Hármas hármasság III

Emlékeztetőül nézzük meg címszavakban e hármasság hármasságait:
1. Az ember szintje
a) szellem
b) lélek
c) test
2. A társadalom szintje
a) privát szint (az egyéni ember személyes kapcsolódási tere családdal, barátokkal, ismerősökkel)
b) középső szint (az egyéni ember kapcsolódása a közösséggel, amiben van; megjelenik, mint állampolgár, s az ő kapcsolódása az állammal, egyéb hivatalos szervekkel, stb.)
c) globális szint (az egyéni ember csekélynek tűnő kapcsolódása a globális térrel, az egyén és az egész emberiség kapcsolódása)
3. Az égi szint (ha úgy tetszik isteni szférák, Univerzális szférák)
A katolikus hitrendszer szerint Atya, Fiú, Szentlélek, mely bár szentháromság, a földi létben egy kicsit a szent, azaz ideális családi állapot megjelenítésére, szimbolizálására is hivatott. Az ősi vallások máshogy tekintettek erre, máshogy használták ezt a szimbólumrendszert, ez pedig a következő:
a) Anya
b) Atya
c) Fiú

Nem maradt más hátra, mint előre, pontosabban fel, az égbe! Az emberiség mindig meg volt győződve arról, s ez mélyen beivódott a kollektív tudatba, hogy az élet valamiféle rendezőelv alapján épül fel. Nem pusztán véletlenszerűségek halmaza. Természetesen ismerünk olyan irányzatokat is az emberiség történetében, amely ezt megpróbálta kizárni. A kommunizmus az egyik ilyen társadalmi, ideológiai, politikai berendezkedés, a másik pedig modern korunk "vallása", ahol a "vallás" maga a tudomány, az "istenek" pedig a tudósok. Minden működését látni akarjuk akár biológiailag, akár kémiailag, akár a gének nyelvén, mindegy, hogy hogyan, csak az öt érzékszer világán belül mérni lehessen. S ezen belül akarunk mindent megmagyarázni. Ami ezen kívül esőnek látszik nincs, vagy legalább is bizalmatlanok vagyunk vele szemben, noha talán hétköznapi életünk szerves részét képezi. Ebből látszik, hogy ez a kor egy kicsit megtagadja a lélek és a szellem részét. A lélek természetesen itt érdekes terület, hiszen minden olyan elem, mely közelebb esik a mérhető világhoz, az megfér tudásunk polcán (lásd a lélektan tudománya, pszichológia), de minden olyan lelki elem, mely közelebb esik szellemünkhöz már kívül van látókörünkön. Persze itt a "mi" használata alatt az emberiség jelenleg általánosan elterjedt civilizációs nézetét kell érteni, és azon belül is csak ezt a nyugati civilizációét. Ezen a téren talán ennyi kitérő elég, hiszen még jelen korunkban is zajlik a keresés, még ebben az annyira elidegenedett, tudományosnak mondott korunkban is sokan fordulnak a lélek felé, ill. olyan réginek és elfeledettnek hitt világnézetek felé, melyek sokkal komplexebb és szeretetteljesebb képet adtak a világról. Talán ez is fontos különbség, egy másfajta világnézet, és korunk világnézete között... hogy a tudomány ugyan mér, lát, különböző ágain keresztül (biológia, kémia, génsebészet, orvostudomány, agysebészet, stb.), de nem tud szeretni. És bizony különbség van a pusztán vizsgáló, figyelő szem, és a szeretettel vizsgálódó, és figyelő szem között.
Mi most azt a szemet választjuk, mely túl lát az anyagon, és ellát az ég, az Univerzális szférák világáig.
Hogy mit jelent az 1, mint szám (akár így leírva, hogy "egy")? Az egy, az "égi"-t jelent az ősi magyar nyelv szerint. Tehát ha "az igazság mindig egyszerű", ahogy tartja a magyar mondás, akkor ez azt is jelenti, hogy az igazság, mindig égi szerű. Sőt azt is írhatnám égi törvényű. Miért? Mert a "szer" a magyar nyelv misztikájában törvényt jelent. Az igazság ezek szerint mindig az égben van. De keresték magának az égnek, az egész világnak, életnek is az igazságát.
Erre minden ősi kultúra hasonló választ adott. Válaszuk megtalálható ősi misztikus írásaikban, teremtéstörténetükben. Még a ma annyira ismeretes zsidó keresztény teremtéstörténetben is ugyanez található. Röviden minden vallási, kulturális "életleírás" közös vonulata valahogy így írható le:
