Minden mindennel összefügg

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bontanak fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"!
A tyúk ránéz, és azt mondja:
- Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.
Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja:
- Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.

Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát:
- Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza.

Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben
nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.

Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...

Hozzászólások



Hű, ez nagyon elgondolkodtató!

Abban a tévhitben élünk, hogy semmi sem egy velünk, mindentől külön élünk, s csak akkor van közünk bármihez is, ha belénk ütközik, vagy - ez már egy fokkal finomabb gondolat - ereje ránk sugárzik és hat. Egy rúdhoz csak akkor van közünk, ha beleverjük a fejünket. Ami rajtunk kívül van, olyan, mintha csak látvány lenne. Másik univerzumhoz tartozik.

A testbe szorult embernek senkihez sincs köze, egyedül van, s nemhogy az összefüggéseket nem érzi, de minden ellen él. Számára a mindenség egy gépezet, amelyet öntudatlan, mechanikus törvények irányítanak - s ő ennek a forgó, kattogó, önmagát szülő és pusztító masinának az egyik teljesen különálló, fájóan érzékeny darabja. A különváltság tudata - ahogy a régiek nevezik - okozza többek között azt, hogy manapság ezt az egész, mechanikusnak vélt földi életet gond nélkül megsemmisíti az ember: úgy érzi, annyi köze sincs hozzá, mint egy szállodához. Nem baj, ha mások meghalnak, a lényeg az, hogy én éljek.

Ezzel szemben az ősi szemlélet azt mondja: a Mindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében Tudatos világ, amelyet egy Tökéletes Intelligencia teremtett, sőt benne van! Az atomoknak is van szerény értelmük, emlékük, érzékenységük, ők is követnek valamit: egy gondolatot, egy mintát, egy energia-törvényt, amelyből kristályok, hegyek, csillagok, növények és állatok lesznek... Ami láthatatlan, az a felfoghatatlan Bölcsesség irányító mintája, ereje, szelleme, mely mindent áthat, mindenben benne van és mindennel szétválaszthatatlanul egy! Az igazság nem az, amit gondolunk - hogy mi, okos emberek egy oktalan Univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi, oktalan, önhitt és buta emberek egy abszolút Intelligens világnak nem lakói, hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel összefügg! Nem ok-okozati alapon, hanem eredendően és szétválaszthatatlanul. Nem tőlünk független díszletben élünk - hanem egyek vagyunk vele. Semmi sincs külön. (Müller Péter)



Nagyon is érint

és másokat is, mármint azok a problémák, amikről gyakran beszélek. Mivel eléggé tájékozott vagyok, hiszen sokat olvasgatok, azt is tudom, hogy még senkiknek sem sikerült rá igazi megoldást találni.



Nagyon furcsa a fenti kép

mert olyan, mintha a füle alatt is szeme volna az egérkének. Szerintetek rendben van? Minden házi egér ilyen?
Ez például nem olyan: http://enfo.agt.bme.hu/drupal/sites/default/files/imagecache/preview/mus...



egér problémája

tejes mértékben osztozom az előttem szólók véleményével



Tanulsagos mese. Koszonom.

Tanulsagos mese. Koszonom. Mindig visszaut masok fele iranyitott erzeketlensegunk. Ezert kell arra is vigyaznunk kinek milyen fajdalmat okozunk. Torvenyszeruen a rosszakat is, jokat is visszakapjuk. Sajat tapasztalatbol vagyok ilyen bolcs. :)



Bizony ez egy

csodásan megfogalmazott gondolat! Sajnos hajlamosak vagyunk más problémáján átlépni, mondván, hogy nem a mi bajunk. S ahogy itt is áll: Biztos, hogy nem? Vagy esetleg később nem válik azzá?
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet!