"Életszösszenetek" és konklúziók

Rég jártam itt... mármint írásommal. Egyébként nap nem telik el úgy, hogy ne kukkantsak be és merítsek erőt, vagy érezzek lélekben együtt egy-egy Thesecret-es társunkkal:)

A közelmúltban nagyon sok különös élményben volt részem, melyek természetesen továbbgondolkodásra késztettek. Megosztok veletek belőlük néhányat - ha soraim másokat is továbbgondolkodásra késztetnek a maguk világában, már nem volt haszontalan... Ha nem, úgy is jó - hálás vagyok, hogy kiírhatom magamból...

1/ Van egy csodás 9 éves cicánk, aki bizony pár hete egy pénteki napon vettük észre, hogy egyre kedvetlenebb lett, csak gubbasztott és olyan pózban, amiben nem szokott. Ráadásul el is romlott a berregője - nem dorombolt a simogatásra sem, holott az érintés lehetőségére is hangos brummogósmormolásos dorombolásba szokott kezdeni még álmában is. Válogatós a Macska Uraság, így nagyon örültünk, hogy a szerdán kipróbált új tápot csámcsogva behabzsolta vacsoraként. Majd az ezt követő napokban mindenből, a száraz kajából és az új fincsiből is egyre kevesebbet evett, sőt, a negyedik napra már semmit... - Közben következő hét hétfőjén a főnököm váratlanul hozott egy kis pénzt (tartozásának konkrétan 2%-át) ami nem is jöhetett volna jobbkor, lévén a teljes családi kasszában 3.500 Ft várta sorsát, amit még 22 napig kellett volna beosztanunk, a férjem fizetéséig. - A cicánk miatt egyre jobban aggódtunk... No, ennek fele sem tréfa, kedden reggel kikerestük a lehető legszimpibb és legkorábban kinyitó állatorvosi rendelőt. Az utolsó órákban mentünk - a macsek ki volt száradva, a hülye kaja okozta a bajt, amit nem tudott a szervezete feldolgozni. Ott kellett hagynunk pár órára - a doki mondta, hogy hív telefonon, ha mehetünk érte, de készüljünk fel arra is, hogy esetleg ott kell majd maradnia pár napig... Mi tele aggodalommal mentünk el, próbáltuk intézni a dolgainkat és folyamatosan a kezemben volt a telefonom... 3 óra múlva hívott az orvos, hogy mehetünk a cicáért, nem kellett megoperálni! Juhé! Infúzió, antibiotikum, röntgen, ultrahang, altatás, stb...Kedvencünket alaposan megtépázták gyógyulása érdekében, de a lényeg, hogy pár napon belül rendbe jön - mondta az orvos. A szinte pár órája kapott pénz 80%-a a dokinál landolt, amit természetesen egyikünk sem bánt. Olyan természetes volt, hogy VOLT! Haza felé csak simogattam és boldog megkönnyebbüléssel vigyorogtam, hiszen minden rendben van! Egyszerűen tudtam, végig tudtam, hogy minden rendben lesz! A várakozás alatt magamra is csodálkoztam, hogy valami velem olyan furcsa - nem ÚGY vagyok feszült, ahogy ilyen estben "indokolt" lenne... Valahogy mást érzek... Azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa lehet a cicánknak 9 év után egy teljesen idegen helyen teljesen idegen emberekkel és ráadásul ezek az emberek olyan dolgokat csinálnak vele, amit eddig még soha senki... Mit gondolhat? Mit érezhet? Mennyire meg lehet ijedve... Alig vártam, hogy végre a karomban tartsam és megnyugtassam...
Szóval - boldogan ültem a hátsó ülésen, amikor a férjem megkérdezte:
" Eszedbe jutott, hogy ha a főnököd tegnap nem hoz pénzt, a macska simán meg is halhatott volna?"
Ezen elgondolkodtam...
Nem - NEM JUTOTT ESZEMBE!
MERT OLYAN TERMÉSZETES volt számomra, hogy meggyógyul, hogy minden rendben lesz! Egyszerűen már előző nap, mielőtt a főnököm váratlanul beállított volna a pénzmaggal, már eldöntöttem/-tük, hogy másnap dokihoz viszem a cicát és tudtam, hogy MINDEN RENDBEN LESZ! MINDEN KÉTSÉGET KIZÁRÓAN TUDTAM!
És azon a napon rádöbbentem, hogy bár nem kontrollálom magam folyamatosan, nem ellenőrzöm a gondolataimat, stb., de ... visszavonhatatlanul megerősödött a HITEM!
Hitem van abban, hogy minden, ami velünk történik NEM A VÉLETLEN MŰVE!
Hitem abban, hogy MINDEN RENDBEN VAN!
Hitem abban, hogy MINDEN ÚGY JÓ, AHOGY VAN!
Hitem abban, hogy PONTOSAN MINDEN AKKOR, OTT ÉS ÚGY TÖRTÉNIK VELÜNK, AHOGY ANNAK TÖRTÉNNIE KELL! Sem előbb, sem később sem máshogyan...
Hitem abban, hogy a POZITÍV GONDOLKODÁS ÉS A VONZÁS TÖRVÉNYÉNEK ISMERETE ÉS HASZNÁLATA A LEHETŐ LEGTERMÉSZETESEBB DOLOG A VILÁGON!