Kezdetben volt a Mindenekfelett való Egy.
Ez a Mindenekfelett való Egy úgy döntött, hogy elemekre bomlik. Elsősorban két elemre, melyek összességéből aztán számtalan egyéb létrejöhet. Azonban minden, de minden levezethető erre a két erőre. Ez megélhető úgy is, mint erő, ellenerő, de tulajdonképpen eme két erő együttműködik. Így létrejött a világon belül egy világ.
Aki ebben a világban van teljesen "elvarázsolódhat" a világtól, ám van egy mindenekfelett való Erő, melynek köszönhető ez az egész, s ez az erő ellentét nélkül áll benne a világunkban, és történelmünkben. Pl. egy keresztény ember számára ennek az erőnek a szimbóluma a kereszt, és maga Jézus Krisztus, de más vallású, más képekben felnevelkedett ember számára más lehet az a szimbólum, mely ezt az Erőt jelképezi.
A Mindenekfelett való Egy világát az abszolút világának nevezhetnénk, az elemek sokaságának világát pedig duális világnak, avagy a polaritás világának. S nagyon fontos, hogy habár logikailag különböző világokról beszélünk, tulajdonképpen ezek a világok egymásban élnek. A hármasság vizsgálatakor már többször felhívtam a figyelmet arra, hogy a vizsgált részek nem külön értendőek, bármennyire is külön látja őket az elménk, hanem egymásban élnek. Ez is az élet egyik égi igazsága, hiszen sokszor előfordul. Azt is sok kultúra megemlíti, hogy mi több vagyunk a testünknél és képesek vagyunk arra, hogy mint valamiféle kapu, a fényt, a tiszta olthatatlan, ellentét nélküli Erőt, magunkon keresztül beengedjük az életünkbe, önmagunk számára, mások számára. S ez attól függetlenül lehetőségünk, hogy milyen fő feladatot vélünk látni saját magunk számára ebben az életben. Így az abszolút világából erőt hozhatunk a polaritás világába.
Röviden tehát ez lenne a közös vonulat.
Többen többféleképpen próbálták megfogni a polaritás két fő elemét. Valahogy kézzelfoghatóvá tenni a szimbólumok segítségével.
Az egyik irány ez: minden tettünk, cselekedetünk két fő állapotra épül:
szeretet és félelem.
A szeretet felemel, kinyit, meggyógyít, szabaddá tesz, erőt ad, míg a félelem lehúz, bezár, lebetegít, rabságba dönt, erőtlenné tesz. Így logikus hogy máshogy cselekszünk szeretetben és félelemben.
Egy másik irány pedig ez: férfi és nő.
A férfi és női energiák azért fontosak, mert az emberiség régóta tisztában van vele, hogy férfi és nő (két elem) egyesüléséből lesz egy új élet. Azzal is tisztában voltak, hogy a férfi tartalmaz nőt is, és a nő is tartalmaz férfit.
Ha három fő elemmé szeretném sűríteni a férfi és női energiák alapenergiáit, akkor ezt írnám:
NŐ: befogadó, tápláló, elengedő
FÉRFI: kiáradó, megvalósító, védelmező
Természetes, a leegyszerűsítésből is jól látszik, hogy ha egy ember egész-séges életet szeretne élni, jó, ha mindegyik energiatípust képes teljességgel megélni.
Egy újabb irány a kínai taoista filozófia, mely ezt jin-nek és jang-nak nevezi el. Ennek szimbóluma egy kör, mely az elterjedt ábrázolás szerint fehér és fekete részre oszlanak. A határvonal nem egyenes, hanem hullámvonal. A fehér rész tartalmaz egy fekete pöttyöt, a fekete rész tartalmaz egy fehér pöttyöt (Valójában a színek kék és vörös, de az egyszerűsített ábrázolás a fekete-fehér színeket alkalmazza.). A világ jelenségeiben meglévő ellentétek egysége a jin és jang, ezért is látható a fent leírtak szerint az ábrázolás.
