Kertem, lelkem, gondolataim...

Kertem, lelkem, gondolataim

Május vége van, nincs nyoma az ilyenkor lenni szokott időjárásnak, mégis oly kellemes idő van, egy –egy esőcsepp csillan meg a természet arcképén, mert az elmúlt percekben az eső öntözte meg a földet. A nap néha előbújik a felhők mögül megmutatva önmagát, s a szellő lágyan simogatja bőrömet. Kint ülök a teraszon, a csendet csak a madarak csicsergő éneke töri meg, ami olyan jó érzés füleimnek. Körülnézek a kertemen, szeretem ezt a környezetet, amiben most élek, ami már életem részévé vált, amely lelkemet is tükrözi vissza. Már akkor megszerettem, mikor még minden sivár volt és kopár, de az érzés, hogy az enyém, feledtette velem, az akkori állapotát, s csak azt láttam magam előtt, hogy majd milyen is lesz. Egy igazi kihívásnak tekintettem, ahol alkothatok, ahol valami maradandót hagyhatok a hátam mögött, amire azt mondhatom, igen, ezt én csináltam. Amire ha majd ránézek, örömmel tölt el.
Mindenhez türelem, kitartás, hit, szeretet kell. Nem kaphatunk egyből virágzó kertet, ha nem ültetünk bele virágokat, s hiába várjuk, hogy szirmot bontsanak, ha közben elfelejtjük gondozni. Nem szabad csak várni, mindig tenni kell érte, minden egyes nap, mert, ahogy az emberek, úgy a növények is hálásak nekünk.
Most már minden egyes fűszálat ismerek, mit mi ültettünk a feketeföldbe, minden egyes bokor és virág a törődését tükrözi vissza a kertemben, amit a szépségével hálál meg nekem, s én most gyönyörködhetem bennük. Órákig tudnám nézni őket, látom, amint a szél játszik a levelekkel, ahogy egy-egy esőcsepp megszárad a virágok szirmaim, s közben a méhek szorgalmasan dolgoznak, a szemem előtt érik be egy-egy termés, és érezhetem a számban a gyümölcs zamatát, ami az én kis birtokom igazi gyümölcse. Látom a napfényt megcsillanni mindenen. Hálás vagyok, amiért a fenyőcsemetéim megmaradtak nekem, és most látom, hogy élénkzöldhajtással indulnak neki a fejlődés felé. A rózsabokrok illatát mélyen magamba szívom, s közben madarak kergetőznek a fejem felett.
Hálás vagyok, mert nekem ez megadatott, mennyi ember nem tudja élvezni a természet csodás szépségét, amit a saját otthonában lel meg, vagy észre sem veszi s elmegy mellette. Nem tudja értékelni, hogy milyen szerencsés, mert lekötik a figyelmét az egyéb teendői, és nem tud megállni egy pillanatra.
Mindig meg kell állni egy kis időre, és körülnézni magunk körül, hogy milyen szép is a világ, mindenben meg kell találni azt a valamit, aminek örülhetünk, mert hinni kell benne, hogy létezik, értékelni kell ezeket a kis dolgokat is, mert sok ember úgy él a Földön, akinek még ennyi sem jut. Meg kell állni, és csak hallgatni a csendet, hagyni, ahogy az érzések elöntsék lelkünket.
A Kertem a lelkem is egyben, ami igényli a törődést, gyomlálni kell gyakran, mert a rossz dolgok gyorsan elszaporodnak benne, megfojtva szépségét. Az eső is lemossa a természet arcáról a piszkot, a lelkünknek is szüksége van a tisztító esőre. Mert amilyennek látják a kerted, az magában hordozza a munkádat, s amilyen a lelked azt tükrözöd mások felé. Amit te megtalálsz a kertedben, azt mások meglátják a lelkedben.

Címkék:

Hozzászólások



Művész vagy!

Az élet az embernek az önkifejezés. A te önkifejezésed a kert. Fizikai valójában nem is kell látnom a kerted, mert egy vagy vele. Annyira egy vagy vele, hogy ebben a néhány sorban, amit leírtál sem látok különbséget közted és a kerted közt. Mély érzésű ember vagy, agy művész. Bizonyára az emberi kapcsolataid is ilyenek. Ha viszont nem, majd álatlad azzá válnak. Egy igazi kertész élete minden területén kertész. Minden jót kívánok neked!



szia

Boldog vagyok, hogy ezzel a pár gondolattal segíthettem
puszi



Kedves Moncsi!

Fantasztikus!
Köszönöm szépen!



Öröm:))

Öröm volt olvasni soraid...:)



Gyönyörű kis kerted van :)

Gyönyörű kis kerted van :) Egy élmény volt:)



Nos ez elragadó...ma még

Nos ez elragadó...ma még biztosan elolvasom párszor...szívesen megtekintenék akár egy képet is a kertedről, bár képzeletben a kertedben jártam...csodásan írsz a lelked tele van megannyi szépséggel.... és a gondolatod is..
Köszönöm.....elragadó a világ...és ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy milyen kedvesek az emberek...sok-sok kedves ember van a világon...mindenki kedves.... :-)