A „Különleges” és a „Szent” kapcsolat 1.

szent kapcsolatA Course in Miracles szerint (épp ma érdeklődtem a kiadónál, elhúzódik a fordítása, talán jövőre sikerül kiadni!) kétféle kapcsolat létezik: a „Különleges” és a „Szent” kapcsolat.

Sokan várják mikor köszönt be életükbe a Csoda. Egy ember, akinek láttára megroggyan a térd, kihagy a lélegzet…aki úgy illik hozzájuk, mint kulcs a zárba. Ez eddig rendben is van. De ha jön a „hú, ha itt a Nagy Ő mostantól minden el van sikálva” gondolat – ott már figyeljünk!
Bámulatos, hogy a dolog nyilvánvaló működésképtelensége ellenére még milyen sokan hisznek abban, hogy ennek így „kellene” lennie.

Ismerni nem nagyon ismernek olyat, akinek sikerült, de szilárdan bíznak benne, hogy nekik majd egészen biztosan sikerül!
Majd talán a Vonzás, meg a Titok segít…(segít persze, csak nem úgy, ahogy az ember gondolja).
Mindezt táplálják a hollywoodi filmek, romantikus dalszövegek és rózsaszín lányregények.
Pedig a dolog nem a „nagy Ő” megtalálásával kezdődik, hanem jóval-jóval előbb, és az igazi kaland sem az esküvőn ér véget. Sem a kapcsolat sem a szerelem nem arról szól, amiről hisszük…
Azért csalódunk, mert nem reálisak az elvárásaink.
Amiket most le fogok írni lehet, hogy sokaknak kicsit sokkoló lesz.
Egy valamit azonban leszögeznék: mindig igyekszem óvatosan kezelni a „biztos” szót. Amiben nagyon biztos vagyok, rögtön fenntartásokkal fogadom… :-)
Ennek ellenére az eddigi tapasztalataim és egy belső sugallat alapján „biztosan” kijelenthetem: az, ami velünk történik az életben mindig „jó” nekünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy a személyiségünknek is tetszik - egyfajta „Magasabb rendű” jóról beszélek. (Nem szeretem az ilyen fogalmakat, hogy „jó”, meg „magasabb rendű”, de azt hiszem, mindenki tudja miről beszélek!)
Ha eldobjuk a kapcsolatokkal kapcsolatos illúzióinkat, akkor lehet, hogy ez fájdalmas, de megtisztul az út az előtt, hogy igazán mély kapcsolatokat élhessünk meg.
Végső soron erre vágyunk, nem?

Tehát:
Tudjuk, hogy minden Egy. Továbbá azt is, hogy a hétköznapi tapasztalatunk igenis azt sugallja, mi itt külön vagyunk. Nem akarok ennek a részletes taglalásába belemenni, elég ha csak tudatosítjuk magunkban, hogy ez így van. …és ha ez így van, akkor nyilvánvaló, hogy a lelkünk mélyén hatalmas hiányérzet van. A különállóság illúziója annyira fáj, hogy nem is tudunk róla. De a tüneteit érezhetjük. Tulajdonképpen erről szól minden őrületünk, szenvedélyünk, lázas keresésünk. Aki spirituális útra lép nem lesz feltétlenül beljebb attól, ha innentől kezdve a megvilágosodást hajszolja valami más helyett…
Furcsa kettősséget kell nekünk Tanfolyamos Teremtőknek megemészteni, mert egy részről tudni kell a Nagy Igazságokat, más részről pedig élni kell a hétköznapokat. Egyaránt szem előtt kell tartani a tágabb, és az orrunk előtt lévő látványt.

Szóval, ami ebben nekünk fontos az az, hogy tudnunk kell róla: az elszakítottság illúziója miatt él bennünk egy üresség.

És mi azt hisszük, hogy ez az üresség akkor töltődik majd be, ha megjelenik a színen egy Különleges ember és lesz egy Különleges kapcsolatunk

