ÖN-MARKETING az internetes társkeresésben

ön-marketingÁllsz a tükör előtt. Néha meglátod benne - pontosabban önmagadban - a csodát, máskor meg leginkább értetlenül szemlélődsz. Folyamatosan cikáznak a gondolataid. Időnként TUDOD, hogy különleges vagy és egyedi, máskor meggyőzöd magad, hogy mindenki jobbat érdemel, mint Te. Vannak kételyeid, hiszen értékesnek tartod magad és nem érted, hogy miért pont Te, miért így és miért nem másképp… Aztán a gondolat-lavina elsodor, minden máson gondolkodsz és valahogy újra a sor végére kerülsz.
Hogy állsz ezzel az egészséges-önző-képzővel? Az önzés szó negatívan cseng a füledben? Hogyan neveltek, miként szocializálódtál? Futom a köreimet, figyelem az embereket, rácsodálkozom a világra, de nem tudok jobbat: egészséges-önzés nélkül nem megy. Ki kell fejlesztünk önmagunknak, önmagunkért… és nem mellékesen a másikért, a társunkért. Hiszen a lelkünk mélyén nagyon várunk arra a személyre, aki lelki-testi-szellemi társunk lehet az utunk során. És máris megérkeztünk a problémához.
Vágyunk rá. Mindannyian, akik már valamennyi tapasztalást gyűjtöttünk a teremtés témakörben, jól tudjuk, hogy a vágy fontos, de nem elég. Így van ez a pár-találással kapcsolatban is. Ott fokozottan talán, hiszen mennyire nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mire is vágyunk legbelül. Amire igazából és leginkább MI vágyunk. Nem a szüleink, nem a barátaink, sem a trendeket gerjesztő média… Milyen jól hangzik, kár, hogy annyira nehéz sallangoktól mentesen nézni, hogy ki vagyok én és pontosan mit is szeretnék. Pedig nem kerülhetjük ki a sorrendet akkor lesz rend körülöttünk, ha először fejben rend lesz.

Az internetes társkeresést a felgyorsult világ termelte ki, számtalan irányzata fejlődött ki és az Univerzum törvényeit követve mindegyik maga köré gyűjti célcsoportját. A fórumok megteremtik a csalódott ellenzőket és a boldog elégedetteket, sőt a sportot űző céltalanokat is. Mutálódik ez is, mint minden. Persze azért, mert napjaink kedvelt ismerkedési formája, még nem biztos, hogy rendeltetésszerűen és igazi céljaink szerint használjuk.
Vannak belső vágyaink, elképzeléseink. Hozzá csatlakoznak a sérelmeink, hiedelmeink, megtapasztalásaink, csalódásaink, túlzó vágyaink, téves énképünk. Ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy rossz ÖN-MARKETINGGEL pont olyan „társakat” vonzzunk magunkhoz, akire éppen, hogy nincs szükségünk. Elcsépelt lehet, de önismereti munka nélkül tiszavirág-életű szerelem születhetnek. Megértettem, hogy mennyire fontos, hogy az ismerkedés valóságos tempójában haladjon a képzeltünk is. Kordában kell tartani, mert ha előre siet az oly gyakran kreatív képzeletünk, egy alapok nélkül légvárat építünk, amely pillanatok alatt hullhat darabjaira. Az van, ami van, attól még, hogy hozzáképzeljük, nem létezik. Fájdalmas, de így van. Minden egyes ilyen csalódás alkalmával meg kellene vizsgálni, hogy hol a baj. Lehet-e másik az, aki, olyan, amilyen… és felvállaljuk a saját döntésünket, hogy ez nekünk jó, mert szeretjük a másikat olyannak, amilyen… vagy nem jó, és akár jó is lehetne, ha megváltozna, ha alakulna, ha másképp csinálná stb.stb. - na ilyenkor nyoma sincs a szeretetnek, egyáltalán nem a másikról szól a történet, nekünk kell felismerni, hogy mást képzeltünk, más világban kell tovább léteznünk. Egyedül a mi döntésünk. Nem mondom, hogy könnyű, de másképp nem lehet. A válóperes ügyvédek az első egyeztető beszélgetéseken az elmúlt 10-20 évben egyre gyakrabban teszik fel a rutinkérdések elején: szerelmi házasság volt vagy érdek. Elképesztő, ugye? De miért kérdeznék ezt, ha nem lenne létjogosultsága. A világ tőlünk lesz olyan, amilyen, ezért kell mindenki egyénileg, hogy alapjaiban változtassa meg a tendenciákat. Minden egyes hozzáállás számít.

Amikor készültem a programra, 3-4 éve sokat beszélgettem fiúkkal, lányokkal, nőkkel, férfiakkal. Próbáltam rájönni, hogy milyen mechanizmusok húzódnak meg a háttérben. Ismétlődő hibákat, téves berögződéseket kerestem és találtam. Szépen lassan tettem össze a részleteket, amelyek mai napig bővülnek, alakulnak, csak most már a tréningeket, a jó hangulatú beszélgetéseken, amelyekkel egymást gazdagítjuk.

Önismereti munka nélkül nehéz, és még így is benne van, hogy változunk, és olykor fel kell vállalnunk, hogy már másképp gondoljuk, mást tartunk fontosnak… és leginkább a felismeréssel együtt változtassunk is. Az internetes párkeresés hozhat sok könnyet, nevetést és igaz szerelmet is, ha már egészséges lélekkel használjuk ezt a világot. Saját életem a tanúbizonyság, ahogy elvárásokkal és téves önismerettel próbálkoztam 10 éve, illetve keserves önismereti munka után jóval később, összesen 3 napi netezés után találtam szép szerelmet a neten, ami már másfél éve teszi napsugarassá a mindennapjaimat.

Van választásunk!

Hegedüs Erika
életvezetési tréner, coach



tovább a tréning anyagához…


Hozzászólások



Nem nagyon értem, MIÉRT korlátoz le a cím a netes...

ismeretségekre. Tökmindegy, hol ismerkedünk, a belső világunk szerint választunk, és ugyanúgy elsülhet jól is, rosszul is minden kapcsolat, akár a net hoz össze, akár más...:-)
A lényeg szerintem az, hogy ne keressük azt, akire vágyunk, hanem teremtsük be a lehetőséget, és valahogyan megérkezik.
Hogy neten-e, vagy máshogy?
Hát, nem mindegy? :D