Újabb részlet a Lee-vel és Story-val készült interjúból

titok, szív- Azt mondjátok, a szívvel kell gondolkodni, nem az elmével? Ez mit jelent? Hogyan lehet ezt megvalósítani?

Lee Harris: A szív az a terület, amit gyakran elhanyagolunk, ezért fontos az egyensúly érdekében ismét felfedezni. Az egész világ oly nagyon az „ész” uralmát tanulta meg választásaiban és ezen választások kiértékelésében. Még az is, ahogyan másokat szeretünk, szabályok és előírások szerint történik minden egyes kultúrában. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy ráébredjen a szív és a bennünk rejlő életerő hatalmára, ahelyett, hogy stratégiákat gyártanánk arra, miként kaphatunk még többet a külvilágból. A legtöbbünk számára némi időre van szükség, ha ehhez az újfajta létezéshez igazodni akarunk, elfogadva a saját érzéseink erejét. Még azok számára is, akik kapcsolatot találnak a szívükhöz és érzéseikhez, ez a „nyitás” meglehetősen nagy utazás lehet. Ennek az az oka, hogy amit szívünkkel képesek vagyunk megérezni, sokkal hatalmasabb, mint azt elképzelhetnénk, és egészen lenyűgöző élményeket élhetünk át az életünkben, saját magunkban. Tehát egy megvilágosodott elme csodálatos, de ha egy megvilágosodott elme egy megnyílt szívvel együtt és arra reagálva működik, a létezésnek egészen új szintjeire juttathat mindenkit.

Story Waters: Nem is a szívről meg az észről van itt szó, ez egy ember által konstruált dolog, és a fenti állítás ez alól próbál felszabadítani. Arról van szó, hogy úgy élj, mint *Minden Ami Vagy*, ebbe pedig beletartozik minden, az ész és a szív is.
El kell engedni ezt a fajta különbségtételt. Sokak számára, akik a tömegprogram szerint élnek, az ébredés élménye oda vezet, hogy a különbségtétel miatt gyengébbnek érzik magukat az ész szempontjából, míg megnyílnak szívükben.
Azonban egy másik valóság-rendszerben ez pont fordítva is történhet!
Fogadd el és légy mindaz, ami létezésedből következik, hogy ennek a szív vagy az ész a forrása, az nem fontos. Ez a szabadság.

- Sokszázezer ember olvasta a Titok című könyvet és az ezoterikus piac rengeteg önfejlesztő könyvét, mégis kudarcokkal teli az élete, nem tudja alkalmazni az olvasottakat. Hogyan lehet ezen túllendülni? Mit tanácsoltok?

Story Waters: Azt, hogy hagyják abba az erőlködést, és inkább próbáljanak meg arra összpontosítani, ami boldogságot hoz számukra.

Lee Harris: A spiritualitás, mint koncepció megértése egy dolog, de a következő lépés, hogy átadd magadat és befogadd a tanítást. Sokan vagy nem készek elfogadni az élményt vagy még nem látnak annyi részt az egészből, ami igazán segíthetné őket az úton. „A Titok” pont azt a kritikát kapta, hogy leginkább több pénz vagy új dolgok, mint pl. egy autó megszerzése felé terelte az embereket.
„A Titok” a manifesztációnak egy bizonyos szeletét, az összpontosítást fogta meg. Ha ehhez hozzálátunk, gyakran a felszínre kerülnek az érzelmeink, és képesek lehetünk felszabadítani ezeket.
Amikor ez megtörténik, sokan kényelmetlenül érezhetik magukat, vagy azt gondolhatják, hogy valami rossz dolog történik és leállnak. Ezért segíthet, ha találunk egy tanítót, akivel egy hullámhosszon vagyunk, vagy egy módszert. De a legfontosabb, hogy emlékezzünk, minden nap élvezni kell az életet és azokra a dolgokra kell koncentrálni, amik jó érzéssel töltenek el.

