Hogyan segíthetek?

segítő kézVan egy munkaképtelen barátom. Hogyan segítsek neki?
Van egy munkanélküli barátom: Mit tehetek érte?
Van egy bátyám, aki haragszik a világra. Tehetek érte valamit?

Mindannyian segíteni akarunk. Szeretnénk adni, tenni, mondani valamit, ami jó lenne a másiknak. De vigyázzunk! A segítő kéz nem mindig az, aminek látszik. Ha egy percig elgondolkodunk ezeken a kérdéseken, be fogjuk látni, hogy a másik emberre fókuszálunk. A másik ember fájdalmára való koncentráláskor csatlakozunk a rezgéseihez, amelyek egybeolvadnak a mieinkkel, amíg végül ugyanúgy rezgünk, mint ő. A figyelmünk a negatív körülményekre terelődik, amitől még több negatív érzésünk lesz, mint amennyi az elején volt. Még több negatív dologgal „segítettük” a barátunkat, mint amennyi neki volt.

Akkor hogyan segítsünk?
Az első dolog: kerüljünk a jó érzés helyére, nyissuk ki a szelepet, mielőtt még bármit is gondolnánk a másik emberrel kapcsolatban. Ezután sugalmazhatjuk – nem erőltetni, csak sugalmazni – ugyanannak a szelepnek a megnyitását a társunknál. Tovább ne segítsünk. A festő példájával: ne fessük meg a vásznát, de nyíltan ajánljunk fel neki festéket és ecsetet.

Ahelyett, hogy tragédiájukban együtt érzően rájuk gondolunk és sajnáljuk őket, nézzük barátainkat úgy , ahogyan látni szeretnénk. Ha van bennük valami, ami segíteni tud rajtuk, az a pozitív erőfeszítés, a szerető energia. Ez erős hatással lesz gondolkodásukra, érzéseikre. Ezért van az, hogy az imádság ritkán segít a betegeknek. Amikor valakiért imádkozunk, hogy múljon el a baja, akkor a hiányból indulunk ki. Úgy tekintünk rá, mint tehetetlen bábra, pedig ugyanolyan lény, mint bárki más a Világegyetemben.

Van egy barátnőm, akinek az apja az ország másik felén, háromezer mérföld távolságban haldoklott magányosan. A barátnőm minden este, amikor lefeküdt, gyógyító gondolatokat küldött az apja felé, miközben az remélte, hogy rendbe jön. De saját szomorú állapotában az apját a hiányaival látta, egyedül, búskomoran. Egy társtalan férfi megrendítő képe volt előtte, bátorítás, élni akarás nélkül. Az apja állapota egyre rosszabb lett.

Amikor megismerte a vonzás törvényét, rájött, hogy pont az ellenkezőjét tette, mint amit el akart érni. Ezután amikor este lefeküdt, úgy gondolt az apjára, amilyen régen volt: életerős, vidám, szellemes, társas emberként. Újraélte a vidám, családi együttléteket. Érezte, ahogyan elérzékenyül a boldogságtól, miközben azokra az időkre emlékezett. Három napon belül – három nap! – telefonált az apja, hogy jobban érzi magát, és nagyszerű lenne, ha a lánya meglátogatná!

Okozója volt a barátnőm a változásoknak? Csak egy lehetőséget nyújtott az apjának, hogy fölvehesse az új festéket és az ecsetet. A barátnőm rezgésekkel nyújtott neki segítséget, ugyanúgy, ahogyan életmentő mellényt dobunk valakinek. Rajta múlik, hogy megragadja-e vagy sem. A választás az övé és egyedül az övé.” – Lynn Grabhorn: A vonzás hatalma

