Hogyan talált munkát Réka?

munka hogyanA következő írás a közvetlen közelemben történt meg, gondoltam, megosztom veletek, mert egészen különös, szinte hihetetlen.
Alapját Richard Bach: Messiása képezi, ő említ egy ilyen feladatot könyvében. Lássuk a gyakorlatban.

Hol volt, Hold nem volt, volt egyszer egy kedd. Réka szokásos munkanélküliség-tudattal ébredt. Két ásítás között egy kávé, jobb kéz a standby gombon, bal kéz a csészén.

Nem jött e-mail. A monitoron megjelenő tartalom ugyanaz, mint tegnap. Már két hónapja küldözgeti az önéletrajzát mindenhova. Mindeközben kemény belső monológok zajlanak, és félhangos veszekedés a különböző kamu-állás portálokkal. Telefoncsörgés, a bank behajtó osztálya, növekvő számlapiramis az asztalon.

Réka nem aggódik, szinte szétpattan a feje az izgalomtól. Az évszázad üzletét keresi, vagy álmai cégjét, aki kivezeti majd élete romjaiból. Az igazság az, hogy csak olyan cégek jelentkeznek, akiknek még épkézláb honlapjuk sincsen, mindenhol értékesítőt keresnek eladhatatlan termékeikhez. Vagy kezdő pornósztárt, esetleg kávéfőzőgépet. A munkaügyi osztályon is csak annyit mondtak, bár kitöltettek vele egy önéletrajzi ívet, hogy három hónap múlva jöjjön vissza. Munkát nem ajánlottak, csak felvették az állományba, aztán kész. Réka új hobbija az állásinterjú lett. Felcsapta a térképet, nyomozott, majd sminkelt, és nagy reményekkel vágott neki a betondzsungelnek. Hazafelé már csüggedt ajkakkal lépdelt, kopogós cipőjét a halálba kívánva. Két hónapja minden reggel az internet előtt ült, majd időpontokat egyeztetett, ment és beszélt, beszélt és mosolygott, mosolygott, majd sírt, sírt, majd folytatta.

Mígnem eljött az a kedd, amikor egy teljesen új módszert fedezett fel. Barátnője azon a napon a már-már teljes katatóniába zuhant, alig-alig pislogó Rékára bukkant, aki ruhástól fekve az ágyban azt hajtogatta, felkelni sem érdemes. Csak az alvás nyújt örömet. Réka ugyanis ekkorra már minden létező filmet, kártyajátékot, könyvet, házimunkát megunt, amivel maradék hasznos idejét eddig töltötte. Társaságba menni nem volt pénze, a szokásos shopping-túráknak hirtelen annyi lett. A Barátnő egy új játékkal kecsegtette: „Addig nem árulom el, hova megyünk, míg fel nem kelsz, és át nem léped a küszöböt.” Réka kissé meglepődve nézett rá, elkezdett hevesebben forogni a szemgolyója, talán még egy-két hajszála is megmozdult, majd hirtelen lerántotta testéről a paplant, arca megtelt vérrel, és felkapta utcai viseletét. Mindenféle kaland izgalomba hozta, bármi legyen is az.

Kiléptek az ajtón, Réka azonnal kérdezett: „Na, most már elárulhatod: hova megyünk?” A Barátnő így szólt: „Mondj egy számot 3 és 7 között.” Réka mondott egy számot. Pontosan annyi megállót utaztak a trolival. Ezután a Barátnő is mondott egy számot, és pontosan annyi megállót utaztak tovább egy másik vonalon. Leszálltak, irányt kellett mondani, egy színnel. Réka: „ Jobbra és zöld.” Jobbra fordultak, és egy zöld feliratú, vagy zöld táblás boltot kellett keresni. Ami legelőször szembejött, az egy életmód-bolt volt, bio-élelmiszerekkel, bementek, és egy idézetet olvastak:

„Figyeld gondolataidat, mert szavakká válnak,
Figyeld szavaidat, mert tettekké válnak,
Figyeld tetteidet, mert szokásaiddá válnak,
Figyeld szokásaidat, mert jellemeddé válnak,
Figyeld jellemed, mert az lesz a sorsod.

(Frank Outlaw)

Ezután hasonló módon folytatták útjukat, és Réka fejét úgy mellékesen megszállta a gondolat, hogy ahol kikötnek, ott fog állásra bukkanni. Kerületről-kerületre utaztak, néha tudatosan irányt változtattak, mert az ember felerészt beleszólhat a sorsába, felerészt pedig egyfajta determinizmus működik. Voltak egy piros feliratú boltban, vettek egy-egy csokit, jóízűen felfalták, miközben mindketten élvezték a céltudatlan kalandozást. „Na jó.” Szólalt meg a Barátnő. „Akkor most következzen az utolsó busz. Te gondolsz egy számra 20 és 30 között, én is gondolok 10 és 20 között, a tiédből kivonjuk az enyémet, és annyi megállót megyünk ezzel a busszal itt.” Kijött a szám, kanyarodott a járat, felszálltak, és ezután egy újabb irányt kellett mondani, újabb színt, a cél pedig egy „olyan” színű pub volt, ahol majd jól megisznak egy-egy pohár sört, útjuk végéhez érve.