…És keressük a Különleges embert: azt, aki az egónknak elég „megfelelő”, elég jó, mert akkor és csak akkor kaphat a szeretetünkből. De Ő és csakis Ő! És csakis akkor, ha pont annyira megfelelő, amennyire kell…:-). Megvan róla az elképzelésünk, hogy milyen legyen a kapcsolatunk, megvannak az előre elkészített eszményeink melyekhez foggal-körömmel ragaszkodunk.
Ha egyszer csak megjelenik a „Megfelelő Különleges Ember”, akkor nagyon boldogok leszünk. Teljességérzés tölt el bennünket, teljesen kitölt a másik. Boldogok vagyunk…Egy darabig…Aztán történik valami - egy nap egy hét, szerencsés esetben egy év múlva- és mi kiábrándulunk. Hibát követtünk el, óriási hibát - gondoljuk.
Kérem szépen ekkor tessék emlékezni a VONZÁS TÖRVÉNYE NEM KÖVET EL HIBÁT!!! PONTOSAN AZT KAPTUK, amit belülről kisugároztunk… Ja, kérem az már nem a Vonzás Törvényének hibája, hogy nem vagyunk tudatában annak, mi is történik valójában belül!

…mi is?

Először is a párkeresésben általában olyan partnert igényel az ego, aki valós vagy vélt hiányosságait kompenzálni tudja.
Másodszor olyat, aki dicsfényét emeli. Kimondatlan szerződés jön létre, ami valahogy így hangzik: én emelem a Te fényedet, cserében Te is emeld az én fényemet. Te nekem mondod, hogy milyen értékes vagyok (mert magamnak nem hiszem el), cserében én is megerősítelek téged. „Csak mi ketten a világ ellen örökkön örökké….tarararam, keringőzünk, the end felirat…”

A valóságban azonban eljön egy nap, amikor ez a szerződés valahogy meginog.

Ilyenkor mondjuk, hogy „kiábrándultunk”. Pedig ha odafigyelnénk a magyar nyelv csodájára, akkor tapsikolni és örülni kéne, hisz a ki-ábránd-ulás azt jelenti, hogy kijutottunk egy ábrándból. Egy valótlan illúzióból!!
Végre ott áll pőrén a Valóság lelepleződve!
Nem olyan szép, amilyenek az illúzióink voltak, de legalább Valódi.
Ilyenkor jön elő az iszonyatos fájdalom. Azt hisszük, hogy a másik okozta, pedig nem. Az okozta, hogy ismét érezzük lelkünk mélyén az elhagyatottság fájdalmát. Ismét egyedül vagyunk, kicsik, és elhagyatottak… Pedig azt hittük, most, hogy itt a Különleges Másik ez a fájdalom már soha többé nem jön elő. „A szerelem az ego megváltáspótléka” mondja Eckhart Tolle.

Miért van ez?
A Course in Miracles sokkoló választ ad a kérdésre. Az ember először zsigerből tiltakozik, de ha tiszta szemmel körbenéz, bizony beláthatja a dolog igazát - méghozzá működés közben, a hétköznapok laboratóriumában.
A Course azt mondja: a Különleges kapcsolatot tulajdonképpen azért keressük, mert bosszút akarunk állni.
Múltban elszenvedett sértéseket, fájdalmakat, csalódásokat, bántalmakat, hiányokat torol meg az ego. Bosszút akar állni a múlton és ezért egy másik embernek kell vezekelnie.
Az, akit állítólag szerelemmel szeretsz és csodálsz!!
Pedig a „jelenben nem lehet múltbeli igényeket kielégíteni”- mondja Chuck Spezzano.
Tudom, hogy minden porcikánk tiltakozik a szerelem illúziójának összeomlása ellen, de nézzünk csak körül. Szexológiai munkám során alkalmam volt látni milyen sok szexuális probléma mögött van elfojtott düh és bosszúvágy a múlt igazságtalanságai és megalázottságai miatt. A jelenlegi partner issza annak a levét, amit a szülőknek, régebbi partnereknek rovunk fel. Azt várjuk tőle: legyen olyan, viselkedjen úgy, ahogy nekünk jó, miközben elszalasztjuk annak a lehetőségét, hogy nyitottan fogadjuk azt, amit a jelenben kaphatnánk tőle.

Ez át is vezet bennünket a „Szent” kapcsolat témájához.

Folyt. köv.

Réka
http://www.sziv-utjan.eoldal.hu/
http://www.csodacsinalo.eoldal.hu/

Hozzászólások



Ez a lényeg, csodás!

