Hit és remény

hit és reményHit és remény

Sokat tűnődtem azon, hogy vajon mi az, aminek a hiánya a legjobban fáj az embernek. A lelkének legalábbis. Aztán rájöttem, hogy talán a reménytelenség lehet az egyik. Akarok valamin változtatni, meg akarok valamit szerezni, azt szeretném, hogy viszontszeressenek, de úgy érzem, nincs remény.
A The Secret írói talán azt mondanák, a remény nem eléggé célravezető irány. Talán egyenesen időhúzás. Az ő tanácsuk ennél sokkal markánsabb: higgy benne, éld meg úgy, mintha már meglenne és ha megvan, fogadd el.
De ha ilyen egyszerű, akkor miért nem tudjuk mindig megcsinálni? Hol akadunk el?
Őszintén szólva, nekem és talán sokunknak azzal van bajunk, hogy nem tudunk bizonyos dolgokban hinni.
Például jó lenne sok pénz birtokosának lenni, de nem tudjuk elképzelni, nem tudunk tisztán és rendületlenül hinni benne, mert nem volt még ilyen tapasztalatunk, mellesleg van erről egy csomó korlátozó hiedelmünk.
TE beszélgettél már másokkal arról, hogy mennyire megy ez nekik és hol akadnak el?
Le merem fogadni, hogy nagyjából mindenki itt.
Nagyszerű tanácsokat olvastam a The Secretben, Joe Vitale könyveiben és jelenleg Neale Donald Walsch-nél, mégis úgy érzem, hogy valamit elszúrok. És tudom, hogy valahol a hitnél.
Pedig csodálatos dolog a hit.
Nemrégiben egy fantasztikus kiállításon jártam egy kolostorban. Olyan könyveket láthattam, amelyek maguk voltak az élő történelem. Megsárgult, megporosodott bibliák, filozófiai- és zenei munkák és annyi könyv egy helyen az elmúlt évszázadokból, aminek az élménye megrendítő volt.
Nekem mégis egy füzetecske volt az, ami a jelen percben is elszorítja a torkom. A 11. században írta bele iskolai feladatát egy 13 éves diák. Szépen formált betűk, újra és újra ismétlődő szavak. Egy gyermek, aki készül az életre, aki tele van reménnyel és hittel, hogy a világ csak rá vár. A csodálatos világ.
Ezer évvel később pedig látogatók hajolnak a füzet fölé. Anyák, apák, nagyszülők, akiknek elszorul a torka a hit láttán, ahogy kitartóan írta a sok száz évvel ezelőtt élt kisdiák a leckét.
A remény, a hit azóta sem változott szemernyit sem.
Sem a világ.
Hiába alakulnak át a színfalak, a jelmezek, mert az érzések, a vágyak ugyanazok maradtak.
Bárcsak egyetlen percre ez a kamaszgyerek lehetnék, aki hisz a jövőben, a saját jövőjében, és biztos benne, hogy várja őt ez a csodálatos világ.

Ha túl nagynak találom a falatot, akkor „belecsalok” az első lépésbe egy kis reményt. Reményt, hogy nekem is sikerülhet. Reményt, hogy úgy rendeződnek a körülmények, az emberek, hogy megjön hozzá a hitem. És ha van hitem, akkor tudok teremteni.
Joe Vitale Vonzásfaktor című könyvéből idézek: „A mustármagnak nincsenek kétségei. Nem gondolja meg magát menet közben. Nem aggodalmaskodik, kíváncsiskodik vagy ijedez. Tiszta.”
Joe talán arra gondolt, hogy ösztönösen benne van a magban az összes tudás, ami ahhoz kell, hogy gyönyörű, kifejlett növénnyé váljék. Például egy száz éves tölgyfa sem problémázik lépten-nyomon azon, hogy mi lesz akkor, ha mégsem nő tovább. Nem áll le félelmében a fejlődése, ha vihar közeledik. És akkor sem, ha szél tépázza, hisz egyszer vége szakad minden viharnak és előbukkan a nap.

Hozzászólások



Aranyos Zsul!

