Kitörés

rezgésekMár megint rezgésekről szólnék, mivel ezeket nagyon fontosak látom, és nagyon jól el lehet magyarázni néhány alapvető jelenséget általuk.
Minden rezgésszintnek megvan a jellegzetes viselkedés módja, világszemlélete és történései. Ezek soha nem egyfélék, hanem minimum két ellentétes módon jelentkeznek. A tettes és az áldozat ugyanazon érem két oldalát képviselik, és kölcsönösen függnek egymástól. Egyik nem lehet meg a másik nélkül, bármennyire is szeretne. Ahhoz, hogy egyáltalán találkozzanak, kell lennie egy közös faktornak, ami összehozza őket, és ez a rezgésszint, ami mindkettejüknél azonos. Tulajdonképpen egymást teremtik folyamatosan.

Egy adott rezgésszinten úgy tűnik mindig csak a két verzió közül választhatunk: vagy tettes leszek, vagy áldozat. Vagy hagyom magam, vagy küzdök. Kedves tanárom, aki már a második gimnáziumot csinálja cigányoknak Baranyában, cikket írt az adósrabszolgaságról. Ebben kifejti ennek működését, és csapda jellegét. Egyrészt, mert azt élik és teremtik, hogy nincs más lehetőségük, másrészt, mert az érzelmi szabadságfokuk nem engedi, hogy kilépjenek belőle. Még ha pillanatnyilag, valami csoda folytán, jobban is állnak átmenetileg, nem merik megszakítani a kapcsolatot az uzsorással, hátha lesz még szükség rá. A legnagyobb álmuk, hogy pénzhez jutva kasztot váltanak, és innentől ők lesznek az uzsorások. Minden megoldási kísérletet zsigerből elutasítanak. Nem azért, mert olyan rossz-gonosz alakok, mint egyes jobbik embertársaink gondolják, hanem, mert tényleg nem látnak meg mást ezen a rezgésszinten. Taki pont ezen dolgozik, hihetetlen erővel, hogy tanítsa őket, és ezzel talán feljebb kerülhetnek. Természetesen ez eléggé korlátozott, mivel az intellektuális információ csak egy cseppet tud segíteni, kéne még érzelmi támasz is, amit Taki csak részben képes megadni, és hiába akkora a fazon, mint egy hegyomlás, az ő válla sem bír mindent.
Mielőtt furcsállnátok, hogy mi közötök van mindehhez, ezt már meghaladtátok, felhívnám a figyelmet, hogy ugyanilyen csapdában vergődünk mindannyian. Csak legfeljebb nem az adósrabszolga-uzsorás szintjén (bár a bankok, multik és hitelkamatok sem kutyák), hanem valami másban esetleg, de egy biztos, mindig jelen van egy kettősség, és választás.
Hogyan lehet kiszállni egy ilyen vagy-vagy helyzetből? Ennek megértéséhez először is nem árt meglátni, hogy hogyan alakítjuk ki, és tartjuk fenn a rezgésszintet. Az egyik jellegzetes kezdőpont a szülők mintája. Ők is a közös frekvencia alapján találtak egymásra, és élték az életüket. Jellemzően az egyiket elítéljük, a másikat sajnáljuk. A tetteikkel, választásaikkal ők képviselik az adott rezgésszint két oldalát. A probléma, ami körül forognak, számunkra is lényegessé vált, meg akarjuk oldani, hiszen nem akarjuk, hogy a saját életünkben is jelen legyen. Onnantól figyelünk a dologra, tehát teremtjük. És öntudatlanul leutánozva valamelyik szülői mintát, próbálkozunk a megoldással, és aztán védekezünk, hogy a körülmények! Ha a sajnált mintát követjük, akkor magunkat is sajnáljuk és az elítélt szülő viselkedéséhez hasonló embereket vonzunk, hogy haragudhassunk rájuk, vagy fordítva tesszük. Az elítélt viselkedést folytatjuk, és sajnáljuk azt akivel tesszük, de ugyanakkor haragszunk is rá, mert nem áll ki magáért, és magyarázzuk, hogy miért kell nekünk olyannak lenni, amilyenek vagyunk. A rezgést alapvetően az tartja fent, hogy védekezünk ellene, így figyelmet adunk neki. Védjük a saját viselkedésünk, és támadjuk, elutasítjuk az ellentétes megoldásmódot.
Tehát, hogyan tudok kiszállni? Azzal, hogy elfogadom mindkét mintát, és abbahagyom a védekezést. Ha nem félek az adósrabszolgaságtól, és nem haragszom az uzsorásra sem, akkor a felszabaduló energia felfelé tör ki, ahol egy újabb rezgésszinten hasonló két véglettel találkozok, de annak a megoldásával majd akkor kell foglalkoznom, amikor elég lesz abból is. Persze van egy szint, ahol már nincs két véglet, de akkor már túl vagy a választásokon. Ahhoz, hogy azt éld, hogy van egy vagy-vagy, ahhoz is egy választást kellett hoznod. A vagy-vagy választását. Ezt meghaladva már egy más tudatosság következik.
Szóval az adott helyzet, tudatállapot, körülmény teljes körű elfogadása segíthet felülemelkedni. Azok a konfliktusok, amik szembejönnek, mind kivétel nélkül egy lehetőséget nyújtanak a felülemelkedésre. Vagy a harcot választod, vagy az elfogadást. Ez persze egy belső állapot, nem egy külső. Lehet, hogy kívülről nézve még mindig küzdesz, de belül teljesen elrendezted már a dolgot. Az egyik tanítóm meditálni óhajtott egy híres barlangban,ahol sokan meditáltak a buddhista vonalának nagyjai közül. Jött néhány hindu úriember, akik jó indiai szokás szerint lábasfedőkkel macskazenét produkáltak, hogy majd a fehérember kijön, fizet, és meditálhat. Ole kiment és kiosztott néhány súlyos pofont, majd visszaült a meditációjához, csendben. Nem azért kellet elkergetni őket, mert ne tudott volna a zajban is elmélyülni, de gondolt az utánajövő kevésbé tapasztaltakra is, akiket esetleg zavarnának, és nem elég erőteljesek, illetve a galádokat sem ártott leckében részesíteni. Ám ezalatt őt nem idegesítette a dolog, csak tette a dolgát.
Ha te nem teszel semmit, de belül majdnem kipukkadsz, akkor az nem a küzdelmen való túllépés.
Mindegy, hogy mit teszel, csak magadban old fel a konfliktust. Ho'oponopono, elengedés, vagy meglátásból eredő mély felismerés, bármi segíthet meghaladni a probléma rezgését. Kitörés csak felfelé!

