Kész Csoda

kész csodaKész csoda, hogy még csak itt tartunk. Szemlélődöm a világban és tapasztalom, hogy valóban árad az élet. Az univerzum korlátlanul ontja áldásait és adományait. Mindig, mindenhol, minden körülmények között. Végtelen az emberi fantázia és kreativitás. Tudjuk, bármit képesek vagyunk végrehajtani, megvalósítani.

Akkor kérdem, miért nem tesszük?

A kérdés költői, tudom a választ. Félelemből.

Régi rendek beidegződései.
Gátakat állítunk mások és önmagunk elé. Mások előrejutásától félünk, nehogy a kiszolgáltatottjaikká váljunk. A saját gyarapodásunkban, pedig hinni sem merünk...
Pedig, olyan egyszerű ez. Ha az egyik embernek elérhető valami, az elérhető mindenki más számára is. Csak meg kell teremteni a lehetőségeit...
Erre kellene szánni hatalmas energiáinkat, melyeket ezen megvalósulások útjába állítunk. Csupán át kell állítani beidegződéseinket. Megértjük, hogy minden szabadságunkban áll. Megalkothatunk egy olyan életet, ahol felszabadítjuk berekesztő reflexióinkat és mindenki megvalósíthatja önmagát.

Banálisan egyszerű ennek a folyamata. Megértjük és megéljük, hogy bármit létrehozhatunk. Evvel kapcsolatosan feltárjuk személyes korlátainkat és változtatunk korábbi alapállásunkon...
És már kész is. Ott állunk a rajtvonalon. Roboghatunk céljaink felé...
Lehet, még így is bonyolultnak tűnhet, ám tapasztalatból tudom, sokkal gyorsabban születnek meg eredményeink, mint azt előzetesen gondoltuk volna...

Minden rendelkezésünkre áll. Kreativitás, eltökéltség, korlátlan anyagi javak...Minden itt van körülöttünk. A létezés hatalmas mennyiségű áldásai hevernek mindenütt. Egyfajta pangó energiaként, felhasználatlanul.
Csak azért, mert úgy döntöttünk, nem tesszük mindenki számára elérhetővé. Abbéli félelmünkben tettük ezt, miszerint a javak végesek. Ám most már tudjuk, hogy a Mindenség energiái kifogyhatatlanok. Sőt, minél többet mozgósítunk belőlük, annál jobban újra termelődnek. Csak át kell állítanunk a bennünk futó programokat és már kész is az alap.

Nincs de... Mindenki tudja és érti, hogy ez ENNYI.
Nem mehetünk visszafelé!

Számos, talán sosem volt mennyiségű elmélet és gyakorlati kezdeményezés születik, mely a korábbi, idejétmúlt rendeket igyekszik felváltani... Valami élhetőbb, magasabb létminőséget támogató rendszereket. Nem az a kérdés, hogy melyik a jobb, hanem hogy mikor. Amikor ilyen sok várakozás van a levegőben a változások és változtatások iránt, az biztosan meghozza az eredményét... Ezt a secretes tudatossággal élők nagyon jól tudják.
Nekünk csak azt kell eldöntenünk, hogy megvárjuk tétlenül, mivé fajulnak e folyamatok, vagy teljes tudatossággal és odaadással részt veszünk benne... Mint tudjuk, az utóbbi vezet az általunk kívánt eredmények eléréséhez.

Persze tudom, nem lesz könnyű elengedni a másokon való uralkodás lehetőségét... Ám erre csak addig volt szükség, míg nem ismertünk meg más módszereket az életenergiák felfrissítésére. ( Ennek legjobb megértéséhez ajánlom a “Mennyei prófécia” című könyvet és filmet, valamint a teljes ezoterikus irodalmat...)

Most, hogy már felismertük, végtelen mennyiségben áll rendelkezésünkre, nem kell azt másoktól elvennünk...

Meglehet, egy darabig unalmas lesz, a rengeteg fölösleges dráma nélkül, ám bízzunk magunkban és kreativitásunkban. Hamar megtaláljuk az újabb lehetőségeket, teremtő energiáink kamatoztatására.
Ott van mindjárt az Élet számtalan csodájának felfedezése, melyekre eddig nem maradt elég figyelmünk. Kezdhetjük is mindjárt önmagunkkal. Minden porcikánk, minden lélegzetvételünk, minden szívdobbanásunk, az egész életünk minden pillanata csodálatos, elképesztő!!!
Ha ennek tudatossága meg van, akkor még ott az egész világmindenség....

Mint minden forradalomnál, itt is joggal merül fel a kérdés: -Mi lesz, ha a többiek nem akarják?

Megnyugtatok mindenkit. Nem kell, hogy azonnal értsék...
Ma és mindig egy olyan világban élünk, melynek változásait, fejlődéseit az emberiség nagyon kis százaléka generálta. Kicsivel többen voltak, akik véghezvitték. A túlnyomó többség pedig éli, ezt a kevesek által létrehozott valóságot. Fogyasztói és felhasználói vagyunk egy olyan világnak, melynek valódi kialakulásához vajmi kevés közünk van.
A bátraknak azonban, mindig nyitva áll a lehetőség, hogy részt vegyenek a reformációban. Az aztán felemelő életút!!!