-Mire jó a szkepszis?

Lee Harris: Azt hiszem, segíthet felmérni, hogy amit érzünk, valóságos. Egy bizonyos, egészséges mennyiségű kételkedés rávezethet a dolgaink igazságtartalmának vizsgálatára. A szkeptikus látásmód gyakran távol tart azoktól a területektől, amikre még nem vagy kész belépni, és ez így helyes, mivel minden a megfelelő pillanatban kell, hogy megtörténjen azok számára, kik készek a fejlődésre. Én úgy találom, hogy a szkepszis eltűnik, amint megnyílunk. Már nem bizalmatlanul nézzük az új dolgokat – hanem egyszerű kíváncsisággal. A kételkedés gyakran kapcsolódik a félelemhez, ha kételkedünk, ebben a szerepben mindig benne rejlik a félelem is.

Story Waters: Én hiszek abban, hogy mindent meg kell kérdőjelezni. De nem hinném, hogy ehhez szkeptikusnak kell lenni. Az az ellenállás energiája és nem a felfedezésé.

- A ti személyes életetekben hozott-e drámai változást a közvetítések során lehozott üzenetek?

Lee Harris: Teljes mértékben. Megnyíltam a lelkem felé, és ez megváltoztatta az életemet. A szemem és az érzéseim egy olyan világ felé fordultak, amely sokkal több, mint az a világ, amiben korábban hittem. Sokkal inkább békében vagyok magammal, mint korábban és már nem magamon kívül álló dolgokban keresem a boldogságot, mint régen. Ez minden egyes nap nagy különbséget jelent az életemben.

Story Waters: Van egy mély szint, ahol azt mondom: "Én vagyok az üzenet, amit hozok", tehát a közvetítések létrehozása saját lényem kibontakoztatását jelenti. Ezért ennek az életemre gyakorolt hatása totális.

- Minek köszönhetitek ezt a csodálatos lehetőséget, hogy rajtatok keresztül szólal meg Zakariás, Ziadora és Zapharia?

Lee Harris: Úgy gondolom, hogy készen álltam, hogy megnyíljak a lelkem előtt és ehhez hozzátartozott a közvetítés is. Egy meglehetősen különleges gyerek voltam, már ami a kommunikációs képességeimet illeti, amit akkoriban még nem ismertem fel de ma már látom, hogy az életemben minden a mostani helyzethez volt bevezetés. Amit megtanultam az életben, a tapasztalataim lehetővé tették, hogy jelenleg azt csináljam, amit csinálok. Ez nem egyetlen éjszaka leforgása alatt történt, végig kellett járnom a saját személyes utamat, hogy elérjek idáig. Most már tudom, hogy ZZZ az én lelki családom és a lelkem felé megnyílva olyanná válhatok, mint ők – a legcsodálatosabb módon, lelkemmel egységben létezhetek.

Story Waters: Mindannyian rendelkezünk ezzel a képességgel, én mindössze úgy döntöttem, hogy használom.

- Mit gondoltok a hagyományos vallásokról? Mikor akadályozhatnak minket a felszabadult hitben?

Story Waters: Minden vallásban vannak csodálatos elemek, egyébként miként vonzanának annyi embert? Azonban a mai világban, úgy gondolom, hogy a szervezett vallási keretek jelentik a szolgaság és kontroll legnyilvánvalóbb formáját ezen a bolygón. Ahogy a szabadság megszületik, a vallás átalakul, vagy elsorvad. A szabadság, amiről beszélek, egy bizonyos szinten a kontroll és így a szervezett vallási keretek ellen hat.