Címkék:

Hozzászólások



.

...



*

"Nem azért, mert olyan rossz-gonosz alakok, mint egyes jobbik embertársaink gondolják, hanem, mert tényleg nem látnak meg mást ezen a rezgésszinten. Taki pont ezen dolgozik, hihetetlen erővel, hogy tanítsa őket, és ezzel talán feljebb kerülhetnek".

Sok sikert Takinak! Remélem, hogy hamarosan a sikertörténetek között olvashatok (olvashatunk) az eredményekről! :)



Kedves simsam!

Nem a nem tetszését fejezte ki! :-)
Egyszerűen védelmező attitűdből cselekedett. Védte az utánajövő kevésbé erőteljes embereket, és azokat is, akik kapták a pofont: megvédte őket attól, hogy helytelen módon cselekedve további rossz benyomásokat gyűjtsenek a tudatukba. Ez tudom, hogy vékony jég, hiszen külső szemlélő számára néha semmi sem választja el az agresszív viselkedést a nevelő szándéktól. Ám ha figyel az ember kiderülhet a valóság. Személyeskedéssel, felsőbbrendűséggel történik-e a dolog, vagy egyszerű ténymegállapítással. Korunk egy nagy problémája, hogy vagy nem merünk néven nevezni dolgokat, vagy indulatból tesszük, személyeskedve, ami elutasító ítélkezéssel párosul. "Liberális kontra konzervatív" Azt szoktam mondani, hogy liberális szabadságomban legtöbbször konzervatív értékeket választok. Ez már megint az írásom témájába vág.
A kocsmai bicskázó is vág, meg a sebész is. Nem mindegy a motiváció. Vagyunk itt páran, akik "neveljük a népet". :-) Akinek nyitott a szeme, az látja a különbséget! Mindenkinek értékes a hozzájárulása, még az indulatos vagdalkozóé is, hiszen ő is tanít, még ha nem is azt, amit ő tanításnak gondol. Mi lenne, ha nem csak a leírt dolgokat fognánk fel tanításképp, hanem azt is, hogy milyen érzést kelt bennünk? Esetleg ez által tanulhatnánk magunkról valamit! Elengedve a rossz érzést, esetleg kiderülhet, hogy valójában nem is azt írta az illető, amit eddig kiolvastam belőle! :-)