"hogy meddig tart? hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyom a sírig tartó kapcsolatunkra, de nem szoktam ezen agyalni, éljük a mindennapokat és jó együtt." - És kész!:)



nagyon érdekes:)

Nem bírtam ki, hogy ne írjak ehhez is valamit:))
ÉN azt gondolom, hogy a mai világban rengeteg a válás a tönkrement kapcsolat és az alap problémának azt tekintem, hogy amig az emberek saját magukat sem képesek igazán szeretni, elfogadni, addig a kapcsolat halálra is lesz ítélve, mert ahogy írtad más nem oldja meg a problémáinkat, más hiába dícsér nap , mint nap, ha te nem hiszed el.
A férjemmel mikor megismerkedtünk, az első hónapok végén majdnem szakítás lett a vége, egy egyszerű kérdés miatt:
Kérdezte tőle valaki, hogy szerelmes vagy ? SZerelmes vagy annyira, mint az "elődömbe"?
a válasza egy határozott nem volt , és ezt el is mesélte nekem, mire én sírva közöltem vele, hogy akkor ezt itt tán most hagyjuk abba....mire ő:
Neki a szerelem egy rózsaszín lufi, amiben nem azt látod aki van, hanem vakon mész utána..., de téged szeretlek, úgy is, hogy látom az összes hibádat. Igaz még csak 6. éve vagyunk együtt, de egyelőre működni látszik a dolog...természetesen terelgetjük egymást, hol hidegzuhannyal hol szeretettel, hol csak öleléssel és vannak nekünk is vitáink, de ez így jó ahogy van...hogy meddig tart? hazudnék, ha azt mondanám, ohgy nem vágyom a sírig tartó kapcsolatunkra, de nem szoktam ezen agyalni, éljük a mindennapokat és jó együtt.
Végezetül még annyit, hogy bár nagyon egyszerűnek tűnik a hasonlat, de én egy együttélést a fagyievéssel hasonlítok. Szeretem a vanília fagyit, de mégsem kívánom minden nap...és ez miattam van...tehát biztos vannak napok, mikor az ember távolibbnak érzi a párját, de nem érdemes az első kudarc után feladni...
Kovács Ákostól kérdezték egyszer: Szerelmes még a feleségébe? És ő azt mondta, hogy most nem, de várom a pillanatot mikor megint igen ( merthogy ez mindig váltakozik ) és valóban így van...nálam legalább is...szóval a szerelem egy dolog, meg szeretetben kitartani és komolyan gondolni az igen-t, az meg egy másik dolog...
mindezek persze, szigorúan " szerintem " megjegyzés kíséretében



ACIM

Az idézet az A Course in Miracles című könyvből való, amelyet (azok szerint, akik elfogadják a hitelességét) Jézus Krisztus írt egy Helen Shucmann nevű médiumon keresztül. Kezdettől erről a könyvről volt azó. Az Isten Isten jelenti, úgy általában. Az idézet nem kiragadott, tehát nem áll ellentétben az egész mű szellemével. Más kérdés, hogy az ACIM egy külön világ, alaposan meg kell ismerni, nem lehet 2 percben végigmenni rajta.



És ha már...

És ha már a különleges kapcsolatok felé vágyik mindenki.
Nagy szeretet és erő megélése esetén a következőket érdemes tenni:
1. lehetőleg fogadjuk el, hogy nagy szeretetet, hatalmas örömöt, stb.-it (valaki megkockáztatja és szerelemnek is hívhatja máris) érzünk a bizonyos másik iránt
2. igyekezzünk nem definiálni az aktuális kapcsolatot, pusztán hagyjuk had follyanak az események (ne akarjuk beletenni a következő fogalmakba az alakuló kapcsolódást: lány-fiú közt levő barátság, szerető, szerelmespár)
3. törekedjünk a szeretetközösség, mint jelenség örömteli ápolására
Ez annyit tesz, hogy bárhogyan is alakuljon az illetővel az élethelyzet, vizsgáljuk meg az adott körülmények közt, hogy milyen ízű az a szeretet, amit adni tudunk. (Itt jegyezném meg, hogy a feltétel nélküli szeretet valódi jelentése nem az, hogy mindenáron szeretlek, te akármekkorát rombolhatsz magadon, esetleg rajtam is. Nem, a valódi feltétel nélküli szeretet azt jelenti, hogy akármi történjék is, én bármikor kész vagyok arra, hogy a szeretetünk, szeretettel teli figyelmem segítségével ismét helyzetbe hozzalak, anélkül, hogy ez önromboló áldozattal járna. Az nem szeretet, ha valaki önmagát áldozza fel úgy a másikért, hogy az a másik úgy sem profitál belőle. S akkor 1 bajban levő helyett most már van 2.) A "munka" tehát mindig önmagunkban keresendő, nem a másikban. Természetesen az EGO-t is munkára lehet fogni, ami kimerül abban, hogy folyamatosan adatot gyűjt az elménk önmagunkról, a másikról és a kapcsolatunk milyenségéről. Ezt hagyjuk, had történjen meg. A szeretet, amit érzünk jó esetben úgy sem hagyja, hogy a gondolatok addig kavarogjanak, amíg önellentmondásba, összezavarodásba nem keveredünk. De ami ennél lényegesebb, a szeretet állapotában mindig meg tudjuk hozni a szeretettel teli megoldásokat, amely persze a gondolkodó elme számára nem mindig logikus, főleg mivel az mindig úgy gondolkodik: "te térfeled, ő térfele". Ebből a szemszögből nézve főként sokszor másként cselekszünk, amikor a nyitott, szeretettel teli szív állapotából cselekszünk. Itt is mindenkinek egyéni szabadsága van dönteni, hogy az aggályoskodó elme szerint tesz, avagy a szerető szíve szerint teszi meg a következő lépést.
A szeretetközösség azt is jelenti, hogy akit szeretünk ugyanúgy benne van az emberi közösségben, társadalomban, mint mi. Tehát ha közösségre lépésre törekedünk, akkor nem "magunknak akarjuk" a másikat, hanem képesek vagyunk az ő saját közösségével, és persze a mi közösségünkkel együtt szeretni. Ez azért is célravezető, mert a szerelem, erős szeretet hatalmas többleterőt ad mindkét félnek, s így ezt amúgy is továbbadják mindenki másnak, hiszen attól még, hogy két ember egymásba szeret "nincsen kivágva ollóval" a saját környezetéből. Ez a gondolkodásmód elősegítheti ezt az amúgy is természetes jelenséget.



