Meddig akarod még bántani a testedet?

testÉrdekes szituációban találtam magamat megint, gondoltam, megosztom veletek.

Úgy alakult az életem, hogy egy munkával nagyon gyorsan kellett elkészülnöm. Nem elég, hogy az erre szánt idő fele alatt kellett végezni, még a körülmények is rendkívül zordak voltak. Igazából én kértem az Univerzumtól, adjon lehetőséget, hogy legalább egy hétig magam lehessek, mert volt mit átgondolnom. Hát, ez a munka pont péntektől csütörtökig tartott - vidéken.

Egy hideg, fűtetlen garázsban festettem. Átlag 10 fok volt, de sötétedés után lement 4-5 fokra is. Néha befűtöttem egy gázpalack segítségével, de ahhoz is levegő kell, így ha kinyitottam az ajtót, hogy oxigén kerüljön a légtérbe, a meleg kiment. Mivel autófestékkel festek, így az egész napot szinte maszkban töltöttem, de volt, hogy órákra levettem, mert azt sem lehet bírni. Még WC sem volt a helyen, sem bolt, sem víz. Igazából inni sem mertem, nehogy Wc-re kelljen menni. Hová?

Nos, ez alatt a hét alatt mindent elkövettem, hogy - bár nem tudatosan -, de pusztítsam magamat. Gondoljatok bele, mit is vontam meg magamtól: víz, étel, oxigén, meleg, fény és anyagcsere.

Mikor végre elkészültem a munkámmal, lehetőségem lett egy hétvégi wellness-re melegvízzel, szaunával. Mondanom sem kell, mennyire jót tett. Végül hazakerültem a saját ágyamba. Hihetetlen, hogy bírtam ki.

Mielőtt álomba merülök, mindig érdekes dolgokat teszek. Most is így történt. Valószínű, mivel gyakran vagyok meditatív állapotban, így egészen a mély alvásig tudatos vagyok. Pontosan tudom, mikor milyen fázisban vagyok, mikor jön a mély alvás. De amikor az ember álomba zuhan, már nem tud magáról semmit. Engem rendkívüli módon érdekel az élet. Az illúzió mögötti Valóság. A Valóság. Ezért, mielőtt mélyalvásba zuhantam volna, még feltettem a kérdést/ vagyis inkább választ követeltem: "Ez az Én most aludni tér. Valamilyen módon elhagyja a testet. Ha nem így volna, tudnám, mikor mi történik, de nem tudom. De én tudni akarom, hogy mi vagyok, ha itt, ebben az állapotban nem vagyok? Hiszen Én nem vagyok a testem, aki az ágyban fekszik."

Na, eddig jutottam, majd megint bealudtam, de aztán mégsem. Nagyon furcsa helyen voltam én, de mégsem én. Egy kolostorban voltam sok másik emberrel együtt, akikkel szerzetesek foglalkoztak. Félelmetes volt a hely. Láttam, hogy félek, de nem éreztem. Vagyis, érzékeltem, hogy amit átélek, az félelem, de mégsem éreztem. Hú, tudom, furán hangzik. Szóval, valami "agymosáson", megtisztulási folyamaton ment keresztül mindenki. Aki nem vállalta, azt megkövezték. Kész, meghalt.

Én nem akartam meghalni. Féltem, de mégsem, de élni akartam. Én következtem. A kolostorban bevezettek egy paravánnal eltakart részbe, ahol két szék volt egymással szemben. A mellettem levő kis helyiségben az ikertestvérem volt. Őt már "kezelésbe" vették. Csorgott a nyála. Szóltam neki, rám nézett. "Nem ismerlek", mondta. Én pedig biztos voltam benne, hogy ő már nem rendelkezik személyiséggel, különben megismert volna. Ezek csak átsuhanó gondolatok voltak, de biztos voltam az igazukban.

Bejött az én "vallatóm". Egy fiatal lány volt. Szigorú, de nem félelmetes. Már majdnem kezdtem feloldódni, mikor megragadta az arcomat két oldalt a füleimmel együtt, és beleüvöltött valami olyasmiket, amiket a Herry Potterben hallhattatok. Éreztem, hogy megsemmisülök. Valahogy eltűntek a félelmeim és a betegségeim. Mindenem elpárolgott, még az erőm is. Majd az utolsó mondatot úgy üvöltötte, hogy azt már nem lehetett elviselni: MEDDÍG AKAROD MÉG BÁNTANI A TESTEDET?!

Tudtam, hogy a szemrehányás mögött igazi aggodalom van. A Megfigyelő rámbízott egy feladatot. Igen, meg kell tapasztalnom Önmagamat. De ha kinyírom a testemet, elherdáltam egy lehetőséget! Bár én nem vagyok a testem, felelős vagyok érte, mert ez az én tapasztalós, biometrikus szkafanderem. Rendkívül értékes, csak egy van belőle. Megismételhetetlen, utánozhatatlan, és önálló operációs rendszere van. Nem akarhatja egy rossz program kicsinálni az egész gépet, mert az Infromatikus biztosan szomorú lenne miatta. Hatalmat adott a programnak, és az most önálló életre kelt, és elpusztítja önmagát és a 'gépét'.