2/ A családomra igen erősen jellemző a negatív gondolkodás, a pesszimizmus és a panaszkodás... Kakukktojás voltam kicsi gyerek korom óta, ám míg kicsi voltam a felnőttek körülöttem alapos munkát végeztek - mire a felnőtt világba belecseperedtem semmi hitem nem volt magamban, önbizalmam nuku, viszont biztos voltam abban, hogy hülye vagyok, buta vagyok, csúnya vagyok, nem vagyok jó semmire, nem érdemlek meg a világon semmit sem, ha valami jó történt, az csak a véletlen műve és tuti tévedésből pont velem történt, hiszen én erre érdemtelen vagyok. Ezt gondoltam magamról 21 évesen. Megismertem a gyermekem Apját, aki a családom munkáját mintegy tökélyre fejlesztette. Mellette az kicsi belső tűz, ami reményként pislákolt bennem, hogy esetleg velem is történhet jó, hátha mégis megérdemlem, no, ezt pici lángocskát mesterien, évek kemény munkájával kioltotta jó alaposan. 6,5 év után teljes lelki roncsként - visszatekintve bizony nagyon rossz állapotban voltam - rátaláltam egy könyvre: Hill - Stone A SIKER TITKA: PLB. No, ez a könyv és Silva régi kék könyve, az AGYKONTROLL segítségével fél év alatt össze gyűjtöttem annyi erőt, hogy a magam lábára álljak. Ott hagytam gyermekem apját hónom alatt a lányommal és 4 db zsákkal, amibe a legszükségesebbeket bedobáltam.
Innen még hosszú volt az út...
Saját utam keresésének első lépése immár 15 éve volt...
De!
Azóta jelen volt/van az életemben a pozitív gondolkodás - másként az életre sem lett volna esélyem.
Azóta szó szerint napról napra erősebb lett a HITEM!
HITEM önmagamban!
HITEM abban, hogy bármi sikerülhet, amit csak akarunk!
HITEM abban, hogy a JÓT MEGÉRDEMLEM!

Máig, ha telefonon beszélek a családommal vagy találkozunk meghallgatom a panaszkodást - nem fojthatom beléjük a szót, ha neki így és ez jó, hát mondja/adja csak ki magából... Aztán a magam gondolait is megosztom a témában velük... miközben bízom abban és HISZEM és TUDOM, hogy egyszer csak eljutnak hozzájuk a szavaim és gondolataim... Ha nem az enyém, hát másé, a lényeg, hogy egyszer biztosan megnyílnak a pozitív dolgokra... Majd a megfelelő időpillanatban.... Mint az velem is történt anno...
Pár napja történt telefonbeszélgetés a Nagybátyámmal:
Ő: Jaj, olyan hideg van!
Én: Hát, azért én bírom, hogy nincs fagy és érezni a hárs illatát az eső ellenére is! És olyan szépek a fények a felhők között....
Ő: Igen, de akkor is olyan utálatosan hideg van!
Én: Pár napja még az volt a baj, hogy olyan kánikula van... ami olyan jól esett végre, egy csepp igazi nyár. Hogy kacérkodik velünk idén:)
Ő: Igen, az akkor volt, most meg olyan hideg van és állandóan esik is!!!
Ez még ment így egy darabig, én mosolyogtam közben, az ő hangján hallani lehetett a tehetetlen dühöt...
A beszélgetés ezen része azzal zárult, hogy "De a felhők felett most is ragyogóan süt a nap" mondatomra már nem tudott mást mondani, min hogy "Ebben azért igazad van..." és végre felnevetett és témát váltott...:))) Már megérte, hiszen ebben a "pocsék időben" mosolyt sikerült csalnom az arcára:)))

Azt gondolom, hogy számára ez ad egy fajta különös biztonságot, ezt ismeri, a pesszimizmust - a másik oldalt nem... Jaj - ez is megér egy külön bejegyzést... ezért ebbe most nem is merülök bele...