A régi ősi kultúrák a világ születését ezen tudásukból és történetismeretükből hozták létre. Ezért amikor az isteni energiákról beszélnek, vagy az "élet születéséről", azt mondják: Atya, Anya, Fiú. Ez az ég hármassága, akár a családot is szimbolizálhatná, és arra is rávilágít, hogy az Egy-ből létrejövő Két Erő létrehoz egy világot, mely a fiú. Ezen kultúrák nagyra becsülték a női minőséget, az anyai minőséget. Természetesen csodálatos magyar kultúránk is őrzi ezen idők szeleit. Gondoljunk csak az anyaföld szavunkra. Ez rávilágít egy nagy igazságra, miszerint a föld egyik fontos minősége anyai, női jellegű, hiszen befogad, megtart, táplál, majd elenged, hogy a gyümölcs learatódhassék. A föld az éghez viszonyítva is fontos szerepet töltött be, erre jól rávilágít Weöres Sándor verses elmélkedése az élet dolgairól. A versben meghúzódó föld-ég alapgondolat kísértetiesen hasonlít ahhoz az ősi misztikus gondolkodáshoz, mely szerint mi egy kapu vagyunk, ki beengedhetjük az Ősi Egy erejét a mi poláris világunkba. Ilyen értelmezésben akár lehetne az Ősi Egy Eleme az ég, a föld pedig a poláris világunk, földi világunk. Mint már fentebb említettem ez az alapgondolat több teremtéstörténet, és világleíró írás szimbolikájában megtalálható. De most beszéljen helyettem a vers:
"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben."
Nagy elődeink tehát ezt mondták: Atya, Anya, Fiú. A római hatalmi központú kereszténység előretörésével azonban, amikor hatalmi, gazdasági érdekek is közrejátszottak sok mindent megváltoztattak. Az ősi népek ősi vallásai pogánynak, megvetendőnek számítottak, és az egyedül üdvözítő, követendő vallásnak a kereszténység számított. A kereszténységbe a hatalom érdekét néző emberek sok olyan elemet átemeltek, amely kicsit barátivá, ismerőssé teszi, amely olyan érzést ad az embereknek: "Ez az én vallásom!" Viszont bizonyos elemeket kénytelenek voltak kiemelni, már amennyiben az volt a cél, hogy az emberekből a hatalom számára engedelmes rabszolgákat csinálhassanak. Logikus, hogy ha a hatalom egy vallás élére áll, akkor át kell alakítania a vallást felszabadító és szeretetvallásból, a félelem és a rabság vallásává. Így történhetett meg az, hogy az Atya, Anya, Fiú szép és nemes egységét eltüntették. Helyébe lépett az Atya, Fiú Szentlélek. Megbomlott a hármasság egysége. Ez nem csak férfi női minőségben vált értelmezhetetlenné (férfi és nő nászából a gyermek), de ezzel eltűnt az ősi igazságra való utalás is. Ez már nem utal arra, hogy az Egy elkezdett működtetni két poláris alaperőt, melynek állandó nászából, táncából létrejön az egyensúlyokra épülő világ, újra és újra, állandóan. Természetesen az Atya a Fiú és a Szentlélek is megkapta a maga teológiai történetét, mely szerint az Isten képes megélni azt, hogy egyszerre Atya, Fiú, és Szentlélek (Jézus történetében ennek együttműködése csodálatosan látszik). Ebből azonban a kereszténység mintegy kizárta az embereket. Kitette őket a paradicsomból ha úgy tetszik. Isten ezáltal és más által is, mintha messzebb került volna az emberektől, legalább is a keresztény környezetvilágon belül. Nyilvánvalóan egy keresztény embernek törekednie illik arra, hogy Ő legyen a Fiú, és legalább egy hasonló kapcsolatot ápolhasson az Atyával, és persze a mindent átható és segítő Szentlélekkel, mint ahogyan azt Jézus tette. Gyorsan hozzátenném, hogy a keresztény egyház és világa, mint minden emberi szerveződés egy nagyon heterogén világ! Így nem csak ez a hatalmi alakító tényező található meg benne (Ráadásul ez a hatalmi tényező átette székhelyét az egyházból a saját maga által kreált világba, de ez egy másik bejegyzés/történet.), hanem sok minden más. Minden egyes tagja, minden egyes embere más. Ennek az írásnak amúgy sem célja elítélni, vagy megítélni a Katolikus Egyházat. Ez a kitérő mindössze azért született, hogy egyben és érthetően legyen látható az a folyamat, mely azt eredményezte, hogy végül is mai világunkban ez a közismert változat él az égi hármasság megnevezésére: Atya, Fiú, Szentlélek.

Ez a harmadik írás, és összességében a három írás, egyfajta hármasság hármasságába igyekezte kalauzolni a kitartó olvasót. Éppen ezért Jézus szavaival, gondolatával búcsúznék, aki a következőképpen próbálta a külön álló elemeket az emberek szeme láttára újra összerakni, s egyben rávilágítani az égiekkel való valódi kapcsolatunkra:
"Én és az Atya egyek vagyunk, és ti a testvéreim vagytok."

Hozzászólások



Logikusnak tűnik a karma

Logikusnak tűnik a karma ötlet is... ha egy világ széles lehetőségeket tár az emberek elé tapasztalás terén, akkor lehetsz egyik életedben élősködő elnyomó nyíltan (Kína), vagy rejtve (demokratikus országokban működő bankárok összessége); míg másik életedben megtapasztalhatod a másik végletet...



Kedves Dezoxi!

"Az én véleményemet is tükrözi, melyet még gyermeki fejjel alkottam, az egyházról. Csak éppen nem ilyen összeszedetten :)" - Jómagam Római keresztény családba születtem. Eképpen neveltek. Természetesen kisgyerekként nekem sem volt ilyen összetett képem erről. Sőt, ha úgy tetszik Te megelőztél.:) Ugyanis gyermeki fejjel pusztán annyi jött le, hogy hittan órán folyton a zsidók és Isten kapcsolatának "meséjéről" hallunk. Még nem tettem fel gyermekként a 10 forintos kérdést: Magyarországon magyar templomban, állítólag magyar vallási tartalomként miért mindig a zsidó nép gondolatairól, történeteiről, néptörténetéről hallunk? Gyermekként egyszerűen csak élveztem, amit a papbácsi mesél. Aztán kamaszként nem érdekelt, más érdekelt, de nyilván miután egyre több minden kezdett világossá válni, ez a rész is a helyére került, és a kamaszként születendő fenti kérdésre is megjött a válasz, melyet te is olvashattál itt, ebben az írásban.



Kedves Jamy!

Van elmélet erre az érdekes kérdésre, miszerint egy ilyen nagy szellemi erővel és nagy szeretettel megáldott nép, miért hordoz ilyen sorsot. Igaz, hogy ezt az elméletet inkább Indiára szokták mondani... Osho-nál olvastam azt hiszem. Talán ezt "ráhúzhatjuk" Tibetre is. Ez pedig a következő, saját szavakkal: a keleti embertípus inkább mozog otthonosan a "szellemvilágban", és a "belső világban". Kicsit nehézkesebben a "külső világban". Ezt azok, akik viszont pont fordítva mozognak, tehát otthonosabban a "külső világban" kihasználják. Mindennek az egyik alapja, hogy a nyugati alapemberminta az: izeg-mozog, jön megy, nagy és sok szép dolgot létrehozhat, de nem biztos, hogy belül nyugalom van, sőt lehet, ha egyedül van fél a "saját árnyékától". Boldogtalan. A keleti ember viszont a legnagyobb nyomorban is képes megtalálni a belső boldogságot és örömet. Létezik egy Magyarországon is működő egyetem, mely indiai születésű, és ez az egyetem célul tűzte ki az egyensúly felállítását. A nyugati embertípust megtanítani arra, hogy belül is rend legyen, megjöjjön a belső boldogság, hogy aztán még szebbet, még jobbat alkothasson, még magasztosabb módon. Ezt a történetet mi "unalomig" ismerjük. A keleti embernél viszont a másik oldalról szeretnék az egyensúlyt helyreállítani, az pedig ez: rendben van, hogy elérted a belső boldogságot, de ettől még merd akarni a földedet, házadat, "külső szabadságodat" is. Tehát belül ugyan szabad vagy, de azért "nem bűn", ha szeretnél egy népszuverenitáson alapuló szabadságot, stb. Amíg a keleti embernél, a nála, természetéből fakadó egyensúlytalanság fennáll előfordulhat, hogy egy külső agresszor könnyebben betör és kedvére élősködik. Ugye a mi nyugati világunkban az élősködni akaró hatalmi egónak terveket kellett kidolgoznia arra, hogy hatalmát hogyan tartsa fent, vagy rejtse el (demokráciának nevezett pénzügyi diktatúra pl.), kijátszva a többi egót. Keleten ilyesfajta ellenállásba, a más fajta egyensúlytalanság miatt nemigen ütköztek.
Nyilván lehetne ellenpéldát is felhozni, én mégis igaznak érzem ezeket a gondolatokat.



