Triplán leszúrt Ritzbergert pördültem ma a jégen

jégMegszületett a húgom kisfia szombaton éjjel. Természetesen vasárnap is hozzá készülődtünk... Nem egyszerű nálunk a készülődés ám a 13 hónapos Minával:-) A párom gyorsan felöltözött, majd a lányunkat is belehúzta a 15 réteg ruhába, majd kiment vele az autóhoz, hogy lelehellje róla a jeget, befűtse amig én is elkészülök. Kimentek tehát, itt hagyva engem a lakásba.
Kinézek, látom szakad az eső, az aszfalt egybefüggő jégpáncél, a bejárati kapu előtti lépcsők is mintha a jégkirálynő palotájában járnánk. A kapaszkodó korlátról lógnak a jégcsapok fürtökben...
Tyűűű azannnyát - suttogtam öltözködés közben, aztán pakoltam a "babatáskát".

Mivel úgy terveztük, hogy a kórházasdi után kivisszük Minát még a tropicáriumba is - ahol még sosem járt -, tudtam hogy gyakorlatilag 3 napi hidegélelem, fél tucat pelenka, miegymás kell neki...
Megtömtem dupla adagokkal a tatyóját, nehéz volt mint a sár. Még utólag nyomtam bele a fényképezőgépet, telefont, lakáskulcsot, ezer kilót nyomott pont. Rajtam is délisarki öltözet, vállamra húztam a nagy nehéz táskát - ami semmi pénzért nem akart rajtam maradni -, esernyő a kezembe, tódultam kifelé, s miközben zártam az ajtót, a húgom telefonál amihez ugyebár le kellett pakolnom a földre mindent, hogy megtaláljam a gondosan elrejtett telefonomat. Kiguberáltam, kérte vigyek el neki egy dobozt, amit nálam hagyott...
Vissza a lakásba, dobozt zacskóba, felnyalábol, végre tényleg bezárja az ajtót, elindul.
De mivel ez igy túl egyszerű lett volna még, a folyosó végén ráeszméltem, hogy a lányom nélkülözhetetlen, hófehér nyuszi urát nem tettem be, anélkül pedig nincs élet. Visszatrappoltam, de már nem raktam be a táskába csak rá a tetejére, gondolván azonnal a kezébe nyomom úgy is.
Legnagyobb örömömre láttam, hogy a párom nem a parkolóban áll, hanem hátratolatott a bejárati ajtóhoz, hogy ne szegjem nyakam a jégtáblákon.

Kilépve a kapun mellbe csapott a jéghideg levegő, gondoltam én arra a három lépésre sem megyek ernyő nélkül, mert mintha a dézsából öntenék az égi áldást.
Tehát ernyő kinyitva, táska - ami ezer kg, és nem marad meg rajtam - a vállamon, hatalmas doboz a szatyorban az ernyőt tartó kezemben, tehát semmit nem láttam tőle.
Felnézek, mondom magamban:
- A franc ez tényleg jégpáncél, még egy lábtörés hiányozna most!
EBBEN a szent pillanatban ugrottam a triplán leszúrt ritzbergert a lépcső alján!
A jégpáncél egy darabjára ami sikeresen felázott és fekete mocsárként terpeszkedett, a szó szoros értelmében belefeküdtem egy focista ollózás után!

A pelenkázó táska félig elmerült benne, a hóferhé nyuszi úr konkrétan lemerült az aljára, a doboz zacskóstól együtt elrepült valamerre, én pedig reptemben még mindig úgy szorítottam az ernyőt, mintha az életem múlott volna rajta, ígyhát perecelés közben az ernyő alá szorult kezem, amin persze én ültem. A jobb lábam is valahogy magam alatt maradt, az eső zuhogott rám, én pedig elordítottam egy cifra mondatot ijedtemben, fájdalmamban.
A párom a visszapillantóban csak azt látta, hogy eltűntem, kiugrott értem, feltápászkodtam vele, közben azt üvöltöttem kínomban:
- Na én nem megyek sehova, elegem van, a körmöm is eltört! (:-D)
És mutogattam a borzalmasan saras kezem legnagyobb fájdalmát:-)
Betrappoltam a rettenetesen nyilaló lábammal, bömbölve de néha felröhögve és benyomultam a lakásba. Vizes szivaccsal törölgettem a táskát, nyuszi urat - amiből hála az eszemnek kettőt vettem -, belevágtam a csapba ázni. A nadrágomat lecseréltem, közben egyfolytában folyt az orrom, pisilnem kellett a melegtől és nem tudom milyen problémám adódott még...
A lábam sajgott, a kettétört körmöm szintúgy, a fenekem zsibbadt, az orrom folyt.
Bömböltem, röhögtem felváltva. Aztán belenéztem a tükörbe, mondom:
- Na neeeem, ezt nem hagyhatod! A körülmények nem vehetik el a kedved, és te sem veheted el másokét! Szedd össze magad hisztis tyúk, és indulj. A húgod a kórházban számít rád, és te is szeretnéd megölelgetni az új jövevényt. Csakazértis jó napod lesz!