Kedves Ritocska!

Ha lehetne, hogy ez kívánságműsor legyen, persze Dévényi Tibi bácsi pöttyös lasztijai nélkül, akkor kérném, hogy maradj még...;-)



Beszélgetések Istennel,

Beszélgetések Istennel, harmadik kötet. Az a csúcs...:)



"A Szentlélek tudja, hogy

"A Szentlélek tudja, hogy SENKI NEM KÜLÖNLEGES" Jujj.
"De azt is érzékeli, hogy te létrehoztál különleges kapcsolatokat, amelyeket megtisztít, és nem hagyja, hogy elpusztítsd őket." Ő nem hagyja, és nekem ehhez semmi közöm. :)
Egyetértek a téveszmével. Aki ilyet ír, az nem tudja miről ír.
Bár ezek csak kiragadott mondatok.
Ki az az Isteni? Isteni micsoda? Személyiség, tudat, érzelem?



Bocs Ritocska!

Talán még elolvasod. Idézni szeretnék tőled. Az előbbi hozzászólásodból: "1. rámutattam néha olyanra, ami az egyéni szemszögből nem látható, de kívülről észrevehető és ennek útján esély van felismeréshez jutni, és igen, az néha fáj"
Pontosan ez történt most veled, szerintem. Esélyt kaptál a felismerésre.
Tudod, itt sokan szeretünk téged. És talán elfogadhatnál időnként egy egy visszajelzést. És feltételezhetnéd, hogy nem rosszindulatból történt, mint ahogy te is jogosan várod ezt el másoktól.
És ha 1°-os fordulat elég lenne ahhoz, hogy könnyebb legyen elfogadni néhány - nem ritkán nagyon bölcs - intelmedet, miért tennél 180°-os fordulatot?
De tényleg. Miért?



Kedves Neytiri és egyúttal Mindenki más is!

Ha ennyi csúszott le abból, amit írtunk, akkor őszintén sajnálom. De én személy szerint Rád és Mindenki másra bízom azt, hogy kinek mit hiszel, hisztek el. Én meg tudom a magamét ez ügyben és valahogy most rájöttem, hogy ez innentől nekem elég is. Úgyhogy nem fogok nekiállni bizonygatni azt, hogy miből, mit tanultam a szeretetről vagy bármi másról.

Ugyanakkor most megragadom az alkalmat, hogy valamit kifejezzek és ezzel én részemről befejezem itt. Mert most lett elegem és ezúttal nem úgy, mint múltkor, amikor magánéleti problémám volt és azért búcsúztam. Egyébként a teljesség kedvéért van az is, de nem szoktam az ilyesmitől megijedni, hanem magam rendezem és tanulok belőle. És nagyrészt nem hirdetem.

