Gazdagság és szegénység

feketerigóNincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis ő legvidámabb teremtés. Igaz neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait is ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod... igazad van. A rigónak valóban könnyű.
Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi nem úgy élünk. Az első ember még nem tudta mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt. Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el:
Bunkóval védekezett a vadállatok ellen. Bőrüket maga húzta le, maga készített ruhát és lábbelit belőlük.
Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt villanyvilágítása. Semmije nem volt.
Mégis, azt hiszem szerette az életet.
Örvendett a szélnek és a Napnak. A levegőnek. Annak, hogy egészséges, és ha fáradt volt annak, hogy lefeküdt a mohára pihenni. Örvendezett izmainak és mosolygott, ha pillangó szállt előtte.
Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza, összkomfort nélküli barlangjába, ha bunkója egy vadat leütött, gazdagnak érezte magát.
És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.

És vannak emberek, akik palotákban laktak, naponta új ruhát vettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott, halomba állt körülöttük a vagyon, gyáraik és bankbetétjük volt, és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még több legyen. Voltak ugyanis emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük.
Szegénynek érezték magukat azok mellett.
És mivel szegénynek érezték magukat, szegények is voltak.

Pedig palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit használtak, villanyvilágításuk és fürdőszobájuk volt. Télen fűtés őrizte az egyforma meleget, nem volt szénhiány.
Ebédlőben ettek, finom porcelánon, ezüst evőeszközökkel. Cselédek szolgálták ki őket.
Olyan ruhába öltöztek, amilyenben jól esett. Minden boltba bemehettek és mindent megvásárolhattak, ami megtetszett. Amikor eszükbe jutott elmehettek színházba és hangversenyekre.
Kényelmes autók röpítették őket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba állniuk.

Mégis szegények voltak. Nem értek rá, örvendeni a Napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágoknak,az életnek. Nem értek rá egyszerűen, mert éjjel-nappal futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még több pénzt. Mert ami volt azt kevésnek érezték.

És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is.

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre.
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza.
Vendég vagy ezen a Földön.
Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel.
Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra.
Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez.
Aki eltudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag.

Örvendhet a Napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak.
Örvendhet a családjának és annak, hogy él.
Ha van öröme az életben: gazdag.
Ha nincs öröme, szegény.

Tanulj meg tehát örvendezni. És ismerd meg vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz.
Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni!
Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.
Van Napsugara, vize, pillangója, madara.
Van virága rengeteg.
Tanulj meg örvendezni neki.

Nem győzőm eleget mondani: Tanulj meg örvendezni:
Annak, hogy élsz.
S mert élsz: gazdag lehetsz!

Szeretettel osztottam meg Veletek: Ágica

Hozzászólások



Ó,Felebarátom...

Nekem már az is öröm, ha olvasom, leírhatom...és mások is olvashatják. Szeretettel:Ágica



Koszonom Agica

Koszonom,hogy olvashattam vmit Wass Alberttol is.

Szeretettel,
felebarat