Megmostam az arcomat, és miközben jöttem ki a fürdőből, megláttam az ablakon keresztül, ahogy a párom, a kislányunkkal az ölében bánatosan kullog utánam a lakás felé. Majd megszakadt a szívem a látványtól. A béna büdösbogár pörgésem miatt képes lettem volna őket is megfosztani egy pillanatig az örömtől. Ez nagyon kijózanító volt.
Nem is véve tudomást a fájó testrészeimről, megtörölgettem a dolgokat, felkaptam a másik nyuszi urat, bezártam az ajtót és rohantam hozzájuk ki.
A párom teljes megdöbbenéssel nézett rám, hiszen úgy vágtattam be, hogy nem megyek sehova és bömbölve drámáztam el, hogy halálos esést éltem túl.
Felröhögtem a látványától, mire végre ő is megkönnyebbülten kimerte röhögni a mutatványomat:-)
Szegény, visszafogta még a nevetést is úgy megijedt tőlem. Talán sosem fogom elfelejteni, mennyire röhögött amikor kielemeztük a nap végén a dolgot. De én is, még most is amikor írom, el kell fojtanom a zokogó röhögésemet:-)

És a tanulság? Hagyhattam volna magam a legnagyobb önsajnálatban, a hisztérikus hangulatban, elronthattam volna a magam és mások napját.
Ehelyett sikerült összeszednem magam, megrázni a fejemet és felszólítani magamat, hogy "jöjjek ki a hülyeségből azonnal"!

És EZT ITT TANULTAM!
Tőletek... amiért nagyon szeretlek Benneteket.. mert formáltok, jobb embernek érzem magam amióta ezt a közösséget ismerem.
Köszönöm!

Hozzászólások



ÖBikém:-)))))) Apám

ÖBikém:-)))))) Apám mindig azt mondta - természetesen amikor rajta röhögtünk -: A káröröm a törpelelkű emberek öröme:-)))
A káröröm igen, de amikor valaki Cyranosra tudta venni a maga kárát, akkor mindent bele.
Ahogy a párom is a történetben, levegőt sem mert venni szegény, nemhogy felröhögni amikor látta a fetrengésemet:-)))
Na de aztááááán.... :-)
Hogy ilyen történetem van-e? Szinte csak ilyen történeteim vannak. Ég körülöttem a levegő állítólag:-))

Ölellek: Gini

"Amit most az elmédben látsz, azt hamarosan a kezedben is tartod."
Bob Proctor



Drága Gini :)

Juuuj de jó volt ez a történeted, most találtam rá, mert eddig el voltam varázsolodva a magam kis teremtéseivel és állatira készültem a hétvégén lezajlott esküvői kiállításra :) Szóval nagyon köszönöm, hogy igy kora :))))) reggel óriási nevetést csaltál ki belőlem :)))) Hát én is elképzeltelek :)))) Kérlek szépen, ha van még ilyen mókás történeted, akkor oszd meg velünk :) Na nem azért hogy kinevessünk, hanem hogy Veled együtt nevessünk, hiszen az olyan jó mikor sokan vagyunk vidámak :)))
Szeretettel: öbike
Mosolyogj Magyarország :)



:-D Drága Márti! Néha

:-D Drága Márti!
Néha annyira jó együtt röhögni a másikkal, néha a másikon:-))) De mindenképp elönti az embert az endorfin, és ettől úgy érzi, jó élni. Örülök, hogy itt jártál!!
Üdvözlet a párodnak is!:-)

Ölellek: Gini

"Amit most az elmédben látsz, azt hamarosan a kezedben is tartod."
Bob Proctor



Drága Gini!!!!

