Hogy vagy?

hogy vagy?Hogy vagy? Egy egyszerű kérdés, amire napjainkban egyszerű választ adunk: jól, rosszul avagy megvagyok. Ha valakitől megkérdezem, egyet válaszol, de nem őszintén, csak úgy mondja. Olyan szófecsérlésnek hangzik, semmivel nem lettünk okosabbak se butábbak. Olyan megszokott kérdés.

Egy hónapja történhetett, amikor összefúttam egyik régi ismerősömmel, akiről tudni kell, hogy egy olyan cégnél dolgozik ahol szegény embereket segíti étellel, itallak és gyermeket ruhával. Karácsony előtt egy nappal történt ez a beszélgetés. Az üzletek tele voltak emberekkel, csak az ajándékokkal voltak elfoglalva, mindenhol rohanás. Jöttem ki egy bevásárlóközpontból és felajánlotta, hogy hazahoz. Rég beszélgettünk és én csak úgy megszokásból megkérdeztem tőle hogy, hogy van. Elcsodálkozva hallgattam válaszát, ami így szólt: „Jajj te Adél, én nagyszerűen érzem magam, egésznap futok ide-oda, vásárolok, embereken segítek egyszóval fontosnak érzem magam. Nem unatkozok, szeretem a munkám, szívesen csinálok meg mindent és hála a jó Istennek egészséges vagyok. A szerelem hiányzik csak az életemből, de ahogy mondják –Türelem rózsát teremt-, szeretek élni”. Én ledöbbenve néztem és akkor eldöntöttem, hogy én is ilyen akarok lenni. Minden percben boldog lenni és ha valaki megkérdezi hogy „hogy vagy Adél” én boldogan tudjam azt válaszolni nagyszerűen, fontosnak érzem magam és szeretem amit csinálok. Örülni annak, hogy egészséges vagyok, hogy van családom és hogy, szeretem amit csinálok. Szerintem ahhoz, hogy egy ember ilyen legyen először is szükséges a pozitív hozzáállás, optimizmus, mert ha minden dologban csak a rosszat látjuk, abból nem lesz boldog ember. Másodszor, annak az embernek kell legyen önbizalma és végül kell tudjunk szeretni és kell akarjuk, hogy boldogak legyünk.
Egyik régi tanárom szerint az a különbség az északi meg a déli mentalitás között, hogy: egy déli (pl olasz) mindig megkérdezi, hogy hogy vagy, és érdekli is a válasz. Egy északi (pl finn) soha nem kérdezi meg, mert nem érdekli, és van annyira őszinte, hogy ezt ki is mutassa. És itt vagyunk mi a leghülyébben beszorulva a két véglet közé: megkérdezzük, pedig egyáltalán nem érdekel minket a válasz.
Sétálok az utcán, elmegy mellettem egy ismerős és mondja „szia. Na hogy vagy?”, és amire válaszolnék már el is ment mellettem. Szerintem sokaknak ismerős ez a helyzet, rühellem az ilyent. Viszont, ha egy közeli ismerősöm jön hozzám, s megkérdezi „szia, hogy vagy, kellene segíts ebben és ebben…” akkor az ilyen még elmegy, mert csaknem vághat a közepébe az ember ha valamiféle baja van vagy kérdése.
Elolvasva a fentieket, tedd fel magadnak a kérdést „Hogy vagyok?” … A válasz már rajtad múlik

CsatolmányMéret
IMG_4000.jpg34.52 KB

Hozzászólások



Hogy vagyok?

Már kacagni is tudok önmagamon, ami mindenképpen jó jel!



Kedves Gattina, Köszönöm

Kedves Gattina,
Köszönöm kérdésedet, nagyon jól vagyok, nem is lehetnék jobban! Minden egyes napot kihasználom úgy, hogy hasznos legyek és hogy sohase bánjam meg azt amit tettem! Még csak egy 19 éves csaj vagyok aki megkapta a helyét az életbe, a napokba rájött, hogy mit szeret és hogy kit. Azt, hogy mi is fontos számomra jelenleg és kik. Szerintem ezek után boldogan elmondhatom, hogy nagyon jól vagyok!



:)

Adelci, Te hogy vagy? :)
Engem érdekel a válasz.

Amit leírtál, azzal egyetértek. Én nem szoktam feltenni ezt a kérdést, csak akkor, ha van időm végighallgatni a választ. Helyette a "remélem, jól vagytok és minden rendben" mondatot használom. lehet, hogy ez is egy kicsit úgy tűnhet, mintha nem érdekelne a másik, de nem kényszerítem hosszú válaszra és amit mondok, azt komolyan gondolom.