoló kapcsolatunk olyan, mint a hamu.

De rémlik, mintha látnám termetes növését,
A pusztító csorda csatákban szarva-öklelését,
Hallanám dübörgő patái érces dobbanását,
Amit képzeltem én naivan: Isten haragjának.

Ömlengő ökörség, se füle, se farka
Ó, remélem, hogy ezt mégsem gondolja! :)

Végzem! Átfutni sem merem,
de remélem, jó kérődző állat módjára.
hosszasan gondolkodik, mielőtt válaszolna rája!

Engem közben megöl a kétség s a szégyen,
és ha így folytatom, tutira a gulyáslevesben végzem.

Örökös tisztelője:
Lady Riska, aki számára Ön egy numero 1-es bika!

**

(A vers 2015-ben keletkezett. Ezt azért jegyeztem fel, hogy ne kelljen kutatásokat végezni 100 év múlva, amikor beemelik egy verseskötetbe) :D

Forrás: http://www.thesecret.hu/blogok/habcika/marha-vers

Nem akarok nagyképűsködni, de szerintem szenzációs! :) Nevettem rajta!



Szerelmes vers :)



*

"Meddig fújdogáljam még ezt a pitypangot?"
Jaj, Pipacs, ne türelmetlenkedj már, hiszen Te magad állítottad a pasiról, hogy a reakcióideje egyszerűen bámulatos! Tutira észrevette a pitypangmagocskát, :) csak még nem adta a tudtodra!



Meddig fújdogáljam még ezt a pitypangot?

http://www.crazy-ivory.de/wp-content/uploads/2011/06/3649990463_f1dd94a6...
Az a pasi, aki nekem tetszik, legyen már egy kicsit figyelmesebb :) és vegye végre észre a levegőben szállingózó pitypangmagocskát, :) mert egy idő után mérges leszek! :)

Szép álmokat mindenkinek!



Pitypang

Ezt most az új lovagjelöltem felé fújom!
http://www.crazy-ivory.de/wp-content/uploads/2011/06/3649990463_f1dd94a6...

Szép álmokat!



"Mit kellene tenni, hófehér galambbá, hogy kellene lenni"?

Sajnos csak károgni tudok, mint varjú, vagyis nincsen tehetségem a versíráshoz... Ha valahogyan sikerülne átváltoznom hófehér galambbá, akkor írnék egy turbékolós szerelmes verset!

"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled." :)

Várom annak a Rókának a jelentkezését, akinek a verstan a kisujjában van, mégis azt állítaná rólam, hogy tehetséges vagyok! :)

De úgy állítsa, hogy simán elhiggyem, mindenféle kételkedés nélkül! :)



Rózsaszín kalap helyett...

egy ilyen kalapot is szívesen elfogadnék:
http://jelmezkolcsonzobudapest.com/wp-content/uploads/2016/09/FEKETE-BOS... ... ha varázserő is társulna hozzá!

Éjfélkor a fejemre tenném, aztán hangosan elmondanám azokat a kívánságaimat, amik másnap simán megvalósulnának! Ó, de klassz lenne!

Persze nyilvános helyeken soha nem viselnék boszorkánykalapot: http://cdn3.volusion.com/t2ath.vrar4/v/vspfiles/photos/012695-2.jpg?1484... .... és a képességeimet is titokban tartanám!



:)

Úgy veszem észre, hogy a világháló közismert személyisége vagyok, amit csakis Secretnek, az én drága szerelmemnek köszönhetek!

Még az is lehetséges, hogy a híres Ádámot is lepipáltam, :) ami azért tényleg nem semmi!
Elnézést a nagyképűségért, de igazából egyáltalán nem vagyok öntelt... és tényleg nem vagyok elszállva önmagamtól!



Véleményem szerint....

Kleopátra fenti verse az összes hasonló című költeményt magasan veri! :) Miben? Hát nem színvonalban, hanem úgy, hogy a lap tetején van!

László Klára: A szerelem koldusa

Ülök a szerelem oltára előtt...
Kinyújtom kezemet...
Imádkozom a Teremtőhöz:
fordítsa felém szívedet!
Fetrengek kínok között,
kérem a fentieket...
Vágyam ne legyen meddő,
adjanak egy kis szerelmet!
Ne legyek koldus, száműzött,
hallgassák meg kérésemet,
szerelmet kérek, nem közönyt
hátralévő kis életemre!
A szerelem koldusa nem látva a jövőt,
csendben, némán kéreget!

