Mit gondoltok róla?

Egy hétig, vagy tovább szándékoztam a városban maradni. De úgy tűnik, ebből nem lesz semmi. Köszönök el, de a fiú fülén a telefonnal integet, várjak egy kicsit. Van egy szobafoglalásuk, de még nem jöttek meg a vendégek. Most a főnökét hívta, hogy kiadhatja-e nekem a szobát. Nem zuhanyzós, csak fürdőkádas. Jó lesz attól? Persze hogy jó! Csak egy ágy legyen benne, hogy tudjak aludni! Megegyezünk, egy hétre enyém a szoba, hosszabbítási lehetőséggel. Kitöltöm a papírokat, és már indulok is a kocsihoz, hogy legalább egy bőröndöt felcipeljek. A recepciós fiú furcsán néz rám. Mi történt? Kezében a szobafoglalási papírom. Na, mi van már? Magyar vagyok? Igen. De miért kell ezen így csodálkozni? Ó, hát persze. A kocsinak olasz a rendszáma, és én is olaszul beszéltem, ahogy beléptem ide. Nevetve, kacsintva mondom neki, ott élek, ott dolgozom, most inkognitóban vagyok itthon, szerelmet keresek! Fél mosoly az arcán. Nem érdekel, mit gondolsz! Inkább azt áruld el, a konyha készít-e valami ennivalót még, amit fel tudok hozatni a szobámba? Nem tudnák most egy étterembe elmenni. De itt sem leülni az asztalhoz. Segít felvinni a bőröndöket, közben megbeszélünk mindent. Kapok vacsorát, italt, mindent, amit kérek. Cserébe megkapja a kocsi kulcsomat, hogy álljon be a garázsba kék csodámmal.
A szobában semmi különleges, egyedi. Olyan, mint minden szállodai szoba. Nagy francia ágy, TV, mini bár, telefon. Remélem, van internet kapcsolatuk, mert írnom kell egy pár levelet ma még. De először is irány a fürdőszoba. Nagyon jó ez a forró víz. De nem fürdöm sokáig, mert ismerem magam. Csak teleengedem a kádat, belefekszem, és már alszom is. Tehát gyors zuhany, köntös fel, és a gépemet már kapcsolom is be. Ahogy Olaszországban a magyar, itt az olasz mobil nett nem akar működni. Mérgemben már olaszul, és magyarul káromkodok. Hangosan. Megjött a vacsorám. Na jó, tudom én, nem valami sok, de nekem elég lesz. Két tojás, egy szelet sonka. Örülni fogok, ha ez megmarad bennem. De jó! Van gyümölcs is. Reggelre még kérek két erős kávét, egy csészébe. Hát, nekem ez a reggelim minden nap. Ez indítja be a szervezetemet, hogy elinduljak. Rossz szokás, és egészségtelen, tudom én. De már évtizedek óta ez a reggelim, nem fogok rajta változtatni. Internet kapcsolat van a szobában, nyugodtan írhatom a leveleket, hogy megérkeztem. Megkapom kék csodám kulcsait, és egy ígéretet, reggel jön a kávém. Levélírás után irány az ágy. Ma tudok aludni, ez már biztos.
Még gondolatban próbálok terveket kovácsolni. Holnap csütörtök, körbe nézek a városban. Péntek, már buli nap neked. Legalább is tavaly nyáron ez így volt. Nem lehet olyan sok hely ebben a városban, ahol szórakozni lehet! Holnap felderítem. Jó éjszakát kedvesem.

.-.
Na, mi történt ezzel a lánnyal? Beszéd közben elhallgat, és hófehér lesz az arca. Rosszul vagy Nyuszi? Néz rám, tágra nyitott szemekkel, és el a hátam mögé. Mi baja van ennek a nőnek? Sok volt az alkohol? De halkan, rekedt hangon csak annyit mond, téged lát. Végem van. Nem merek megfordulni. Az nem lehet, hogy te itt vagy! Biztos? Csak ennyit tudok kérdezni tőle. Hülye. Ez a válasza. Tudom, minden fényképet látott rólad. Sok chatelésnél ott ült mellettem. Olvasta sok leveled. Tudja, mit érzek irántad, mit adtam akkor fel érted. A menekülésem, és a mostani hazatérésem. Csak azt nem érti, miért vagyok ennyire gyáva. Halkan közli, hátrafelé jössz te is, de nem vagy egyedül. Nővel vagy? Nem, egy fiúval. Ez egy kicsit megnyugtat. Jó. Innentől nem fogok magyarul megszólalni. Ennyi. Csak olaszul beszélek, azt is csak egy pár szót.

Miért kell pont a hátunk mögé ülnötök? Mikor megszólalsz, a hideg is kiráz. Mert elfelejtettem a hangod? Ezzel áltattam magam? Soha nem fogom, ez már biztos. Nem normális dolog így érezni valaki iránt, akit még élőben nem láttam. Akit lassan egy éve nem halottam, nem beszéltem vele!
Az érzések újra élnek, ugyan olyan erősen, mint mikor voltál. Fájnak is.