Tibet

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben."
Erről jutott eszembe egy könyv.Adhe Taponcang-Az emlékezet hangja
Adhe Tibetben élt és részese volt a kínai megszállásnak.27 évet töltött börtönben 2 kisgyermekét hátrahagyva(3 és 1 évesek voltak) brutális körülmények közt.A legtöbb fogolytársa(több tízezer hitüket nem megtagadó világi emberek,lámák) éhenhaltak, öngyilkosak lettek,végelgyengülésben haltak meg.Ő meg túlélte a lelki ereje miatt amit egy láma meg is mondott neki a börtönben,hogy ő fogja túlélni.
Amikor Kína megszállta Tibetet és elkezdték elnyomni a tibetieket,különböző természeti csapásokat kellett elviselniük.Termőföldek kimerültek,aszály,kegyetlen havazás, földrengés,az élelmiszerhiány miatt 3 éven keresztül egy tibeti asszony sem szült.
Majd "egy nap az emberek arra lettek figyelmesek,hogy a tó közepén egy nomád sátor képe tűnik föl a víz alatt.A kínaiak távcsőt fogtak,és a hegyről figyelték,hogy a látomás mozog-e.Rájöttek,hogy nem természeti jelenség,ami félelemmel töltötte el őket.Egy hét után a sátor képe oszladozni kellett,és a maga fizikai valóságában egy hatalmas zöld lótusz nőtt a helyébe.A virág egyre csak terjedt,szét a tavon.Mi tibetiek úgy éreztük, hogy a jelenség és a lótusz mérete valamifajta ígéret arra,hogy jobb idők jönnek"
Ez 1975-ben volt.1976-ban meghalt a Kínai miniszterelnök és a kínai hadsereg parancsnoka és Mao Ce-tung.
Azért írtam ezt ide,mert ezek a tények bizonyítékok a duális világ és az Egy összefüggéseire.
Az elgondolkodtató,hogy a tibetiek életébe hogyan került be egyáltalán a kínai megszállás?Nem tudom valahogy elképzelni,hogy a buddhista felfogásukkal ők vonzották be.Adhe azt írja a könyvében,hogy karma.Az emberfeletti megpróbáltatásokat úgy sikerült túlélnie,hogy méltósággal viselte a sorsát ami szerintem mindenki számára példaértékű.Ő az egyetlen aki a világ elé tárta a tibetiek szenvedését.
"Fogadd el amin nem tudsz változtatni és változtass amin tudsz"(Dalai láma)



Köszönöm

ezt az írást. Az én véleményemet is tükrözi, melyet még gyermeki fejjel alkottam, az egyházról. Csak éppen nem ilyen összeszedetten :)
Tulajdonképpen nem is igazán értettem, hogy miért nem voltam képes a magamévá tenni az egyházi tanításokat, de valami mindig meggátolt ebben. Az okra csak felnőttként jöttem rá. Az ősi kultúrák és vallások, hiedelmek, valahogy mindig is közelebb álltak az én hitvilágomhoz (ebből sosem zártam ki Jézust, sőt...), s mélyebben tükrözték a valós dolgokat, mint a "modern" részben mesterségesen érdekből kreált álvallások.
Mégegyszer köszönöm, hogy megosztottad velünk a hármasság és a tényeken alapuló hitvilág e bemutatását!!