Hogyan tovább?

- Elbizonytalanodtam.
~ Na és? Másokkal is megesik.
- Meggyengült a hitem.
~ Majd újra megerősödik.
- Az eszem harcol a lelkemmel.
~ Csak Te döntheted el, melyikre hallgatsz.

Ez a párbeszéd az elmémben játszódott le köztem és az én fenti Segítőm (Univerzum) között.
Oka a kétely.

Merthogy, kétségeim támadtak. Meginogtam. Nem lenne szabad, nem kellene, de mégis.
Összecsaptak felettem azok a bizonyos hullámok. Ezért az eszem harcol a lelkemmel.
Küzdök. Magam, magammal.
A lelkem tudja, hogy csak én változtathatok a saját életemen, és ezt én hinni is akarom, de az elmém tiltakozik, hadakozik.
Keresi a választ a hogyanokra, nem akarja elhinni, csak azt, ami kézzel fogható.

~ Gondold azt, hogy már a tiéd!
- Aha! De mégis hogyan?? Könnyű azt mondani!

Az agy már csak ilyen.
"Már hogy lenne a tiéd!?!? Mikor látod, tapasztalod, hogy nem így van!! Butaságokat gondolsz!! Szállj le a földre!!!!!

De a lelkem mégis hinni szeretne, és szárnyal. És próbál az ész fölé kerekedni.
De az ész, a racionalitás Atyja olyan erős. Nagyon erős...

Lélek, kérlek!! Ne add föl!!!!!

Címkék:

Hozzászólások



kételyek

Én is rengeteg kétellyel hadakozom. Alélek/szív vs. ész/elme. Jópár esetben tudatosan a szívemre hallgatam, ösztönösen, nem is hagyva időt az észérvek megjeleneésének. Eddig sem bántam meg.
Sok esetben az eszemre hallgattam, jóval "rosszabb" volt az arány, nem minden sikerült úgy, (vagy sehogysem) ahogy szerettem volna.

A lélek tanácsai nálam hirtelen jönnek, mint megoldás, és ilyenkor tudom, hogy úgy helyes cselekednem, ahogy abban a percben a gonolat felmerült.
Szerencsére ez mostanában egyre sűrűbben és erőteljesebben "jön magától", az esetek 99%-ban az ilyenkor született tettekek később sem bizonyultak helytelennek. Sőt! Ez az intuició, és egyre gyakrabban hallgatok rá.
A fentiekhez tarozik, hogy ezáltal egyre több a pozitív energiám is, bár vannak még időszakok, amikor nem működik úgy a dolog, ahogy szeretném.

Ám mégis úgy érzem, egyre jobban haladok a pozitívabb életminőség felé......
Napról napra egyre jobban!

Ezt kívánom mindenkinek, sok-sok szeretettel!



ezek nekem is eszembe jutottak...

Igen nekem is pont ilyen közhelyeknek számító igazságok jutnak az eszembe, de hogy magyarázzam ezt meg egy 14 éves gyereknek:
drágám a Jóisten szeret, de most akkor is elvesz tőled???
vagy mitől van az , ogy az egyiknek elég a hit a gyógyuláshoz a másiknak nem??? hol van az a határ, hogy ez "csak egy csúnya lecke" vagy az életed vége???
és még ha az ember ésszel fel is fogja ezeket a dolgokat, hogy lehet ezt megélni tiszta szívből?
szép estét nektek



semmiképp sem árt másoknak

Köszönöm, hogy megtiszteltetek a válaszaitokkal.
Nem tudom, hogy mit érzek, csak azt, hogy egyelőre tetszik és hiszek benne, hogy sok türelemmel, kitartással és alázattal előbbre juthatok....a helyzet az, hogy én pont a türelmetlenebb és kevésbé kitartó fajtából való vagyok és pont ez volt ami elsőként szembeköszönt, hogy a játék közben a saját korlátaimat kell átlépni....
Viszont azt sem akarom, hogy az egóm elragadjon, hisz elsősorban nem ezért vagyok "itt"...és gondoltam háhta egy kívülálló okosabbat tud mondani, mint én, aki természetesen elfogult vagyok, mind a pókerrrel, mind magammal kapcsolatban:)))



Gondolkodom...

Kedves Jégcsapretek!

Érdekes kérdéseket tettél fel. Főképp a betegséghez való viszonyulással kapcsolatban. Gondolkodom rajta és ha sikerült összeraknom egy általam elfogadhatónak, reálisnak tűnő meglátást, megírom Neked!! Mert nem akarok olyan közhelyeket használni, mint, hogy biztos van valami oka a betegségnek, ill., hogy biztosan minden jóra fordul stb. Ezek olyan semmitmondóak. Szerintem.

