Gondolat – érzelem – valóság

öntözőA szeretet az nem érzelem. (Rezgés – 500 http://www.thesecret.hu/8-rezges-torvenye_merkaba)
„A szeretet létállapot: a világhoz való viszonyulás megbocsátó, gondoskodó és támogató módja. A szeretet nem intellektuális jellegű, nem az elméből fakad, hanem a szívből sugárzik. Indítékai tisztaságának köszönhetően képes arra, hogy másokat felemeljen, és nagy dolgokat vigyen véghez”

A szívből jön. De honnan jön a szívbe?
Minden egy.

Az utóbbi, talán egy hétben minden reggelemet hasonló módon kezdem. (Talán ez meditáció? Nem tudom. Sok mindent nem tudok. Kérdéseim vannak, nem válaszaim. Ám ha van egy jó kérdésem, mindig érkezik jó válasz!) Ülök a szobámban az asztalomnál, halk zene szól, ugyanaz a zene. Becsukom a szemem, és hagyom, hogy átjárjon. Mélyet lélegzem, és hagyom, hogy a friss levegő átjárja a testem. Iszom néhány korty vizet, és hagyom, hogy szétáradjon bennem. És érzem, ahogy a szívem egyenletesen ver. És hálát adok a tegnapért, és hálát adok az éjszakai nyugalmamért, és az ébredésért is. És hálát adok mindenért, ami csak az eszembe jut. De legfőképpen hálát adok, hogy vagyok. Hogy része vagyok a teremtésnek, és része vagyok a teremtőnek. És érzem, hogy az van belül, ami kívül. Csak egy hártya, egy membrán ami különválasztja a kettőt. És akkor elkezdek imádkozni. Nem tudom pontosan mit imádkozom, nem értem a szavakat, nem is gondolok rájuk, csak érzem a kapcsolatot, érzem az áramlást. Igen jó ez.
Ezután áldást mondok sorra mindenre. Önmagamra. Az egészségemre. A feleségemre, akárhol is jár éppen. Érzem, ahogy az áldásom elindul felé. És érzem azt is, ahogy megérkezik. Körülveszi őt, és beburkolja.
Áldást mondok a gyerekeimre, édesanyámra, testvéremre, rokonokra, rátok, barátokra és ellenségekre, ismerősökre és ismeretlenekre. Áldást mondok a házamra, a földre és az égre, a fákra és a füvekre, virágokra, az állatokra. Az utcára, ahol lakom, a házakra és a lakóira. Áldást mondok a városra, az országra, én Erdélyre is áldást mondok, mert különösen kedves a szívemnek, áldást mondok világra és a világegyetemre.
A zene, ami szól közben, (4 perc 59 másodperc) háromszor ismétlődik, az egész dolog 15 percig tart.
Azon gondolkodom, mennyi áldás áramlik át rajtam mindeközben. Minél több áldást mondok, annál több. És nyoma marad. Olyan vagyok, mint egy locsolócső, amiben ha nem áramlik a víz, akkor pang, megposhad, megbüdösödik. És csak akkor tud folyamatosan friss víz beáramolni, ha hagyom, hogy továbbáramoljon.
És persze így van minden mással. Így van a szeretettel, de így van a gyűlölettel is.
Abban bízom, nem átkozódom soha többé. Én már csak megmaradok az áldásnál.
Kösz Gini! http://www.thesecret.hu/aloha_gini99

CsatolmányMéret
ntöző.jpg22.43 KB

Hozzászólások



Nagyon köszönöm:))))

Ez a "locsolócső" hasonlat nekem annyira tetszik!!!!!!!!!!!!!! Így még nem jutott eszembe az áramlás...de nagyon találó...egész feldobódott lettem tőle, de komolyan!!!!!

Köszönet és Hála érte:)))))))))))))))



Köszönöm Merkaba

Ráadásul a zenét, amit használok, tőled kaptam.



