Hármas hármasság II.

hármasságEmlékeztetőül nézzük meg címszavakban e hármasság hármasságait:
1. Az ember szintje
a) szellem
b) lélek
c) test
2. A társadalom szintje

a) privát szint (az egyéni ember személyes kapcsolódási tere családdal, barátokkal, ismerősökkel)
b) középső szint (az egyéni ember kapcsolódása a közösséggel, amiben van; megjelenik, mint állampolgár, s az ő kapcsolódása az állammal, egyéb hivatalos szervekkel, stb.)
c) globális szint (az egyéni ember csekélynek tűnő kapcsolódása a globális térrel, az egyén és az egész emberiség kapcsolódása)
3. Az égi szint (ha úgy tetszik isteni szférák, Univerzális szférák)
A katolikus hitrendszer szerint Atya, Fiú, Szentlélek, mely bár szentháromság, a földi létben egy kicsit a szent, azaz ideális családi állapot megjelenítésére, szimbolizálására is hivatott. Az ősi vallások máshogy tekintettek erre, máshogy használták ezt a szimbólumrendszert, ez pedig a következő:
a) Anya
b) Atya
c) Fiú

Ezúttal a társadalom szintjéről lesz szó. Ez egyértelműen arról szól, hogy az egyén hogyan és mikhez kapcsolódik.
Az ember azt érezheti, hogy a legtöbb köze - általában - az egyéni, privát szférájához van, majd kicsit kevesebb köze van az ország, vagy egyéb közösségi érdekeket kiszolgáló működési rendszerekhez, s úgy érezheti, hogy a legkevesebb köze a globális szinthez van. Hányszor kérdezik, vagy akár kérdezzük mi is: ugyan mi, egyedül, mit tehetünk a világ jobbításáért? Azok a tanítások, gondolatok, melyek a nyugati civilizációtól eltérően mutatják be valóságunkat, egyből hatalmas alternatívákat, új utakat kínálnak erre a kérdésre. Természetesen az egyén hitrendszerétől, világnézetétől, megítélésétől függ, hogy ezekre megoldásokként, avagy elvetendő butaságokként tekint. Hogy mik ezek a tanítások? Például a nyugati civilizáció szerint mi csak a testünkig terjedünk, és meg van a jól körülhatárolható Én, és jól látható a körülhatárolható Te. A kettőnk közt levő levegő elválaszt minket. Ezzel szemben pl. a keleti gondolkodás szerint, ugyanezen levegő összeköt bennünket. Avagy felhozhatnánk olyan nézeteket, mely szerint a világ önmagadban teljesen elérhető. Ha valaki elfogadja azt, hogy:
- a gondolatnak teremtő, alakító ereje van
- számít az, hogy mire, kire hogyan, hányszor gondolsz
akkor máris úgy érezheti az illető, hogy sokkal többet tehet közvetlen, vagy nem is annyira közvetlen környezetéért.
Vegyünk egy példát az érthetőség kedvéért: ha valaki megbetegszik, akkor ennek az embernek a rokona, ha elfogadja ezeket a gondolatokat, és gyakorolja is, akkor kevésbé aggódik beteg szerettéért, mert úgy érzi sokkal többet tehet érte. Természetesen a világ anyagi, forma szintjén is mindent megtesz, de pl. a távolság nem lesz akadály, és a felszínen létező lehetőségeken túl is talál lehetőségeket. Több kísérletet feljegyeztek már, mely ezen jelenségekről szól. Az egyik ilyen, hogy egy város bizonyos területén az ott élők meditáltak a békéért, szeretetért, és az erőszakos cselekmények statisztikái csökkenést mutattak, legalább is azon a területen. Ha tehát valaki már elfogadja mindezen tényeket (és gyakorolja is az új lehetőségeket), sokkal nagyobb kapcsolata lesz akár az őt körülvevő közösségi ellátó, irányító rendszerekkel (állam, állami, ill. egyéb hivatalok), és természetesen a globális szinttel is (sokan szerveznek szeretetmeditációt az egész emberiségért, békéért, vagy éppen a Föld környezeti minőségéért, máshogy megközelítve a Földanyáért).
Természetesen a társadalom szintje is kihat az egyén egészségi állapotára, a már előző fejezetben tárgyalt spirito-pszichoszomatikus jelenség miatt. Így tehát a privát szintet kitöltő emberi kapcsolataink (anya, apa, testvérek, szerelmek, barátok, munkatársak, főnök) nagyban befolyásolhatják egészségi állapotunkat.
