Jack Canfield és Mark Victor Hansen: Az utolsó áldozat

szemekLinda Birtish szó szerint a testét adta oda.
Pedagógusi pályája ígéretesen indult, azt tervezte, hogy idővel remekműveket alkot, mint költő és grafikus. 28 éves korában azonban súlyos fejfájások kezdtél gyötörni. Az orvosok megállapították, hogy hatalmas daganat képződött az agyában. Kb. két %-nyi esélyt adtak a sikeres műtéti beavatkozásnak, ezért az azonnali operáció helyett helyesebbnek látták, ha várnak 6 hónapot.

Linda érezte a benne szunnyadó művészi tehetséget. A fél év alatt tehát lázasan írt és rajzolt. Egy kivételével valamennyi verse megjelent irodalmi folyóiratokban. Egy kivételével valamennyi rajzát kiállították vezető galériák, és gazdára is találtak.
A 6 hónap elteltével megoperálták. Előző éjjel határozta el, hogy másoknak adja a testét. Végrendeletet írt, mely szerint halála esetén valamennyi testrészét a nálánál immár jobban rászorulóknak adományozza.
A műtét sajnos végzetes kimenetelűnek bizonyult.
Ezek után Linda szeme a marylandi Bethesdába került, onnan pedig Dél-Californiába és segítségével egy 28 éves férfi átlépett a világtalanság sötétjéből a fénybe. A fiatalember végtelenül hálás hangon írt a szembanknak, megköszönve az intézmény létezését. (Ez volt a második köszönőlevél, amely erre a címre érkezett - több mint 30000 szempár továbbítása után!)
Közölte még, hogy szeretne köszönetet mondani a donor szüleinek is. Valóban nagyszerű emberek lehetnek, hogy olyan gyermeket neveltek, aki kész odaadni a szemét.
Megkapta Birtishék címét, és úgy döntött, hogy odarepül, meglátogatja őket Staten Island-i otthonukban. Minden előzetes értesítés nélkül csöngetett be hozzájuk. Birtishné nyitott ajtót, és a bemutatkozás után átölelte:
- El sem engedjük, fiatalember, boldoggá tenne minket a férjemmel, ha velünk töltené a hétvégét.
A fiatalember maradt, s amikor körülnézett Linda szobájában, látta, hogy a lány Platont meg Hegelt olvasott. Ő is olvasta a műveket, persze akkor még Braille-írással.
Másnap reggel Birtishné alaposan megnézte, és így szólt:
- Tudja, egész biztosan láttam már magát, de nem tudom, hol.
Aztán egyszerre eszébe jutott. Felszaladt az emeletre, és előkereste Linda utolsó rajzát, az eszményi férfi portréját.
A kép hajszálpontosan ábrázolta annak a fiatalembernek a vonásait, aki Linda szemét kapta.
Ekkor az anya elolvasta az utolsó verset, amelyet a lány a halálos ágyán írt. Így szólt:

"Két szerelmes szív
Bolyong az éjen át
De egymásra sohase lát."

Hozzászólások



Annyira bájosan szomorú

Annyira bájosan szomorú történet. Jellemző írójára, ám én tanulságképp azt vonnám le, hogy találkozzon és lássa egymást a két fiatal szerelmes.
Ilyen csoda történik mikor meg?:)

Igen. Igen. Igen. IGENT mondtam magamra, az álmomra, és életemre.
Szeretettel: Anikó a Ragyogás, a szeretet és a mosoly nagykövete:)



Hát ezért írói példaképem Jack Canfield...

„Semmi sem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, semmi sem túl csodálatos ahhoz, hogy megtörténjen, és semmi sem túl jó ahhoz, hogy örökké tartson, ha a terád váró jóhoz pozitívan állsz hozzá!” Helen Hadsell * www.5rol6ra.hu