Közömbösség

közömbösségItthon ülök kissé fáradtan, de nagyon jó érzésekkel. Épp befejeződött egy Tudatos Teremtés hétvége, ami úgy érzem jól sikerült. Fura érzés volt, hogy még mindig néha úgy érzem, hogy nem adok eleget, miközben látom, hogy szegény résztvevőknek már a fülén folyik ki az agyvelejük a sok infótól. Azon gondolkodom, hogy van-e egyáltalán esély arra, hogy a kifordított látásmódot át lehessen adni ilyen rövid idő alatt. Ha lenne varázspálcám, akkor átmehetne valahogy, tán tölcséren.
Azt hiszem az egyik legfontosabb sztori, ami most előkerült, az a közömbösség. Ez az egyik legravaszabb ellenfél, mert attól foszt meg, ami a legjobb tájékozódást adja a rezgésekkel kapcsolatban.
Amikor megállítod az érzelmeidet, mert nem akarod, hogy fájjon. Egyszerűen annyira, hogy megszűnik a kontaktus esetleg teljesen az adott életterülettel. Kövér vagyok, de nem számít, ez nekem nem fáj. Persze kicsit zavar, ha mások említik, de annyira nem fontos, és jobb lenne, ha őt sem zavarná. Ja, és a munka, a pénzkeresés. Hát letudom, gyorsan, aztán majd mulatok, de amikor el jön az idő rá, valahogy nem érzem annyira jó magam, mint lehetne. Többet kell ennem, hogy érezzem, hogy ettem, nagyobb autóm kell, hogy legyen, több szeretetet kell, hogy kapjak, hogy érezzek valamit.
És igen, itt van az enyém: többet kell, hogy adjak, azért, hogy érezzem, hogy eleget adtam. Bár az előző "Hiányzó Titok?" írásomat és a benne írtakat még mindig fenntartom, beismerem, ebből fakadt egy része. Sebaj, barlangban nem tanul az ember.
Sok minden a szülőktől jön. És amikor eldöntjük nem leszünk olyanok mint ők, akkor amivel nem tudunk mit kezdeni, azt elfojtjuk, közömbössé válunk rá. Mint a szüleim félelme, hogy mi van, ha nem elég, amit adnak. Aztán én sem tudom a saját értékem, és kicsinyítem, meg nagyítom, de nem érzem.
Vagy ahogy kedves barátom járt: utálta a sok félelmet és görcsölést, ami a pénz körül volt a családjában. Így bevette a leszarom tablettát. De amivel nem kerülsz érintkezésbe magadon belül, az kívül sem úgy megy, ahogy kéne. Tehát ő nem félt a pénzhiánytól, az esedékes csekkbefizetés előtti pár napig. Akkor aztán jött a rettegés, és megoldotta erőből, mivel a hiedelmeibe benne volt az, hogy görcsösen azért lehet pénzt csinálni. De a befizetés után fél perccel megint nem izgatta a pénz. Így kihagyta azt a lehetőséget, hogy felemelje a szüleitől hozott szintről a rezgéseit oda, ahol simán áramlik a pénz. Persze néha nekifeszült: pozitív gondolkodással, de érzelmek nélkül, közönyösen: „Szeretem a pénzt, a pénz is szeret engem..”-mantrázta. Mögötte pedig: kit érdekel, csak arra jó, hogy tönkre vágta a családi életünket!- de erre nem is akarok gondolni. Aztán megint jön a befizetés, és megint görcsöl, és megint megoldja. És jön azzal, hogy ez a pozitív gondolkodás hülyeség: nem jött semmi, de amikor görcsöltem, megoldódott minden.
Az egyik fontos lépés tehát, hogy tudd, hol vagy az adott témában az érzéseiddel. Engedd meg, hogy átéld őket, még ha nem is a legjobbak, és hasonlítanak a szüleidet nyomasztó érzésekhez. Ugyanis ez lesz az elrugaszkodási pontod, ahonnan eléred azt, amire vágysz. Amíg nem érzed, addig vagy nincs, vagy izomból megcsinálod, mert úgy is lehet, de nem fogod élvezni. Ahogy görcsös barátom is nem kevés pénzzel görcsöl azért, de hiába van ezer játéka, mégsem élvezi azokat.
A valós érzéssel szembesülve aztán dolgozhatok magamon: megkeresve a gondolatokkal a következő energiaszintet ala Ábrahám-Hicks, vagy elengedve az érzéseket-akarásokat. A csúcson ismét egyfajta üresség vár, de ez már nem halott üresség, hanem beszédes csend: tele élettel és lehetőséggel.
A közöny és az elfogadás csak felszínen hasonlóak. Az elfogadásban minden áramlik, a közönyben semmi nem megy, vagy nem elég. Zabálod a csokit, de alig érzed az ízét, vagy lassan finoman élvezettel elolvasztasz egy kockát a szádban, és talán elég is ennyi belőle?

