Kinyilt a világ..

Régen írtam már le saját gondolataimat, régen olvastam bölcs soraitokat, azokat a sorokat, amik támogattak és kizökkentettek a mindennapi sivárságból, talán elhatalmasodó kötelességtudatomból. Fontos leírni, hogy elindultam egy úton és talán annyira naiv sem vagyok már, bár a szív útjai kifürkészhetetlenek, amikor az eszemet cserbenhagyja a szív szava, vagy dübörgése.

Az életünk során döntések sorozatával találjuk szembe magunkat. Ez a megállapítás sablonos ugyan de tény, nem igazán lehet mit kezdeni vele. Nem is értem mindig a gondviselés akaratát, hogy mi miért történik és mi is ennek az oka. A baklövéseink és sikereink csak előrébb visznek azon az úton, amin keresztül megismerhetjük saját magunkat és környezetünket. Mert minden gondolatunk, szívdobbanásunk hatással van a környezetünkre. Ez is sablonos kicsit de tény, szintén.

Ez a hónap és május, különösen fontos lett a számomra, úgy néznek ki rendeződnek a dolgaim, de talán túl csodás. Az első hír, sikerült az államvizsgám, megcsináltam, kipipáltam, ehhez hozzájött, hogy sikerült az egyik nyelvvizsgám is, éljen, bár még a kemény papírhoz szükség van egyre, de ekkor úgy gondoltam, hogy már csak erre kell koncentrálnom, és élhetem tovább a megszokott mindennapokat. De barátaim tanácsolták lépjek a tettek mezejére és tegyem rendbe az életem pontosabban a magánéletem, hogy találjam meg a társam. Ennek első lépése az volt, hogy felregisztráltam egy oldalra, nagyon is praktikus okokból egy angol oldalra, hogy legalább a nyelvet gyakoroljam. Meg hát a magyar férfiaknak valamiért nem tetszem, így gondoltam hát elég nagy a világ... és persze mindennek oka van, hát ennek is. Egy napja sem voltam az ominózus oldalon, több fekete ember írt, akik valamiért vonzódnak a kelet-európai duci lányokért...meg egy fehér, csak hogy a színeknél maradjunk. Összeszedve nem túl sok bátorságom, készítve egy beszélgetős profilt címet cseréltünk, azóta is beszélünk. Ekkor a fiatalember törölte magát az oldalról, amin meglepődtem s mikor kérdeztem miért? Az a válasz, mert megtaláltalak! Így töröltem magam én is. A rózsaszín felhők lebegni kezdtek.Mint egy tündérmese.

S gondolkodtam, hogy is van ez, diplomahalmozóként ( ez már a harmadik) több helyen is megfordultam, és a felsőoktatás új zizije az önismereti tréning, és ott a végső játék, hogy hogy tervezzük el az életünket öt, tíz év múlva. Én pedig egy tipikus (vagyis inkább filmbéli koncepcióban gondolkodtam) fehér kerítés, zöld pázsit, férj, gyerek természetesen macska és kutya de valahogy nem a tipikus magyar valóság, inkább valami angol-amerikai kertváros... lehet, hogy ez a kép most megvalósul??? Mert hát most fog letelni az öt év nagyjából.

Tehát minden tökéletes és a pap nagybácsim is azt, mondta tudva párkeresős problémámról, hogy nem baj, hogy (én) református lévén, ha egy katolikus férfit 'imádkozna ki' nekem mivel akkor ő adhatna össze minket? Nos mondanom se kell, a fenti úriember katolikus és gyakran forgatja a Bibliát is.

Nem tudom mi történik velem, nem rég törte össze a szívem egy magyar fiatalember, akinek a támogatása adta meg a lökést, hogy intenzíven kezdjek el angolul tanulni, ne csak a vizsga miatt, hogy meglegyen. S most itt van az új ismeretség. Mit tegyek?

Hozzászólások



:DDD Ragyogás, hát ez nagyon

:DDD Ragyogás, hát ez nagyon jó volt!:DDD



semmi gond :)

Kedves Ragyogás :) már láttam ezt a videót ez előtt is, hát nem tudom az érzés most is kettős bennem ezzel kapcsolatban. Tetszik is meg nem is... de köszönöm, de ez ha pozitiv oldalról nézzük lehet akár a boldogság keresése is, ami ragályossá válhat nem??



