Multik fasizmusa és az időnyomorítottak

munka, szabadság"A munkád szabaddá tesz, hogy egy perc szabadidődben arra költsd pénzed, amire akarod."

„A Fal szilárdabban áll mint valaha.Csak most tele van logókkal”

Falfirka egy multicég liftjében

Amit elsődlegesen állítanak elő, mindegy, hogy autósampon, kompakt hitel-biztosítás, vagy energiaital, mellékes. A két melléktermék a fontos: Az elmagányosított emberek. És az időhiány. Az előbbit individualizmusod dicső erényének állítják be. Az utóbbit következményének azon ténynek, hogy Fontos vagy a Cég számára. Roppant fontos. Ezzel szemben az a nap mint nap ismételgetett frázis, hogy egyúttal pótolható is vagy, elvesztheted az állásod, buján összezavar.

Még mindig nemzetállami dimenzióban fenyegető fasizmus rémképét rettegik, akik rettegik, de a fasizmus már rég egy másik dimenzióban terjed, és jut totális uralomra, amikor a mindent magába olvasztó mammutvállalatok egyenruhába öltöztetik kaptár-lyukakba parancsolt alattvalóikat. Amikor felsejlenek a nürnbergi tömeggyűlések végtelen mértani kopárságai a rideg funkcionalista irodaháztömbökben és a belterek dísztelen cubus irodaboxaiban, akkor ünnepeljük az Új Rendet az új embertípussal, amelyet régi típusú fasizmustól eltérően nem a kollektív és egy célra fókuszált gyűlölet, hanem a kollektív, és szétszórt félelem felkorbácsolásával csalogattak be a Falanszterekbe.

A managerpiramis csúcsán és kevéssel lejjebb…

A reklámokban a squashpálya, a sushi-bár és az embertelen üvegtömbök között rohangálók, a penthouse-okkal megkoszorúzott lakótömbök és a tükörkalickák között meneteltetett juppik csak nevükben polgárok, valójában proletárok, akiknek nincs több szabadidejük, mint Marx vagy Lassalle idejében, ami van azt is elveszik maguktól kényszerből megvásárolt tárgyaikkal, státusszimbólum bútoraikkal, drága öltönyeikkel, melyben nem lehet „akárhová” beülni, autóikkal, melyek néha a csúcsforgalomban való veszteglést nyújtják meg. Ingatlanjuk vagy bérlet, vagy még a banké, egészségi állapotuk, közérzetük éppen nem alultáplált, hanem mesterséges depressziót termelő mérgekkel túlhizlalt, és a depressziót megváltó csodaszerekkel túltáplált; telített a Földet behálózó gyógyszerkonglomerátumok szintetikumaival…

Ők azok, akik nem a munkájukat, hanem az idejüket adják a fizetésért cserébe. A dolgozó munkaerejének kizsákmányolásánál mára nagyobb üzlet a szabadidejének kizsákmányolása – végtelenített meetingekkel, értelmetlen túlóráztatással, céges bulikkal és hétvégi tréningekkel. És kíméletlenül kontrol alatt tartott „kvázi” szabadidővel - mert ez adja a túlpörgetett fogyasztás zálogát.

Aki dolgozott managerként, tudja, hogy a projektszellemű rendszer hullámmozgását a kilenctől hétig-nyolcig tartó megfeszített, és renyhébb időszakok váltakozása jellemzi. Utóbbi periódust a végnélküli kávézások, kiapadhatatlan és kicsinyes munkahelyi pletykák, idióta videók emailen való küldözgetése, összefoglalva az időpazarlás magas művészete jellemzi- szánalmas, pótcselekvései azon kevés szabadságfok-birodalomnak, melyet az iroda falai közé zárt fehérgalléros még megtehet, anélkül, hogy kirúgástól kellene rettegnie. A projektidőszakon túl a manageri réteg felduzzadhat, pusztán a bürokrácia weberi értelemben vett, önfenntartó-létigazoló voltából is: manageri réteg saját maga felé és fel-lefelé való önigazolása, hogy hasznos munkát végeznek, a végtelen riportolás, riportolásra és riportolvasásra való kényszerítés, a beosztottak ellenőrizgetése és az e-mailezés lesz. Ennek az önigazolós játéknak az átlagban a két-három évente felbukkanó, átvilágító, hatékonyság-ellenőrző vizsgálat vet véget, ilyenkor kirúgják a menedzsergárda felét, amely aztán egy olyan céghez vándorol át, ahol most van a felpumpálódós időszak. A multicégek legalább fele mindig az öncélú felpumpálódás stádiumában van, hiszen nincs annyi külső ellenőrző apparátus a világon, amennyi az egész masszát átláthatná.