Természetesen senki nem kötelezett rá...:
Szerettem volna hamar túl lenni a formaságokon annál a bizonyos regisztrálásnál és kellet ugye egy felhasználói név. A Meli mindig foglalt, úgyhogy már meg sem próbálokoztam vele, hanem mivel az "a" betű van legelől a sorban (abc-ben) gondoltam mondok valamit a-val... és ez jutott eszembe. nem tom miért, vagy honnan jött. de biztos nem véletlen:))
Szeretnél még valamit tudni valamit drága Zsul?? Kérdezz bátran:))) Kíváncsiín várom:)))
Üdv. Meli vagy annuska vagy már nem is tudom.... ááááááááhhh belezavartál:)



Hogy érted azt, hogy

Hogy érted azt, hogy gyorsan kellett mondani egy nevet "a"-val? Ki kötelezett rá?:)



Hali!

..ez totál jó kérdés...:)
valahol régen egy regisztrációnál annuska lett (csak úgy gyorsan kelltt mondanom valamit...mondjuk a-val aaaa annuska, kb. így történt) és azóta ez így maradt a regeknél.
de a tisztességes, becsületes az Meli(nda)
hááát, ennyi a sztori. Sajnos nem túl izgi és semmiféle rejtélyről nem lebbent le a fátyol....;-) én má csak ilyen eccccerű vagyok:)))
Üdv. Meli



Köszi!

Köszi a magyarázatot! S most egy régen érlelődő kérdést teszek fel:
Miért vagy egyszerre Meli, és Annuska?;-)



Zsul,

sajnos szabatos megfogalmazást most nem fogsz tőlem kapni, lévén, hogy a sulis cuccaim elő kéne vennem és beleásnom magam, de arról van szó itt, amikor egy problémát, egy helyzetet más szempontból próbáljuk megvilágítani. Stresszkezelésben, feszkó levezetésben használatos technika, egyfajta gondolat átstruktúrálást jelent. A negatívumokat egy pozitív keretbe helyezzük, és ezáltal átértékeljük azt. Erikson munkásságában biztos találsz erről bővebben valamit, ha jól emlékszem, nála gyakran alkalmazott technika volt.
De amúgy ti, akik ezen oldalon olvasgattok, biztosan sokat tudtok erről a gyakorlatból, szerintem nap, mint nap csináljátok. Egyszerűen fogalmazva, amikor a mindenben meglátjátok a jót, és azt is tudjátok, hogy ha ratyi is a helyzet, az is értetek van.
Szóval ez a "minden rosszban, van valami jó " - technika:)
Üdv. Meli(ke) :)



?

Mi az a pozitív átkeretezés?



Drága Kati!

Köszönöm, hogy figyelmet szenteltél rám. Még sajnos sokszor nehezen megy, hogy ne a rossz dolgokat öntözzem. Pedig nagyon sokat gyakorolom a pszichológiában ismert ún. potitív átkeretezést. Sok esetben azonban nehéz meglátnom a sok trutyi mögött a jót, az építőt, az előre vivőt.
De szorgosan keresem!!:)
köszönöm még egyszer.
Szerettel ölellek: Meli



Drága Zsul!

"...az édes mégédesebbé, a boldog mégboldogabbá, és a békés, mégbékésebbé válik..."
...az ilyen drágák meg, mint Te is, mégdrágábbakká... Ez jóóóóóóóóóó! Ez nagyon tetszik! Még, mééég méééég...!!!!
Köszi! Tényleg huncut ez az Uni...:)
Üv. Meli



Zsul!Íme!



Kedves Meli!

Írod:
"Pedig annyira jó az a harmónia és nyugi, ami olyankor bennem van. Olyan, mintha tényleg megtalálnám a középpontom. De, úgy látszik ez még nem az igazi, ha kibillenthető vagyok." - De az az igazi... majd előbb, vagy utóbb nem leszel kibillenthető...:) Számíts rá, hogy az édes mégédesebbé, a boldog, mégboldogabbá, és a békés, mégbékésebbé válik. Huncut ez az Uni...:)



Mag

Kedves Meli!