Idővel mindenki számára kivilágosodik, miért is érdemes magasabb életminőségeket elérni. Akkor már közösen ünnepeljük megújult életünket. Ma is ezt tesszük, tulajdonképpen...
Nem gondolunk minden nap az elmúlt történelmi korokra, de néha egy-egy múltbéli utazás, a filmek, az irodalom vagy egy utazás valamely történelmileg nevezetes helyen, eszünkbe juttatja mai lehetőségeinket.
Társadalmi, technikai, erkölcsi, lelki, szellemi és megannyi más dimenziója életünknek, ami sokkal felszabadultabb. De nem csak szabadabb, hanem benne rejlik a továbblépés lehetősége is. Folyamatosan...

A számomra legfontosabb momentum, ezen folyamatban, hogy megtaláltam igazi tevékenységemet! Végre megértettem, mivel kell foglalkoznom, miben teljesedik ki az életem! Mi az a foglalatosság, ami minden nap minden percében örömmel és hálával tölti meg a szívemet. Amitől bizsereg minden sejtem és táncot jár, végtelen...

Minden és mindenki tökéletes, megismételhetetlen CSODA!!!

( Egy utcára néző kávézóban írtam e gondolatfolyamot, s mikor felnéztem ez volt az első érzésem a körülöttem látott emberekről... Jól esett!)

SZERETLEK! KÉRLEK BOCSÁSS MEG! SAJNÁLOM! KÖSZÖNÖM!!!

Meghajlok a Bennetek Élő Tudatosság Előtt!!!

Baráti Szeretettel.

zorba

http://www.lyoness.ag/hu/

totzoli129@freemail.hu-ez a saját e-mail címem...ide bátran írhatsz.

Ez már a Jelen, az egymásért tevékenykedők közössége.

Hozzászólások



Csak de...

:)



zsul kedves, csak nem rossz

zsul kedves, csak nem rossz napod volt? :-)



Látom ahogy az állam most

Látom ahogy az állam most is teremti a lehetőségeket... eljutottunk a fogyatékosokig... támogatás megvonás, pénzelvonás... had rohadjanak ők is... régi beidegződések régi rendek? Felépítettünk egy rabszolgatartó civilicációt, nem egyszer, hanem sokszor... idáig mindig ugyanoda tudtunk csak, mint emberiség eljutni: kevesek uralni akarták sokak - végsősoron - életét. Miért? Mert féltek, hogy máshogy nem jutnak ők maguk saját élettérhez? Fene tudja... talán ezért... végsősoron mindenki az illúziótól fél, hogy elkülönülten vagyunk itt, és meg kell szerezni, ill. birtokolni kell mindazt, ami az élethez kell, ráadásúl, ha kell a másikon keresztül, és NEM vele. Ebből a hibás alaptézisből jön minden régi beidegződéses program. S most ebben a "modern" civilizációban ugyanez a helyzet. Önmagunkat ismételve pusztítjuk magunkat... közben persze a tudatosodás egyre erősebb... a mag már el van ültetve, a szár már növekszik... vajon lesz még itt valami mire megnőne? Ebben a csodás "újkorban" ugyanúgy azt hiszik, hogy csak az a normális ember, aki pénzt keres, mert az dolgozik, és akkor ő jó ember... pedig az életigenlés NEM a munkánál, hanem a létezésnél kéne, hogy kezdődjön. Azért van jogod élni, mert élsz, mert megszülettél...de ugye egy rabszolgatartó társadalomban a hatalomnak szüksége van a zárt, rendezett sorokra, ezért igyekszik mindenkit munkára ösztökélni, lehetőleg olyan munkára, aminek az eredménye úgy is hozzájuk vándorol... így elülteti azt, hogy akik nem dolgoznak, vagy nem úgy, vagy ne adj isten "merészelnek egy kis plusz segélyt kapni", azok elvetemültek és érdemtelenek az életre. Itt tartunk most... a tudatosodás is halad, de az országgyűlés és a kormány is halad...



Hol tartunk...

Azt hiszem, mindig éppen ott tartunk, ahol kell. :D

Érdekes - erősítsetek meg, mert szerintem mindenki így van ezzel -, néha vannak olyan időszakok, amikor azt érzem: hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Miért történik mindez? Hogy teremthetek így félre? Aztán ilyenkor mindig születik egy felismerés. Egy "Hoppá!". Nekem majdnem két évig tartott a legutóbbi, mire eljutottam a "Hoppá!"-ig. Pedig remek teremtő hírében állok. :D De negatívan is remekül teremtek. :D

Egy hónapja, hogy megbocsájtottam. Egy hónapja, hogy kivirult az ég újból. És micsoda lazaság van most! Örülök a létnek. Rácsodálkozom újból a szépségre. Élvezem az életet. Újból alkotok. Vásznakat festek. Ez ám az igazi teremtés. Ráadásul ez én vagyok. Ez ÉN Vagyok. És ahogy megteremtem a festményeimet, úgy folyamatos boldogság jár át. Érzem, hogy létezem. Képzeljétek csak, a Teremtő mennyire boldog lehet, miközben "rajtunk dolgozik". És ha "elkészülünk", mennyire büszke lesz ránk! Mi mind, egyedi alkotások vagyunk, és a maga, egyedi nemében tökéletes teremtmények.