Lee Harris: Ha kontroll alatt tartanak vagy szigorúak, amire nincs szükség miután megnyíltál.
A korai vallások, a spirituális tanok már nem felelnek meg a mai időknek, amikor annyi minden megváltozott. Az egyes tradicionális vallásokban meglévő félelem és hatalmi viszonyok veszélyesek és sokakat félelemre és szenvedésre ítéltek. Nem tisztelem azokat, akik másokat manipulálva félelemben tartanak és a hatalommal való visszaélést számos vallásban felfedezhetjük. Vannak remek dolgok a tradicionális vallásokban is, de bármilyen dogmát veszélyesnek tartok, ha a megvilágosodásról és ön-felszabadításról van szó. Egyszerűen nincs szükség rá.

- Sok országban jártok szemináriumot tartani. Melyik volt az eddigi legszebb élményetek, miért?

Lee Harris: Minden utazás más és egyedi, nem nagyon tudnám megmondani, melyik volt a legcsodálatosabb. De a Texas állambeli Austinban (idén májusban) tapasztaltak mindenképpen egy teljesen új szintet jelentettek számunkra is, a résztvevőkkel együtt azon a hétvégén nagyot léptünk előre. Ez egy nagyon speciális pillanat volt.

Story Waters: Minden egyes út csodálatos, és más, mint az előző. Számomra ez inkább a résztvevőkről szól, nem annyira a helyszínekről. Egy nyitott és tettre kész közönség nekem a legszebb élmény.

- Számtalan boldog és sikeres ember van, aki nem hisz a transzcendesben? Az ő életük sikerét és harmóniáját mi magyarázza? S mi lehet az oka, ha hívők boldogtalanok, nem vigasztalja őket egyetlen transzcendens tapasztalatuk sem?

Lee Harris: Spirituálisan élni nem követelmény a személyes boldogsághoz – sokféle utat választhatunk. Sokan nagyszerű személyes filozófiát alakítanak ki és ez boldoggá, harmonikussá teszi őket. Azt is tudom, hogy a szeretetnek ebben nagy szerepe van – az a képesség, hogy megérezzük a bennünk levő szeretetet sokat nyom a latba, ha a boldogságról van szó. Azt hiszem az általad említett boldogtalanság azokra jellemző, akikben sok a fájdalom és/vagy szenvedés, amit el kellene engedniük, és ez válik a legfőbb tapasztalásukká. Ha nem ismerik fel, hogy ez az elengedés, az ébredéshez vezető úton az első lépés, akkor azt hihetik, hogy valami nem jó történik velük. Vannak, akik félnek elengedni a boldogtalanságukat, mert arra gondolnak, mivé lennének nélküle, így egyfajta 'útközbeni' állapotban tartják magukat. Ez nagyon kényelmetlen mind érzelmi mind energetikai szempontból. Ezeknek az embereknek azt mondanám: 'Ne féljetek elengedni a régit és adjátok át magatokat az újnak'!

Story Waters: Azért vagyunk itt, hogy olyasmit csináljunk, ami örömöt okoz, nem azért, hogy 'spirituálisak legyünk'. Ehhez nincs feltétlenül szükség spirituális hitre. A spiritualitás az örömhöz vezető egyik út, és ha ez nem hozza el számodra a boldogságot, akkor próbálj ki valami mást. Például a szörfözést!

Story Waters és Lee Harris 2008. októberében Budapestre jön! ...további információk
Itt tudsz jelentkezni az október 11-12-i budapesti channeling-re: JELENTKEZEM!

Hozzászólások



És a CSODA csak úgy megtörténik...

Köszönöm magamnak a megérzésemnek, és persze elsősorban Adminnak, aki feltette ide ezt a lehetőséget, hogy elmehettem....
Soha eddig még ilyen mély tudati állapotba nem kerültem, és úgy érzem az IGAZI ÚT, csak ezután kezdődik...
Alig várom...:)
És a legfontosabb, amit Hankara is mondott: "A csodák mi magunk vagyunk"
Már nem az a lényeg, hogy vajon tényleg igazi közvetítők-e, ami igazán fontos, az a saját érzésem, amit e 2 nap alatt megélhettem, és élményként magammal vihetek... Bárhova:)
Ez már ÖRÖKRE az enyém marad....