Nagyon örülök, hogy bejegyzésem nyomán segítőkész emberek írtak neked. Sumo.sr a férjem, bejegyzésével teljesen egyetértek. (Nem azért, mert a férjem:))
Zsul bíztató és őszinte szavai is olyanok, mintha én mondtam volna. Köszönöm nekik, hogy megtették ezt.
Talán még néhány gondolatot tennék még hozzá.
Azt írod, hogy benned már egészen jól fejlett béke van, kívülről azonban ez nem látszik. Van a The Secret filmben egy klassz jelenet. Pontosan nem idézem, de a lényege, hogy a kívánságod olyan, mint egy mag a földben. Ugye nem látod mi történik a földben? Mit csinálsz? Úgy döntesz, hogy akkor nincs is vagy vársz, öntözöd, táplálod, szereted. És egyszercsak áttöri a földet. Láthatod. Láthatja más is.
Érdemes hát belül átalakulni, hiszen ha azt biztosan "táplálod", akkor egyszercsak más is észreveszi. Sőt, észreveszed a világban azokat a dolgokat, eseményeket, amelyek segítenek a további átalakításban.
MEG LESZ AZ EREDMÉNY.
MEG VAN AZ EREDMÉNY.
Mire figyelsz? A rosszra vagy a jóra? Amire figyelsz, azt töltöd tovább energiával. "Az ember az lesz, amire gondol." (The Secret film részlete)
Hagyd a fenébe a negatív gondolatok öntözését. Tápláld a boldogság-elégedettség-szeretet magját!

Kedves Meli,
köszönöm neked, hogy leírhattam a fenti sorokat, gondolatokat, hisz magam is most szembesülök ezeknek a fontosságával. Nekem is mindig gondolnom kell rá.
Sikeres teremtéseket kívánok neked:

Kati



Kedves Zsul!

Nagyon köszönöm a bíztató szavaid. Voltak periódusok, amikor úgy éreztem elég jól haladok a saját életemmel ( bár külső szemlélő ezt talán nem vette észre, mert a körülményeimben változás nem volt. annyit láthattak, hogy látszólag indok nélkül, de tök jól vagyok...) . szóval időnként már egész jól mentek "idebent" a dolgok, de sajnos még külső tényezők elég hamar kibillenetenek ebből a stabilitásból. Pedig annyira jó az a harmónia és nyugi, ami olyankor bennem van. Olyan, mintha tényleg megtalálnám a középpontom. De, úgy látszik ez még nem az igazi, ha kibillenthető vagyok.
Mindenesetre nagyon igyekszem, de csak úgy lazán, görcsmentesen...ahogy írtad.
Köszönöm.
Szeretettel üdvözöllek: Meli



Kedves Zsul!

Nagyon köszönöm a bíztató szavaid. Voltak periódusok, amikor úgy éreztem elég jól haladok a saját életemmel ( bár külső szemlélő ezt talán nem vette észre, mert a körülményeimben változás nem volt. annyit láthattak, hogy látszólag indok nélkül, de tök jól vagyok...) . szóval időnként már egész jól mentek "idebent" a dolgok, de sajnos még külső tényezők elég hamar kibillenetenek ebből a stabilitásból. Pedig annyira jó az a harmónia és nyugi, ami olyankor bennem van. Olyan, mintha tényleg megtalálnám a középpontom. De, úgy látszik ez még nem az igazi, ha kibillenthető vagyok.
Mindenesetre nagyon igyekszem, de csak úgy lazán, görcsmentesen...ahogy írtad.
Köszönöm.
Szeretettel üdvözöllek: Meli



Kedves Meli!

Folytatnám az imént felbukkant gondolatot. Ha megtalálod, és beteljesíted a vágyad, vagy legalább elindulsz a beteljesülés felé vezető úton, akkor Te is sokkal inkább hozzá fogsz férni a saját erődhöz. S ha sokkal inkább hozzáférsz, akkor mindenkinek, jobban tudsz segíteni - ha csak puszta jelenléteddel. Így hát tényleg megéri "önző módon" önmagad megvalósításával foglalkoznod. Ne gondolj nagy dologra... lehet, hogy valami hobbi... lehet, hogy a munka kapcsán... vagy lehet pont a nagy álom kapcsán jön előtérbe valami... vagy egy fantasztikus feltöltő párkapcsolat?;-) Bármi lehet! A lényeg, hogy ha tényleg szeretnél segíteni a tesódnak, akkor felejtsd el a tesód problémáját, mégha az folyton jelen is van, és foglalkozz a saját életeddel, hogy ha az minél nagyszerűbbé alakúl, vagy "egyszerűen" csak egyre boldogabb vagy, noha még nem látsz külső változást, akkor jobban tudj segíteni környezetednek! Ez nyilvánvalóan Neked is nagy öröműl fog szolgálni. Azonban ezt se nézd "küldetéstudat-szemmel", mert akkor görcsölés lesz, és mint tudod ebben a világban az akarásnak nyögés a vége... pont ellenkezője a híres mondásnak.:)