Én egy percre sem állítottam soha, hogy nem tanulok nap, mint nap. Sőt, nagyjából azt gondolom, ezt hangsúlyoztam általában. Hogy én is idióta vagyok sok dologban és mindig nyitott vagyok és voltam a kulturált véleményütköztetésre, mert sokat lehet tanulni abból is és, ha értelemesebb véleménnyel találkozok, mint, ami az én addigi meggyőződésem volt, akkor elfogadom. És akár be is ismerem.

Amit megtanultam, nagy részét sajnos a saját bőrömön egyébként. Amikor hozzászóltam és egyesek támadásszagot éreztek, az általában azért volt, mert 1. rámutattam néha olyanra, ami az egyéni szemszögből nem látható, de kívülről észrevehető és ennek útján esély van felismeréshez jutni, és igen, az néha fáj (fordítom magam: felismerni az önmagunknak tett hazugságokat pl egy komment útján - és velem is sokszor történt ilyen), 2. mert sokszor, ha kifejezetten félrevezető butaságról próbál meggyőzni bárki bárkit, akkor is úgy éreztem igen, ha már megjártam a poklot, szólok, talán nem így van. Ugyanakkor, amikor valaki nem volt nyitott erre, azt gondolom általában feladtam. Elfogadtam, hogy ezt az utat kell járnia. És azt is mindig hangsúlyoztam, hogy csak véleményem van. Hogy ki mit vesz igazságnak, az a saját dolga.

Kiemelném azt is, hogy sok trénerrel, oktatóval, teraputával és egyéb akármilyen csodagyógyítóval szemben, bár sokan találták hasznosnak a dolgaimat maguk számára, én soha senkitől egy buznyákot nem kértem azért, ha segítettem. Nagy örömömre voltak sokan, akinek tudtam. Olyan is, akivel nem jutottam zöld ágra ezért Szabad Akaratomból feladtam. Beismerem.
Egyébként nem is terveztem soha, hogy tréningekből éljek vagy abból, hogy személyes konzultáción segítsek bárkin. Az írásból, igen, mivel ez a szakmám, szerettem volna. Azon töröm magam hónapok óta, hogy egy saját weblapot létrehozzak (igaz maximalistaként egy színvonalasat, nem valami igénytelen freestuffot), ahol INGYEN vannak az írásaim és INGYEN online önbizalomfejlesztő kurzust hozzak létre. Barátaim tanácsolták, hogy minimálisan fizetni kelljen érte, de elvetettem. Hát ezért csúszik is jó ideje.

Azért mertem szóvá tenni, hogy ez a leírás félrevezető, hogy embereket ne vigyen tévútra. Avagy újra csak segíteni szerettem volna. De most jött el az a pont, hogy feladom. Nagyon őszintén semmi szükségem arra, hogy állandóan rosszindulatot feltételezzetek rólam, pusztán azért, mert le merem írni őszintén a véleményem. Mivel ember vagyok én is, ez hat rám, ez fáj. Ennyire még nem tudom leszarni a véleményeket. Igen valószínűleg ez is egy megfelelni akarás. De szerencsére ez önmagamnak való.

Ha az a szeretet alapja, hogy mindennel egyet kell mindig érteni, bólogatni és segget nyalni kell, pusztán azért, mert egyesek képtelenek értelmezően olvasni és állandóan meg kell játszani dolgokat pl. hogy jaj, de boldog vagyok, miközben van, aki zokog a gép előtt, hát akkor részemről tényleg nem tudok semmit a szeretetről. Ezt is saját tapasztalaton alapul, az élet nem csak pozitív és igen a pozitív felé kéne haladni, de a negatív léte nélkül nem is tudnánk mi a pozitív.

Nagyon őszintén sok sikert kívánok Mindenkinek Mindenhez és a legjobbakat a továbbiakban!

Ui: És igen, csak, hogy mindenki értse és egyértelmű legyen felhúztam magam és nem azon, hogy nem értenek egyet velem, mert nem kell egyet érteni, hanem azon, hogy pusztán azért, mert nem értek valamivel egyet és ennek hangot merek adni (amúgy azt gondolom tisztelettel és kulturáltan) azért rám szólnak, hogy ne bántsak. Hát a jövőben megígérem és magamnak teszem: nem fogok.



hihihi!

Megdöbbenve látom, hogy micsoda szerelem guruk vannak ezen az oldalon. Illetve csodálom és irígylem őket!

Egyiküket közülük különösen tisztelem és kedvelem! Sokat segített bölcs és szeretetteljes gondolataival amikor padlón voltam!