Tehát még gondolkodom... :)

Üdvözlettel:
Bogica



:):)

Pincur!

Legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül kételyek terén... :D:D:D

De kitartás!!!:):)
Csak pozitívan!!!!!:D:D



Köszönöm!! :)

Kedves Csilike!

Köszönöm a tanácsot!!!:):)

Tudom, vagy legalábbis gondolom, hogy sokan vagyunk, még bizonytalanok saját magunkban, így a vonzás útjának elején járva. De remélem és hiszem, hogy ahogy telik-múlik az idő ez a bizonytalanság egyre inkább magabiztossággá alakul át!!!:D:D

Fő a pozitivitás!!!!!!:):):):)

Üdv!!!:)



jégcsapretek!

Nem az a kérdés, hogy bűn e a póker, vagy nem, hanem felvállalod e a saját választásodat, és meg mered e élni annak ami.
Játéknak, önfeledt szórakozásnak....és ha ezzel közben pénzt keresel, és sikerre viszed, akkor ártottál másnak?
Hit kérdése.
Persze a családban én sem láttam példát arra, hogy Apu pókerezett volna, de ha te érzel magadban hozzá tehetséget, akkor nosza rajta!



Mondom...

Felhagytam a további lélekáskálódással, semmi értelme...megbocsátottam...múlt lezárva...
Egy nagy fekete lyukat látok, ez az ismeretlen...
Ha leugrom remélem, valami ismerőset pillantok meg benne...
A tegnapi egogondolatok összemosása a maival semmi eredményre nem vezet, csak a lélek mai megélt energiával teli jelenléte.

Zsűűűűl! Hol vagy?
Beszélj a Szeretet Keringési Rendszerről!



:)

szvembol szoltal.... Mintha magamat latnam...:)



a kérdés jó:)

Kedves Bogica,
Nagyon jó a kérdésed , de bennem ár újabb kérdéseket generált, ami nem feltétlen kapcsolódik az általad írottakhoz ( bár roppant hasznos felvetés és biztos vagyok benne, hogy nem vagy egyedül vele. ), viszont segítene, ha írnátok nekem véleményt az alábbiakról:
Itt a fórumon , volt már beszélgetésem arról, hogy mindenben meg kell látni a jót...alapból igyekszem pozitív lenni, hitemet nem elveszteni és imádkozom Apámhoz akár jó, akár rossz történik velem és tudatosítom magamban, hogy nem az egom által "jónak " mondott dolog a lényeg és hogy mindegy mi történik, biztosan a javamat szolgálja ( mert vagy egy tudatos lecke, vagy előzőleg "elbaltázott" gondolataim és lépéseim gyümölcse, amit meg kell oldanom ) , de hogyan lehet megküzdeni azzal, ha közlik veled, hogy halálos beteg vagy, és tudod, hogy férjet, kisgyereket kell magára hagynod , még ha el is fogadod, hogy lehet ezt örömmel megélni???? Lehet bennem van a hiba, de én ebben aztán semmi örömöt nem tudok látni......
a másik problémám, amiben várom a véleményeteket:
sokáig nem tudtam mit kezdjek az életemmel, eljártok dolgozni, kertben is termesztgetek, gyereket is nevelek, próbálok segíteni másokon, de valami hiányzott, az igazi siker, hogy valamiben jó legyek ( mert sajna a munkám nem ilyen. Hálás vagyok érte, hisze a kenyeremet biztosítja és a munkaidőbeosztásom is pazar ). Gondolom már ez is bűn , igaz? Persze még meredekebb, hogy a pókerben találtam ezt meg...először utáltam, mert szerencsejátéknak gondoltam, de sokat olvastam e témában, időközben szellemi sporttá is "előléptették ", egy csomó pozitív emberi tulajdonságot erősít ( türelem, alázat, kitartás , folyamatos tanulás , szorgalom és természetesen agymunka ) , szakemberek és pszichológusok és mindenféle okosok szerint a sakkal kell egy lapon említeni. Tény és való, hogy pénzt is lehet vele nyerni...na de szinte minden versennyel ( még akár az olimpiával is, egy sportoló is abból él ami a hobbija )...na szóval szumma szummárum, szerintetek bűn a póker?? illetve, hogy az ember valamiben sikeres akar lenni?
köszi szépen a válaszokat



Szia Bogica:) Ha azt mondom,

Szia Bogica:)

Ha azt mondom, nem vagy egyedül ezzel a problémával, akkor segítek valamit??

Tanács: most dőlj hátra, tégy be egy relax zenét és határozd el magadban, hogy az eszed és a lelked egyet akar.

Próbálj pozitív energiákat magadba szívni és próbálj ne agyalni:))

Kitartás:)