Jézus!12-én nem is voltam az oldalon!!!!

Durva vicc!!!!!



Kedves Sumo!

Nagyon köszönöm, hogy leírtad a véleményed. Sejtettem, hogy így van ez.... és nem tudom,hogy ez most jó hír, vagy rossz. Nagyon szeretném, ha vége lenne már ennek az egész őrületnek, ami hol erősebben, hol kicsit lazábban, de jelen van az életünkben. Az a baj, hogy valami ok folytán rendre ugyanaz a helyzet alakul ki az életében ( ez által a miénkben is..). ami nem egy derűre okot adó helyzet. Mondja ő már sokszor, hogy talán nem a saját útját járja, azért kap ennyi jelet erre, de valahogy nem leli, amit szeretne. Pedig ő aztán, már nagyon vágyik a nyugalomra és végre egy kis jóra. Nem tudom, valami csak lehet a gondolataiban, érzéseiben, ami meggátolja, hogy előre is haladjon az élete, ne mindig csak hátra.
Tudom, hogy a saját életemre kell koncentrálnom, de nem tudok szenvtelen lenni felé vagy a drága szüleim felé.
Szorítsatok, hogy végre jóra forduljanak a dolgaink:))
Köszi még egyszre!
Szeretettel: Meli



Mit tegyek, hogyan segíthetek? Egyáltalán, segíthetek?

Kedves Meli!

Jó hír, rossz hír? Nem fogsz tudni befolyásolni mást, az ő saját akarata nélkül. Ha a testvéred nem látja be önpusztító életének hátrányait, és nem akar ő maga változtatni rajta, te, kívülről semmiképpen nem fogod tudni terelgetni.
A legjobb, amit tehetsz, ha te saját magad rendbeteszed saját életed és kapcsolatod a szüleiddel.
A vágyad, ha letisztult és valóban akarod, mindkét benned lévő énnel, akik hébe-hóba vitatkoznak, hogy "áh, ez nem megy" vagy aha, ez menni fog!", akkor a Vonzás Törvénye szerint utadba kerülnek a megfelelő emberek és a megfelelő lehetőségek.
Semmiképpen ne engedd, hogy más (még ha a testvéred is), a te életerődből táplálkozzon.
Ha feltöltődtél és megerősödtél, sokkal könyebben és gyorsabban jönnek a pozitív gondolatok és a világot is más fényben látod majd. Így szüleidnek is könnyebben fogsz vigaszt nyújtani és könnyíthetsz az életükön.

Kívánok ehhez erőt, sikert és kitartást:
Szeretettel üdvözöl: Sumo



Sziasztok!