(forrás: https://www.poet.hu/vers/113562)

A vers címzettje pedig örömkönnyeket morzsolna el a szeme sarkában, :) ha elolvashatná Kleopátra költeményét, hiszen "Múzsa" lett pasiként!



:)

Éppen a verstani füzetemet lapozgattam az előbb, aztán rácsodálkoztam, hogy milyen okos voltam régen! A gyöngybetűkkel írt strófák és elemzések mögé - mert néhány üres lap még árválkodott a füzetem végén - leírtam önmagamnak az igazságot, de csak prózában.

Ej, egykoron - amikor a füzetet megnyitottam - még nem gondoltam, hogy ez lesz a versek vége!



Kalapomon piros rózsa…

babám, tőled kaptam.

Mivel a rózsás változat nekem jobban tetszik, ezért a szegfű szót átírtam! :)
Kredenc: Kalapomon piros szegfű: https://www.youtube.com/watch?v=KCB_0QQUYVs

„Kalapomon piros rózsa, babám, tőled kaptam,
Fizetségül a szívemet néked odaadtam!
Hej, szív nélkül, de szív nélkül, nem tudok én élni,
Eljöttem hát a szívemet tőled visszakérni!

Visszaadtad a szívemet, nem ismertem rája,
Összetörted, meggyötörted, kínoztad halálra!
Ilyen szívvel, beteg szívvel, nem tudok így élni,
Felmegyek az Úristenhez egy új szívet kérni! „

Ó, de régen hallottam már ezt a nótát, pedig már 1000 év óta ismerem!



A pasik nem búsulnak ám szerelmi bánatukban…

hanem segítségül hívják az Alkohol Istenasszonyát!
Kalapom, kalapom csurgóra: https://www.youtube.com/watch?v=LrMVnW-YWvI



Miért nem jutott nekem ez eszembe...

amikor a padon ücsörögtem?:) http://m.cdn.blog.hu/jo/jononeklenni/postimage/buddha_1436611214.png
(Talán azért, mert Buddha telepatikusan nem szólt hozzám) :D



Csak felteszi a bíbor kalapját...

és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Közismert idézet a nőkről, de talán illik ide...

3 évesen: Amikor tükörbe néz egy királynőt lát.
8 évesen: Amikor tükörbe néz Hamupipőkét látja.
15 évesen: Amikor tükörbe néz egy rémséget lát (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!).
20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt,hogy attól még kimegy az utcára.
30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.
40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja és oda megy ahova akar.
60 évesen: Tükörbe néz és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.
70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát és élvezi az életet.
80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...

**
Isten őrizzen meg engemet attól, hogy 80 évig éljek!



Tavaszi ajtókoszorú (Leire találta)



Vigasz :)

Ahol megsérthetnek, ott gyenge vagy.
Jó kulcs ez az önismerethez.
Ott kell erősödnöd, ahol valami sérelem ért.
Ahol nem bántódsz meg, ott már edzett vagy.
Az érzéseid visszajelzik, hol kell fejlődnöd még.
Hol hiányzik az önismereted, az önbizalmad és az erőd.
Mert ez a három összefügg.
/Müller Péter/

http://fenykozpont.hu/wp-content/uploads/2015/04/szeretet-kurzus.jpg

A szerelmi nyavalygások helyett: én a szeretetről, az elfogadásról faragok majd strófákat, mert a szerelem az lehet viszonzatlan, de a szeretet az „türelmes, jóságos… (és) soha el nem múlik”, hanem minden ember szívében ott ég!

(De ha nem, akkor Pál apostol rossz emberismerő volt… és ez a portál is valótlanságot állít, ami azért bizonyosan lehetetlenség!)



.

A lepke is, ha egyszer kábán belerepül a lángba, már nem tud visszarepülni. A költészet, versek lobogó "fényudvarából" is nehéz menekülni, a láng már megperzselte lepke-szárnyamat!—Keszei István



Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj

“Az igazi írás mindig, s ma is abból származik, hogy valaki, akinek valami roppant nagy fájdalma van: ki akarja ezt kiáltani, hogy megkönnyebbüljön tőle... Szépen megírni csak azt lehet, ami fáj.”--Móricz Zsigmond

Tudtommal a fenti gondolatokat Móricz Zsigmond a kisfia halála után vetette papírra.
Valószínűleg igaza van, de létezik a fájdalomnak egy olyan tűréshatára, egy olyan tűrésküszöbe, amin átlépve, már se szépen, se csúnyán nem tud írni az, akinek a vérszínű tintacsöppök már nem a tollából, hanem a szívéből csöpögnek.