Minden esetre ekkor felébredtem. Ez az egyetlen mondat cseng azóta is a fülemben: Meddíg akarod még bántani a testedet?

Bár a testem nem Én vagyok, azért szeretgetni kell. Óvni, ápolni, megbecsülni. Vigyázni kell rá, és rendkívül hálásnak lenni érte. Mert megismételhetetlenül egyedi és csodálatos. Nem Te vagy, de a Tiéd. Rád bízta az Univerzum, hát bánj vele ehhez méltóan.

Na, ez történt ma éjjel. Én nagyon élveztem ezt a tapasztalatot! Ez is a valóságom és az is. Nagyon jó a világok közt létezni, és a világokban is. Nagyon jó tudni, hogy minden illúzió, így minden valóság is. Egyszerűen tökéletes összhangban, baromi jól megférnek egymásban, egymás mellett, és bármelyiket élhetjük. Tök jó operációs rendszerünk van, hiperszuper monitorunk, és az Informatikus maga az Isten. Jó játék. Érdekes. És én szeretem játszani, akármi történjék is. Most kezdtem el nagyon élvezni. Mindegy, mi történik, mert minden úgy jó, ahogy van. Én egyszerűen nem tudom elmondani, vagy leírni ezt a "minden mindegy" érzést, de nagyon jó.

Kicsit tán összevisszának tűnik az írás. Meglehetősen friss. Alig várom, hogy újra éjszaka legyen. Megyek, és kicsit körülnézek "otthon", aztán itthon, aztán megint "otthon". Jó, jó, abbahagyom, de zseniális, higyjétek el, zseniális! :)

Shakti

Hozzászólások



Hű Shakti, ez nagyon

Hű Shakti, ez nagyon érdekes, és tanulságos történet volt, köszönöm hogy megosztottad velünk!



Kedves Shakti!

Én pontosan végig mentem Veled a gyötrelmen, az álmon és számomra teljesen követhető volt minden.
Nagyon örülök, hogy olvashattam, hogy megint tanulhattam Tőled és közben néha magamra is ismertem.
Vettem a lapot és figyelni fogok én is a testemre és szeretni is fogom. Köszönöm és jó pihenést Neked!-:)))

Szeretettel: E R Y
Élj a Szíved Erejével!



Shaktika!

Nekem is eszembe jutott pár héttel ezelőtti álmom. A legtöbb üzenő álmom éjszaka játszódik. Ezt még nem tudtam megfejteni, de gondolom amikor a lelkem tele van frusztrált szennyel akkor zajlik a sötét képben.
Ez is egy ilyen volt. Éjjel történt egy számomra ismeretlen várkertjében. Hatalmas rácsos vaskapuja volt és én a kert kívülre kerültem, míg a többiek bent maradtak. Egyszer csak a jobb kezemet elkapta egy fiatal fiú és lefogta, míg egy másik fiú a hüvelyk és mutató ujj közti lágy részt fogai közé szorítva elkezdte szívni onnan az életenergiámat. Láttam magam kívülről, láttam ahogy a testem fehéredik, a szemem körül már fekete karikák voltak és éreztem mennyire kimerült lettem. (olyan mint véradás után) Éreztem mennyire fogy az élet belőlem. Közben annyi erőm még volt, hogy a kerten belüli társaimnak intsek a bal kezemmel, de ők civakodtak valamin így nem láttak meg. Egyszer csak egy hatalmas férfi lépett oda, nem tudom honnan, ráadásul nem is ismertem aki két ütéssel szedte le rólam őket. Én térdre estem és egy tükör lett hirtelen szembe velem, amiben láttam mennyire elváltozott az arcom. Közben kapkodtam a levegő után. Aztán felébredtem.
Nem tudom mi volt az üzenet, de az volt a sejtésem, hogy Mihály arkangyal volt aki közbe lépett. Ekkor termetű férfi nekem csak is Ő lehet.
Borzasztó élmény volt, még most is pontosan látom és érzem amit álmodtam.
Valaki el akarta lopni az életenergiámat, de megmenekültem.
Hát csak érdekesség kép. Én nem élveztem úgy mint Te. De mostanában szinte minden éjszaka álmodok valami furán ijesztőt.



Drága Shakti!

Hiszek Neked!!!
Veled utaztam és hallottam életteli hangodat... Köszönöm, hogy megosztottad tapsztalatodat!!!
Ápold azt a gyönyörű templomot, mit otthonodul Neked adott a Teremtő!!!
Szép testben szép lélek...
Hálás vagyok, hogy emlékeztettél!
Nyitogasd még a szemünket, ha kell hát állandóan...

Az írás egyébként remek és jól követhető... Élmény volt részt venni létezésed filmjének bemutatóján...

Ölellek!

zorba



Kedves Shakti!

Érdekes amit leírtál, és tetszik, hogy nagyon élvezed/ted minden percét :-)
Miközben olvastalak, az jutott eszembe, amit a REIKI mesteremtől tanultam anno, és mindíg itt cseng a fülemben, nem elég a lelkünkre odafigyelni, a testünkkel törődni is éppen olyan fontos, mert:
Életünk során a testünk a "ló", és a lelkünk a "lovas" egymás nélkül nem tudnak létezni, fejlődni :-)

További szép napot kívánok!
Jugik