Vigyázat! Ragályos, mint az ásítás!!!

http://www.youtube.com/watch?v=jedd2FiZTqM&feature=player_embedded

A Boddhiszattva a metrón:))
Bocsáss meg kedves, nem tudtam kihagyni.



A kérdés jogos!

Ezen gondolkodtam, már miért vonzom azt a típust magamhoz, akik kihasználnak, vagy ebben az esetben ki akartak használni. Mégpedig ugye a bájaimra apelláltak! Azt, hogy miért vonzottam be?? Nem tudom rá a helyes választ. De elmesélem a körülményeket hátha megfejtjük. Nem túl sokszor voltam szerelmes életemben, mondjuk egyszer. Idén pedig több rövid és középtávú tervem is lezárul (államvizsga, nyelvvizsgák stb). S május elején úgy gondoltam ideje szerelmesnek lenni ismét. Tudom ez nem működik gombnyomásra, de mégis ha az agyamban elkezdek felkészülni a dologra, miért is ne működhetne a dolog!

Lépéseim, már vagy egy év olvastam a Titok c. könyvet és abban az egyik szereplőnek azt javasolták, hogy a festmények tartalmát és ábrázolását módosítsa a siker érdekében. Gondoltam ez nem árthat, megnézve a goblenjeim (zömét én varrtam, nah meg anyukám és a nagyim) és festményeim nem túl népes táborát. Rájöttem, hogy zömmel nőket, macskákat, nőt-macskával, lovat ábrázolnak. Nah de hol a herceg???tettem fel a kérdést. Nem jó ez így nem csoda, hogy 10 éve a macskámmal élek!?!?! Nah ennyire nem véres a dolog, de tény ami tény 10 éve egyedül élek és így harminc körül háát, főleg ha még van egy macs is??? Nem ijesztő, de arra gondoltam a tanulás után/mellett/helyett át kéne rendeznem az életem, azaz rendbe kéne szedni azt a nagybetűset. Szóval felkerült egy pasis kép a falra, a hálószobába. E mellett beleakadtam egy filmbe, nagyon bájos egy arab és egy zsidó lány barátsága és párkeresését mutatja be, a zsidó lánynak segített a piros szalag-karkötő, gondoltam szemmel verés ellen is véd, hát nosza, (hittel persze, hogy segít, végül is segített az első civódás után éjszaka szinte megfulladtam úgy égette a csuklóm, meg mintha fojtogatott volna.)
Így kicsit több plusszal elindultam államvizsgázni, sikerrel. Utána a hirtelen jött szabadság és paraszituáció, hogy ok ez megvan de a nyelvvizsga felregisztáltam az oldalra... és jött az úriember, Aki mézes-mázos módon tette a szépet. S mint érzelmekre áhítozó "lyány" lassan a mélybe néztem, de a józan eszem, és a többi hozzászólás is megerősítette az eszem hangját és léptem, immár tudatosan és összerakva a mozaikokat kiderült, hogy szélhámossal van dolgom. Közbe meglett a nyelvvizsga így nem kellett volna hamis reményért és álszent idegen-angol szavakért fülelnem.

Lehet másokban keresem magam? és azért vonzottam ezt a tapasztalatot magamhoz, hogy megtanuljam ne mások szemén akarjam magam látni hanem a saját szememen keresztül lássak? Ne megfelelni akarjak?? Hanem önmagam legyek? Több dolgot is követelt a végén tőlem, amire határozottan nemet mondtam, pedig mindennel elhalmozott ígéretek szintjén, hamis reményeket keltve. S tudjátok mit végre nemet mondtam, s mikor tegnap pontot tettem az í-re minden kapcsolatot megszakítva vele. Megváltoztak a rezgéseim, jót vacsoráztam, előtte nem ettem már és szinte alig aludtam(3-4 nap alatt 4 kg-t fogytam, amit jó lenne tartani ha már lement), csak magam ostoroztam vadul, hogy biztos bennem van a hiba, holott tudtam, hogy a mozaik darabok nem illenek össze, de igazolni akarta az agyam a story-t, és a "szakítás" utáni este nem utolsó sorban olyan jól aludtam, ahogy már régen nem.

