Kórházi történet

kórházAz elmúlt hetet kórházban töltöttem. Ez egy várt, előre tervezett kezelés volt, semmi trauma. A kórház egy új szárnyában kaptunk helyet, három ágyas kényelmes, csendes szobában. A két szobatárs hasonló korú hölgy volt, mint jómagam.

Ilyenkor mindig felszerelkezem olvasnivalókkal, keresztrejtvénnyel, de igazából nem jutottam hozzá, hogy bármelyikbe beleolvassak.
Az ismerkedés után nagyon sokat beszélgettünk a a két hölggyel. Szóba kerültek különféle alternatív gyógymódok, pozitív gondolkodás, kineziológia, ceragem ággyal való gyógyítás.......... stb.

Azonkívül, hogy gyógyultunk, rengeteg információt is kaptunk-adtunk egymásnak. Az egyik hölgy még kicsit kételkedő volt, de érdeklődő hallgatója lett a beszélgetéseknek, majd később résztvevője. Volt egy "bejáró" betegtárs is, aki az infúziós kezelés után hazajárt. Ő szintén azokat a nézeteket vallotta amelyeket mi itt az oldalon is. Amennyiben nem akarjuk igazán a gyógyulást nem gyógyulunk abban a tempóban, ahogy az elvárható lenne. Ő jött, kissé karikás szemmel, fáradtan hiszen így fárasztóbb a kezelésre járni, de ahogy beszélgettünk, felcsillant a szeme, mosolygott és mire elment már bizakodva nézett újra ránk, és a világra. Ő is meg akart gyógyulni, és bízom benne, hogy lesz is hozzá ereje, mert akarata az van.

Ezek a kezelések tulajdonképpen keringést javító támogatások, de ha csak azt hajtogatja az ember, hogy mennyire beteg, mennyire nincs jól, nem is javul az állapota. Ezt meg is tapasztaltuk régebben.
A négy hölgy közül akivel egy hét alatt kapcsolcsolatban kerültem, ketten ismerik a "titkot" és alkalmazzák.
A bejáró hölgy az oldalnak is rendszeres látogatója, szinte a kezdetektől.
Mi akik hittünk a gyógyulásban, és elfogadtuk azt, hogy ami velünk történt, egy átmeneti állapot, és ezen mi tudunk változtatni, az akaratunkkal a gyógyulni vágyásunkkal, gyorsabban rendeződtek a panaszaink, és hamarabb lettünk jól.

Nem verseny volt ez, ki a betegebb, hiszen a problémája mindenkinek meg volt, kell az orvosi segítségnek ez a formája, de a többi már csak kizárólag rajtunk múlik.
Volt olyan aki azt hajtogatta, hogy az ő betegsége olyan súlyos, ezen már úgysem tudnak segíteni, nem is tudja mi lesz vele. Nem értette miről beszélünk, mi többiek.
Ő bizony lassabban is gyógyult.

Az első öt nap úgy telt, hogy a vitt olvasnivalóból kb. a szobatársam négy oldalt olvasott, én az enyémből hármat, mert mindig kezdeményezett valaki valamilyen érdekes témát, és inkább abba kapcsolódtunk bele.
Tehát mindenképpen hasznos hetet töltöttem a kórházban, és nem csak az infúziókkal feltöltődve jöhettem ma haza.

Köszönöm jól vagyok, így is maradok, és ha nem, az csak átmeneti állapot lehet.

Hozzászólások



Drága Susanna :)

Ezt nagyon jó volt olvasni Tőled :)
Boldog vagyok, hogy újra köztünk vagy :)
Egészséget és Boldogságot :)
Szeretettel ölellek: Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Igen, müködik a vonzás törvénye!

Csak fel kell ismerni! Két éve történt, hogy gerinc problémáim miatt Kakasszéken, szanatóriumban kellett eltöltenem két hetet. Akkor voltam először, senkit sem ismertem. Egy kedves hölggyel kerültem egy szobába. Ahogy pakoltuk ki a holminkat, meglátta az agykontrollos kazettáimat és felvisított. Te is? Csak nem Te is ? Kérdeztem én. De bizony, mindketten agykontrollosok voltunk, már évek óta. És az egész szanatóriumban senki más, csak a főnővér és mi ketten. Ugye mondanom sem kell, hogy a főnővérnek nem volt tudomása arról, hogy mi agykontrollozunk. Pedig ő volt az, aki minket egy szobába helyezett! Véletlen volt? Nem hiszek a véletlenekben. Mi bevonzottuk egymást! Ugye azt mondanom sem kell, hogy nagyon kellemes két hetet töltöttünk el együtt. Szép estét kivánok Nektek szeretettel: Judit



Drága Susanna! Ez szuper!

A soraidon keresztül is érzem azt a sok pozitív energiát, ami jön belőled.
Én is mondanék Neked valamit, bár már korábban leírtam valamelyik oldalon, de ide is kívánkozik. Tudod talán, hogy én is
csak két hete dolgozom újra, előtte 4 hétig itthon voltam. Egy műtétem volt, a Te szavaiddal élve "semmi trauma". Ez egy
régóta húzódó dolog volt, amit halogattam. Áprilisban voltam az egészség tréningen és ott döntöttem el, hogy meg lesz!
Attól kezdve, mintha kő esett volna le a vállamról, örültem , megkönnyebbültem és ebben az állapotban jött el a műtét napja.
A klinikán vártam a soromra, beszélgettem emberekkel és figyeltem magam, hogy milyen vidám és nyugodt vagyok. Ekkor
jött a csoda! Bementem a műtőbe, ott mindenki mosolyogva fogadott, halkan zene szólt és az anaszteziológus főorvos
mondott egy vicceset, majd elkezdődött az altatás. Én úgy aludtam el, hogy nevettem azon, amit az orvos mondott. 3,5 óra
volt maga a műtét, az első naptól kezdve mindent igyekeztem magamtól csinálni, hisz nem vagyok én beteg, csak épp meg-
történt az, amitől még egészségesebb lettem. És tényleg! Semmi probléma, komplikáció és én derűsen, meggyógyulva
újra dolgozom.
Nagyon örülök a Te írásodnak is, jó egészséget Mindannyiunknak!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Kedves Juditmama!

Erre eddig még nem is gondoltam, de igazad lehet!
Olyan kellemes, jó emberekkel voltam körül véve, hogy ez talán tényleg nem véletlen.

Még egy adalék, - el kellet mennem egy teszt miatt a pszihológus hölgyhöz is, akit régen ismerek, hiszen évek óta járok az osztályra, - nagyon meg volt "elégedve" és a beszélgetés végén megkérdezte tőlem - Nagyon jó, figyeljen miért van Maga itt? Ugy tudja, hogy még sose láttam ilyennek mint most? ( Majd megcsinálta azt a tesztet amiért ténylegesen mentem.)

Ez csak most jutott újra eszembe, ahogy téged olvastalak. Köszönöm!!!!!!!!
Üdv.:Susanna



DÁGA SUSANNA!

Ölrülök, hogy a kórházban is meg tudtad őrizni a szellemiségedet.És, hogy nemcsak fizikailag töltődtél fel, hanem lelkiekben is. Látod? Bevonzottad azokat az embereket, akik hasonló gondolkodásuak, és ezzel egymást erősíteni tudtátok mindenféle szempontból. Csak gratulálni tudok Neked, nagyszerü ember vagy. Puszi és ölelés: Judit