Amit a rendszer maga után hagy: rengeteg agyondolgoztatott vagy idejétől megfosztott- pótcselekvésre kényszerített ember, lassan testi betegséggé súlyosbodó túlhajszoltság, illetve értéktelenség-érzés.

A képmutató önigazolás-versenyt nincs, ami leállítsa; milliók melegítik a bőrszékeket, minigolfoznak, olvasgatnak pornószájtokat az irodában, és emaileznek hülyeségeket kollegáiknak, több tízmillió ember megy haza pár percre látni a párját és a gyerekeit azzal a tudattal, hogy ma is megúszta anélkül, hogy észrevették volna, hogy nem csinált semmit.

De még ez lenne a kisebbik rossz.

A nagyobbik az, hogy ez a hol agyonhajszolt, hol semmittevő-, stresszben élő felső menedzserréteg maga is retteg, és csak az alatta lévő tíz és százmilliós rétegek rettegésben tartásával tudja elfedni saját haszontalanságát. Felesleges feladatokat kreál a fehérgalléros beosztott számára, végtelen riportolásra, formalitásra kényszeríti, hogy kitöltse az idejét, hogy igazolja a túlóráját.

Mindez, anélkül, hogy világméretű összeesküvést gyanítanánk mögötte, kimondhatatlanul kedvező egy olyan rendszernek, amelynek álma az a fogyasztó, akinek nincs ideje átgondolni, mit tesz a bevásárlókosarába, az a fogyasztó, aki elveszett szabadidejét mértéktelen fogyasztással kompenzálja.

Az egyéniségtől való megfosztás

A felhőkarcolók között röpködő saleses Pat Bateman-ek és kiskosztümbe préselt píárnőcskék ugyanazt a funkciót töltik be, mint anno a pártplakátokon az erőtől kicsattanó kohómunkás szergejek és traktoros natasák, vagy a mengelei laborokban kitenyésztésre megálmodott új germán faj szőkeségei.

Elhitetik egy réteggel, hogy akkor s csak akkor lesz boldog, ha közéjük tartozik…

Egy olyan uniformizált tömeg az ideális társadalomképük, ahol az ember egyre kevésbé érzi, hogy önmaga, miközben hallja az önmegvalósítás eszményét az ordító reklámokból. De mit tehetne? Elmélyültebb hobbikra nincs idő, mert próbálj hegedülni/tűzzománcozni/írszteppelni/chikungozni az irodában, ahol időd többségében tartózkodsz, próbálj önmagad lenni egy olyan közösségben, ahol mindenki inkább beolvadni akar. Próbálj Önmagad lenni a másfélszer két négyzetméteren. Próbálj Önmagad lenni a félórás ebédszünetben, az öt perc cigiszünetben, ahol már akkor is kinéznek, ha nem gyújtasz rá velük.

Próbálj jógázni, breaktáncolni vagy Kunderát olvasni amíg ők cigiznek és az esti sorozatról beszélgetnek.

Te leszel az első, aki a keringő belpletykák címlapjára kerül.

Az önbecsülés letaglózásának további eszköze toronymagasra gerjeszteni az ideálokat. Cosmo-makettekkel és kockahasakkal, ami csak nem akar sikerülni, amíg a vállalati és gyorséttermi hizlaldákban eszel. És karriertörténetekkel. Naponta osztódó sikerkönyvekkel, arról, hogyan valósítottam meg önmagam. Az ilyen könyveket a lehasznált titkárnők és elcsigázott telesales fiúk megveszik, azt gondolva ezzel, hogy vettek egy darabka önmegvalósítást, aztán minden marad a régiben. Elnyújtott poszt-egyetemi évek szemellenzős álomvilágával vagy önmegközelítő tanfolyamokkal: minden sarkon új nyelv- fotós-, divattervező- vagy rajziskola nyitja meg kapuit a hervadó titkárnők, pocakosodó banki asszisztensek számára, akik megvásárolhatják annak az érzését, hogy még van lehetőségük megvalósítani magukat ebben az életben.

Mindenki tolonghat Maslow piramisának csúcsán, aki megfizeti a tolongás illúzióját.

Nem könnyű, ugye? Akkor próbálj akkor önmagad lenni, amikor kívül vagy rendszeren. Abban a tíz percben mire marad időd a fogyasztáson kívül?

A cikk folytatása itt olvasható:

http://mienkajovo.blog.hu/2007/12/24/multik_fasizmusa_es_az_idonyomorito...

CsatolmányMéret
42-15202524.jpg49.06 KB

Hozzászólások



a szöveg ihletettségére

Marcino Goldschild által idetett cikk (nem tudom ő írta e, vagy ő "csak" ide szerkesztette) egy kicsikét megihletett. Arra gondoltam, hogy egy tüneti okra hívnám fel a figyelmet. Természetesen a fő ok átfogóbb, és itt azért már elég sokan ismerik azt... talán én is írok erről egy külön bejegyzést... Ilyen irányú cikk írásának vágyához úgy lehet hozzájutni egyébként, hogy bekapcsolom a TV-t és ráerőszakolok magamra egy politikai elemző műsort, amely azt mondja magáról: "mi veletek, magyar néppel vagyunk".:) És akkor jönnek a féligazságok, a világgondolkodásbeli különbségek, és érdekes végkövetkeztetések... no de ez még a jövő zenéje, majd talán egy külön bejegyzésben, maradnék a lényegnél, hogy ennek a gyönyörűen felvázolt gondolathalmaznak mi a - hangsúlyozom - tüneti oka:
Egy szóval: rabszolgatartás. Ez ma hivatalosan NINCS. Ugye jól tudom? Hivatalosan szabad piac van, meg szabad áramlás a munkaerőpiacon meg a tőkének is szabadon kell áramolnia. Mennyi szabadság.:)
A cikk is már jól fémjelzi a rabszolgatartást. Minél tovább dolgozik a jóember annál többet van kizsákmányolva a munkaereje. Hiszen a legtöbb ember lassan már mi mást is adhatna, mint csak magát a munkaerejét. Természetesen azon mindig el lehet vitatkozni, hogy hol kezdődik, és hol végződik a kizsákmányolás fogalma. közben ál-közösségérzés tréning... túlórák, még több munka. S emögött megneveznek egy gazdasági okot. Nah ez maga a rabszolgatartás közgazdaságtani megnevezése. Ez az amit NEM akarnak kimondani. Ez pedig nem más, mint az, hogy
azért kell többet termelni (értsd folyamatosan még többet dolgozni), mert az adósság folyamatosan nő. Tehát, neked, nektek többet kell dolgozni, hogy ki tudjad fizetni a: saját adósságod - ha nincs, nem baj, mert: - , a munkahelyed adósságát, az állam adósságát, és természetesen a nemzetgazdaság adósságát. Továbbmegyek: ma azt mondják gazdasági válság: holott nincs válság, csak csalásokon alapuló rendszerek egymásra épülése van, mely rendszerek nyelvezetileg közgazdaságtanba vannak csomagolva, de amelyek valójában mind arra hivatottak, hogy a munkát végzőktől ELVONJÁK a javakat, eredményt, értékeket, azokhoz, azok felé, akik az értékelőállításhoz NEM járultak hozzá semmivel, pusztán BE VANNAK ÉKELŐDVE a folyamatba, és nem lehet őket onnan eltávolítani. Nos ezen folyamatok bizonyos úgymond veszteséges részét államosították, világszerte, a nyereséget, pedig megtartották maguknak, magánszférában, magántulajdonban. Én ezt a cselekménysort nem nevezném válságnak, noha olyan tünetei vannak. De nem mindegy, hogy a ház azért ég, mert egy természeti jelenség során meggyullad, vagy valakik felgyújtják. Nagy divat lett tehát ez a válság, jól meg lett csinálva, innentől kezdve elmondhatjuk, hogy újabbal nőtt a sor, a kifizetendők sora: az un. pénzgyűjtő medence (bankok, biztosítók, pénzkezelő alapok) renoválása is a jó nép feladata!:)
Nos az egész magyarázattal van egy pici probléma:
ha szegény jóemberek folyton egyre többet és többet dolgoznak azért, hogy ki tudják fizetni az adósságaikat egyrészt elérnek egy felső határt: az emberi munkának a megmunkálandó környezettől függetlenül/függően van egy felső határa. Természetesen a természet örökké újratermeli önmagát (hacsak nem csinál valami végzetes ostobaságot az ember), DE ez az újratermelődési idő sokszor nagyobb, mint az az idő, amit a gazdaságnak nevezett rabszolgatartás során elvárnak a dolgozó tömegektől. Természetesen erre a túlfeszítésre semmilyen szinten nem lenne szükség, a dolgok úgymond maguktól elrendeződnének, természetes módon, ha hagynák. De nem hagyják! Ez természetesen környezetkárosításhoz vezet és ahhoz, hogy elkezdjenek a termelők trükközni a termékkel... valamit kispóroljanak belőle, valamit elhagyjanak belőle, vagy más összetevőből készítsék, vagy bármi, amely elősegítheti a plusz bevételt, amely aztán úgy sem önfenntartásra fordul, hanem jó része adósságkifizetésre megy. A probléma másik vetülete: mivel a pénz adósságból van elkészítve - pont a rabszolgatartás fenntartása miatt, tehát hatalmi okok miatt - ezért, minél több pénzt használnak a feszítettebb termelés során, annál inkább eladósodnak. Furán hangzik ugye? Azonban ez jelenti azt, hogy a pénz adósságból készült. Így bármilyen intézmény, vagy bármilyen ember szembesül ennek csapdájával: Ha elegendő pénzel rendelkezem, akkor azért adósodom el, ha kevesebbel, akkor meg pénzszűke keletkezik, fuldoklik a tevékenységem, s akkor meg azért szorulok a hitelek, hiteleire. Ügyes... Persze ez csak az érem egyik oldala: mert a pénz csak a dolgozó népnek készült adósságból, ez a másik oldalon hasznot hoz (ami az egyik oldalon adósságállomány, az a másik oldalon követelésállomány), mert az értéktelen, pusztán értékközvetítésre létrehozott, ember által kitalált szimbólum, a pénz begyűjtése mellett VALÓDI ÉRTÉKEKET gyűjtenek be a pénzrendszer kiagyalói, valódi tulajdonosai. Nekik tehát ez nagyon jó. Ezek a valódi értékek maga az emberi munka, de persze sorolhatnék még más fontos dolgokat (házak, telkek, földek, vizek, levegő, egészségügy, oktatás, úthálózatok, bármilyen társadalmi intézményháló, mellyel meg lehet határozni az embert, határokat, irányokat lehet szabni az embernek). EZ maga, a magas szinten űzött rabszolgatartás. A többi kizsákmányolás mind erre épül rá. Ez tehát a tüneti ok. S aki összeesküvés elméletet vél felfedezni ezen gondolati összefüggések mögött, annak ajánlom figyelmébe azt, hogy gondolkozzon el azon: tényleg húztak egy varázsvonalat az emberi történelem folyamán, s egyszer csak, egyik pillanatról a másikra, a hatalomvágyó ember jóvá változott, mert felismerte a szent demokrácia értékeit? Tényleg ezt lehet látni ebben a világunkban? Ugyan már... csak annyi változott, hogy a rabszolgatartás cselesebben, kevésbé egyértelműbben működik.



Jó írás! :)

és de is rég olvastam Kunderát.... tán előveszem... újra..
tényleg tetszik ez az írás!
Az amerikai filmek jutnak róla eszembe.. mennyi üzletember fazon... egyetlen kikapcsolódás az esti ivászat,vagy a szex mindegykivel.... lelkileg kiégett álomtalan álmodók..
Üdv! Julcsi



És a belső

És a belső szabadság?
Szabad igazán az, aki már a szabadságról is le tud mondani...
:-((

De azért még arrébb van ....

Egyetértek én is Shaktival És Origamival.



Hát, igen, Shakti, Neked volt igazad. A mai világban nem...

lehet másképp szabad egy ember, csak akkor, ha a maga ura.



:-)

Na végre, épp ideje itt ennek a cikknek.
Köszi!

Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt



Ez igen!

Annyira rátapintottál a lényegre. Nagyon jól van összegezve a cikk, zseniális stílusban. Én kiléptem ebből az ördögi körből. Undorítónak tartom és megalázónak. A szabadság alanyi jogon jár mindenkinek. Aki tudja, mi az és hogyan juthat hozzá, igazán szerencsés, vagy méginkább TUDATOS!.

Szerintem.

Shakti