Hozzászólások



...

én is köszönöm ezt a bejegyzésedet.. ha tehetem, igyekszem inkább ízlelgetni a csokikockát, mintsem egy harapással lenyelni a fél táblát belőle... akkor talán jó úton járok, ugye? :) Úgy vélem a közöny éa az elfogadás között még az is különbség, hogy az előbbiben benne van a rossz kedv is valahol (rejtetten), az utóbbi pedig szeretetteli érzéssel párosul. Bár, néha előfordul hullámokban, hogy csak tompultságot, ürességet érzek, de azért nem hagyom sokáig "lazsálni" lelkemet a semmi földjén. :)



jó kérdés

Ha működik az életednek az a területe, akkor elfogadtad
Ha üresség van benned, de tompa, fáradt, akkor nem
Ha üresség van benned, de élő és vidám, akkor elfogadtad



elfojtás --> közömbösség

Gyakran érzem, hogy elég jól tudok elfogadni. Sok kellemetlen dolog eltűnt az életemből miután elfogadtam.
De most olvasva az írásodat felmerült bennem, hogy esetleg profi módon tudok elfojtani és ezzel közömbössé válni valami iránt ? Talán végleg nem is tűnt el minden csak "el van nyomva" és valamilyen formában egyszer támadni fog ?
Lehet tudni pontosan elfogadunk vagy elfojtunk ?



Azt hiszem ez ide egy tökéletes idézet!

"Teremtéseidet akkor választod, amikor a gondolataidat (választod).
A szerető Belső Lényed, érzés formájában mutatja Neked az utat. Akart vagy nem-akart gondolatiddal foglalkozva, akart vagy nem akart érzést fogsz érezni. Dönts úgy, hogy megváltoztatod a gondolatot, és akkor megváltoztattad az érzést és a teremtést. (Minden nap hozz több döntést!)"



Szívesen!

Azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb dolog úgy pozitívnak lenni, hogy merjünk konfrontálni is, és elvágóan működni. Rendszeresen hallgatom Ábrahámékat, és ők is mernek mítoszt rombolni, és rámutatni a giccsre!

És köszönöm a köszönetet és azt hogy adhattam! :-)



köszönöm

Köszönöm, hogy irtál erre az oldalra, és azt is hogy leirtad a titok cimű film hiányosságait.
A legelső irásod miatt kezdtem keresni,kiváncsi voltam a rezgések és az érzelmek kapcsolatára, Abraham-Hicks tanitásokra és mindenre ami a vonzás törvényével kapcsolatos, emiatt jutottam el a "Kérd és megadatik" cimű könyvhöz. Rengeteg kérdésemre választ adott, és ugy érzem megértettem valami sokkal nagyobbat annál ami mi vagyunk, őszintén tudom hinni hogy a vonzás törvénye létezik. és bizom a gondolataim erejében.
köszönöm.