Végezetül még egy rövid szösszenet az életemből...

Egyszer egy katolikus pap megkérdezte tőlem, hogy "Te hiszed vagy tudod, hogy Petőfi Sándor megírta a Nemzeti dalt?" Majd ott hagyott 2 órára...
Mikor vissza jött a pap, kérdezte, hogy van e válaszom. Önmagammal folytatott folyamatos pro és kontra érveléseim eredményeként született konklúzióm nagy nehezen kimondtam: "Hiszem..."
"Ez a HITnek az alapja..." - mondta Ő...
Azóta több alkalommal felmerült ez a történet baráti beszélgetéseken és remek eszmecserék kerekedtek:)
Ez 22 éve történt és azóta is többször bukkan fel gondolataimban...
Azért írtam ezt (is) le, mert nekem bizony sokáig, nagyon sokáig nem volt HITem... Semmiben... Sem Istenben, sem emberben... Sem eszmében...

Szóval számomra nagyon nagy dolog és életemben egy jelentős felismerés, hogy felfedeztem magamban, ráeszméltem, hogy VAN HITEM!:)

Hetek óta egyre erősebben és kibillenthetetlenül boldog vagyok! No, nem azt mondom, hogy folyamatos vigyor ül a fejemen - nekem is vannak rosszabb és jobb pillanataim, de olyan igazi ROSSZ KEDV, vagy NEGATÍV ÉRZÉS egyszerűen nincs... Helyette erős, stabil POZITÍV ÉRZÉSEK VANNAK:))))))))))))))))))))))))))

És ez is így természetes, hiszen az életben egyetlen dolog állandó - a változás...

Köszönöm, hogy "meghallgattatok":)
További Csodás Napokat Mindenkinek:)
Szeretettel/Tornádólulu

Hozzászólások



Aloha:)

Mail ment... :)
Szép Napot!:)))



Most épp egy pénzügyi tranzakció kellős közepén üllve olvastalak

és elgondolkodtam: valóban ennyi lenne csak?
Ennyire érdektelen, közömbös lenne mindenki, aki itt van az oldalon? Vagy csak nem nyit meg egy-egy újabb blogot?
És, hogy érdemes ezért energiákat belefektetni írásainkba?
És csak jöttek, jöttek kérdéseim............... most nem válaszolom meg. Ám visszatérhetünk rá később, mert elmentettem kedvenceim közé:) Anikó



Hááááááááááát tudod, Tornádólulu:) megrikattál.

Olyan gyönyörűen fogalmaztad meg! Azt írtad meg, amit magam is mindennap érzek, csak nem raktam írásügyileg ilyen szépen sorba. Ezért a köszönetem főként:)

Érdekesség: este kártyáztam férjemmel és bátyámmal. Csöngettek, kimegyek megnézni, ki az, mire egy kellemes megjelenésű férfi mondja, hogy felmérő munkájához kérdőívet kéne kitöltenem.
Itt megjegyzem, amióta ezt a fajta MLM munkámat végzem, megváltoztattam a becsöngetősök felé hozzáállásomat. Nem keresek kifogást miért nem fogadom őket, de megválogatás után, és itt arra gondolok, hogy Bárkinek nem nyitok ajtót, tehát, megválogatás után segítőkészségemről teszek tanúbizonyságot, mivel ő is csak munkáját végzi, mint én, amikor megszólítok embereket.

Lényeg a tegnap esti beengedéssel kapcsolatban, 40 perces volt ez az EU.-s teszt, amit laptoppal készített el, ráadásul kellett a konnektor is, mivel az aksija kimerülőben volt, nos, elmondta, hogy NAGYON KEVÉS az olyan ember mint Én, mint mi. Aki szán rá idejéből, pedig a kérdések olyanok voltak, hogy ha abból jobbítás származhat, akkor minket érint majd!

Azt mondta, vannak lépcsőházak ahonnan szó szerint KIHAJÍTOTTÁK. A lakók nyugalmának zavarása miatt.
A te szösszenetedből az jutott eszembe drága, hogy amióta a 90-es évek közepén elvégeztem az Agykontrollt, életem minőségi megélése változott meg pozitív irányba. Ami egyet jelent a jobb élet reményének bevonzásával, még, ha mégolyan hosszú utat kell is megtennem.

Lebeke bölcs 2 blogjából beidézve: "Ne feledd, honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zűrzavart, melynek közepében ülsz."