Ma megint léptem egyet!

Utáltam ide járni nap mint nap. Dolgozni? Na az már aztán az undor netovábbja volt. Reggel 4-kor telefon ébreszt, undorral ébresztő! Stuffolás, kellően lehangolni magam, hogy mire be érek tuti biztosan ne legyen még halovány esély a jó kedv látszatára sem.
Ez ment eddig!
Erre mostanában mi van? Már várom, hogy a telefon ébresztőt fújjon, Elmondok néhány köszönömöt a csodás napért ami rám vár, majd mosolyogva ki kecmergek az ágyamból. Na de most jön csak a "borzalmak" netovábbja: Örömmel megyek dolgozni! Tuti valami narkó van a dologban! Ilyet épeszű ember nem tehet!

Nem oly régen megtanultam egy dolgot, s ennek köszönhetem ezt a fordulatot is. Mégpedig azt, hogy: Az vagy ahogyan érzed magad! Nem ahogy körötted az emberek érzik magukat! Hanem ahogyan Te. Ez egy olyan felismerés volt, melyről ugyan beszéltek, sőt én magam is beszéltem sokat, de mikor megtapasztaltam, akkor értettem meg, hogy mit is jelent ez a valóságban. Mit is jelent az, hogy a magad életét éld? Csudijó érzés ezt megérteni. Mikor leesik az a bizonyos tantusz, hát az felér egy..... bármivel felér :) Szuper jó érzés, ha nem a másoknak megfelelni vágyás vezérli az életem. A munkahelyemre miért utáltam bejárni? Mert mindenki más utált. Hát akkor nekem is ezt kell tennem? Már tudom, hogy nem. Ami miatt mások utálnak bejárni, az a dolog engem inspirál. Elgondolkodtat. Hagy érvényesülni, kiteljesedni, s azon kívül, hogy új tapasztalatokat hoz az életembe, megismertet olyan emberekkel, akik eddig talán észre sem vettek! Sőt tovább megyek: Azok az emberek akik eddig körül vettek, már mind a múlté lettek. Nem én tüntettem el őket, ők léptek ki maguktól.
A régi "barátok"??????? eltűntek. Vannak még valahol meglapulva a háttérben, de már az árnyékból nem bújnak elő. Meglapulnak, s tudom, majd csendben ahogy jöttek el is sompolyognak. Már nem az életem részei ők. Már nem tudnak lehúzni a mocsokba maguk mellé. Már nem hagyom. S ezt tudják ők is és tovább állnak.
Aztán ma megtapasztaltam még valamit!!! TÜRELEM!!!!
Alázat és türelem! E kettő dolog mit nekem elsőként(vagy sokadikként) meg kell tanulnom. Már felismerem (szinte) mindig azonnal, ha negatív dolgot érzek (teszek), s ebből kifolyólag döbbentem rá, hogy nem vagyok még eléggé türelmes. S ez azt hiszem a kellő alázat hiánya erősíti fel. Egy oly lobbanékony embernek mint én (ezzel a hanggal és testtel), messze türelmesebbnek kell lennem. Ha ez sikerül, mert miért ne sikerülne, akkor már az emberek felé is sokkal elfogadóbbá fogok válni. Kukába az ego-val! Hiszen én Mi vagyunk, Mi Ti vagytok, Ti én vagyok. Akkor miért akarok én bárki felett is uralkodni, vagy csak éreztetni vele, hogy felette állok? Félek, hogy ez nem így van, és akkor kiderül, hogy ő is ugyan az mint én? És akkor kiderül, hogy emberek vagyunk és nincs mitől tartanunk?
Nagy dolgok ezek kérem szépen :)
S majd ha felnövök, akkor nevetek az egészen, s bölcs tanácsokkal fogom ellátni mindazokat, akik hozzám fordulnak!
Már tudom is mit mondok először: Azt, hogy ne hallgass másra, csak önmagadra. Te tudod, hogy mi a jó neked. Te tudod, hogy mi tesz boldoggá igazán! Ja és a legfontosabb: Ne másokért ÉLJ!!!!
Én már kezdem ezt érteni! És még mást is!
De egy valamit biztosan tudok! Azt, hogy:
Folyt.Köv.

Majd egyszer:)

Címkék:

Hozzászólások



Hamarosan...

Remélem az a "majd egyszer" minél hamarabb eljön, mert már várom a folytatást!!!! :)
Csupa energiát adó dolgot írsz!!:D

További sikeres "tanulást"!!!!:)



Vidám napot!

Gratulálok! Csak így tovább, a lényeg hogy felismerted hogy másképp is lehet élni.

Képzeld én minden reggel úgy kellek fel, hogy hálás vagyok, hogy van egy lábam , mert van akinek egy sincs, így tudtam elfogadni azt a tényt, hogy minden reggel fel kell vennem a protézisem és el kell indulnom egy új nap felé. Már nincs bennem rossz érzés reggelente, hogy így indul egy napom, kihívásnak élem meg a napjaimat és a mosoly mindig ott az arcomon.

Vidám napot sok mosollyal!!!!!!!!!!!!!!



"Nagy dolgok ezek kérem szépen :)"

"Nagy dolgok ezek kérem szépen :)"