Túlérzékenység: áldás vagy átok?

túlérzékenységA túlérzékeny (hiperszenzitív) embert úgy is jellemezhetnénk, mint aki allergiás az életre. Az ilyen személy (HSP) számára egy átlagos nap túlzottan megterhelő, fárasztó lehet. Még a legenyhébb hatások is, amelyek másokat meg sem érintenek, számára túl erősek lehetnek.

Konrad Jacek Jedrzejczak illusztrációja
Minden olyan energia, amely kapcsolatban áll az érzékszervekkel (az érintéssel, a hangokkal, az illattal, a fénnyel stb.), túl gyorsan, túl mélyen hat a hiperszenzitív ember szervezetére. Ennek következtében az ilyen ember mentálisan zavart állapotba kerülhet, érzelmileg túlságosan feszült helyzetbe juthat, és ezzel együtt fizikai, testi értelemben is kényelmetlenül, kellemetlenül érezheti magát.

A túlérzékenység gyakran együtt jár azzal, hogy az ilyen emberek magasabb szinten képesek tudatosítani dolgokat, és az intuíciójuk is fejlettebb. Empátiás képességük magas szintű, ami egyidejűleg előny és hátrány is lehet számukra.

Minden ötödik ember ilyen?

A kérdés szakértői, Jim és Amy Hallowes véleménye szerint a túlérzékeny emberek a teljes lakosság 15-20%-át teszik ki. Az ilyen személyeket gyakran ultraszenzitív vagy szuperszenzitív embereknek is hívják, környezetük esetleg túl ingerlékenynek vagy túlságosan könnyen felingerelhetőnek tartja őket.

Az ilyen személyek idegrendszere különbözik az átlagtól. Sokkal érzékenyebbek a körülöttük található finom részletekre, ami persze előnyös és hátrányos is lehet számukra. Mivel a bejövő információt nagyon mély szinten dolgozzák fel, és mélyről is reagálnak rá, gyakran előfordul, hogy túlságosan a szívükre, lelkükre vesznek valamit, emiatt hátrányba kerülnek a kevésbé érzékeny emberekkel szemben.

A hiperszenzivitás tulajdonképpen egyfajta örökletes jellemvonás vagy jellegzetesség. Erről is ír dr. Elaine Aron a könyvében, amely nagy siker volt Nyugaton. A mű címe szabad fordításban: A túlérzékeny személy: hogyan boldoguljunk abban a világban, amely valósággal eláraszt bennünket (The Highly Sensitive Person: How to Thrive When the World Overwhelms You).

A kérdés egy másik avatott ismerője, Sylvia Brallier szerint kétélű kardként is jellemezhető az ilyen túlérzékeny emberek állapota. De honnan tudhatjuk, hogy közéjük tartozunk-e? A cikkünk végén található tesztre válaszolva kideríthetik ezt. Lássuk csak, milyen főbb jellemzői vannak a túlérzékeny embernek:

Képes-e Ön megérezni azt, amit Ön körül mások éreznek? Érzékenyen fogadja-e a környezetéből jövő jelzéseket? Ha valakire ráteszi a kezét, akkor szinte azonnal tudja, hogy milyen módon segíthet az illetőnek? Ha ezekre a kérdésekre igennel válaszolt, akkor Ön valószínűleg empátiás tulajdonságokkal büszkélkedhet.

Előnyök és hátrányok

Akinek ilyen fejlett az empátiája, az egyszerre számíthat előnyökre és hátrányokra is. Egyfelől képessé válik arra, hogy pontosan megérezze, mit kell tennie azért, hogy a társaságában lévő másik személy jobban érezze magát. Másfelől könnyű abba a tévedésbe esnie, hogy mivel mások kedvét keresi, önmaga hátrányba kerülhet. Az érintettek ily módon mások igényeinek a kielégítését mindig előtérbe helyezik a sajátjaikkal szemben, tehát hátrányba kerülnek. Az ilyen ember könnyedén hozzáfér ugyan ahhoz az információhoz, amely a körülötte lévő emberekből szinte sugárzik feléje, ugyanakkor gyakran nehezen jön rá arra, hogy saját magának mire van szüksége.

Egyes emberek szeretnék megtanulni, hogyan fejleszthetnék ki magukban ezeket az empátiás képességeket, mások viszont azt szeretnék elérni, hogy ennek a képességnek a jó oldalai megmaradjanak, miközben a belőle adódó nehézségekkel is képesek megbirkózni.

A túlérzékeny ember igazi kaméleon lehet

Az egyik elmélet szerint a legtöbb túlérzékeny ember azért fejlesztette ilyen magas szintre az empátiás képességeit, hogy biztonságban érezhesse magát a környező világban. Ha az ember tudja, mit éreznek a körülötte lévők, akkor azt is tudja, hogy miként alkalmazkodjon hozzájuk, hogyan változtasson a beszédstílusán és a mondanivalóján avégett, hogy megörvendeztesse a környezetét. Az ilyen ember úgy gondolja, hogy ha a környezetében élők biztonságban vannak, érzelmileg és testileg jobban érzik magukat, akkor ő maga is jobb helyzete kerülhet. Igazi kaméleon lehet tehát, aki képes könnyedén változtatni a hangján, a beszédstílusán, a testhelyzetén, és olyan viselkedésmódokat, taktikákat sajátíthat el és alkalmazhat, amelyekkel segíteni tudja a környező embereket abban, hogy jobban érezzék magukat. Ezzel azonban megint az a gond, hogy aki ennyire figyel a környezetére, ennyire próbál idomulni hozzá és mások kedvére tenni, az gyakran önmagát hozza hátrányba, saját magának okoz kárt.

