A kristályvízű mocsár

mocsári liliomHol volt, hol nem volt...
Voltam én. Egy rengeteg erdő közepén. S ahogy kóboroltam a vén tölgyek között, megpillantottam egy tisztást, aminek a közepén egy kis tavacska, vagy inkább mocsaracska leledzett.
Mihelyt odaértem, tudtam: alá kell merülnöm.

Úgy rémlik, egy szerettemet kerestem...

A mocsár-tó felszíni vize azonban olyan elpiszkolódott és sűrűn algás és nyálkás volt, hogy semmit nem lehetett látni, még saját magamat sem, amint merültem lefelé...
De én kitartottam az elhatározásom mellett,merültem és merültem.
Ahogy egyre lejjebb és lejjebb küzdöttem magamat, csodák csodájára a víz is egyre jobban kezdett kitisztulni.
Emlékszem, még az is eszembe jutott, hogy ez ellentmond a megszokott, általam ismert "törvényeknek" :
-Általában a mélyben lévő iszap az, ami felkavarodik és "zavarja össze" a felszíni vizeket!- okoskodtam magamban.

Mire a tó fenekére értem, a víz kristálytisztává vált: ragyogott minden szín a víz alatt és én egy meseszép világba érkeztem: egy napsütötte vidám, mégis nagyon nyugodt víz alatti oázisba!
Különösen szép, emberi szem számára szokatlan formákon, lényeken és növényeken akadt meg a szemem. Úgy szerettem volna őket megismerni! Vajon kik ők? Mik ők?

Úgy belefeledkeztem a gyönyörködésbe, hogy elfelejtettem, én nem ide való vagyok...

Szerettem volna tovább lebegni ebben a csodás atlantiszi világban, de ekkor fájóan belémhasított:
Én föntről a nagy rengetegből jöttem, vissza kell térnem.
DE ELFOGYOTT A LEVEGŐM, MÁR NINCS ELÉG IDŐM A FELSZÍNRE JUTNI!!!
MOST MEGHALOK...

Az ösztönöm ordította :
- Fel! FEL!!!! Akkor is, ha csak félig jutsz visszafelé!!
...
De a szívem azt súgta szelíden:
- ....maradj... ha véget ér a léted, érjen véget ebben a csodában...

Így lent maradtam a kristályvízű mocsár fenekén.
Már nem is éreztem a fájdalmat.
Ittam magamba az utolsó másodperceimet: a szépség, a tisztaság és a nyugalom látványát, csodás léleksimító békéjének érzését.
Nem búcsú volt ez, inkább feloldódás.
A rengeteg erdő már csak mint halvány, tétova emlék sejlett fel bennem...

Végül a tüdőm nem bírta: levegőt kellett vennem.

- Meghaltam... - gondoltam magamban, ... s nevetve tovább lebegtem a vízitulipánok, tündértrombiták, tómélyi fénylények égszínkékkel átszőtt Boldogországában.

Jobban életben voltam, mint azelőtt bármikor!
S már azt is tudtam, melyik szerettemért merültem alá...

....

Szeretettel,
erdeimanó

CsatolmányMéret
mandala.JPG24.43 KB

Hozzászólások



Kedves Anty!

Örülök, hogyha tetszett! :)
Szerencsés vagyok, hogy véigálmodhattam, így most van egy csodás, saját útmutató történetem!

Szép estét kívánok,
erdeimanó



Kedves Andromed!

A félelmeimből papírhajót és -repülőt hajtogatok, úgy küldöm őket útjukra, hogy közben hálát mondok nekik!!! ;-)
Hiszen, ha ők nem lennének, vajon hogyan kerültem volna ide közétek? :)

A vágyaim pedig napól napra erősödnek és színesednek! Hálás vagyok értük magamnak, a Segítőimnek és ennek a csodás létidőnek, ahol tanulhatom mindezt! Mit is formáljak belőlük..? mondjuuuuk két szárnyat? vaaagy esetleg szeretet buborékot magam köré? hihi :) ó, most jut eszembe: lehetnék én akár Barbamama is, akkor bármi lehetek, akárcsak a vágyaim! :)

Pöttyecskét infantilis levelemet remélem, jókedvvel olvasod, én most nagyon megvidámultam!

Köszönöm az értékes gondolataidat Andromed! :)

Minden reggel és este itt töltök Közöttetek egy kis időt!
A Ti gonolataitokat olvasni, tanácsaitokat, örömötöket látni, -szinte hallani-:
ez most az én napjaimnak a kerete!

Vidám, mókázós estét kívánok,
erdeimanó



Erdeimanó!

Igazán fantasztikus álmod volt! Olvasás közben átéltem Veled az érzéseidet.
És milyen jó, hogy nem ébredtél fel mikor épp' levegő után kapkodtál!
Tetszett !!:)
Szép napot! Anty



Nagyon nagy siker szerintem

Nagyon nagy siker szerintem az amikor egy ember szembe mer nézni félelmeivel. A te esetedben a halál illúziója ez. Álmodban győzni tudtál véges emberi identitásod felett.
Annyi minden hitetget minket afelől hogy semmink nincs akkor ha nem gyűjtünk halmozunk fel minél többet ebben a fizikai világban hogy ha valakit döntés helyzetbe állítanak az égiek, akkor leggyakrabban a neki felkínált végtelent végesnek a véges életet pedig végtelenül érvényesnek érezheti. Álmainkban általában azonnal megtörténik az amire gondolunk, ezért néha veszélyes helyzetbe sodorhatjuk magunkat ha gondolataink nem elég pozitívak :). De kivétel nélkül minden esetben bebizonyítható hogy a félelem tárgya nem létezik ha merünk szemtől szembe kerülni az adott dologgal. Te lent maradtál egy mocsaras tó mélyén ami eleve is merész cselekedet, mert ki hinné hogy egy ilyen mély és mocsaras tóba való merülés sikerrel végződhet. Ki hinné? Hát te! :) Te hiszel ebben mert az álmod mementóként tündököl emlékeidben egy szárnyalni képes emberi lélek mementójaként. Lépj ki az illúziókból és formáld félelmeidet és vágyaidat kedved szerint. Mert a kezedben van az ehhez szükséges hatalom és tudás.

Tisztelettel és szeretettel: Andromed



Kedves Katis, Ery!

Örülök, ha tetszett... :) örömömben írtam le Nektek!
(nagyonnagyon régen álmodtam ezt. rég volt, de teljesen emlékszem mindenre belőle!)

Szépséges szombat estét!
vízimanó ;-)



Drága Erdeimanó! Isten hozott Boldogországban!

Nagyon szép :)))))))))))))
"Az élet titok - fejtsd meg!"
Szeretettel: Ery



Manó,

Magadért,ugye?
Olyan csodás!Vizitulipán,tündértrombita,fénylények...
Szeretem.

Köszönöm:)
Ölelés,Katis

A Fény,a Minden,Egy,annyit jelent: Tudatosság.Kicsit mellőzd a rutint,Figyelj!
szerintem.