Látlak

pandoraDrága Naplóm,

Remény Angyalai most nálunk vannak. Nadin hozzánk is elküldte őket. Hogy milyen érzés? Határtalan Nyugalom van Otthon. Nálunk a hétköznapok is harmóniában telnek, a Szüleim roppant fejlett Lelkek, szerencsés vagyok, hogy a gyermekük lehetek. (Noha vannak gondok, de dolgozunk rajta, hogy megoldjuk őket. Mindig. Együtt. Egységben.) Örülök, hogy ebben a néhány napban megtapasztalhatom, milyen érzés az, amikor az ember Otthona, Odúja Angyalok átmeneti szállása. (Bár inkább munkásszállónak nevezném, hiszen "dolgozni" jöttek papírforma szerint.) Szeretnék hinni Bennük. Bennetek. Érezni, hogy igen is van egy transzcendentális világ és bízni érdemes. (Néha el szoktam bizonytalanodni a Világ dolgai miatt és ilyenkor szükségem van megerősítésre. Még nagyon az elején tartok az Útnak...)

Emlékeszel, még régen azon sírtam, hogy a munkaerő piac nem kíváncsi rám, dacára az eredményeimnek. No igen, a szakmai tapasztalat hiánya ilyenkor emelkedik felül az elméleti tudáson. (De kérdem én, pályakezdő hol szerezzen gyakorlatot, ha sehol sem kíváncsiak rá? Ez inkább maradjon költői kérdés.) Aggódtam, féltem, rettegtem, ijeszgettek, hogy ő meg ő fél évig nem talált semmit, sőt, van, aki egy évig vadászott állásra és akkor is olyat kapott, amit csinál, de a Lelkét kiöli. Az éjszakáimat rémálmok kísérték, folyton a világot kellett megmentenem. Nappal otthon unatkoztam, a házimunka nem jelent kihívást. A Barátaim nyakán lógtam - akkoriban a Kedvesem éppen Németországban szakmai gyakorlaton volt, a hiánya is fokozta depresszív hangulatom.) Aztán március elején kedvenc előadóm szokásos kedd esti előadásán voltam, amin néhány mondatával feloldotta minden gátam, amit a nagy igyekezetben és görcsölésekben szépen felépítettem magamnak azért, hogy még véletlenül se találjak munkát. :P És lám, március közepén megcsörrent a telefonom... És most itt vagyok, ahol lenni szeretnék. Olyan munkát találtam (vagy inkább a munkám talált meg engem, hiszen rá vágytam), amiben ki tudom bontani szárnyaim, nem számít, hogy nincs gyakorlatom, majd itt megszerzem. És nem utolsósorban, a hely, ahol vagyok, szintén mesés, teljes kilátás az én drága Budai hegyeimre. (Számomra sokat jelentenek, ezért is külön kiemelendő látványuk.)

Szóval a Vonzás Törvénye újra az orromra koppíntott, hogy "Oh, Te, a szkeptikusok védőszentje, figyelj jobban a Világ rezdüléseire és ne csak néz, hanem láss is..." Ezért is örülök az Angyaloknak. És talán az egész Élet egy olyan illúzió része, amit mi sosem érthetünk meg, csak tesszük a dolgunk, amire születtünk. Néha elképzelem, hogy egy hegytetőn állok, körülöttem fúj a szél, de kellemesen, balzsamosan cirógat, a Nap lágyan süt, sugaraival becézgeti Lelkem. Kitárom karom és zuhanni kezdek, de van, mi elkap, egy Láthatatlan kéz vigyáz rám. És közben érzem, tökéletesen része vagyok az Életnek.

Azt hiszem, ez a Bizalom az, ami a Vonzás Törvényét élővé teszi. (Bocsánat a kacifántos fogalmazásért) Ha kérek, kapok, érdemes kérnem, mert megkapom. (Egy kisbaba is így definiálja önmagát csecsemőkora elején, ha sírok, felfigyelnek rám és a szükségleteimre gondot fordítanak, tehát szeretnek, ha nem, akkor egyedül vagyok és nincs, ki szeressen. Ezért is fontos életünk első éve, az ősbizalom itt talál termőföldre.)

Végezetül pedig, hadd osszam meg Veletek egyik kedvenc zenémet, Leona Lewis aranytorkából érkező rezgéshullámokat: http://www.youtube.com/watch?v=AsM6iK_OBFU&NR=1
I see you. Avatar.

Mindig jókedvem lesz tőle, azért is, mert a film megérintett; Pandora őslakosságának hozzáállása a természethez, a világukhoz, Ejvához. Teljes szimbiózisban élnek a bolygón, oda-vissza alapon működő, gondoskodó kapcsolat (mivel képesek közvetlenül kapcsolódni a természethez.) Az Avatar alkotói csodálatos élő világot álmodtak meg, ahol a Hold fényében világítanak a növények. (Azt hiszem ez tetszik a legjobban, gondolj bele, lépkedsz a füvön és világít a talpad alatt. Nem kell zseblámpa... :P) És ugye a heroikus küzdelemről sem lehet megfeledkezni, amit fanyílakkal vívnak a fémfegyverek ellen. Honnan olyan ismerős ez?

Nu, már nagyon eltértem eredeti gondolataimtól.
Szeretettel:
Trill

CsatolmányMéret
avatar-pandora-wallpapers_16284_1280x800.jpg320.11 KB

Hozzászólások



:))

JUj ! teljesen elöntött a vágy , a hit a szeretet , minden csodás :)) Már 3 szor láttam a filmet nem tudok betelni vele , Köszönöm ezt a csodás hozzászólást részedről , a zenék fantasztikusak ! Ahogyan becsuktam a szemem , ott repültem én is , és olyan volt mintha én is ott jártam volna egyszer valaha :))))))))))) Most azt hiszem , és mindíg amikor ez a film és a vele kapcsolatos dolgok szóba és látómezőmbe kerülnek , hogy egyszerűen átadom magam annak a csodálatos érzésnek amikor kitárod szíved ajtaját , és a belőle kiáradó szeretet annyira öröm számomra hogy mindíg nagyon nagyon elérzékenyülök ----- szóval sírni igen is jó :)))))))))))))))))))))))))))))) Ölellek Merkaba



:)

Nagyon jó volt olvasni az írásodat! Engem is nagyon megérintett a film. Meg is néztem most a klippet és hát egy kicsit könnyeztem is rajta...:)
Köszönöm!



Kedves Trillian!

Azon túl, hogy nagyon szépen használod a magyar nyelvet, az írásod csoda szép. Jó volt olvasni. Az Angyalokat látni, érezni az egyik legszebb pillanat minden ember életében. Mindig velünk vannak hiszen vigasztalnak, örömöt hoznak, gyógyítanak, bajból kihúznak, megoldásokat folyamatosan sugallnak. Ők mindig hallanak minket, ezért bátran lehet kérni tőlük a segítséget. Csak mondjuk ki, hogy kérlek téged.
Szép napot kívánok neked.