Ez a tapasztalat miért volt? A barátaim szerint túl jó vagyok, szerintem normális, szerintük nem tudok nemet mondani és csúnyán ki is használnak, anyagilag-érzelmileg egyaránt. Lehet ezt kellett megtanulnom. Igen, lehet, hogy magamért is harcoljak, ne csak lapuljak elfogadást és szeretet kutatva, mert megtalálom a párom, aki majd magamért szeret és nem kihasználni akar. Látod? Még mindig vakon bízok azaz akarok bízni, mert zárt szemekkel nem láthatok, muszáj nyitott szemmel járni csak néha hunyorítani is kell, hogy a vakító napsugár el ne vegye a látásod.



Egy nagy kérdést kihagytál:

Egy nagy kérdést kihagytál: Miért vonzottad ezt a tapasztalatot magadhoz?



Köszönöm

Köszönöm az aggódó sorokat, sajnos kiderült, hogy nem alaptalan a figyelmeztetés, hogy az interneten sok a széltoló!

De ezt a "kalandot" is inkább tapasztalatként akarom felfogni, amiből lehet tanulni:
1. gyakoroltam az angolt, és nemi önbizalmat adott, h nyugodtan beszéljem csak mert valahogy csak megértetetm magam
2. lehet szép vagyok, jó szélhámossal egy kis hazuggal hozott össze a sors, de ő nézett ki magának, és a szép szavak, szerelmes versek, levélkék, no és szerenád jót tett a lelkecskémben uralkodó káosznak
3. idejében beindult a kamudetektorom, és sikerült kikerülnöm egy kihasználós pasit.

Remélem jól látom :)
köszönöm



köszönöm

Erre volt pontosan szükségem, hogy a realitás ismét beférkőzőn a szívemben, mert az eszem Soma válaszát hajtogatja, míg a szívem elbizonytalanodott, gondolom mindenkinek jó esik a törődés, s sajnos az internetes párkeresésben sem hiszek(nem is ezért regeltem, csak a nyelv gyarkorlása miatt)...csak olyan meseszerűnek tűnt az egész történet, a meséket pedig szeretem, sérülni viszont nem akarok :)
pár levél meg még nem árthat, s a kitartó hódításait, is azzal hárítom, hogy az internet csalfa jószág és hát személyesen meg majd meglátjuk mit is hozhat a jövő, de lehet, hogy több a rossz tapasztalat ezeken a fórumokon mint a jó??????



idevágó, bemásolt cikk

Kedves Soma! Szeptemberben ismerkedtem meg egy internetes játék közben egy indiai fiúval. Nem társkeresés céljából kezdtem játszani, általában nem is használom az ezek mellett található chat funkciót, de valamiért vele elkezdtünk beszélgetni, és rokonszenvessé váltunk egymás számára. Egy idő után szokásunkká vált minden este pár órát csevegni. Nekem egyre jobban megtetszett, egy idő után egész nap csak azt vártam, mikor „láthatom”, addig nem is tudtam koncentrálni a feladataimra. Tökéletes függőség. Tulajdonképpen szépen beleszerettem.

Tudni kell rólam, hogy a végletekig racionális vagyok – bármit túlelemzek. Az utóbbi két hónapban szépen lehűtöttem magamat: elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben személyesen találkozzunk. Őrületesen messze vagyunk egymástól, gyökeresen más a kulturális hátterünk, mindketten tanulunk még – én 24 vagyok, ő 23 –, és a repülőjegy képtelenül drága, hogy mást ne is említsek. Ez a két hónap nehéz volt: bár továbbra is vártam a beszélgetéseket, megmaradt számomra elérhetetlen, vonzó férfinak, mint Brad Pitt és társai.