Ritocska és Melazo, szerintem mindannyian bokdácsolunk a valódi szeretet megtapasztalásával. Én lagalábbis így vagyok vele, de az nem tántorít el a tanulástól és egom játékainak leleplezésétől.
Ha Ti ketten már túl vagytok a fent leírt dolgokon és nincs vele munkátok, akkor szívből örülök! Ám ezesetben nem értem a heves reakciókat....

Mi is megyünk nagy nagy lendülettel utánatok! azért mert egy kicsit lemaradtunk ne bántsátok Rékát vagy azt aki nem teljesen a Ti szóhasználatotok és szájízetek szerint fogalmaz. :)

Szeretettel!!! :))
Réka



ACIM

Szóval az ACIM szerint a világ egy rossz álom. Ennyiben némileg hasonlít a gnosztikusokra (innen jöhet be Júdás Evangéliuma), de nem lehet azokkal egy kalap alá venni, mert vannak fontos különbségek is.



ACIM

Hát, az ACIM egy külön világ. Lényegében vallás, bár eléggé más, mint a hagyományos vallások.
Nem is törekszik, kizárólagosságra, nincs egyháza és nincsenek szertartásai.

De az alaptétele az, amit leírtam. A szeretet ott jön be, hogy az egyetlen valódi szeretet az isteni szeretet, a szent szeretet (holy love), és ha valaki ezt a szeretet egy partnerkapcsolatban keresi az, "szentségtelen szeretet" (unholy love), lényegében pótszer az isteni szeretet helyett, és nem hozza el a boldogságot. Viszont a Szentlélek közreműködésével (és csak azzal) ez a szeretet is szent szeretetté alakítható. Nagyjából ez a tanítás.



ACIM

Hát, talán azért használ keresztény (szerintem nem erőteljesen keresztény, de azért a kereszténységhez közeli) terminológiát, mert egy bizonyos Jézus Krisztus a szerzője.

Mindamellett nekem az a véleményem, hogy az ACIM kiváló mű, nem kötődik amúgy a kereszténységhez, a buddhizmusra emlékeztető elemek is bőven vannak benne. De ha bármilyen értelemben forrásnak tekintjük, akkor nem hagyhatjuk ki belőle az Istenről, a Szentlélekről és a Fiúról szóló gondolatokat, mert ezek alkotják a lényegét. Ha kihagynánk, az olyan lenne, mint mondjuk a Korán Allah nélkül, vagy a Biblia Isten nélkül.



Melazo: egyetértés 3. :D

Detto. Agree. Egyetértek.

Na most, ha ez így igaz a Course in Miracles-ra, amit Triarius leírt:
"A lényege, hogy ez a világ illúzió, mégpedig egy rosszindulatú illúzió, és lényege, alapja a harag, a bűntudat és a bosszú. Ebből kell kiszabadulnuni, aminek a módja nem más, mint a feltétel nélküli és teljes megbocsátás."
Vagyis akkor a szeretetről beszélgetünk egy eleve negatív feltételezés szemszögéből? Aha. Na ez kezd érdekes lenni. Kicsit Júdás Evangéliuma ugrik be erről nekem...
Nade utána fogok nézni én is, még, ha egyelőre nem túl kecsegtető is, amit találok. Az érem két oldalát el kell fogadni.



Szia Réka, nekem tetszik a

Szia Réka,

nekem tetszik a blog, igaz én még nem voltam szerelmes...a legutóbbi esetem meg leírtam, ami az egomat bántja most, tehát csak szerettem volna abba a valakibe szerelemes lenni, az odalevés egy másik dolog...szerettem volna, ha szeretett volna, hogy együtt legyünk sokáig, mert ő jó lett volna nekem életem végéig.
Na kopp:) A sors közbeszólt. Forrófejűségem átka, a vad elmenekült:)

Olvasom a következő blogodat is,

köszi az írást.

Csilike



"

"Ebben az első részben nagyjából leírtam milyen az, amit én „Különleges” kapcsolatnak nevezek. Hogy ez nevezhető-e szerelemnek vagy sem… teljesen egyéni megítélés kérdése. Mindenesetre a legtöbben annak nevezik."

én inkább fura kapcsolatnak nevezném. igen, a legtöbben olyat neveznek szerelemnek, ami nem is az.
hiába mondja monicas, hogy mindnekinek más a szerelem. valószínűleg mindneki annak szeretné nevezni a maga kis valamijét, de legtöbben képtelenek arra a valódi valamire...