Hogy hol tartok? Mindig máshol. De mindig egyre jobban érzem magam. Egyre nagyobbak a felismerések, egyre szabadabb az életem, egyre gazdagabb (a szó teljes értelmében).

Valahogy egyszerűen csak mennek a dolgok. Semmi más dolgom nincsen, mint álmodozni, vágyakozni, élni, lenni, tenni.

Mindegy, hol tartok, csak érezhessem ezt a felszabadult örömöt, amit a lét ad.

Shakti



Hmmm..

Azt gondolom, hogy nem a tökéletesektől kell tanulnunk, hanem attól, aki többet tud mint mi..
Ha nem tudok összeadni nem kell megkeresnem a tökéletes embert, hogy megtanítson, csak találnom kell egyet, aki tud összeadni.. az nem számít, hogy ő maga nem tökéletes.. vagy hogy magasabb életminőségben van e..
Sőt igazán az sem számít, hogy ő maga példa e arra amit tanít, hiszen amit mond attól még lehet igaz..
Egy ismerősöm tüdőrákban halt meg és amikor mentem meglátogatni miután kivették a fél tüdejét, cigarettázva találtam a teraszon..
Azt mondta- Jani, sose szokj rá a cigire..
Igaza volt IGEN.. viselkedésével azt mutatta amit tanított NEM..

Még tovább megyek.. amikor könyvet olvasunk és megragad bennünket egy-két IGAZSÁG.. magáról a szerzőről nem tudjuk hogy úgy élt e ahogy írt.. Epiktétosz, Tatiosz, stb..
Az igazság amit mondtak mégsem válik hiteltelenné..

Szóval ne azt boncolgasd ki írta, hanem azt, hogy mennyire érzed igaznak, amit írt..

GÁL JANI.. :DDDDDD

http://fedezdfelmagad.blogspot.com/



Kedves Newton, szerintem igen. Zorba is, mint mindannyian itt

azon dolgozunk. És, ha már a kérdéseknél tartunk, mert kérdezni jó, te hol tartasz kedves?
Életminőséged milyen szinten van? Megfelelőnek érzed?
Van választásod. Mindannyiunknak van választása.
Sajnálom!
Bocsáss meg kérlek!
Köszönöm!
Szeretlek. Anikó

nem a hangszer vagy a muzsika számít, hanem a dallam, ami belőlünk jön, mert ha az megvan..... a lelkünk, szellemünk kommunikál egymással.



Az írásban ott van a válasz...

Ez egy életrajzi részlet:

"Tizenkét éves volt, amikor beiratkozott a szülőföldjétől 10 mérföldre lévő Grantham város gimnáziumába, ahol a város gyógyszerészénél, William Clarke-nál lakott. Az iskolában csak latint és ógörögöt tanult. Abban az időben a matematikának nem sok időt szenteltek. A fiatal fiú érdeklődése egyre jobban lelankadt, mely a jegyein is meglátszott.

Ennek – Newton visszaemlékezései szerint – az vetett véget, amikor az iskola egyik tanulója a templomnál belekötött és gyomron rúgta. Conduitt – Newton első életrajzírója – így beszéli el a történetet: „Isaac nem volt olyan nagydarab, mint ellenfele, azonban olyan megszállottan és eltökélten küzdött, hogy legyőzte ellenfelét: addig ütötte, míg az fel nem adta a küzdelmet … a fülénél húzva ráncigálta ellenfelét a templom oldalához, hogy arcát többször is a falba verje, és orrát a kövén véresre dörzsölje.” – Tehát végre akadt számára valaki, akin felhalmozódott dühét kitombolhatja. A megaláztatást azonban Newton ezzel még mindig nem zárta le. Szellemileg is meg akarta alázni ellenfelét, így ettől kezdve az órákon is figyelt. S ő lett a legjobb tanuló."

HÚÚÚ! Ez aztán az érdekes sztori... Az ébresztette fel egy ekkora tudós alvó tehetségét, hogy egy másik gyerek gyomron rúgta...
Az meg kissé túl reagálta a történetet... Hát, sosem tudni, miből lesz a cserebogár... Az Univerzumnak van humora...

SZERETLEK! SAJNÁLOM! KÉRLEK BOCSÁSS MEG! KÖSZÖNÖM!!!

Meghajlok a Bennetek Élő Tudatosság Előtt!!!

Baráti Szeretettel.

zorba

http://www.lyoness.ag/hu/

totzoli129@freemail.hu-ez a saját e-mail címem...ide bátran írhatsz.

Ez már a Jelen, az egymásért tevékenykedők közössége.



kérdés

és te hol tartasz kedves Zorba? Te már szuper gazdag-egészséges-boldog vagy? Te már magasabb életminőségen élsz?