Az unaloműzés jól sikerült, már a belvárosban sétáltak, és keresték a sárga sörözőt. Kitalálták, hogy a harmadik útkereszteződésnél balra fordulnak, és a legelső sárgába bemennek. Hihetetlen mód, már szinte a sarkon ott termett egy sárga feliratú ivolda. Bámultak befelé, hiszen ki volt írva, hogy 18 órakor nyitnak. Ekkor érkezett a kulccsal egy fiatalember, aki mellékesen hozzátette, „csak most tudok nyitni, mert tegnap el kellett küldenem a pultosomat.” A két lány összenézett, és Réka megszólalt:
„Érdekes. Én pedig pont állást keresek.”
Ezután kikérték a sört, megbeszélték a főnökkel próbanap idejét, és Réka napokon belül felvette a munkát.

Tanulság: Réka két hónap alatt a legmegfeszítettebb tempóval és idegekkel gürizett azon, hogy felfedezzen valami munkát, ám mihelyt elengedte magát, tudattalanul is oda sodródott, lelke elvezette abba az irányba, ahol őt munka várja. Ennyit az állásportálokról és a technika csodáiról. A tudattalan mutat irányt!

Nos, mit gondolsz erről a történetről?

Hozzászólások



Nem nagyon értem ... Az

Nem nagyon értem ... Az elején, még valami céget keresett, vagy álmai üzletét, a végén pultos lett egy kocsmában. Namost nekem mindegy ... De úgy tűnik, Rékának is teljesen mindegy volt, és akkor találhatott volna könnyebben is, boltokban, plázákban ... talán még jobbat is.



Jayme, én nem vitatkozom

Jayme, én nem vitatkozom veled:) ha így gondolod, felőlem..:)
Én sokat köszönhetek annak, hogy a vonzás törvényét megismertem. De meggyőzni senkit nem akarok, minek.
Én örülök neki, ennyi.
Autót és az utolsó munkahelyemet is ennek köszönhetően szereztem.



Szerintem

nem igaz.Full nagy kamu,ahogy itt minden.



SanTa, ha te ezt gondolod,

SanTa, ha te ezt gondolod, akkor ez a te valóságod, és akkor neked ez jelenik meg az életedben. A hibás vonzás egyik oka, hogy nem hisszük szívből, hogy amit kérünk, beteljesül, nem hisszük, hogy megtörténhet.
(Ilyen állat pedig nincs!-mondta a bácsi a zsiráf láttán...)



Fúú Keisla! :)

Ez de jó történet!
Tényleg így van... ha visszagondolok életem meghatározó eseményeire, legyen az munka, albérlet találás, saját lakás vétel-eladás, pár találás stb. Körübelül ilyen spontán és könnyeden történt minden. Soha nem a görcsölésem és akaratom eredménye volt! :) Egyszerűen megtörtént a lehető legtermészetesebb módon és váratlanul. Erre időről időre visszagondolok és figyelmeztetem magam, ha túl pörgök vagy túl sok bennem az akarat, tenni akarás, görcsös várakozás.



Nahát! Szóval másokkal is

Nahát! Szóval másokkal is történnek csodák!:DDDDD
Én két és fél évig kerestem munkát. Aztán úgy hozta a sors, hogy abroncsra volt szükségünk egy koszorsúlány ruhához. Bementünk a menyasszonyi ruha szalonba, és a szebbnél-szebb ruhaköltemények láttán azt találtam mondani - fennhangon - hogy "nahát, nekem ilyen helyen kéne dolgoznom, mindegy, millyen minőségben, de ilyen csodálatos szépség kellős közepén. Erre a hölgy közölte, hogy nocsak, épp van felvétel. Ma volt az első napom ott. Nem leszk milliomos ettől a munkától, de talán nem is szeretnék. Minden kívánságom teljesült általa:)))))



Fátul az erdőt: hangsúly a

Fátul az erdőt: hangsúly a SPONETANITÁSON VAN szemben a görcsöléssel :)
Jaaaa, jó van! Szójjá, akkor!



Tök jó mese. Mivel az,mert

Tök jó mese. Mivel az,mert senki sem jut csak úgy munkához. Tenni is kell azért.



Szuper történet ... ha nem

Szuper történet ... ha nem igaz, akkor is :) bár sejtem, hogy igaz lehet.