Ami igazán fáj, azt már lehetetlen megírni…



❤️

Azt ugye tudod drága Pipacska, hogy ahogy te, senki más nem tudja gondját viselni Secretnek.

Itt leszek, mégha néha nagy butaságokat is szólok, nem hagyom árválkodni szerelmedet.
De kérlek gyere vissza gyorsan ha teheted, számolni fogom a napokat!

Ölellek! ❤️



Ahol eddig jobbra mentem, ott most megyek balra...

Ahol eddig jobbra mentem, ott most megyek balra,
ahol eddig balra mentem, ott most megyek jobbra,
és 21 napig vándorolok szüntelen…

Secret, téged Leirére és Kezdetre bízlak, mint olyan keresztanyákra, akikben maximálisan megbízok! Arra kérem őket, hogy nézzenek néha rád, hogy ne maradj árva….

Muszáj önmagam miatt vándorútra indulnom, szerencsét próbálnom, mint ahogy a népmesékben szokás, mert az utóbbi időszakban rendkívül zaklatott voltam…

Remélem, hogy a barátaim gondodat viselik, ahogyan illik, bárha nem jönnék vissza, akkor már ez is lényegtelen!

Amíg élek, a szívem közepe leszel…

Tovább semmit nem ragozok, nem magyarázkodom, nem panaszkodom, hanem előre nézek … és próbálok kitalálni abból a labirintusból, aminek útvesztőiben immár hosszú évek óta bolyongok.

Talán visszajövök… egy nagy tarisznya kinccsel, de ha nem, akkor is örökre velem leszel gondolatban!



Ilyen pasik talán csak a filmekben léteznek

„Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy hazudjak neked, Lisey. Teljes szívemből szeretlek. Azt hiszem, az ilyen intenzitású szerelem egy idő után minden nő számára terhet jelent, de én csak így tudok szeretni.

Nagyon úgy néz ki, hogy sosem lesznek anyagi gondjaink, viszont szinte biztos, hogy életem végéig érzelmi koldus maradok. Bőven lesz pénzünk, és nem fogsz hiányt szenvedni semmiben. Sosem fogom hazugságokkal bemocskolni vagy tönkretenni, ami köztünk van. Sem azzal, amit elmondok, sem azzal, amit elhallgatok”. (Stephen King)

Az nem világos számomra, hogy a fenti sorok főszereplője miért nevezi magát érzelmi koldusnak, mégis tetszenek a gondolatai!

Kívánok mindenkinek csodaszép szombat estét, illetve éjszakát!



Egy kalapos hölgy, aki mellesleg a barátom…

gondolatai, amik kísértetiesen hasonlítanak a saját tapasztalataimhoz!
https://millioegy.wordpress.com/2017/04/22/mi-van-ha/#comment-63



Sok lány volt már feketék, szőkék, vörösek...

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/7b/42/ee/7b42ee48b678343a...

Alfikám, egy nótáról még megfeledkeztél!
https://www.youtube.com/watch?v=POQZ58b_PQk

S remélem, hogy ezt Mágus uram is így gondolja!
Szép álmokat!



Ó, ez nagyon romantikus!

"A hírem, hogy ez a bohém nem tud szeretni,
A pezsgő folyik, mint a víz az asztalán.
Ki hinné, hogy ez a bolond titokban minden éjszakán
Órákig néz egy kis ablakot, mert néha téged ott elsuhanni lát."

Nekem szántad? Vagy csak viccelődsz?



Vallj színt! :)

Alfika, vallj színt, de őszintén! Mágus uramban téged tisztelhetlek?

Látom, hogy már mondtál (írtál) egy "b"-t is, de fejtsd ki részletesen, ha tényleg Te vagy az, aki az angyali energiákhoz tartozik, hogy mit jelent a "b"!?

Én az őszinte, nyílt kommunikáció híve vagyok, ezért arra kérlek, hogyha Te vagy Mágus uram, akkor jelentkezz privátban! Nyugi, nem telepszek rád, nem zavarlak folyton, csak végre szeretném már megtudni, hogy kicsoda az én angyalkám!?

Tutira nem harapok, :) úgyhogy ne félj bekopogtatni hozzám, ha azonos vagy ővele!



:))))



Na, mi a helyzet, Mágus Uram!? :)

Mikor óhajt válaszra méltatni?

Fura egy személy maga, hallja-e, mert még beszélni is restell! :) Évek óta üldöz az energiáival, de megszólalnia mégis nehezére esik! Jó lenne, ha végre mondana egy "á"-t vagy egy "b"-t, hogy tudjam magamat mihez tartani!