Banálisnak tűnhet a kérdés.. írjátok itt sokan, hogy hinni kell és dolgozni rajta meg erősíteni.. De hogyan? Ti hogyan csináljátok? Lehet, hogy már sok mindent írtatok erről, de én még mindig nem tudom sokszor mit tegyek. Vannak álmaim, de sokszor tényleg én sem tudom pontosan megfogalmazni mit szertnék, Úgy jó lenne ez is, az is... Hát nem is tudom. Főleg, hogy számomra nagyon sok keserűséget és bánatot, fájdalmat okoz egy családtag ( tesó). Egyszerűen már 20 éve nem halad egyről a kettőre. Nincs semmije, se párkapcsolata, se lakása, háza, most munkája sem. Az én drága szüleim a legjobbak ezen a világon, de már nem tudom nézni, hogy mennek össze ez alatt a teher alatt. És a tesóm is sajnálom. Nem rossz ember ő, de valahogy soha nem jön neki össze semmi.. Ezt ő csinálja magának? És akkor hol vannak a szüleim vágyai? Az én vágyaim? Mindent behálóz a családi életünkben az, hogy vele mindig gond van. Vagy már mi magunk gonodolunk rá így mindig, hogy ő az akivel folyton gond van? és ezzel el is intézzük, hogy az legyen? ááhh, nem is tudom. De borzasztóan féltem őt, a szüleim is..
Azért van egy vágyam, amiben azt hiszem hiszek... az a vágyam, hogy valahol a külvárosban, egy kis erdő szélén lesz /van egy takaros kis házkóm. Amikor hazaérünk a két kutya boldogan jön elénk. Az udvar végében istálló van és hatalmas karám, meg a végtelen mező.. Van 3 ló is. Szépek. Sárga, fakó és pej. Boldog vagyok.
Üdv nektek. Meli



én meg azt láttam

a minap a tvben, hogy az adventi koszorú két gyertyája már meg van gyújtva egy papbácsi szobájában. a riport két hete készült... érdekes..

karácsony karácsonykor van. talán ez lehet a baj. legjobb lenne, ha állandóan lenne :-)

-néha húsvétkor kívánok boldog karácsonyt, nadehát az más tészta-



Nem? Nem.

Kedves Hajni.

Köszönöm a hozzászólásodat.
Valóban, a nem-ekkel nagyon kell vigyázni. A férjemmel minden döntésünket és kívánságunkat pozitívan fogalmazzuk meg. Az eredmények MINDIG bejönnek.
A mi jelenünk most már pontosan olyan, amilyenné tenni akartuk azt a múltban.

Sok sikert kívánok neked.

Szeretettel: Kati



Remény?

Szerintem a legtöbb emberben a remény tartja a lelket.
A legtöbb emberből viszont csak 2-3% az,aki a reményt döntéssé változtatja,
ebből a 2-3%-ból pedig néhány ember az,aki "fel is veszi a kesztyűt" és nekiáll cselekedni.

Elmondok erre egy példát,mely saját történet.
Tavaly karácsonykor tök egyedül voltam és eszméletlenül magam alatt.
A lányom Londonban,társ,családi háttér nincs,barátok meg szintén családi körben...
Akkor megfogadtam: A következő karácsonykor vagy én megyek a lányomhoz Londonba,
vagy ő jön haza,vagy "összeszedek" egy pasit,még ha csak az ünnepekre is (bár ez ellen tiltakozott leginkább a lelkem,mert ha már jön valaki,akkor tényleg társnak jöjjön és ne csak magányűzőnek).
Rettenetesen sz.. volt egyedül tavaly és olyan mély lelki fájdalmat okozott,hogy azon csodálkozom,nem lett testi megfelelője (vmi. betegség). Mindenesetre ezt a fájdalmat még egyszer nem akartam átélni.
Szerinted,hol leszek idén karácsonykor?
Londonban :)
Ez pedig azért nagy szó,mert akkoriban elég nagy volt a káosz pénzügyileg is.
Azóta a helyzet rendeződött és most már a nagyobb célok,sőt Álmok,Vágyak felé megyek.

Kiemelek néhány sort az írásodból:
"De ha ilyen egyszerű, akkor miért nem tudjuk mindig megcsinálni? Hol akadunk el?
Őszintén szólva, nekem és talán sokunknak azzal van bajunk, hogy nem tudunk bizonyos dolgokban hinni.
Például jó lenne sok pénz birtokosának lenni, de nem tudjuk elképzelni, nem tudunk tisztán és rendületlenül hinni benne, mert nem volt még ilyen tapasztalatunk, mellesleg van erről egy csomó korlátozó hiedelmünk.
TE beszélgettél már másokkal arról, hogy mennyire megy ez nekik és hol akadnak el?"

Ez a néhány mondat tele van nem-mel,nem tudunk-kal.
Az első és legfontosabb,változtatni a gondolkodáson,a szavakon,hiszen a gondolat, a kimondott szó
teremtő ereje igen nagy!