Én ezt látom "összemaszatolásnak".

"...mert tényleg nem látnak meg mást ezen a rezgésszinten."
Mégis minek vagy kinek képzeli magát az író?
Embernek?
Érdekes.
Nem értem a mondatait.
És nem is akarom megérteni ezt a fennhéjázást.
Ez szebb:
http://www.youtube.com/watch?v=FSrXUeyNTcs&feature=related



Most akkor "harcot választod,

Most akkor "harcot választod, vagy az elfogadást" vagy a "tudatállapot, körülmény teljes körű elfogadása" illetve "elfogadom mindkét mintát, és abbahagyom a védekezést"? Mert ha a harcot választom, akkor nem fogadom el. Ha a harcot választom, akkor lehet védekezem /vagy támadok/.
Ole elég sajátos módon fejezte ki a nemtetszését.



Végre...

Igen, ebben az írásban nagy nagy igazság van, hogy ha nem fogadjuk el azt ami bennünk is meg van, akkor védekezni fogunk ellene.
Sok küzdelem után, végre pontot fogok tenni a bennem lévő dolgok végére.
Sokan manipuláltak, és felderítettem a szülő minta alapján az igazság magvát.
Nem volt könnyű megfigyelni és rajtakapni magam a hibán.
Csak egy elképesztő manipulációs csata segített, hogy merjek végre látni.
Ekkor már sokkal könnyebben tudtam összeírni a családi minta okozta hibákat, és úton vagyok a segítség felé is.
Az érzelmi rész van megroncsolódva bennem, a kis korban kapott rengeteg káros kritikától.
Nagyon jó, hogy itt vagyok ebben a közösségben, mert a történések, emberi kapcsolatok segítettek napról-napra egyre világosabban tisztázni a helyzetemet.
Semmi sem reménytelen!
Köszönöm!



tetszik az írás

Kitörés csak felfelé!
Vannak, akik ha írnak, csak összemaszatolják a papírt (vagy monitort, vagy mit), te mindig adsz valamit. Azt gondolom, ez is a szándékod. Ezt értékelem (nem csak én, nyilván) és nagyon tisztelem.
üdvözöllek



Kincs

Klasszul átláttattad a problémát és a megoldását András, köszönet érte.
Az elengedésről vagy oldásról még annyit, hogy egyedül igen nehéz nekifutás.
Abban az állapotban, amelyben felismerted, hogy nagy gáz van veled, vajmi kevés az esélyed az öngyógyításra.
Elegáns módja lehet a Ho'oponopono vagy egyéb mantrák, de kevés - tapasztalat -.
Ilyenkor már szükség van az olyan "szak"emberekre, mint Te vagy.
Amikor néhány frekvenciával feljebb tud létezni az alany,már működhet.
Ennyit hozzá. Tetszett na! :-)



Szintek??? Hehe, ekkora újabb agymosó baromságot! :D

Na, akkor most tanulj azoktól, akik SZERINTED alacsonyabb szinten vannak! :D

http://www.youtube.com/watch?v=UDWZgQt1aLM&feature=related



Köszönöm, András!

Köszönöm, András!



:) Csatlakoznék az előttem

:) Csatlakoznék az előttem szólóhoz. Ritka a Polcsakó-s írás mostanság, pedig jöhetne többször is :)



Na ezt mégegyszer elolvasom!

Ez igen, világos, logikus, igaz, valóban segítő és használható írás, nekem! Köszönöm, hogy leírtad!!!!