"teljesen egyéni megítélés kérdése."

az, hogy valójában mi, nem egyéni megítélés kérdése

hogy mit nevezel annak, az egyéni megítélés kérdése

"Persze, ha valaki egész életében az önzetlen nagybetűs Szerelmet élte, akkor ne vegye magára ezt az inget – én magam bizony megtapasztaltam az egós kapcsolat minden nyűgét és nyilát!"

ahhoz, hogy tudd, melyik a nagybetűs, igen, talán végig kell menni az előző folyamaton, amit említesz. de ha tudod, mi a szent kapcsolat, ahogy nevezed, (a valódi szerelem), akkor nyugodt szívvel bólinthatnál arra, hogy hát igen, az, amit te különlegesnek, én meg furának nevezek, valójában nem is volt az

a legtöbben azért nevezik így, mert nem jutottak el oda, ahol az igazi szerelem található. nem jártak abban a dimenzióban.

aki járt ott, úgyis tudja, hogy ezek pusztán téveszmék voltak itt, nem a szerelem leírása

hanem a szerelemnek hitt valami, fura dolog leírása

eleddig...



Köszönöm szépen az idézetet!!!!

Az - internetről is letölthető, angol nyelvű - Course szövege több szempontból is nehéz. Egyrészt fura, régies nyelvezete van, másrészt igen erőteljesen keresztény terminológiát használ. De ha valaki túl tud lépni az olyan fogalmakon, mint amilyen a "vezeklés" stb, akkor pszichológiailag és spirituálisan hihetetlen értékes információkhoz juthat! Nekem is úgy tűnt fel, hogy szinte minden kedvenc könyvemben találtam belőle idézetet, hivatkozást.



Megírtam

Megírtam a második részt, de mivel ilyen sokan megtiszteltetek a hozzászólásotokkal itt is reagálnék.
Az, hogy kinek mi szerelem és mi nem - elég szubjektív. Nem mondhatjuk, hogy ennyi és ennyi százalék önzés esetén még tilos annak nevezni…Ki tudná meghatározni, hogy hol kezdődik és hol a vége?... Hál’ Istennek :-)
Nyilvánvalóan, amikor az ember lánya egy ilyen írást közzé tesz, kénytelen általánosságban fogalmazni. Ebben az első részben nagyjából leírtam milyen az, amit én „Különleges” kapcsolatnak nevezek. Hogy ez nevezhető-e szerelemnek vagy sem… teljesen egyéni megítélés kérdése. Mindenesetre a legtöbben annak nevezik.
A „Különleges” kapcsolat és a „Szent” kapcsolat között nincs éles átmenet: eddig ez volt aztán hopp! utána az lett. Inkább az a lényeg, hogy ismerjük fel, mik azok a minták, amelyek jellemzik őket. Az volt a tervem, hogy ezeket írom le. Több részletben :-)
Mindannyian azzal a fajta kapcsolattípussal kezdünk, amit én itt „Különleges” kapcsolatnak nevezek. Ez az elnevezés a Course in Miracles- ből származik, de ha úgy tetszik nevethető „egós”nak, vagy bárminek…
Persze, ha valaki egész életében az önzetlen nagybetűs Szerelmet élte, akkor ne vegye magára ezt az inget – én magam bizony megtapasztaltam az egós kapcsolat minden nyűgét és nyilát!
Amikor jön a „már megint ugyanaz” akkor az ember keresni kezdi a válaszokat…(legalábbis nálam így volt…)
…és akkor elindulhat egy olyan FOLYAMAT, ami átvezet - a Course in Miracles terminológiájával élve – a „Különleges kapcsolatból” a „Szent kapcsolatba”.
Ennek lényegéről írtam a 2. részt.

Szívből köszönöm a hozzászólásotokat!

Réka



Ezek szerint...

A szerelem-és szerelem közt is lehet különbség...?
Mást jelent nekem a szerelem....mást neked...mást neki...
Ki hogy éli meg...



Course in miracles

Hogy kicsit pontosítsam magam: az ACIM szerint vannak emberek akik az Istennel való kiengesztelődés (Atonement) helyett különleges kapcsolatban, szerelemben keresik a megváltást, de természetesen nem fogják megtalálni, mert csak az Isteni képes a soha nem változó szerelemre.