A középső szint is számít, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a munkahelyen betöltött szerep, státusz hogyan hat ránk, ill. az állammal és az egyéb szervezetekkel kapcsolatban milyen viszonyt "ápolunk". Hosszútávon ezek is számítanak egészségileg is. Globális szinten eszünkbe juthat az un. népsors. Minden népre rá szoktak mondani, vagy rásütnek egy bizonyos sorsszerűséget, "kabátot", amit nehezen, vagy sehogyan sem tud levetkőzni. Ahogy egyénnél, úgy népi szinten, kollektíve is megmutatkozik ez a jelenség. A globális szintnél ez is nagyban befolyásolja az egyén lehetőségeit, és picit az egészségét is. Természetesen itt azért nagyon számít az egyén saját döntése is, és az, hogy döntései nyomán honnan hova jut életében. Általában elmondható, hogy habár az egyéni, társadalmi és globális rétegek összetetten egymásra épülnek, az egyén mégis képes egyfajta mozgástér kialakítására. Ez, ha felismeri ennek lehetőségét tudatosan bekövetkezik, hiszen ki az az ember, aki ne könnyítene magán, ne tenne le felesleges gondolat, avagy világnézeti terheket.
A társadalom szintjénél nem csak az egyén egészségi állapotát vizsgálhatjuk meg testi, lelki, szellemi szinten, de az egész társadalomét, ha úgy tetszik nemzetét is.
A társadalom látlelete is - mit ad ég - három pontra osztható:
1. A társadalom teste: ez a népesedést jelenti, ill. az egyének összességének átlagosan mérhető testi egészségi szintjét.
Ha egy nemzet, társadalom optimálisan népesedik, akkor elmondhatjuk, hogy a nemzettest egészséges. Ha azonban folyamatosan, több generáción keresztül vészesen fogyóban van (sok népbetegség, korán halnak, halálozáshoz képest kevés születés), akkor elmondhatjuk, hogy fogy, haldoklik a nemzettest (születési és halálozási statisztikák).
Itt fontos az is, hogy a társadalom milyen egészségügyi ellátó rendszert és orvoslást tart fent. Az valóban segíti, vagy csak nehezíti a helyzetet...
2. A társadalom lelke: ebbe beletartozik a megfelelő érzelmi intelligencia, továbbá az, hogy mennyit tartózkodik egy társadalom a félelemben, és mennyit a szeretetben. Az is megvizsgálható itt, hogy mi foglalkoztatja: a lélek szép vásznán látomásszerű rémálmok jelennek meg, vagy csodás álmok jönnek? Gyönyörű kreatív életről, lehetőségekről álmodozik, avagy fél, gyűlölködik, gyanakszik, mindennek a rosszabbik végét látja meg? Lélekemelő dolgokat szeret, avagy odáig van a félelemmel átitatott alkotásokért, melyek csak néha látnak túl a gyilkosságokon, erőszakon ill. a szexet is csak, mint valamiféle élvezeti cikket ábrázolják, mely szinte alig több a wc használat cselekményénél.
3. A társadalom szelleme: ebbe a társadalom önmagáról, mint népről alkotott elképzelései tartoznak. Itt mindig magasabb ívű dolgokra kell gondolni. Mit tart önmagáról? Van küldetése, önképe, célja? S van összeköttetése a természetfelettivel? Van szakrális kapcsolódása, melyet ápolni akar? Ha igen, akkor az milyen? Ha van Istenképe, akkor az milyen Istent takar? Gyűlölködőt, szeretőt, végtelent, vagy végest, stb. Csak az Ő, mint nép Istene, vagy mindenki Istene? Stb.
Ezt a fejezetet lezárván, az eddigiekre építve, befejezésül még azt is megjegyezhetjük, hogy a társadalom szintjén az is megnézhető, hogy egy nép milyen pontok alapján építhető fel (Természetesen valamiért ebből is három van):
Az alap, a szakralitás szintje. Erre épül a lélek szintje. Aztán minderre épül a testi (szaporodás, népesedés), ill. anyagi szint. Az anyagi szint a testi, anyagi szükségletkielégítés ellátása. Általában a társadalmak jelenleg ezt a közgazdaságtan keretei közt teszik meg. Ez hivatott elméletben lefedni azt, hogy közösségileg hogyan szervezhető meg az anyagi szükségletek teljes körű kielégítése. Ebből következik, hogy ha a közgazdasági szinten válságot tapasztalunk, ill. tisztességtelenségek sorozatát tapasztaljuk, ne adj ég a rabszolgatartás jelenségét tapasztaljuk, akkor ez egy bizonyítvány, látlelet a többi szint állapotáról. Ahogy egyéni szinten a test csak egy térkép arról, hogy a lélek és a szellem szintjén mi történik, úgy társadalmi szinten is elmondható, hogy ami a társadalmi szint anyagi, testi szintjén történik csak a közgazdaságtan szemüvegén keresztül nézve, az biztos bizonyítvány arról, hogy milyen tartalmakkal szembesülhetünk lelki és szellemi szinten. Elmondható tehát, hogy ha az alappal nincs rendben valami, akkor kártyavárként dől össze az összes többi szint is.
Természetesen ez a téma sincs kimerítve, sok felé el lehetne menni, de mi most csak egy felé megyünk. A szakralitástól máris eljuthatunk a hármas hármasság harmadik pontjához, azaz az égi szinthez. (Folytatása következik.)