Ki a kicsit nem becsüli...

bruce willisNem indult jól a napom. Nem tudom az okát, mert reggel még kimondottan örültem. Pedig nem jellemző nagyon rám :)

Átlagos nap, átlagos munkával, átlagos emberekkel. Átlagosan lehúzott, szürke hangulattal. (oké, persze volt néhány cigiszünet, amikor üveges szemekkel kibambulva a fejemből épp sikerült ábrándozni egy kicsit :) Szóval nem voltam teljesen totálon "szinten", de azért 1-2 kisebb "heroinadag" akadt a nap folyamán. (pénzpénzpénz és bármi:)))

Majdnem este viszont kaptam egy telefont. Visszamondtak valamit, aminek nagyon örültem. :)

Ez a dolog is napok óta mindig előjött az agyam hátsó eldugott kis zugából. Egyszerűen nem akartam.
Ha azt veszem, lényegében már valami perverz örömmel hajítottam oda hátra vissza.
Kussojj, tééééé...

Minek is folglalkozzak most ezzel a problémával? És egy jóleső kaján vigyor kíséretében arra gondoltam, miért idegesítsem magam ezzel. De tényleg. Most miért? Van értelme? Vagy így, vagy úgy, de megoldódik a dolog.

Szóval egy problémával kevesebb maradt az életemben. Azért ez elég kemény dió volt.

Most nem megyek bele, mert már aludnék, de azért nagy vonalakban:
Volt egy elég nyögvenyelős maszekom. Már nyomasztott is egy ideje, mert nem igazán volt kedvem csinálni. (Komplett adminisztrációs rendszer, véget nem érő, egyre bonyolultabb összefonódásokkal. Már néha azt hittem, szétdurran az agyam.)
Ma felhívtak, hogy inkább valaki más folytatja. (Ó, mekkora megkönnyebbülés, bár nincs belőle lóvé...)
De mivel már járatos vagyok a témában, vegyem már át az elfoglalt főnöktől az elmagyarázás és megértetés feladatát. Mármint, hogy mi ez, mit szeretnének, és hogyan.
Persze, simán...
Minden rossz érzés nélkül, mondtam rá egy kövér igent. Pusztán baráti segítségre kértek.
Na jó, egy kicsit ott volt bennem a "biztos ő jobb, én meg most nagyot égtem" érzés ... :(

De tökmindegy. Ezt akartam igazán, és megkaptam. Nem mindegy? Megint boldog lehetek.
A másik fele:
Kitalálom, hogy mit és hogyan, az emberük meg megcsinálja? Bakker, kell ennél jobb?

Végül is, nézhetem mindkét oldaláról a dolgokat.

Szarul csináltam, és lassan. Leégtem. Leváltottak. Meg is aláztak, mert még pesztrálhatom a csávót, aki kitúrt.
-vagy-
Nem akartam. Leváltottak, és lényegében megkaptam a munka könnyebb, kreatívabb, alkotóbb részét. Igazából ilyenekre vágytam mindig. Az alkotás öröme. :) És nincs az a rohadt "favágó" munka...

Nem esett nehezemre a másodikat választani. És jó volt. Pedig nem szeretek megbeszélt dolgokat visszamondani. Főleg, ha már elkezdtem.
De ANNYIRA NEM VOLT SEMMI KEDVEM HOZZÁ!!!!!

És megkaptam. :)))

Ja, és persze még valaki segítséget kért tőlem. Nekem kicsit olyan volt, mintha mondjuk "brúszvilisz" besétált volna és elhívott volna sörözni. :)) De ez már lehet véletlen. Néha olyan is kell :)

Címkék:

Hozzászólások



Hehe

A képet Admin szerezte :) De tényleg jó. Tipikus "brúszviliszes" :P

Nekem is tetszik a stílusom :) Csak kár, hogy ilyen keveset beszélgetek magammal :)
Pedig tök jól elszórakoznánk mi ketten. Én meg magam. :D na jó, ez már súlyos :)



Halihó!

Ide nekem Bruce Willis-t! Igen jó az a kép! :)
Tudod, Milliomos, kicsit olyan a stílusod, mint az egyik haveromnak, és tetszik! :)

Üdv: Wanda



Valaki? :-)

Örülök, hogy Valaki segítséget kért tőled, és ehhez valószínű lesz kedved is. ;-)
A Bruce Willis-szel én is elmennék sörözni, meg minden...
Jó, hogy "véletlenül" idekeveredtél. Felfrissíted a "vérvonalat". Ránk fért egy "félig üres-félig teli pohár" történet. Bírlak. Írjál még! :-)