Idézet:

"A bűntudat miatt MINDEN különleges kapcsolatban jelen vannak a félelem bizonyos elemei. Ez az oka annak, hogy olyan gyakran tolódnak el és változnak meg. Mert nem kizárólag a nem változó szerelem az alapjuk. (... ) A Szentlélek tudja, hogy SENKI NEM KÜLÖNLEGES. De azt is érzékeli, hogy te létrehoztál különleges kapcsolatokat, amelyeket megtisztít, és nem hagyja, hogy elpusztítsd őket. (...) BÁRMILYEN kapcsolatot rábízhatsz a gondozására, és akkor biztos lehetsz benne, hogy NEM fogja hagyni, hogy ELPUSZTÍTSD. "

A nagybetűs kiemelések az eredeti szövegből valók.



Course in Miracles

A Course in Miracles nagyon érdekes mű, elég sokat olvastam belőle (na jó, nem az egészet, mert nagyon hosszú). A lényege, hogy ez a világ illúzió, mégpedig egy rosszindulatú illúzió, és lényege, alapja a harag, a bűntudat és a bosszú. Ebből kell kiszabadulnuni, aminek a módja nem más, mint a feltétel nélküli és teljes megbocsátás.



Egyet értek Melazoval. Ma másodjára. :)

Itt a pont: "ó, akkor tisztázzuk: nem a szerelemről írtál a fentiekben, hanem téveszmékről."

Nem Réka. Nekem spec nem kell "kiábrándulnom" abból, hogy mi a tiszta szeretet és szerelem, mert én éltem, élem és biztos állíthatom köze sincs a leírtakhoz. Ott nem játszanak az okok, az érdekek és az érdemek, a megfelelés. Lehet, hogy vannak emberek, akik egon keresztül élik meg, de azok csak hiszik, hogy van fogalmuk róla. Azok nem szerelmesek, hanem hajszolják a szerelmet és az igencsak más dolog. Hívhatod akármilyen kapcsolatnak, csak megint a szezon és a fazon tipikus esete áll fent és ez félrevezető meglátásom szerint. De kíváncsian várom a második részt, hátha az megtöri ezt az eddig nem túl meggyőző gondolatmenetet.



ne hagyd magad Réka!

Várjuk a gondolat folytatását!



...

csak aki ábrándok közt él, az tud kiábrándulni

aki eleve illuzórikus ábrándok nélkül szeret

annak a számára értelmezhetetlen a kiábrándulás fogalma. elfogadja az illetőt olyannak, amilyen

persze sok ember hibásan azt képzeli, hogy épp szerelmes... ez is igaz.

"Miután megtörtént az embernek lehetősége nyílik valódi mély tartalmakat megélni."

jó, akkor tisztázzuk: nem a szerelemről írtál a fentiekben, hanem téveszmékről.

a valódi szerelemről a következő posztodban olvashatunk?



én sem

én sem értek egyet

ez egy rossz szerelemfelfogás

a valódi szerelemnek éppen az a lényege, hogy nem várunk a másiktól semmit sem

megszűnik az egó

amikor a régmúlt hatásainak kivetülését ecseteled, akkor éppen holtbiztos hogy nem a szerelem ismérveit veszed számba

az biztosan nem szerelem

pusztán társfüggőség



Szia Ritocska!

Úgy gondolom teljesen mindegy, hogy "egolények egoszerelemfelfogásának" nevezzük a dolgot, vagy -ahogy én tettem - "Különleges kapcsolatnak", ahogy a Course in Miracles-ben szerepel. A folyamat ugyanaz.
Valóban kiábrándító vele szembenézni, de ahogy írtam is ez jó: ki-ábránd-ulni fájdalmas, de gyógyító.
Miután megtörtént az embernek lehetősége nyílik valódi mély tartalmakat megélni.
Erről írom a folytatást :-)))



Kedves Réka!

Nagyon nem értek egyet az itt leírtakkal. A szerelem egyfajta szeretet, ha tiszta, köze sincs az egojátékokhoz. (Meg amúgy is egy lejátszódó kémiai folyamat is támogatja a testben, ami meg ugye megint nem egy illúzió, hanem kimutatható.) Ez a leírás itt: az egolények, egoszerelemfelfogása. De valós tartalmat még akkor sem érzek és értek benne, ha Tolle és Chuck Spezzano neve is szerepel itt (igaz csak kiragadott formában). Kiábrándult egy magyarázat az biztos, dehát, aki nem élt még igazi szeretetet az inkább kételkedik abban, hogy létezik-e és az egojával kézenfogva akarja bebizonyítani, hogy nincs is. Van ilyen.
A legjobbakat!