idézetek ésegyéb

Igazságok és féligazságok..
Egész életünk belefér a születési és halálozási dátumunk közötti kötõjelbe.

Mindannyiunknak része van az öröklét egy icipici darabjából.

Aki nem repdes a kezével, annak nem nõnek ki a szárnyai.

A legnagyobb törpe nagyobb lehet, mint a legkisebb óriás. De csak versenyen kívül.

A hosszú élet titka a rendszeresség. Minden nap szakítsunk rá idõt, hogy egy kicsit éljünk. És nem szabad abbahagyni!

A hosszú élet másik titka: az unalom.

Aki minden szeretetet megad a saját gyerekeinek, annak nyilván szép gyerekkora volt. Aki mindent megtagad tõlük, annak valószínûleg csúnya öregkora lesz.

Az élet egy siralomvölgy. De vannak, akik a hegytetõn kaptak helyet.

Az élet olyan, mint egy ágyúlövés. Gyorsan felérünk a csúcsra, egy pillanatig gyönyörködhetünk a látványban, de attól kezdve már csak zuhanunk.

Aki megöregedett, az nem biztos, hogy okosabb, de az biztos, hogy megtanult okosan hallgatni.

Az öregek jobban tisztában vannak az idõ múlásával. Nemcsak azt tudják, õk bármelyik pillanatban meghalhatnak, hanem azt is, hogy te is bármelyik pillanatban meghalhatsz.

Amíg fiatal vagy, mindent igyekezz meglátni és meghallani. De ahogy öregszel, úgy süketülj és vakulj, különben a csúf jelen túlságosan eltakarja elõled a szép múltat.

Jó bornak nem kell cégér. Viszont abból is megárt a sok.

Azért, mert a halak nem beszélnek, még nem biztos, hogy véleményük sincs.

A hegy tényleg elindult Mohamedhez. De csak 400 ezer év múlva ér oda.

Igaz, hogy talpraesett vagy - de azért ne sokat ugrálj!

Kedvelem a rendõrnõket. Ha valaki nem különösebben okos, legalább szép legyen!

Az emberek elõször minden elképzelhetõ hülyeséget kipróbálnak, és csak utána lesznek - kényszerûségbõl - normálisak.

“Gondolkodom, tehát vagyok” - mondta Descartes a XVII. században. “Gondolkodom, tehát itt vagyok” - mondta egy szovjet tudós a gulágon. “Gondolkodom, tehát nem vagyok normális” - mondom én a XXI. század elején.

Én mindig okos vagyok, te pedig mindig õrült vagy. És mindegy, hogy ki az az én, és mindegy, ki az a te.

Mások hülyesége annyira nyilvánvaló, hogy emiatt nem vesszük észre saját hülyeségünket.

Az ember társas állat. S többnyire minél nagyobb a társaság, annál nagyobb állat.

Kézrátétellel igenis lehet gyógyítani. Persze nem mindegy, hogy hova tesszük a kezünket.

Ahogy öregszik az ember, egyre többet költ orvosokra. Kell lennie egy pontnak, ahol azt mondjuk, elég. Onnan kezdve az élet már tiszta ráfizetés.

A lopás bûn. De nagyobb bûn, ha tõled lopnak, mint amikor te lopsz.

A szeretet mindent legyõz. De benned emberére talált!

Én jó tettért jót várok. És csak várom, csak várom…

Ha jót teszek valakivel, jól érzem magam. Ha belegondolok, önzésbõl vagyok jó.

Nem értem azokat, akik bírálják a Big Brothert meg a Való Világot. Hülyék engedelmeskednek hülye utasításoknak, miközben nyereségvágyból útálják egymást. Hát mi lehet ennél valóságosabb?

Akinek nincs lakása, azon a legjobb barátja még tudna segíteni. De rendszerint egyszerre veszítjük el mind a kettõt.

Az alkohol öl, butít - és elfeledteti veled a nyomorodat.

Mikor körülötted mindenki boldogtalan, szomorú dolog boldognak lenni.

Ha nagy leszek, reklámkép leszek. Egy reklámképnek mindig jó kedve van.

Ha minden kötél szakad… én akkor is adnék neked egy kötelet.

Kollegám egy két lábon járó enciklopédia. A szomszédom pedig egy négy lábon járó sör-reklám.

Belülrõl mindannyian jók vagyunk, csak kívülrõl látszunk rossznak.

Ha újra születnék, biztosan jobban sírnék, mint elsõ alkalommal.

Megpróbálom minden percemet kihasználni. Sajnos, mások is. Mármint az én minden percemet.

A partra vetett hal még mindig jobb helyzetben van, mint az, akit beledobtak egy vödör vízbe.

És végül:
Sose légy túl jó ahhoz, aki rossznak tart. A rólad alkotott kép megváltoztatása nagyobb kínokat okoz, mint amennyi örömet a jóságoddal szerezhetnél.

Hozzászólások



nagyon szívesen:)

nagyon szívesen:)



köszi, jók :-)

köszi, jók :-)