Mi volt ez?

Tegnap nagyon intenzív élményben volt részem.
Kb. 1 hónapi huzavona után múlt hét szerdán szakított velem a kedvesem. Azt hittem, ott rögtön belehalok. Már felkészülhettem rá (sajnos akkor még nem ismertem a Titkot), hiszen egy hónapja kínlódtunk. Mostmár tudom, miért és hogyan lett ez a vége.
A szakítás másnapján találkoztam először a Vonzás Törvényével, a könyvvel, a filmmel. Azonnal elhatároztam, hogy megváltoztatom a gondolkodásomat.
Ja, azt tegyük, hozzá, hogy minderre úgy bukkantam rá, hogy azután keresgéltem, miként kaphatom vissza a kedvesemet. Számomra Ő az, nagy Ő-vel. Tudom, érzem, hogy mi összetartozunk.
Emellett azt is tudom, hogy nekem magamnak erősödnöm kell és szeretnem magam. Sok olyan hibát elkövettem a kapcsolatunk ideje alatt, ami abból adódott, hogy nem figyeltem eléggé magamra és nem szerettem magam. Elvesztettem magam. Nem jól gondolkodtam.
Az elmúlt egy hétben azzal foglalkoztam, hogy szeretetet küldtem neki, pozitív energiát és azt kértem, legyen boldog. Eközben elképzeltem, ahogy újra magához ölel és a fülembe súgja, hogy szeret.
Tegnap délután belémvágott (szó szerint) egy olyan érzés, hogy ma van a napja, amikor mindez bekövetkezik. Semmi kétség, semmi félelem. Azt is tudtam, mi hogyan fog történni. Olyan boldogság áradt szét bennem, amit talán soha nem éreztem még. Tudtam, hogy a szerelmünk egymás iránt erősebb, mint valaha.

És aztán?
Nem történt semmi.
Mi volt ez?

Hozzászólások



Köszönöm!

Köszönöm Nektek! Nagyon sokat segítettetek! Sokkal jobban érzem magam. :)



Zsuzscsi...

"De az utóbbi egy hétben már csak azt teszem meg, amihez kedvem van és nem érdekel, hogy kinek mi a véleménye róla, mert jól akarom érezni magam. Boldog akarok lenni magammal is! Nem számít, hogy mások azt gondolják, bezárkóztam és "Jajj, ne ülj már itthom" felkiálltással ki akarnak zökkenteni. Nekem most az a jó, hogy sokat olvasok, filmet nézek és intézem a kis dolgaimat, néha találkozom a barátaimmal. Mindemellett pedig a pozitív gondolkodásra ösztönzöm magam."
-Na, hát ennél többet nem is lehet tenni. Légy bátran önmagad. Beléd hasított az apró villám?! Talán nem ma, de már holnap megvalósulhat. Az egyik ma pillanatában. Ez nem remény. Ha van intuíció, megérezzük ki az aki elfogad. Kívánom, hogy így legyen!
Mellesleg megjegyzem, mi nők képesek vagyunk baromi sokat agyalni ezen, hogy legyünk vidámak, meg boldogak, meg bla bla bla...
meg jaj, hogy csináljam....egyszercsak elmúlik az a szörnyű feszítő érzés, minek generálnám újra a gondolataim alapján?! Csönd legyen végre belül. Vihar után, a szél is elül... :D
Létezni "teljesen" természetes.
És ezt minden "Létező" "Tudja" legbelül. Ez a titok... :D



Kedves Zsuzscsi!

Na itt. :)
Éltem, amiket írsz, rám is jellemző volt az akaratosság, a türelmetlenség. Néha még most is az. Mondjuk sorra minddel kapcsolatban válaszra is leltem és lelek.
Ha megfigyeled az életed is úgy van, ahogy akarod. Csak néha nem feltétlenül akarod "jól". Ez a helyzet is a Te kezedben is volt és van. Ne áltasd magad azzal, hogy csak rajta múlik. Nem. Ez közös meló volt (elszúrni) és rendbe hozni is az lenne, ha ő is akarná. De jelenleg nem róla van szó, hanem Rólad. Mit tehetsz? Hozni a saját részed.
Pontosan ez volt a baj nagy valószínűséggel (ahogy erre utólag rá is jöttél), hogy meg akartál felelni. A szerelemben, a szeretetben nincs megfelelés. Nem kell megfelelni vagy van, vagy nincs. Ha van és őszinte, igaz, akkor úgy felelsz meg, ahogy vagy. Megfelelni egy embernek kell: önmagadnak. Minden egyéb csak görcsös megfelelni akarás.
Nagyon jó úton jársz, hogy önmagad "kielégítésére" (nem félreérteni) törekszel. A vélemények, meg vélemények. Hasznosak lehetnek, érdemes meghallgatni őket, de a fontos megint csak az, amit Te gondolsz. Egy adott helyzetben csak a Te ítéleted számít, nem a másoké. Mert igaz, hogy ők kívülről látnak, de ahogy a mondás is szól: "a látszat csal", ezért, ha valamit értékesnek vélsz, tedd magadévá, ha nem, dobd el, kit érdekel. Tedd azt, amit jónak ítélsz meg, csak azzal érheted el a vágyott boldogságot. Tapasztalatom szerint az arany középút szokott mindenütt működni, így, ha megengedsz ennyi meglátást ne akard a pozitív gondolkodást magadra erőltetni. Sokan teszik ezt, sokan buknak bele. Van fent és van lent. Érdemes törekedni arra, hogy a dolgok pozitív oldalát ragadjuk meg, de, ha szembekerülsz a negatívval nem érdemes menekülni előle, inkább érdemes vele szembe nézni és megtudni miért van ott.
A külső vélemény, írtam fentebb. Parancsot osztogatni és pálya széléről bekiabálni könnyű, újabb mondás: "kibicnek semmi sem drága". Az életed TE teremted, de néha hagyni kell a vágyakat dolgozni, hagyni kell megvalósulni, érdemes útjukra engedni. Bízni a saját teremtőerődben és bízni abban az erőben, ami létrehozza a Te kérésedre. :)
A legjobbakat Neked! :)



Kedves Ritocska!