Az empátiás képességekkel megáldott emberek gyakran kerülő utakat választanak ahhoz, hogy önmagukkal is jót tegyenek. Ha valami olyasmit cselekednek vagy mondanak, ami valaki mást felmérgesít vagy elszomorít, akkor ezt kellemetlen, kényelmetlen fejleményként élik meg. Ezért inkább igyekeznek elkerülni az összeütközést, a konfrontációt másokkal, hogy kevésbé érezzék, vegyék át a megbántott emberek kellemetlen érzéseit.

Az igazi nagy gyógyítók mind képesek az erős empátiára, rá tudnak hangolódni a hozzájuk fordulókra, hogy könnyebben feltérképezzék testi-lelki problémáikat és hatékonyabban tudjanak segíteni nekik. Van olyan gyógyító, aki csupán ráteszi a kezét a tőle segítséget kérő emberre, és ennek alapján szinte azonnal képes megérezni és megmondani, hogy mi megy végbe a másik ember szervezetében, annak mire van szüksége, hogyan segíthet neki. Másfelől a gyógyítással foglalkozóknak fokozottabban kell ügyelniük arra, hogy mivel hajlamuk van rá, ne vegyék át könnyen a másik ember érzelmi, lelki állapotát, ne azonosuljanak vele olyan mértékig, hogy azzal önmaguknak okozzanak kárt.

Teszt

Nézzünk akkor egy tesztet, amelynek a kitöltésével, az alábbi 10 kérdésre válaszolva bárki megállapíthatja, mennyire sajátja a túlérzékenység, az empátiás jellegzetesség.

1. Gyakran érzi Ön más emberek fájdalmát?
2. A „sorok közti” olvasás könnyen megy Önnek?
3. Gyakran keres olyan válaszokat, amelyek tűnődést, elmélkedést igényelnek? Gyakran teszi fel a „miért” kérdést?
4. Szereti Ön az állatokat?
5. Vannak Önnek remetékre emlékeztető jellemvonásai; előnyben részesíti a magányt a társasági összejövetelekkel szemben?
6. A segítségnyújtás természetes reakció az Ön részéről, ha látja, hogy valaki bajba került?
7. Könnyen elsírja magát vagy fizikailag betegnek, gyengének érzi magát, ha olyan filmet, videót, DVD-t néz, amelyben erőszak, tragédia látható?
8. Úgy érzi, hogy harmóniában él a természettel, a Földdel, a vízzel, az éggel?
9. Képes-e Ön meghallgatni másokat, mennyire segítőkész, mennyire jószívű, mennyire könyörületes, ha más igényeinek, szükségleteinek a kielégítéséről van szó?
10. Van-e Önnek valamilyen művészi hajlama vagy kreatív képessége?

Értékelés

Ha Ön mind a 10 kérdésre igennel válaszolt, akkor a teljesítménye 100%-os és ebben az esetben kivételesen segítőkész, nagy empátiával megáldott ember. Ha Önnek 50% fölött van a teljesítménye, tehát legalább minden második kérdésre igenlő választ adott, akkor is elégedett lehet, hiszen hajlamos arra, hogy bizonyos esetekben átérezze embertársai igényeit, vagyis bizonyos mértékben a hiperszenzitív emberek közé sorolható.

(Forrás: Hypersensitivity, About.com)

Hozzászólások



"... akkor a vigaszok is megtalálnak"

Amikor érzékeny vagy egy problémára, hirtelen minden forrásból az jön feléd, beleütközöl a témába. És ha nyitott vagy, meg figyelsz, akkor a vigaszok is megtalálnak.

(Kulka János)



Ma úgy ébredtem, hogy rá kell

Ma úgy ébredtem, hogy rá kell keresnem arra hogy: "érzékeny ember". Hogy honnan jött? Simán csak belülről.
Mert az vagyok. Így 33 évesen, férfiként.
Más emberek fájdalmát nem érzem annyira. De nagyon szeretek segíteni másokon. Sok fájdalmat, nehézséget megéltem gyermekként. Talán ezért.
Túl érzékeny vagyok és néha túl egoista. Sokszor nagyon racionális és sokszor nem. Hullámzok ezek között. És így nagyon nehéz.
Ha ismerőseim bajban vannak, pikk pakk mondok nekik olyat, amitől majdnem elsírják magukat. Hogy erre még így nem gondoltak. És ez jó. De magamnak alig segítek. Sőt nagyon elhanyagolom néha.
Őszintén azt érzem, hogy a két teljes véglet közt rohangálok. Vagy nehezen lépek kapcsolatba idegennel, nőkkel, vagy nagyon könnyen úgy hogy lenyügözök mindenkit a nyitottságommal. Vagy imádnak tiszta szívből vagy nem értenek és furcsának találnak :) De átlagosnak soha nem mondanak. Ez viszont nagyon jó :)
Kirántok embereket a mélyből, majd én kerülök a helyükre. Valahogy így vagyok.
Ha megindulok, elsöprök mindent. Ha megtorpanok nagyon sokáig toporgok. Bizonytalanná tesz ez. Rajta vagyok, hogy végre így elfogadjam magam. És azt hiszem jó úton járok :)

