Lazábbnak lenni

Ha nem a blog írás előtt olvastam volna el Ritocska bizonytalanságról szóló blogját, valószínűleg más dolgokat is írnék. Ezúttal én a lazaságot válsztottam témának, aminek ugye határozott ellentéte a görcsösség, a merevség.
Én soha nem tartottam magam görcsös embernek, sőt...viszont gyermekkorom óta magammal hordozok egyfajta kifelé megfelelni vágyást, amit szülői példaként láttam és soha nem szerettem igazán. Engem nem nagyon hatott meg, hogy ki mit gondol, inkább magamra szerettem volna figyelni, de ez nem mindig volt lehetséges a fentiek miatt....
Az elmúlt néhány nap megint egy kis megtorpanással telt. Türelmetlen, és feszült voltam, és igazából az okát sem akartam megkeresni. Olyan furcsa hangulat ez. Főleg, hogy nem jellemző rám az ilyesmi, de mostanában elég gyakran előfordul.
Tanulom a türelmet. A fiam tanítja, több-kevesebb sikerrel. Még mindig tartom, hogy az élet egyik legnagyobb és legjobban erőt próbáló "feladata" az anyaság. Mivel "laza" voltam, soha nem gondoltam volna ezt. Aztán szembesültem a valósággal, és egy kicsit elveszve éreztem magam. Alig hiszem el a mai napig is, hogy amikor azt hiszem, ennél jobban már nem lehet szeretni a fiamat, mint ahogy épp abban a pillanatban érzem, a másik pillanatban már kétszer annyira szeretem, és megint megdöbbenek, hogy ez csak fokozódik, egyre jobban....Amikor újszülött volt, a felelősségtudat elnyomta az összes vágyamat, és napról napra azt vártam, hogy jobb és könnyebb lesz. Aztán rájöttem, hogy minden nap úgy jó, ahogy van. Csakhogy vannak napok, amikor nem minden rózsaszín. Mit is értek ezalatt? Például, amikor nagyon de nagyon szeretnék 1 órával tovább aludni. Vagy amikor egész egyszerűen egyszerre csak 1 dologra szeretnék koncentrálni. Vagy amikor azt a jó esetben 1 órát, amíg a fiam alszik, valahogy úgy tölteném el, hogy ne legyen 5 órányi házimunka beosztva rá...persze, erre megvan a szakirodalom, hogy a gyerek a legfontosabb, és hogy nem kell törődni semmivel, de ki van manapság abban a helyzetben, hogy kimosnak helyette vagy megfőzik az ebédet, mire felébred a délelőtti alvásból a kis gyöngyszemem? Ráadásul a kész bébiételeket ki nem állhatja, mióta ismeri a főztömet, amit egy cseppet sem bánok. Továbbá vallom, hogy az első év hiába a legnehezebb, de mindennek az alapja. Az ezidő alatt befektetett energia százszor megtérül majd, amikor a gyerek nagyobbacska lesz, és tudni fog olyan dolgokat, amikre nem is gondolna az ember. Az eredményesség már most mutatkozik: tegnap például felvett egy piszkos ruhát a földről, a szennyestartóba tette és betolta a szennyestartót a helyére. 11 hónapos...arról nem is teszek említést, hogy bepakol a mosógépbe a szennyestartóból, vagy hogy vizes ruhával törölgeti a port az asztalról, vagy épp a földről. Ezek mind olyan dolgok, amik erőt adnak az embernek. Aztán jönnek az esték, amikor már mindenki fáradttabb. És ilyenkor jön az, hogy nem akar elaludni!!! Simogatom, dúdolok, ringatom, és ő csak ellenkezik. Ez az igazi kihívás a türelmemnek. Sajnos, néha elbukom ezt a próbát. Én is szoktam sírni. Utána....Ma elmagyaráztam neki esti mesében, hogy az ilyen helyzetek milyen hatással vannak anyára, és hogy a kisfiú könnyedén aludjon el szépen stb. Végül elaludt ezen a mesén...pedig eddig még soha nem meséltem neki, csak dúdolgattam, vagy ringattam, vagy tejet adtam neki. Mintha megértette volna...Félig "megsemmisülve" ültem le vacsorázni, gondolataim a helyzet körül cikáztak, hogy megint elbuktam volna a türelem leckémet? NEM! Egyszerűen ez egy ilyen helyzet, ez így volt jól. Mégis görcsöltem rajta egy sort, pedig ez is a tanulás része, és már sokkal jobban ment, mint korábban. Azt azért hozzátenném, hogy a fiacskám soha nem volt nagy alvó, így nem csoda, ha ez néha engem is egy kicsit rosszul érint vagy fáraszt.
Újabb leckéket veszek, lazaság témakörben. Az anyaság, főleg az első gyerek esetében legtöbbször vonz egy kis görcsösséget, ami aztán jól beég a rendszerbe, és lassanként, nehézkesen lehet visszafordítani ezeket a görcsös szokásokat. Nekem ez lesz az újabb feladatom.
Ha ez sikerül, új kapuk nyílnak meg előttem, és még ennél is felszabadultabb, boldogabb leszek, és ezáltal a drága kisfiam is!!!

Hozzászólások



Köszönöm

:)



Sok sikert mindehhez és

Sok sikert mindehhez és puszi!:)