Javaslom,olvasgass bele a blogomba,menj vissza az elejére!
(Azt hiszem,október 26-án kezdtem)

Szeretettel: Hajni - Sopron
****************************************
http://radohajni.blogspot.com

A hit az "örök elixír",amely a gondolati impulzusnak életet,
erőt és cselekvést kölcsönöz. /Napoleon Hill/



korai karácsony

Kedves Melazo!

Csillagfény hozzászólására válaszoltam ezt. Talán igazad van, bár mi már készülődünk. A lakásban van már néhány adventi dísz, apró angyalkák, akikre ránézve eszünkbe jut a közelgő ünnep, és az, amiről az szól. Néha meghallgatunk egy cd-t, amin könnyed, boldog karácsonyi dalok vannak és felkészítjük a szívünket.
Nekünk nem akkor kezdődik a ráhangolódás, amikor a fenyőfaárusok már kint vannak a téren.

Azért még egyszer boldog karácsonyt :)



nem korai...

...még egy kicsit ez a karácsonyozás?

:-)



Hinni kell

Kedves Steve!

Igazad van. Szép út és szép feladat.
Sok sikert kívánok hozzá én is mindenkinek.

Szeretettel: Kati



Csillagfény21-nek:

Boldog karácsonyt.

somikati



Hit

somikati

Kedves Harlequin!

Konkrét eredményeidről szívesen olvasnék.

Üdv: Kati



Hová lett a hitem? Hová lettem én?

somikati

Kedves Scorpiosecret.

Jó hírem van. Megvan a hited, csak nem mered elhinni.

Azt hiszed (látod, már megint a hit!), hogy valami látványos és önmagadat kifordító dolgot kell tenned ahhoz, hogy visszakapd. Valamit, ami roppant nehéz.
Azt írod, hogy keresed egykori - Istenbe és magadba- vetett hitedet.
Mi lenne, ha egy pillanatra nem arra koncentrálnál, hogy elvesztetted, hanem megállnál és azt mondanád: VAN hitem.
Nézz körül, Isten ott ücsörög a szomszéd szobában és türelmesen vár, hogy TE kinyisd az ajtót, ami magadra zártál.

Te írtad, hogy sajnálkozni könnyebb. Igaz. De változtatni még könnyebb. Ha hiszed.

Szeretettel: Kati



Felhők mögül a nap

somikati

Kedves Eutimijah!

Köszönöm vigasztaló soraidat. Azért elárulom, hogy a valós helyzetem nem reménytelen (vannak problémáim, de boldog, sikeres dolgaim is) és talán a hit is egyre többször meglátogat. Most csak egyszerűen megpróbáltam beleeélni magam abba milyen volt/ és sajnos biztos lesz még, amikor kutatni kell magamban/magunkban a reményt és a hitet.

Szeretettel ajánlom blogbejegyzésemet és soraidat azoknak, akik pillanatnyilag elfelejtették, hogy a felhők fölött ott várakozik a nap.

Valahogy a hullámvölgyből kellene állandó hitet teremteni. Ehhez kívánok magunknak sok sikert.

Köszönöm a jókívánságokat és szeretettel adom tovább:

Kati



Én köszönöm.

somikati

Kedves Hajni,

én köszönöm, ha a gondolataink egymásra találtak.
Igyekeztem úgy írni, hogy közelítsek a felvetett gondolat megoldása felé, de ehhez persze egyedül kevés vagyok. Kíváncsi vagyok mások véleményére is. A tiédre is, ha megosztod velünk.
Szeretettel: Kati



Kedves Somikati !

Azt hiszem rátepintottál a lényegre. A sikertelen teremtők nagyrészénél ez a gond. A magadba vetett hit. Ezen sokat kell dolgozni, de elérhető. Én is ezen az úton haladok ismét. TE IS ! Mindenki ! SZép út !

Nézzetek körben, hol is vagytok most, legyen irány és menni fog. Az út tartalmazza a lejtőket és az emelkedőket is, meg kell élni őket, mindent.

DE TE VAGY ÉLETED MEGTEREMTŐJE ! TE ! EBBEN KELL HINNI !

SOK SIKERT MINDENKINEK !

STEVE