Ezer köszönet ezért a történetért!!!! Egy igen fárasztó nap után kattantam rá erre az oldalra, azzal a nem titkolt szándékkal--hogy feltöltődjek!!! Sikerült!!! Tanultam megint!!! Egy törött köröm :D, egy fájó popsi bizony sokunk napját megzavarta volna. Pláne, hogy a leszúrt ridbergeredet senki nem pontozta. A párom ugyancsak fáradtan bejött a szobába és nem igazán érdekelte a történeted, amit felolvastam, de pár perc után együtt röhögtünk a sztoridon!! Gratulálok és mégegyszer köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Márti



:-)))))))))))))) ... mint

:-)))))))))))))) ... mint egy nagy piros madárijesztő ... vakon csúszkálok a jégen... :-))))))))))))
Na most én is zokogok! Köszi, jól esett, gratula az egyensúlyérzékhez!:-)))

"Amit most az elmédben látsz, azt hamarosan a kezedben is tartod."
Bob Proctor



:D

Kedves Gini!

Még soha nem írtam, nem is olyan régen regisztráltam, de mostanában gyakran nézem meg ezt az oldalt. Sokan leírták már itt előttem, de én is könnyesre röhögtem magam a történeteden, közben láttam magam előtt a reggeli mutatványomat, amikor is két degeszre tömött szemeteszsákkal a kezemben próbálom halált megvető bátorággal megközelíteni a kukát. A kapucni az orromra csúszik, a kutya, meg a macskák a lábaim között rohangálnak, vakon csúszkálok a jégen, mint egy nagy piros madárijesztő........., de megúsztam!
Köszönöm a történetet, jól esett így estefelé!



Drága Gini!

Nagyon fáradtan értem haza a munkahelyemről. Ilyenkor mindig azonnal meglátogatlak benneteket, hogy kikapcsolódjam.
Fantasztikusan írtad le a "majdnem " rossz napodat. Nem szép dolog nevetni mások nem jól sikerült dolgain, de a te történeteden annyira nevettem és visítoztam, hogy a férjem a másik szobából fejvesztve rohant mi bajom lehet.
Példa értékű a történeted, valóban nem ronthatjuk el mások napját, s ha lehet a magunkéval sem tegyük.
Szeretettel üdvözlök mindenkit.
Angelika



Diana drága, tele vagyok

Diana drága, tele vagyok ilyen történetekkel egy ideje, rezegtetlek majd még:-))

"Amit most az elmédben látsz, azt hamarosan a kezedben is tartod."
Bob Proctor



Nagyon édi !

Kedves Gini !
Köszönöm Neked , annyira tetszett írásod , hogy hangosan nevettem rajta és még a könnyem is kicsordult örömömben. Így kell magasabb rezgéstartományba kerülni !
Szeretettel : Dia



:-))) Köszönöm, hogy

:-))) Köszönöm, hogy elolvastátok és hozzászóltatok a történethez!
Alfajáró Bagolytárs: Hát tényleg, mint egy hülye szőke:-D Úgy röhögtünk utólag ezen is, hogy nem igaz. (Dehát azért jó szőkének lenni, mert mindenki azt hiszi hülye vagy, ezért könnyű néha okosnak látszani:-D)

Ragyogásom: :-D Köszi, és nagyon vigyázz magadra, fáj a lábam cefetül még most is:-) És jó, hogy ennyivel megúsztam - na meg persze a körmöm:-D -:-))
És igen, a félelmemmel vonzottam be - talán - az esést...

Zsuzsukám: Köszönöm, örülök, hogy olvastál!

Ölellek Benneteket: Gini

"Amit most az elmédben látsz, azt hamarosan a kezedben is tartod."
Bob Proctor



Drága Gini!

Zsuzsuka
Hatalmas, ölelős, szeretős GRATULA!
Nagyon szórakoztató az írásod, és amiről szól, tanulság lehet mindenki számára.
GRATULÁLOK ÉS KÖSZÖNÖM!



Gini, gratulálok! Én is most mondtam le életem egyik

lehetőség-pillanatával való találkozását, mert a biztos tudat: Hogy csúszik az út. bizonytalanná tett. Pedig, arra kéne koncentrálnom, hogy semmi nem történik velem " csak úgy!" ám a belső bizonytalanság most kicsit erősebb bennem, a csúszós járdák miatt. Tegnap 2x is akkora sasszékat levágtam, hogy öröm volt nézni!:) ám nem estem el.

Csúcs jó fej vagy! És olyan jó lenne, ha Kati ezt olvashatná!

"Merjünk élni, merjünk remélni, szeretni, s könnyeket is hullatni, ha kell. A dal dalol, az élet virágzik a kegyelem által, s a végtelen szeretet, ha engedjük oly lágyan karol át.