Liliomkert

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erős, és határozott nő kis hazánkban, aki addig eszközölt míg létre nem hozta egy kis falucska határában a Liliomkertet. No ez nem egy akármilyen kert, ám nem is liliomok teremnek benne. Hanem ez egy igazi piac, egy igazi életérzés.
Pár év alatt szinte ínyencséggé nőtte ki magát, no nem csak itt, de messzeföldön híres lett.
Tegnap délelőtt ott jártam.
Egyszerűen mesébe illő. Az út menti árnyas fák alatt, kis fabódékban lehet kapni a frissen fejt tehéntejet, friss fűszeres kecskesajtot, kerti levendulát, illatos szappant, mézet. Van itt minden mi szem szájnak ingere. S nem csak magyar, hanem német, és francia vásárlók is fel fel tűnnek a piacon.
Órák telnek el, egyszer csak megtelnek a szomszédos utak autókkal, aztán a szomszéd utcák, terek, és lassan már egy tűt sem lehet itt leejteni. Minden vasárnap piac van. Lehet fagy, eső, akkor is piac van.
Gyomornak kellemes illatok terjengenek levegőben. Pogácsa, kemencében sült kelt tészta gombával, paradicsommal, hagymával, és padlizsánnal. Otthon sütött, és helyben sült egyaránt váltja egymást. Lehetetlen ellenállni...
Reggeli családi kikapcsolódás indul...
Mégvesszük a kertbe a szeptemberkét, meg a hiányzó bazslikomot. Anyám akkorát húz a tehéntejből, mintha vizet inna...
Apám...-Nézd vettem egy szál szépséget...és lágyan elhúzza a papírból kikandikáló friss mangalica kolbit az orrom előtt.
Végig beszélgetjük az összes ismerőssel a piacot. Hiába, hamar kerül itt törzsvevő.
És jól kibeszéljük a nagybácsimat is, aki előző héten egy raklap sajtot vitt haza innen.
Vagy egy órát sétálunk az egyre terebéjjesedő embertömegben, mindent tüzetesen megnézegetünk.
Megveszem a legdizájnosabb antik retrógyűrűt, és a kézzel nyomott, szines, bagolymintás új sálamat, nehogy csorbát szenvedjen bohó imidzsem...
Közben elered az eső, de itt senki sem fut szerteszét.
A későnjövők már csak a tilosban parkolnak...s végül a befutó egyszál rendőrnek is jut elég munka.

Címkék: