Mi a helyzet a vonzás törvényével...ha nem csak rajtam múlik amit akarok?

Az volna a kérdésem, hogyha pl valakit nagyon szeretek....de ez a valaki nagyon messze van tőlem, és még csak nem is beszélünk egy nyelvet, és ő még csak nem is ismer engem.... De én nagyon vágyom rá...
Ilyenkor hogyan hat a vonzástörvénye?
Tételezzük fel, hogy mindent megteszek , hogy valahogy kapcsolatba kerüljek vele...de akkor is....az ő érzéseit nem tudom befolyásolni az én akaratommal, elképzelésemmel és vágyaimmal ... nem igaz?
(Az illető még valamelyest híres is....de ez nem sztárimádat nálam, csak szimpla szerelem)



Haló!

Nem kell elfelejtened senkit akit szerettél, csak el kell engedni szeretettel, had menjen az útján.
És a vágyaidat ne oszd meg másokkal, mert a mások véleménye térít le leginkább az utadról. Ettől félsz, mások véleményétől.
És nem tudom, hogy ezért miért kell sírni. A sóvárgás nem visz el a célodik, sem a ragszkodás, csak a színtiszta vágy, hittel egybekötve.
Akkor lesz esélyed találkozni, ha tudod, hogy belül egy vagytok. Le kell még győznöd azt a félős lányt belül, aki meg meri mutatni az érzéseit annak akit szeret.



Még valami

Nehéz hinnem....mindenki csak azt hajtogatja körülöttem, hogy ne reménykedj, ezt talán még te sem hiszed el, hogy összejön, semmi esélyed, az esély vetekszi a o-val, majd elfelejted..... stb. És én rájöttem arra, hogy eddig legyen az híres vagy átlagember mindenkit el kellett felejtenem....és ez az amit már nem bírok.
De ennél fontosabb az amit iránta érzek...voltam a koncerten (mint mondtam valamilyen szinten híres...de csak kevesen tudnak róla mert nem egy amerikai sztárocska és nem is ő a "bandavezér") és tudom nehéz elhinni...de jópárszor a szemembe nézett....és ha nagyon akarom megmagyarázom, hogy csak azért mert én néztem őt...de az Istenért rajtam kívül még vagy 100 ember nézte... és ami a legjobb volt mikor lementek a színpadról... odanéztem...és hátranézett rám..és csakis rám hátrafordult... nehéz ezt megmagyaráznom...de volt valami, csak éreztem és kész...volt valami abba ahogy egymásra néztünk. Még soha nem szenvedtem ennyire.... napok óta miatta sírok...
Azt hiszem az amit igazán szeretnék az az, hogy kapcsolatba tudjak vele lépni.... mert az érzéseit onnantól kezdve én nem irányíthatom...és én csak esélyt szeretnék, hogy megpróbáljam....hátha sikerül....
(viszont annyira meg mégis csak híres, hogy ne válaszoljon egy levélre..amit rajongó küld neki)
Nem tudom mit tegyek!



Ja és...

A jelenben lévő célnélküli belülre figyelés visz el célodig, nem az, hogy ő milyen lesz akkor.
Ez az energia győzi le a távolságot, a belső út, nem a vonat.
Erősítsd meg a hited!



Vágyakozni lehet!

Ha belülről el tudod engedni azt, hogy mindenáron megváltoztasd az akaratát, akkor belülre figyelve sugározhatsz neki szeretetet.
Nem a végeredmény a fontos, hanem az utazás. Ki tudja, talán az a találkozás lendít tovább. Ha hiszel és bízol az érzéseidben, akkor elindulsz.
Vágyakozz, de ne ragaszkodj semmihez, és senkihez. Akkor megérzed, és megérted a kincset magadban.