De a legjobban a beszélgetésed fáj. Egy barátoddal beszélsz, ez kiviláglik a témából. Mesélsz Norvégiáról, hogy még nem tudod, most mit fogsz tenni, de nem akarsz Magyarországon maradni. Nincs miért. Szereted a családod, de valami hiányzik, amiről azt hitted igaz, és a tiéd. Közben hallom, lányok is odamennek hozzátok, köszönnek, és beszélgetnek veletek. De nem te beszélsz velük. Hanem az a cinikus, férfi soviniszta, akit megismertem. Akinek nincsenek érzelmei, mert nem is akarja, hogy legyenek. Aki érzelemtől mentesen, csak a szexre alapozza a kapcsolatait. Mit tettem veled? Kis hercegem, mi megszelídítettük egyszer egymást! Hol van az az érző szívű férfi? Aki tízen öt év után sírni tudott? Aki meglátta a lelkemet, és megszerette? Aki azt mondta, a belső tulajdonságaimat szereti? Aki annyira tudott szeretni, hogy látatlanban arra kért, legyek a felesége, és a gyermekei anyja?
Szeretnék hangosan sírni, sikoltozni.
A szörnyből embert faragtam, és a hazugságaimmal, újra egy szörnyet alkottam.
Elvettem tőled saját magad, az embert. Te is szenvedsz, úgy, mint én. Nagyon jó barátod lehet, akivel beszélsz. Hallani a hangodon, nem erről akarsz beszélni, de ki is mondod. Mi meg csak még egy üvegpezsgőt rendelünk. Olaszul. Nem kell, hogy tudd, én ülök a hátad mögött. Rém álmaid főszereplője. Aki elrontotta az életed.
.-.
„ Figyi, van egy életfelfogásom, gyerekkorom óta és ezt mindig be, tartom, leírom és el is, megyek, te pedig gondolkodj rajta.
Ha egy játék ELROMLOTT az azért van, mert nem volt elég jó. Nem szabad meg javítani. Ki kell cserélni egy újra.
Szeretlek és jó éjszakát szerelmem.”

Hát, ez voltam én neked. Egy elromlott játék, nem több. Lecseréltél, kicseréltél. Összetört az összes álmom, amit rólad, veled álmodtam.
.-.
Mert úgy tervezted, a tavalyi karácsonyt egy lánnyal töltöd, aki nagyon sokat jelentett neked. Mindent megadtál volna azért, hogy meggyógyuljon, hogy megfogd a kezét, átöleled, és soha nem akartad elengedni. Nem láttál róla fényképet, a hangját is, majd két hónap után hallottad. Viszont értékes gondolatokat tudtál vele cserélni, levélben, és chaten. Olyan értékeket képviselt, amit te mindig kerestél. Teljesen biztos voltál benne, megtaláltad a párodat.
Amíg nem derült ki, semmi nem volt igaz. Nem beteg, nem Olaszországban él, a szüleiről, a családjáról is hazudott. Más a neve, az életkora.
Először nem is akartad elhinni. Utána, pedig annyira mérges lettél! Te a lelkedet tártad fel egy vadidegennek, aki becsapott, kinevetett. A családod is őt várta! Anyukád, csak őt akarta a házatokba beengedni!
Még most, ennyi idő után is, hogy rólam mesélsz, feldúlt vagy. Az érzelmeid hullámzása kiül az arcodra.
Most van nagy lelkiismeret furdalásom. Nem megfelelő a pillanat, hogy elmondjam, ki vagyok.

Kéred, mondjam el, miért vagyok most egyedül. Hát, a történet, hasonló. Nagy szerelem, csak volt benne hazugság is. Nem kért bocsánatot tőlem, aki ennyire megbántott? Miért gondolod, hogy ő bántott meg engem? Én bántottam őt. Bocsánatot pedig nem tudtam kérni, mert nem hallgattak meg. Érdekes, te sem hallgattad meg, mikor tőled akartak bocsánatot kérni.
Fél mosollyal a szád szélében megjegyzed, olyan, mintha mind a ketten ugyan azt a történetet éltük volna meg.

Ha te, most tudnád, ez az igazság. Mit mondanál nekem?
.-.
Úgy sírok, hogy nem tudok válaszolni. Ha tehetném! Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, hogy újra kezdjünk mindent, hogy megbízz bennem!

Már bízom benned.

Te bízol bennem? Hiszen most mondtad, hogy nem?
De azt is mondtad, szívtad a vérem.
Akkor most mi történt, elmondanád?

Igen, ez volt a büntetés. Hogy ki kellett mondanom mindent. Hogy halljam, te mit éreztél. Neked, pedig azt kellett látnod, én mit éreztem akkor.
Érezted, átölel a szerelmem. Csak a hazugságot nem tudtad megbocsátani.
Mikor ide jöttél, már megkedveltél. Utána megszerettél. Még hányszor kell ezt elmondanod?

Már semmit nem értek.
Te most is szeretsz engem? Engem, aki itt ül veled szemben, ezt az embert? Akiről mindent tudsz már?
Igen. Hiszen ezért is jöttél vissza.
Az érzéseid, igazak. De én mit érzek most?
Hát, először is haragot. Haragszom öreg barátomra, hogy a hátam mögött kibeszélt, szervezkedett. Haragszom rád, mert hányszor akartam neked elmondani az igazat az elmúlt pár napban, és nem engedted.
Haragszom magamra is.

De boldog vagyok. Szeretlek nagyon kis uram.

Szerinted ez volt az egyetlen jó válasz, amit adhattam.