Ám ekkor, egy igazán hosszúra nyúlt beszélgetés vége felé megkérdezte, hogy ha közelebb laknánk egymáshoz, volna-e kedvem jobban megismerni. Erre őszintén azt feleltem: igen. És kiderült, benne ugyanaz játszódott le, mint bennem, csak két hónap késéssel. Azt mondja, szeret, és minden vágya, hogy minél hamarabb találkozzunk. Örülne, ha a találkozásunkkor nem lenne senkim, de azt nem akarja, hogy ne is keressek…

Teljesen skizofrén ez a helyzet. Ezt az ügyet lezártam magamban érzelmileg, és félek újra kinyitni. Mondhatnád, jól teszem. De tényleg? Most elhalmoz a szeretetével az internet adta szűk korlátok végső határáig. Amikor pedig azt írom neki, hogy hiányzik, az igaz is, meg nem is. Tudom, így lenne, ha engedném, de nem engedem. Nyomorúságos, hogy addig sem bírom „élvezni” ezt a helyzetet, amíg lehetne, de lezárt a biztonsági szelep, én pedig hazugnak érzem magamat. Azt szeretném, ha hamarosan találkozhatnánk, és kiderülne, van-e számunkra jövő – ami nem lehetséges. Ha elfogadom ezt, akkor meg azt szeretném, ha találna egy derék indiai lányt, és újra barátként beszélgethetnénk.

Remélem, van valami tanácsod, útmutatásod, hogy tulajdonképpen mit csinálok, és miért, mert furcsamód ez lenne a kérdésem.

Köszönettel:

Nóra

Kedves Nóra!

Számomra elsőre az derült ki a leveledből, hogy igen kevés tapasztalattal rendelkezhetsz.

Ezt azért mondom, mert ha kapcsolatokban, érzésekben, eseményekben gazdag életed, életetek lenne, akkor ez a helyzet ki sem alakulhatott volna. Ha valaki egy több ezer kilométerre levő emberrel kezd el napokon, heteken át órák hosszat beszélgetni, akkor az azt jelenti, nincs elég hús-vér élet a mindennapjaiban.

Hol vannak a barátaid, barátnőid? A teázók, az edzés, a kerámia- vagy táncóra, mozi, színház, esti kocogás, az új klubok és táncos helyek, előadások, jógaórák, a hajnali séták? Nekem ez a kapcsolat olyan, mintha valamiért mind a ketten kimenekültetek volna a valóságból.

Ahelyett, hogy a saját környezetetekben lennétek jelen, és abból a több ezer, sőt több százezer emberből néhányat kiválasztva létesítenétek kapcsolatokat, inkább a gép mögé bújva, annak biztonságos takarásában élitek meg a virtuális szerelmet.

Nekem az egésznek menekülésíze van. Egy 23-24 éves embernek a munka után még órákon át a gép előtt ülni, hát, ne haragudj – vagy felőlem akár haragudhatsz is –, szerintem ez édeskevés. Ültök a gép előtt, és virtuálisan éltek. Vetítetek mind a ketten, nyomjátok a saját belső mozitokat, tele illúzióval. Honnan is tudhatnátok, hogy egymáshoz valók vagytok? Sosem szagolt a hajadba, nem vett a karjába, egy napot nem töltött veled! Nem beszélve a „passzent” törvényéről, ami alapvető egy párkapcsolatban. (Ifjabb koromban hónapokig udvarolt egy fiú, már egészen forró volt köztünk a levegő, ami az első szex után azonnal ki is hűlt…)

Mindenképpen ajánlom, hogy menj el egy családállításra. Járj utána, miért félsz a jelenben megélni egy reális kapcsolatot, és miért mentél bele egy ilyen el- és kimenekülős illúzióba.

Lehet, hogy te azt szeretnéd, „ha hamarosan találkozhatnánk, és kiderülne, van-e számunkra jövő”, de ez nem a valóság! Az első találkozáskor csak elképesztően ritkán derül ki, hogy van-e a két fél számára jövő. A sok-sok jelenből lesz egyszer csak múlt, ami egy idő után sejtethet valamiféle lehetséges jövőképet, de ehhez jó néhányszor együtt kell lenni. Ez csak úgy lehetséges, ha az egyikőtök úgy dönt, kimegy a másik országába egy időre, mert tényleg érdekli a másik, de ez sem a gép mögött ülve fog megtörténni.

Sok-sok erőt és éberséget a döntéshez!

Soma Mamagésa



mit tegyel?

Lehet, hogy nem fog tetszeni amit irok. Legyel korultekinto az uj 'kapcsolatodat' illetoen.
Nem irok ide semmit mert nem celom beleugatni, viszont nehany evet lehuztam itt- ott sokat afro emberek es latinok kozott.nagyon szeretem oket de.... Es a internetes parkeresok ugye....
de ha minden ok akkor sok boldogsagot :) tenyleg