Hóesésben szundikálva...

hóesésMa esett egy kicsit a hó, ezt gondolom, többen is láthatták. Én imádom a hóesést és a havat is. Mindig jó érzéssel tölt el, így fogtam a csemetémet, és gyorsan kimentünk, hiszen Neki ez az első hóesése! Imádta nézegetni a nagy hópelyheket, én pedig boldogan álldogáltam vele az utcánk közepén... tettünk egy sétát, ahova elkísért 2 négylábú barátunk is: a labi kutyusunk és a fekete párducként nyilvántartott, néha Zorro álnéven szólított Brúnó cica is, aki hatalmasakat ficánkolt a hóesésben, mert ő is imádja, fekete bundáján csillogtak a fehér hópelyhek.
A séta után langyos teával kínáltam a kicsinyemet. A kanapéra dőltem, ő pedig rajtam feküdt, és elégedetten cumizta a melengető italt, majd álomba merült. A kanapé az ablak alatt van, így kicsinyemmel a mellkasomon, hanyatt fekve bámultam a hatalmas hópelyheket, és eközben iszonyú boldogságot és hálát éreztem... Imádtam a pillanatot... ezért kivételesen nem tettem le az ágyikójába aludni, hanem így maradtunk :)

Hozzászólások



Furcsa kettősség

Ádám oly logikusan, érthetően és mesterien alkot szöveget, hogy abban hibát lelni talán még a Jóisten sem tudna, de néha- néha előfordult, hogy a sima cetlikre firkált eszmefuttatásának kódolása még nekem is gondot okozott, pedig rá voltam ám hangolódva rendesen. :)

Sosem bírtam rájönni, hogy olyankor miért nem úgy írt, ahogyan máskor… és ez már titok is marad örökké!
(Persze ez nem becsmérlés, hiszen mindig is szerettem volna olyan szépen fogalmazni, mint Ő!)



Tényleg gyönyörű volt a nagypelyhes hóesés reggel!