Gonoszság

gonoszságCsillagvirág bejegyzésére akartam válaszolni, de olyan sok minden jutott eszembe, hogy inkább külön bejegyzést írok.

Biztos ismeritek Jancsi és Juliska történetét, akik elkóboroltak az erdőben, és a gonosz boszorkányhoz kerültek, aki meg akarta őket sütni, és megenni. És nem átallott valami mézeskalács házzal közelebb csalogatni őket. Hú, micsoda gonoszság.

Álljunk csak meg egy kicsit... Eszembe jut a vénusz légycsapó. Mintha az is mindenféle finom illattal kecsegtetné magához a legyeket, hogy aztán orvul bezárja őket, és megeméssze... Csúnya, gonosz légycsapó.

Megyek haza egy kellemes este után. A sarokból, ahol nem látom, elém toppan egy raboló (sic!), hogy a pénzemet követelje, különben a kezében tartott hadviselési eszközzel kioltja életemet. Csúnya, gonosz raboló!

Az oroszlán lesben hasal a fűben, amíg az egyik antilop elég közel kerül hozzá, hogy aztán iszonyú sebességgel, természet adta fegyverét használva lecsapjon szegény, védtelen antilopra, hogy megegye azt. Csúnya, gonosz oroszlán.

Összeszólalkozok egy ismeretlennel a boltban, mikor észreveszem, hogy elém akar állni. Lassan már kiabálunk egymással, a bolt vendégei minket figyelnek, ki fog győzni. Aki győz, felemelkedik, aki veszít, elvesztett energiáit nyalogatva megbújik a sorban. Csúnya, rossz emberek.

Két orrszarvú áll a mezőn, a csorda tisztes távolból figyeli őket. Az egyik a jelenlegi csordavezér, a másikuk a feltörekvő fiatal, aki pozíciót, előnyöket, a jobb nőstényeket várja ettől a harctól. Megküzdenek egymással. A győztes megkapja / megtartja a vágyott pozíciót, a vesztes elkullog sebeit nyalogatva. Csúnya, rossz orrszarvúk.

A Föld évmilliókon keresztül építgette a Földet, az erdőket, a természeti kincseket, erre jön az ember, és lerombolja mindazt, amit a természet felépített.

Az ember évezredeken át építgette a civilizációt, a házakat, a kocsikat, erre jöne egy földrengés / tornádó / cunami, és lerombolja mindazt, amit az ember felépített. Azt hiszem, azonban, hogy végsős soron a Föld fog győzni ebben a párharcban.

Rendes adok kapok van itt, úgy látszik. Észre kell vegyük, hogy az ember egy állat. Egy olyan állat, amelyik már elég intelligens ahhoz, hogy állat mivoltát figyelmebe vehesse, és meglátása szerint félre tehesse. Egy dolog van azonban, amiben talán jobbak lehetünk, mint az állatok: Ha már felismertük állati és emberi mivoltunkat, használhatjuk. Megvizsgálhatjuk, és dönthetünk, hogy a Földön, ezen a játszótéren Kik Vagyunk Valójában? Ki akarok lenni most, a jelen helyzetben. És ennek megfelelően viselkedhetünk. Nem több, nem kevesebb: minden cselekedetünkkel azt nyilvánítjuk ki, akik vagyunk.

Haragudhatunk-e azokra, akik nem így cselekednek? Lehet-e bennünk harag azok iránt, akik nem ébredtek fel? Akik nem azért "gonoszok", mert ártani akarnak, hanem mert nem látják, hogy lehet "nem gonosznak" is lenni? Lehet. Haragudhatunk. Ezzel természetesen kinyilvánítjuk, hogy haragvó emberek vagyunk, nem pedig szeretetteljes. Ha pedig még ellenük hadba is szállunk, akkor azt fejezzük ki, hogy nem nagyon vagyunk jobbak náluk: vélt veszteségünket a veszteséget okozó tényező kiiktatásával, nem pedig megértésével és átalakításával próbáljuk megakadályozni. Mit lehet tenni?

Álljon itt egy kedves történetem:
A Mester elvonultan élt kis kunyhójában. Egyetlen értéke egy nagyon ritka, ősi váza volt, amit nagy becsben tartott.
Egyszer csak tolvaj érkezett a faluba, aki végiglopott minden házat. Mindenkinek eltűnt valamije.
Egy este a Mesterhez is elért, aki épp meditált. Berontott a házba, és kardjával fenyegetve követelte a mestertől minden vagyonát.
- Nincs nekem vagyonom, csak ez a váza. Vidd el, ha gondolod.
A tolvaj kicsit elbizonytalanodott, amikor meglátta, micsoda értékes tárgy az a váza. Megszeppenve betette a zsákjába, és indult volna kifelé, amikor a Mester utánaszólt.
- Nem felejtettél el valamit?
A tolvaj tanácstalanul visszafordult.
- Megköszönni - mondta a Mester.
- Köszönöm - mondta a tolvaj, majd kiment a házból.
Másnap az egész falu ott tülekedett a mesternél, amikor kiderült, hogy nála is járt a tolvaj.
- Tőled mit rabolt? - kérdezték.
- Tolvaj? Rabolt? - gondolkodott a mester - Jaa, tegnap meglátogatott egy kedves fiatalember, neki ajándékoztam a vázámat. Kedves ember volt, csak kicsit udvariatlan, és a kardjával is jobban vigyázhatna.

Mi is ebből a tanulság? Nincs olyan gonoszság a földön, amit a mi saját vélekedésünk ne fordíthatna tudatlanságba. És nincs olyan tudatlanság a Földön, amit saját mintánk, saját életünk ne tudna tudássá változtatni.

Ezért ha úgy gondolod, valaki gonoszságot tesz veled, vagy esetleg a világ ellened fordult, mindig gondolj bele:

  1. Ki vagy ebben a helyzetben? Tanító, tanuló vagy áldozat?
  2. Miért teremtetted ezt a helyzetet magadnak? Miért hívtad magadhoz a "gonosztevőt"?
  3. Mit teszel most, hogy ebbe a helyzetbe kerültél?
  4. Mit tusz adni ebben a helyzetben magadnak, és a "gonosznak"?
  5. Hogyan tudod elengedni a helyzetet, miután mindent megtanultál belőle?

Mindannyian egyszerre vagyunk tettesek és áldozatok. Az Univerzum iskolát nyitott itt a Földön, melyben egymástól tanuljuk meg az élet, az EGYség, a teremtés leckéit. És néha becsúszik egy-két egyes.

Hozzászólások



Valamit fontos tudni: Mindent

Valamit fontos tudni: Mindent Te teremtettél magad köré. A rablót is. Márpedig ha Te teremtetted, akkor eldöntheted, hogy hagyod, hogy kiraboljon, ezzel energiát és rezgést veszítve, vagy megajándékozod, ezzel növelve a saját energiádat és rezgésedet.



Háát, azért ahhoz nem kell

Háát, azért ahhoz nem kell túl sok ész, hogy ha jön egy rabló nagy karddal és már bent van a házamban, akkor inkább azt mondjam neki: vidd amit szeretnél.(csak engem hagyj békén...élve.....adott esetben meditálva:D)