Szeretettel:

Angelgirl



Fantasztikus volt!

Igazad van Öbi-Mami! :-)
Szavakkal nehéz lenne még csak árnyalni is, hogy milyen volt ez a két nap. A csodák mi magunk vagyunk, és ők igyekeztek erre minden pillanatban emlékeztetni minket.
Fantasztikus volt a SecretFalva lakóit ismét látni, és jó volt új személyeket is megismerni innen, és népes táborunkon túl.
Keisla!
AdminImi Öbike és mellettem ült. :-) Kár, hogy nem kerestetek meg minket.
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass. Csodáról-csodára lépkedem, és nagyon élvezem a lét minden pillanatát! Juhhhéééé!



Csatlakoznék a

Csatlakoznék a többiekhez...
Életem eddigi legmélyebben ható lelki élménye ért engem ebben a két napban!
Szívem tele van hálával mindenki iránt aki ezt lehetővé tette, és közreműködött és annak a kedves kis a társaságnak (Angel, Ildi, Admin, Humorgumo, Hankara stb )akikkel együtt vehettem részt ebben az élményben. Remélem és várom a további alkalmakat, hogy megint együtt lehessünk tanuljunk egymástól és gazdagodjunk egymás lelkisége, megvalósítása által!
A legjobbakat, legszebbeket mindenkinek, mindenben és minden által!
Szeretettel: Gildi



Tényleg csodálatos volt :)

Ezer köszönet és hála a két fiúnak és a szervezőknek, mert olyan csodás hétvégém volt, hogy azt szavakban leírni nem tudom. Ebben az évben három fantasztikus élményem volt, az első 2008. február 14. a MoMoMo születése, a második az Egyesített Elméletek Konferenciája, mikor találkozhattam a kis őrült fizikusunkkal és most a két fiú. Mikor Lee úgy ölelt meg, mint aki egy régi barátot látott, akkor tényleg a mennyekben voltam, mert már az első nap rákapcsolódtam és mikor kikacsintott rám, akkor tudtam hogy sikerült :)))))))))))
köszikösziköszikösziköszi Uni :) Öbike :)

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)



Leírhatatlan, és

Leírhatatlan, és fantasztikus élmény volt ez hétvége velük. Köszönöm hogy ott lehettem!



Igen!!!

Tényleg szuper volt. Nahát, Adminka! :))) Vajon melyik voltál Te a tömegben? :)

Szeretettel:
L.A.
http://www.esthajnalcsillag.eoldal.hu/



Azt hiszem röviden

Azt hiszem röviden tömören csak annyit lehet mondani a hétvégéről, hogy egyszerűen szuper volt! Nekem az egyik legnagyobb élményem az idei évben :-)

Köszönöm hogy ott lehettem!



Kedves Imre,

Köszönöm a közzétételt.
Csodás estét,
Katis



örülni a létezésnek

Azért szeretem a két fiú írásait olvasni, mert ilyenkor megszűnik bennem a furcsa, szorongató érzés, hogy muszáj spirituálisan gondolkodni mindenről, ami körbevesz. Ilyenkor örülök neki, hogy egyszerűen csak úgy vagyok, csak úgy létezem, a hibáimmal, meg a próbálkozásaimmal együtt. Nem érzem a sürgetést, hogy tessék fejlődni, de gyorsan ám! Szóval, Lee meg Story azért érdekes pont ebben a nagy spirituális világban, mert azt mondják, amire mindannyian vágyunk titokban: nyugi, minden oké, csak örülj, hogy itt vagy, mindent meg tudsz oldani, csak értsd meg, hogy időnként választanod kell, de akár el is ronthatod. Akkor sincs semmi. Csak gondold át és ha elrontottad, kezdd újból. Van, hogy csak örülni kell, nincs más dolgod aznap:-)
Jó lesz ez a hétvége, finom, harmónikus lélekfürdetés:-)