Én alapvetően egy elég akaratos és türelmetlen ember vagyok és megszoktam, hogy minden úgy van, ahogy én akarom és szervezem. Talán ezért is olyan nehéz befogadnom, hogy ez a helyzet most nem az én kezemben van.
Azt figyeltem meg, hogy amióta felmerült a szakítás gondolata, csakis arra törekedtem, hogy olyan dolgokat tegyek, amit Ő pozitívnak vél, hogy ezzel is növeljem az esélyét annak, hogy rögtön és azonnal visszajöjjön. Ez eleve a magam számára bukta volt.
De az utóbbi egy hétben már csak azt teszem meg, amihez kedvem van és nem érdekel, hogy kinek mi a véleménye róla, mert jól akarom érezni magam. Boldog akarok lenni magammal is! Nem számít, hogy mások azt gondolják, bezárkóztam és "Jajj, ne ülj már itthom" felkiálltással ki akarnak zökkenteni. Nekem most az a jó, hogy sokat olvasok, filmet nézek és intézem a kis dolgaimat, néha találkozom a barátaimmal. Mindemellett pedig a pozitív gondolkodásra ösztönzöm magam.
Még elég nehéz a "külső" véleményeket (felejtsem el őt, lépjek tovább, keressek valaki mást, mozduljak ki...stb.) eltenni a hátsó zsebbe. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem hallgatom meg a véleményt alkotókat, csak a negatívakat szeretném kiiktatni.



Kedves Zsuzscsi!

Az az öröm, amit átéltél, az a szárnyalás, benned volt. Bármikor átélheted, ha megfelelő "frekvenciára kerülsz", ugyanakkor az a hiány, az a fájdalom, az a félelem is benned van, ami néha átjár. Ha megérted, hogy az érzéseid belőled fakadnak és az esetek nagy többségében nincs közük másokhoz, máris sokkal könnyebb lesz az életed. Az érzéseid alapvetően nem bírnak nagy hangulatbefolyásoló erővel, sokkal inkább a kapcsolt gondolatok. A rosszkedvedet például mindig egy bántó gondolat okozza. Ha segítesz magadnak azzal, hogy a bántó gondolatot megkeresd és kikapcsold, amikor elkezd "dolgozni", az nagy segítségedre lesz abban, hogy ne legyen rossz kedved.
A szeretet és a szerelem valaki iránt egy nagyon szép érzés és nagyon sokat ad az embernek akkor is, ha a másik fizikai értelemben nincs vele, ha tudja helyén kezelni és nem az érzés kezeli őt. Márpedig a cél a boldogság, nem? :)
Nem azért írtam, hogy azt érezd, nem tudsz semmit. Nincs jelentősége a külvilágban, hogy ki mennyit tud. Én is gyakran gondolom, hogy semmit sem tudok, pedig hát eléggé a mélyén vagyok a vonzás/teremtés témakörnek és sokkal többet tudok, mint, amikor pár éve elkezdtem. A lényeg, hogy a tudásos arra tudd fordítani, hogy Téged szolgáljon, az utadat egyengesse, segítse.
A legjobbakat és sok sikert! :)



Sokat kell még tanumom...

Kedves Ritocska!

Nagyon köszönöm a véleményed. Sokat kell még tanulnom. :)
Azt már tudom, hogy el kell engednem őt, hiszen ő választotta ezt a megoldást és ezt nekem tiszteletben kell tartanom. Szabad akar lenni, ahogy Ő mondta.
Szeretem őt. Mostmár magamat is kezdem szeretni, de én is tudom, hogy még fejlődnöm kell.
Köszönöm!



Szia Zsuzscsi!

Reménynek és vágynak hívják. Régebben én is összekevertem az intuícióval, de valójában semmi közük egymáshoz.
A saját szereteted, amit tápláltál, ha úgy tetszik kiöntött, túlcsordult és ez összekeveredett a vágyaddal. Egy érzés és az ego összekeveredett.
Tudod, amíg bármit azért teszel, hogy együtt lehessetek újra, addig érdekből cselekszel. Az érdek viszont nem visz előre, mert több köze van az egohoz, mint a szeretethez.
Nincs azzal baj, hogy ő a nagy Ő és úgy gondolod együtt lesztek. Lehet. De tanuld meg tisztelni a Szabad Akaratát és dolgozz magadért magadon, őt meg hagyd menni útjára. Ha melletted a helye, visszatalál, visszatér, ha nem, akkor minden igyekezeted úgyis hiábavaló. Attól, hogy vered az asztalt, hogy megkapj valamit, attól még nem lesz a Tiéd. Ez csak az elteremtés útja, nem a teremtésé.
Élj, tapasztalj, fejlődj, szeresd, ha úgy jó! Magadért és a mostért. A jövő pedig nem az a most, amivel épp dolgod van.
Persze, ha rám hallgatsz, úgyis azt csinálsz, amit akarsz. :)
A legjobbakat!