Peti



Egyoldalú? :D



hű, én meg olyan vagyok

hű, én meg olyan vagyok mint a népszavazás :-DDD



:D Én is ebbe tartozom!

Nagyon klassz mondatok is voltak itt, amik tetszettek, és én is hasonlóan kerülöm a konfrontációt.
Mivel érző ember vagyok, nehezen osztom meg az érzéseim a gondolkodókkal, de ez csak nézőpont kérdése, mert tudok már tárgyilagos is lenni.
Ennek is van előnye és hátránya, mint minden más személyiségnek.

lollipop
www.eveart.gportal.hu
www.eveartflower.gportal.hu
Mocskos rock n' roll... ezekért rajongok: http://www.mymusic.hu/zenekarok/album.php?id=2630



Nekem csak 70 %......

Túl vagy nem túl ez van :))))))
Bár azt gondolom, hogy a túl nagyon relatív... ha valaki segítségre szorul.. inkább a túl nagy érzéketlenségre panaszkodik.. akkor jól jön egy érzékeny ember.. sőt áldás ... :)))

GÁL JANI.. :DDDDDD

http://fedezdfelmagad.blogspot.com/



Szia Cheenska !! Sajnos

Szia Cheenska !!

Sajnos , vagy nem sajnos ..
én is a tesztre mindegyik kérdésére igennel válaszoltam…
Volt hogy nemmel akartam válaszolni , hogy ne legyen 100% , , de nem sikerült mert nem lett volna igaz..
Két éltű fegyver valóban ..
Kaméleon ?
hát igen , kerülő utakat választom , hogy ne okozzak csalódást, vagy ezáltal azt hiszem hogy ha ők biztonságba vannak , én is abba leszek.. igen így van pontosabban így érzem.. éreztem sokszor..
mily tévedésbe élek én.. tiszta homály vagyok.. változtatni kellene rajta..
De közben belül , mérges , dühös vagyok , elfojtott agresszió kínoz.. erről ITT nem írnak..
De bizony van úgy megelégelem maga. És elutasítok mindent , mindenkit …első szavam mindenre nem.. aztán .. lassan engedek.. mert tudják és kihasználják..
Képes vagyok gyógyítani másokat valóban.. de magamat nem..
És sokszor mentálisan zavart állapotba kerülhetek (?) kerülök is.
Hát ha nem is egyformán de ebbe a táborba tartozom.
Köszönöm ..
ÜDV.
szerencse kísérje lépteidet ......



Jelentkezem

Jelentkezem a túlérzékenyek táborába. Minden válaszom igen volt. Lassan megtanulok élni vele, és nem azonosulni mások érzéseivel, gondolataival. Még mindig mindenkit megsajnálok, de néha tudok kőkemény is lenni. Igyekszem azonban a pozitív oldalát nézni, és a megérzéseimre hallgatni, vagy gyógyítnai, vagy segíteni, vagy egyszerűen csak érezni a másik embert. Rendkívüli dolog szerintem, de hihetetlenül fontos egy határt kiépíteni, mert nem véletlen, hogy "a jó emberek halnak meg a legkorábban" a közvélemény szerint. Miért is? Mert mindenki búját-baját átveszik, azonosulnak vele, megbetegítik magukat, és szó szerint belehalnak a bánatba. A temetésen meg sóhajtoznak a hozzátartozók: "Pedig milyen jó ember volt..."

S hogy a férfiak mit tudnak ezzel kezdeni? Hát, nem vagyunk könnyű esetek. Ők amúgy is sokkal racionálisabban gondolkodnak, nem kifejezetten érzelmi beállítottságúak, így ez a hiperszenzitivitás sokkoló lehet némelyeknek. Van persze, aki együtt tud élni vele. Ilyen az én hiperrealista párom. Nem tudom, hogy bírja! :) Valószínű rendkívül türelmes, és felfedezte bennem azt, ami belőle hiányzik, így igyekszik elsajátítani az empátiát, én viszont "keményedem" mellette! Tudja a Jóisten, kit miért boronál össze! :) De nagyon éretten kell tudni kezelni, az már biztos! :)

Shakti



Én tudom

hogy ilyen vagyok,de inkább átok mint áldás. Sokan nehezen tudnak ezzel mit kezdeni főleg a volt párjaim. Valahol azért jó tudom :)

Légy olyan, hogy minden megérintsen!