:)))

Már hiányzott az írásod kedves barátom :))))))))) Nagy örömömre szolgál , hogy tudom hogy veled is , sok közös élményben lesz még részem , és ez az egyszerű gondolat, mely csak gondolat addig ameddig meg nem teremtem magamnak , szüntelenül árad szét , és halad azon út felé amire hivatott, és ez nem más mint a kölcsönös szeretet és hála egymásért , egy másért , egy olyan gondolatért , és érzésért amit adhatsz nekünk , és adhatunk neked :)))))))))))) Hála és áldás szálljon rád és házad népére :))))))))Ölellek Merkaba :))



Drága Kreátor! Lehet más blogba is rálelsz, feltettem, mert anny

Kaptam... írtam hozzá saját kútfőből: Mindenik embernek lelkibe dal van, és saját énekét hallja minden dalban. Ez meg az én Körforgás CD.-m, az mlap.hu oldalon: http://www.korforgasban.mlap.hu/ Várni kell, amíg betöltődik.
http://www.youtube.com/watch?v=aLuY7piB7oA Egy külön versem... a Youtube oldalon:)
És akinek szépen szól a lelkiben az ének, az hallja a mások énekét is szépnek:))) Babits Mihály örökérvényű gondolata.
Költői csend rendelet: " Akkor szólalj meg, ha szavad szebb a csendnél!"

Választásom szerint kisugárzom az örömöt.
Tudd, hogy az álmod megvalósításának útja a tiszta öröm útja is.
Ha megéled az álmodat, megleled az örömödet. Kövesd az örömöd fényét: ez nem más, mint önvalód határok nélkül.
Az öröm, az, amit a szív legjobban sóvárog, a megváltás. Meg tudod ezt érteni?
Ha az álmodat keresed, egyben az örömöd után kutatsz.
A megváltás felé vezető úton nincs helye bűnbocsánatnak. Nincs szükség rá, hogy feladd az általad kívánt dolgokat és nem kell szerény önmegtagadásban élned.
Nem a rituálé és a bűnbánat a lényeg. Nem az a fontos, hogy Istentől bocsánatot nyerj. Az egyelten bűnbocsánat, amire szükséged van, saját magadtól kell, hogy érkezzék.

A megváltáshoz vezető útra akkor lépsz, ha megadsz magadnak mindet, amire a szíved vágyik. A megváltáshoz vezető úton megéled az álmodat, és nincs olyan lélek, ami szenvedésről álmodna, vagy ketrecbe zártságról, a hiány elfogadásába vetett hitről.

A lélek minden álmának megvalósítása abból a felismerésből fakad, hogy te Magad határok nélkül létezel. Tudd, látszólagos korlátaid Magad által életre hívott illúziók, amik attól való félelmedből táplálkoznak, hogy Mindazzá válj Ami Vagy.

Ne félj attól, hogy önzés ha az örömödet keresed, miközben magad körül annyi szenvedést látsz a világban.

Rájössz, hogy a szenvedés véget ér ha megéled az örömöt.
Ha már örömben élsz, ezt az örömöt ki is sugárzod és ezzel segítesz másoknak is, hogy ráleljenek saját boldogságukra.

A te örömöd összeköt a világgal és annak minden lakójával. Az örömöd empatikussá tesz, nem ellenkezőleg.

Rájössz, hogy a másokért végzett szolgálat természetes módon következik saját boldogságodból, legyen szó közvetlen vagy közvetett szolgálatról.

A boldogságra rálelni nem a valóságtól kapott ajándék. Tartozol magadnak ezzel, ha meg szeretnéd ismerni mindazt, ami vagy. Tudd, hogy minden létállapot természetes módon tovaterjed. Rájössz, hogy érzéseid megérintik a körülötted levőket, függetlenül attól, hogy kapcsolatba lépsz-e velük vagy sem. Saját lényed jelzőfénye, világító tornya vagy. Sugározz örömöt. Sugározz szeretetet. Sugározd ki a fényt, ami benned van. Csepegtesd a világba a boldogságodat és százszor inkább átformálod, mint ha sajnálatot, szomorúságot mutatnál mások szenvedése miatt.

Erről az az ember jut eszembe, aki elindult a Fény felé. Látta a fényt, csak ment, csak ment rendületlenül, és hosszú, hosszú ideje már, amikor elérkezett egy helyre.
.... És ott döbbent rá, hogy a FÉNY Őbelőle áradt.
Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.