Szeretettel osztottam meg Veletek: Ery

Hozzászólások



Egyik nap eszembe jutott, hogy ehhez a bloghoz

szeretném még beírni Nektek - nem egészen idevonatkozó, de még is hasznos - tapasztalatomat. Talán emlékeztek rá, hogy korábban folyamatosan írtam Nektek gyermekkori élményeimet, Apukámmal, Nagyszüleimmel kapcsolatos megéléseimet. Én azóta is azt gondolom, hogy ezek az írások csak is itt, ebben a közegben születhettek meg, mert az oldalon lévő hangulat, az áramló szeretet, a rezgések ezt indították el bennem. A gyerekkori történtek, kisebb-nagyobb csalafintaságok, az írás közben, még ma is és akkor is derültté, jókedvűvé tettek. Az Édesapámra és a Nagyszüleimre nagyon jó volt emlékeznem, teljesen beleéltem magam azokba a időszakokba újra, amiket velük töltöttem, többször sírtam is közben, jöttek-jöttek elő belőlem az érzések.....de....
De azt vettem észre, hogy - főleg az Édesapámmal kapcsolatos írásoknál - nagyon megváltozott a rezgésem. Hiába volt szép, meg jó az emlékezés, szomorú lettem a végére, hisz Ő már nincs. Azt tapasztaltam, hogy a sikeres teremtéseim száma lecsökkent abban az időszakban, amikor Édesapám után szomorkodtam az írásaimon keresztül. Amikor erről megbizonyosodtam, hogy tényleg a számomra szomorú emlékezés miatt megtorpantak a vonzásaim, leírtam őket egyszerre és bizonyos időközönként raktam fel egyenként az oldalra.
Éreztem, hogy ezeket az élményeket ki kell írnom magamból, de éreztem a visszahúzó hatásukat is. Nagyon örülök, hogy megírtam őket, még ilyen áron is, de mindenképpen meg szerettem volna még osztani Veletek ezt a tanulságos tapasztalatomat is.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Kedves Cleaning Dancing!

Örülök, hogy segített! Én is úgy gondoltam, hogy sokan magukra ismerhetnek belőle, hiszen csupa önzetlen, segítő ember van az oldalon, ezért tettem közzé. Én is köszönöm, hogy nekem tulajdonítod, de én is olvastam és idézet, tehát nem én írtam.
Sok szerencsét az alkalmazásához!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



KEDVES ERY!

Köszönöm,értékes és elgondolkodtató írásod.Szeretett szakmámból kifolyólag,23 éve ebben élek,naponta sok-sok panasz,segítséget kérő nehéz sorsú,beteg ember...
Most felvillantottad,hogyan segíthetek még eredményesebben!
Bár nem könnyű,de az igyekezet előrevisz!
SZÉP NAPOT,ÉS SIKEREKET MINDENKINEK!

Cleani



Drága Panka!

Jól tetted! Majd számolj be, hogy mit hasznosít belőle.

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



;o)

Drága Ery!

Nagyon elmosolyodtam, mikor megnyitottam az írásodat. Épp egy ilyen helyzetben voltam ma. Az irodánkat takarító hölgy nagyon sok csapást szenved el, de ennyit már épeszű ember nem bírni. Sorra a tragédiák, rémes helyzetek. El-el- mondogatja és ma az iróasztalomon volt az általad ajánlott könyv (ami a kedvenceim közé tartozik, és alapű), odanyomtam a kezébe. Bízom benne, hogy megkapta az ecsetet és elkezdi a saját remekművét;o))

Gyönyörű szép estét kívánok mindenkinek;o)
Nagy ölelés tőlem Nektek: ) Sok szeretettel:Panka



Drága Judit! Nagyon nehéz, de tudjuk a módját!

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Tényleg nagyon......

hasznos gondolatot osztottál meg velünk Erykém! Csak hát....... nagyon nehéz! Te is tudod, ugye, milyen az amikor az ember erős negatív kisugárzásu emberek közelében kénytelen a napjait leélni. Bizony, minden praktikát be kell vetni ahhoz, hogy kivédhessük, hogy ne hassanak ránk. Sőt, hogy ők vegyék át a mi rezgésünket. De kitartással, szeretettel megoldható ez a feladat is. És milyen jó érzés amikor észrevesszük a legapróbb változásokat. A kezdetben bátortalan visszamosolygásokat a liftben, vagy az utcán! Hát, nagyszerü dolog ez az élet!!
Csodálatosan szép estét kívánok Mindannyiunknak szeretettel: Judit

"Csak egy helyen szeretnék élni, és ez az a hely, ahol a szeretet örökké uralkodik."



Drága Ágicám!

Amikor olvastam én is úgy gondoltam, hogy sokan vagyunk, akik önzetlenül segítünk másokon és nem árt tudnunk, hogy
- önmagunkat védve - hogyan is tegyük.
Köszönöm a hozzászólásodat, szép estét Neked, holnap gondolok Rád!:)))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery



Erykém...

Nagyon igaz ez az írás. Saját tapasztalatom is bizonyitja. Nagyon jó , hogy leírtad....Köszönöm!
Szeretettel ölel : ágica