Kacsák harca

kacsatáncKacsák harca

Nem olyan régen elnézve a vadkacsákat, eszembe jutott egy kedvenc történet egy kedvenc könyvemből:

„Ha két vadkacsa összekap- s a harc sohasem tart sokáig-, utána elválnak, és ellenkező irányba elúsznak. Ezt követően mindkettő néhány erőteljest csap a szárnyával, hogy levezesse a harc kapcsán benne felgyülemlett energiafölösleget, majd békésen tovább úszkál, mintha misem történt volna...
Ha a kacsának emberi elméje lenne, akkor gondolkodással és történetkreálással életben tartaná a harcot. Valószínűleg ez lenne a vadkacsa története: „ Nem tudom elhinni, mit művelt az imént! Tizenöt centiméterre megközelített! Hát azt képzeli, hogy övé ez a tó?! Semmibe sem veszi a privát szférámat! Soha többé nem bízom meg benne Legközelebb biztos valami mással fog próbálkozni, csak hogy bosszantson! Biztos vagyok benne, hogy máris forral valamit ellenem. De nem hagyom annyiban! Úgy megleckéztetem, hogy azt el nem felejti!”
És az elme tovább és tovább szövi a meséit, és napok, hónapok vagy évek múlva is még ezen gondolkozik, és erről beszél. Ami pedig a testet illeti, a harc folytatódik, és az energia, amit ezekre a gondolatokra reagálva a test termel: érzelem, ami aztán további gondolkodást generál. Ez válik az EGO érzelmi gondolkodásává. Láthatod már, milyen problémás lenne a kacsa élete, ha emberi elmével rendelkezne. A legtöbb ember pontosan így él. Számára egyetlen helyzet vagy esemény sem ér igazán véget. Az elme és az elme alkotta „én és az én történetem” tovább hajtja.
Eltévedt faj vagyunk. Minden természetes dolog, minden virág, fa és minden állat kulcsfontosságú leckét adhatna nekünk, ha megállnánk, néznénk őket, és figyelnénk rájuk. Kacsáink leckéje így szól: rázd meg a szárnyaidat! Lefordítva ereszd szélnek a történeteidet, és térj vissza az erő egyetlen helyéhez: a Jelen Pillanathoz!”

Ha netalán valamelyikünket egy „vélt sérelem” ér a héten, kívánom, hogy legyen erőnk megrázni a szárnyainkat, és „tovább úszni” 

Szép hetet Mindenkinek!

Címkék:

Hozzászólások



Drága Instinct...

Nagyon köszönöm , hogy megosztottad velünk ezt a történetet... Nekem : erőt adó.... Üdv. ágica



Mindenesetre, ha ösztöneink vezetnének minket,

lehet jobbakká válhatnánk:) Bár... én megteszem mindennap, ahogyanját, jobbá válásomnak:)
"és : megrázom szárnyaimat..." Köszi az érdekes írásod! Anikó

Igen. Igen. Igen. Élni jó:) És én IGENT mondok életemre.



Instinct,

ez jó.
Tetszik.És jó a gondolatmenete is.

Köszönöm:)



Eltévedt faj vagytok? valahol azt olvastam, az emberi faj..

minden egyes egyede HŐS! Még az angyalok is csodálják az embert és felnéznek rá!
Van sok gyarlóság az emberekben, de hogy eltévedt faj lenne... hmm.. ez azért hatalmas túlzás! ...

Nem olyan egyszerű dolog az anyagban megvalósítani a lelki értékeket... a kacsáknak nem valószínű, hogy vannak gondolataik, ösztöneik vezetik őket, ám az ember félig angyal, félig állat...

Minden tiszteletem az embereké! Akármilyen angyalok, vagy gyarlók is földi életükben!

Dzsinitek! ;)

..."az életben mindent elérhetünk - szerelmet, boldogságot, egészséget -, ha „kérjük, hiszünk benne, és készek vagyunk elfogadni azt".